"Félek. Csak egy gyerek vagyok."
A szerző, Linda Boström neve már nem ismeretlen a hazai olvasók előtt. Nem csupán a híres és népszerű norvég író, Karl Ove Knausgård feleségeként, de kilépve annak árnyékából önmagában is elismert szerző lett.
Ez a kisregénye az első írói bemutatkozása, ami idehaza másodikként került a boltokba. A megdöbbentő erejű történet kezdősorai egy lebilincselő rejtélybe sodornak. Ez a könyv is erősen személyes jellegű elbeszélés, ahogyan az Isten hozott Amerikában is az volt. Két részből alakul ki történet, de itt nem egy teljes család áll a cselekmény középpontjában, csupán egy apa-lánya kapcsolat erősen érzelmi alapokon nyugvó ragaszkodása kerül bemutatásra.
Anna, egy 12 éves lány mesél, aki saját harcát vívja, többnyire önmagával szemben. A gyermeki nézőpont most is nyerő, szívhez szólóan őszinte és finoman válik drámaivá.
A történet a görög mitológia elemeit felhasználva íródott, ezzel is hangsúlyossá téve ezt az erős lelki kapcsolatot. Anna, a saját bevallása szerint úgy született, akárcsak Athéné. Teljes páncélzatban kipattant apja, Zeusz fejéből. Egy nagyon furcsa történet, ahogyan a születés is vérrel jár. Az első rész gyönyörűen, erős képekkel kezdődik, amikor a gyermek születik az apja fejéből.
Conrad, az apa azonban pszichiátriára kerül, ezzel elszakítják lányától. Ez érthetően erősen megviseli a lányt, aki kiszakítva eddigi életéből egy nevelőotthonba kerül. Anya nincs a képben most. Az első részben megismerjük a szereplőket, a kapcsolatukat mozgató lelki mélységükben. Kivételes, rajongva imádó szeretet az övék. Annát egy pünkösdista család fogadja örökbe, két tizenéves fiúval, ahol az apa prédikátor. Anna bezárkózik, saját maga teremtette világban él. Innen nehéz kimozdítani, tartani benne az élet iránti örömöt. Az első rész időnként elbűvölő és izgalmas, gördülékeny. Végtelenül lírai, drámai, de érzékeny regény.
A történet folytatódik, amikor megpróbál újra kapcsolatba lépni apjával. Anna mindent megtesz, hogy alkalmazkodjon új környezetéhez, de még mindig kétségbeesetten vágyik apjára. Ez a fájdalmas, feldolgozhatatlan hiány, reménytelen vágyakozás adja a történet motorját. Drámai látni, ahogyan a gyerek bezárkózik, a halálra vágyik, ezt látja, érzi egyedüli jó megoldásnak. A könyv rövidsége ellenére sem könnyű olvasmány, az bizonyos.
Végül Anna ír apjának a kórházba, és válasz is érkezik. A második rész meglepően megdöbbentő, Linda mélységesen őszintén, nyers valójában foglalkozik a mentális egészséggel. Mind az apa, mind pedig a kislány részéről alapos és mély betekintést kapunk a betegség szakaszaiba. A regényt kezdő erős és nyers felütés visszatér. A mondandóját az írónő végig egy gyerek szemszögéből meséli el, ahogyan Anna érzelmei változnak, lelke hullámzik. Linda Knausgard éles megfigyelő, szomorú bepillantással rögzíti a pszichikai osztályt és a depresszió lefolyását. Anna egy súlyos depresszió érzelmi hullámvasútját éli meg, nyilvánvaló, hogy az egyetlen dolog, ami meggyógyítja őt, az, hogy újra az apjával lehessen.
A kisregény mélységesen fájdalmas valójában ábrázolja egy erős, szeretetteli kapcsolat szakaszait. A lelki beteg apa, és a hallgatag lány motívum itt indult el, ami az Isten hozott Amerikában teljesedett ki. A depresszió súlyos, fekete szörnyként nyomasztja a szereplőket. Ezt az érzi át igazán, aki valamilyen formában érintett, találkozott vele. Nehéz út a gyógyulás folyamata, de nem lehetetlen. A szeretett lény, az apa elvesztése a gyermeki reakció minden elképzelhetetlen pillanatával elgondolkodtatja az olvasót. A szöveg most is elég szikár, néhol nyers, de ez illik tökéletesen a történethez. Nem csupán egy megsebzett kapcsolatot ismerhetünk meg a lapokon keresztül, reményt kereső, feloldást hozó vágyakozással. Linda nem sokkol, a valóságot tárja elénk. Az életben is mindenki vágyakozik a harmóniára miközben küzd a saját maga démonaival. Különleges élményt ad, mindenképpen érdemes volt elolvasni, átélni és közelről látni Anna lelkének változásait.
Kedvezménnyel ITT lehet a tiéd Linda kisregénye!
Jaffa, Budapest, 2021
197 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634755135 · Fordította: Papolczy Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése