Az ​utolsó egyed

 

Sibylle Grimbert: Az ​utolsó egyed





                                        

Igazi meglepetés lett számomra ez a könyv. Olyannyira, hogy az idei első félév egyik kedvence lett nálam, pedig bevallom, hezitáltam, akarom én ezt olvasni? A fülszöveg rémisztő, nem is recenzió, ám a rövidsége és a belső kíváncsiságom győzött. Tartottam tőle, csak azt olvashatom, amit amúgy is tudok, azaz: mekkora nagy állat az ember, aki tekintet nélkül kipusztítja maga körül a világot és egyéb más benne élőket. Aztán a történet lassanként beszippantott, bekúszott a szívemig, megtalált. Gus és a Prospnak elnevezett nagyalka története jóval többről mesélt.




Történetünk 1835-ben kezdődik, Eldey szigetén, Izland partjainál. Augustin, egy fiatal zoológus, egy sérült szárnyú nagyalkát ment meg egy vadászat során, amely teljes pusztulást hoz a madárkolóniára. Tudatában annak, hogy ez a madár az egyetlen túlélője ennek az esztelen, véres vadászatnak, megvédi, gondoskodik róla, és megmenti a tengerészek kapzsiságától. A regény ennek a fiatal tudósnak és a nagyalka valószínűtlen, mégis meghatóan emberi barátságát meséli el. Az állat és az ember kapcsolata megható, vicces és elgondolkodtató. Néhol egyenesen felkavaró. Hosszú éveket ölel fel ez a kapcsolat, alakul barátsággá. Gus egy idő után felelősséget érez az utolsó madár életben tartására, ha már megmentette. Az ember és természet kapcsolata meghatározó, jól tetten érhető a csendes folyású történetben. 

   

Megismerjük életüket Izlandon, a Feröer-szigeteken és Dániában. Érdekes, hogy nem vették akkoriban olyan komoly tragédiának egy-egy állatfaj eltűnését, kipusztulását. Konkrétan nem is hitték el, hogy van ilyen. A különleges fajok kitömött formában, múzeumban való mutogatása elég visszataszító számomra is. Gus és Prosp kalandjaik részletein keresztül reflektál a történet az emberek és az állatok közötti kölcsönös kötődésre, valamint a fajok evolúciójának és kihalásának fogalmára, amely a 19. század közepén hevesen vitatott téma volt. Az állatról alkotott, szinte etnológiai nézetet empatikus és részletes módon írja le a könyv, így a történet könnyen és érdekesen vetül ki az olvasó elé. Olvasás közben a tehetetlen düh mellél lelkiismeret-furdalás is ébred az olvasóban.


Egyre kíváncsiabb voltam a végkifejletre, mi lesz a lezárása a mesének. Egyetértünk abban, egészen a végkifejletig, amely azt bizonyítja, hogy Prosp valószínűleg "fajtájának utolsója" volt. Sibylle Grimbert regénye megkapó írás, tisztelgő emlékezés. Kissé zavaró volt, hogy szinte végig lepingvinezték a madarat, holott a nagyalka és a pingvin fajtársak lehetnek csak. A remek és szemet gyönyörködtető borító és a különleges történet maradandó és felemelő élményt ad az olvasónak. Az utolsó egyed 2022-ben elnyerte Goncourt des lycéens-díjat és a Magvető Kiadó 70 éves születésnapjára jelent meg.



A regényt ITT lehet rendelni kedvezménnyel! Akár Ekönyvben is!








Magvető, Budapest, 2025
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631445428 · Fordította: Kiss Kornélia