John Banville: Tavasz Spanyolországban
A Tavasz Spanyolországban történetét öröm olvasni. John Banville bizony gyönyörűen ír, az előző, Hó című krimijét is kedveltem. Ez a mostani is jól megírt, eleven képekkel kel életre a hangulatos próza, teli zaklatott karakterekkel, ahogyan John Banville-től megszokhattuk. Sötét, keserű és meglepően vicces a sztori, pont úgy, ahogy szeretjük az ír krimiket.
A HÓ című történetből néhány szereplő visszatér, de ez sem egy hagyományos krimi. A napfényes Spanyolországban játszódik a cselekmény fő szála, de az esőáztatta Írországban van a háttér, ott áll váratlanul minden a fejére. Banville briliáns irodalmi krimisorozatának legújabb része, amely néhány évtizeddel ezelőtt játszódik, a dublini patológus, Dr. Quirke nyaralása indítja be az eseményeket. Quirke a nyaralás alatt végig morcos, iszik, amit felesége megadó nyugalommal tűr.
Ismét egy ártalmatlan cselekedet, egy véletlen baleset az, ami egy halálos következményekkel járó, rendkívül csavaros eseményláncolatot hoz működésbe. A múltbéli és jelenlegi bűncselekmények mozgatják ezt a mesterien elmesélt történetet. A krimi egyik tanulsága, nem érdemes kisollóval osztrigát bontani. Quirke csúnyán megvágja a kezét, miközben megpróbálja kinyitni azt a bizonyos osztrigát. A kórházban találkozik egy Angela Lawless nevű ír orvossal, aki valamit felidéz az emlékeiben. Végül rájön, hogy a lány nem más, mint April Latimer, Phoebe lányának egykori barátnője, akit évekkel korábban meggyilkoltak... A nyaralás akaratlanul is nyomozásba fordul.
Az olvasó egy néhány éve történt családi tragédiával szembesül, amikor a korboncnok ismerős arcot pillant meg.
A bökkenő csupán az, hogy a nő -elvileg- néhány éve halott. Azonnal hazatelefonál, ami sebeket tép fel és egy láthatalan lavinát indít be. A szálak sokrétűek, magasra vezetnek. A történet lassan és aprólékosan bontakozik ki. Sok pici részletből kerekedik ki a mögöttes tartalom. Az emberi jellem jellemtelensége, bűnös gyarlóságból bontakozik ki, ami egyetlen pillanatra sem hagy nyugodni.
Banville tökéletesen ötvözi a krimi és a szépirodalom jellemzőit. Nyugtalanító, remek jellemrajzokkal megalkotott, végig érdekes a sztori. Banville története karakterközpontú, érdekes és feszült, szépen megfogalmazott, igényes szöveg. John Banville nem véletlenül kapta meg 2005-ben a Man Booker-díjat, most is öröm volt olvasni minden mondatot. Bizonyára a fordító, Pordán Ferenc érdeme is a nyelv és a ritmus összhangja. A cselekmény, a jellemrajz és a tempó olvasmányos, sokkal lendületesebb, mint a Hó esetében.
Mindezzel párhuzamosan fut az ír születésű, Londonban élő hidegvérű bérgyilkos, Terry története. A karakter gondolatait szinte látjuk, mesteri érzékkel van kidolgozva a férfi jelleme. Egyértelmű, hogy Quirke és Terry útjai egy ponton keresztezik egymást, és Banville feszültségben tart minket, szinte a végéig fenntartva a két szereplő különálló történetszálait. Stafford nyomozófelügyelő nem igazán áll a helyzet magaslatán. Ettől a ponttól – nagyjából a könyv harmadánál – felpörögnek az események, Quirke megszűnik a könyv narratív főszereplője lenni. A nyomozás a lányára, Phoebe-re hárul, aki Strafford nyomozófelügyelő védelme alatt érkezik Spanyolországba. Utazás előtt a lány elköveti azt a hibát, hogy megemlíti a hírt April nagybátyjának, William Latimernek, az ír védelmi miniszternek, aki nem igazán lesz boldog a hírtől. Csontvázak esnek ki a szekrényből, a mögöttes történés rémes, gonosz és sötét.
John Banville az ír irodalom élő klasszikusa egy újabb, olvasásra érdemes regényt ad olvasóinak. A szereplők, a történet, a hangulat, a stílus, minden a helyén van. Az izgalom és a szépirodalmi igényesség garantált.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!
William John Banville (1945. december 8.) ír regényíró.
Több regénye is Benjamin Black álnéven jelent meg.
Elnyerte az 1976-os James Tait Black Memorial Prize-t, a 2003-as Nemzetközi Nonino-díjat, a 2005-ös Booker-díjat, a 2011-es Franz Kafka-díjat, a 2013-as Osztrák Állami Európai Irodalmi Díjat és a 2014-es Asztúria Hercegének irodalmi díját.
Helikon, Budapest, 2025
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798897 · Fordította: Pordán Ferenc
Mindezzel párhuzamosan fut az ír születésű, Londonban élő hidegvérű bérgyilkos, Terry története. A karakter gondolatait szinte látjuk, mesteri érzékkel van kidolgozva a férfi jelleme. Egyértelmű, hogy Quirke és Terry útjai egy ponton keresztezik egymást, és Banville feszültségben tart minket, szinte a végéig fenntartva a két szereplő különálló történetszálait. Stafford nyomozófelügyelő nem igazán áll a helyzet magaslatán. Ettől a ponttól – nagyjából a könyv harmadánál – felpörögnek az események, Quirke megszűnik a könyv narratív főszereplője lenni. A nyomozás a lányára, Phoebe-re hárul, aki Strafford nyomozófelügyelő védelme alatt érkezik Spanyolországba. Utazás előtt a lány elköveti azt a hibát, hogy megemlíti a hírt April nagybátyjának, William Latimernek, az ír védelmi miniszternek, aki nem igazán lesz boldog a hírtől. Csontvázak esnek ki a szekrényből, a mögöttes történés rémes, gonosz és sötét.
John Banville az ír irodalom élő klasszikusa egy újabb, olvasásra érdemes regényt ad olvasóinak. A szereplők, a történet, a hangulat, a stílus, minden a helyén van. Az izgalom és a szépirodalmi igényesség garantált.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!
William John Banville (1945. december 8.) ír regényíró.
Több regénye is Benjamin Black álnéven jelent meg.
Elnyerte az 1976-os James Tait Black Memorial Prize-t, a 2003-as Nemzetközi Nonino-díjat, a 2005-ös Booker-díjat, a 2011-es Franz Kafka-díjat, a 2013-as Osztrák Állami Európai Irodalmi Díjat és a 2014-es Asztúria Hercegének irodalmi díját.
Helikon, Budapest, 2025
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798897 · Fordította: Pordán Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése