Kicsibácsiék

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)




                                                         











Dániel András neve az olvasóknak elsősorban a Kuflikról szóló mesékkel fonódik egybe. Ez a humoros és vidám mesesorozat már a tizedik részénél tart. Ez a másik sorozat sok mindenben eltér, másabb a én meglátásom szerint. Talán a felnőttebb gyerekeknek szól, de biztos, nem véletlen került ismét a boltokba a két kötet. Nem mellesleg már bábműsor is készült a két kötet történeteiből.

Kétségtelen, hogy van egy sajátos bája, visszafogott humora, ami az értő, erre vevő olvasót elvarázsolja. Csak azzal vagyok zavarban, hogy ezt egy négyéves vajon mennyire érti? Az én olvasatomban ez mindenképpen a nagyobb gyerekeknek, 6-10 éves korúaknak, vagy akár a fiatal felnőtteknek szól.


Elsőre talán ezek a rövid történetek nem is biztos, hogy megfejthetőek. Sok esetben amolyan "na, ez most mi volt?" érzésem támad, pedig újraolvasás után már aranyosak és nagyon életszerűek ezek az apró történetek. Kicsibácsi és Kicsinéni egy dióban laknak, amit a szél hol ide, hol oda dobál.

Sajátos világlátásuk, életük és emlékeik vagy kalandjaik megkapóak és érdekesek. Néhol szemöldökráncoló, meghökkentő ez kétségtelen. Olyan ez talán, mint a felnőtteknek készült Gyalog galopp vagy a Csengett Mylord? sorozat. Aki szereti az imádja, függő lesz, és van olyan, aki egyszerűen falra mászik tőle. Nekem felnőttként eléggé tetszett a sok finom iróniával megjelenített történetfűzér. Igazából talán abban van a varázsa, hogy nincs semmi különös bennük. Az életük apró mozzanatai, pillanatképek Kicsibácsiék életéből. Imikén pedig nem az unoka vagy a szomszéd rosszgyerek, ahogy esetleg gondolná az olvasó, hanem a mindennapjaik társa egy felhúzható bádognyúl. A két magányos öreg életét teszi kalandosabbá, magányukat enyhíti.




Az első kötetből nekem a Medve, a Szelence és a Konzerv című szösszenetek tetszettek. Igazán eredeti, rezignált bájjal megírt történetek ezek a két szeretni való öregről, Imikémről. Az egyszerű hétköznapok csillámpora lehet még a Mozi és az Álom történet is. A Véget Nem Érő Filmek mozija izgalmas kaland, ahogyan a Konzervbe rejtett kívánságot teljesítő hal esete is. Ez a mozi pedig akár az élet is lehet: szerelmekkel, csínyekkel, emlékekkel. A lezáró történet a Nyár afféle összegzésnek olvasva foglalja keretbe a kötetet. Kissé agyament, szürreális ez a megelevenedő világ, de találó. Az illusztrációk pedig valóban nagyszerűek, hangulatban jól illenek a mesékhez.




Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el sem ment)


                                                                 
                         



A széllel utazó dióház három lakója visszatért, pedig el sem mentek, ahogyan a cím is súgja. A mindennapos kis történetek második kötete elsőnek 2015-ben jelent meg. Ez is éppen olyan rövid, kedves mesetörténetkékből áll, mint az előző. Talán a humoros fordulat is több ebben a könyvben.

Jól illeszkedik Dániel András színes, eredeti világába: Imikém, a bádognyúl okoz némi váratlan és vicces helyzetet most is. Megható volt olvasni a csak álmában sikeres bűvészről, vagy Kicsinéni csodareceptjéről, amiből bármit lehet főzni! Tetszett a Kulcsok és a Szomszéd is. Jellemzően ilyen szomszédja sokunknak lehet. Ott van, köszönünk is neki, ám mélyebben nem tudunk róla semmit, nem is ismerjük. Valamilyen Gyula... és kész. Azaz: nem figyelünk nem törődünk egymással.

Jókat nevettem Kicsinéni titkos naplóján és a Soha El Nem Induló Vonatok menetredjén. Némi áthallással az élet köszön vissza. A meg nem valósuló álmok, vágyak vakvágányon járnak. A Szótár pedig akár a szerző nyelvújító ötleteinek összefoglalása is lehetne. Kicsinéni gondolatairól mesél a Táska története. Olvashatunk még apró mesemorzsákat a bagolybarátról, egy többfunkciós kéményről, a Ravaszdi Rengetegről vagy éppen a gombkirályról. A lezáró Szél pedig elrepíti a Kicsibácsiéket egy olyan helyre, ahonnan nem is akarnak visszatérni. Hol van a Világ Legklasszabb Helye? Kiderül a könyvből.

„hiába, mindent mi sem érthetünk” és talán nem is kell!

Nagy ötletek vannak ezekben az apró történetekben. A különleges szemüvegek vagy a satírozás jótékony hatása is eredeti megvalósítást mutat. Ezek a kis történetek alkalmasak a gyermeki, de főleg
a felnőtt fantáziájának megmozgatására. Amihez hozzájárulnak a szerző csodás rajzai, képi világa. Bátran ajánlom azoknak, akik nem a szokott édes-aranyos, kedves-bájos egyenmesékre vágynak. Izgalmas kalandokat, meglepő kis életszerű történeteket talál a lapokon.













A könyv fülszövege:
Kicsibácsi és Kicsinéni egy dióban lakik, és van egy bádognyuluk, az Imikém. Őt kalitkában tartják, mint egy madarat, de ez csak egy a furcsaságaik közül. Hiszen Kicsibácsi újra feltalálja a Holdat, Kicsinéni pedig mindig mindenből csak egyetlen egy darabot vesz a közértben. Kicsibácsinak van egy óriási, ici-picire összehajtható létrája, Kicsinéni pedig megfigyeli, hogyan lesz Kicsibácsi átlátszó. Vigyáznak egymásra és hazavárják egymást a kicsi kalandokból. Aztán néha felkapja a diót a szél, és arrébb fújja.

Eredeti megjelenés éve: 2013
Pagony, Budapest, 2017
56 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634102663 · Illusztrálta: Dániel András
Pagony, Budapest, 2015
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634101239 · Illusztrálta: Dániel András