Az ötödik áldozat

J. D. Barker: Az ötödik áldozat 
(4MGY 2.)




                                                                 












Az idei év legnagyobb durranása idehaza szerintem J. D. Barker Negyedik majom krimije volt. Egyszerűen mindent vitt, nálam lesöpörte a nagynevű szerzőket, skandináv krimiket, újszerűsége felülmúlta a többieket.
A siker összetevője ez esetben a csavaros, meghökkentő és jól felépített történetben van. Zseniális karakterek, jellemrajzok uralják a történetet. A két látszólag külön szál mesterien szövődik egybe.
Így nem véletlenül a tél leghúzósabb zászlóshajója az Agave kínálatában a nagyon várt folytatás lett.



Igazából nem okozott csalódást, remek most is a történet, mégis némileg hümmögök. Nem tudom azt mondani, hogy jobban tetszett mint az előző kötet, nekem az első rész nagyobbat szólt. Barker rögtön magasra tette a lécet, és bár tény, ezt is élveztem olvasni, hiszen bonyolult, nagyon összetett, sötét, velejéig gonosz. A történések most is néhány nap eseményeit követik, több visszautalással a múltra. Képbe kerül az anya, mert ugye a gyilkos is ember, őt is anya szülte. Mondhatnám, ez egy családi ügy. Ráadásul olyan befejezést kapunk, ami a folytatásért kiállt. Thomas Harris rajongói megnyalhatják mind a tíz ujjukat. Rutinosan megírt, az eddig bevált recepten nem módosított semmit az író. Barker Az ötödik áldozattal hozza azt a színvonalat, amit az első résznél kaptunk. Talán egy lapáttal még rá is tesz. Ami kimondottan tetszett az a finom humora.


A Négy Majom Gyilkosa (alias Anson Bishop) olyan emberek gyermekein áll bosszút, akik hite szerint valamiért megérdemelt büntetést. Márpedig minden áldozat családban akad egy súlyos bűnelkövető, de hogy az ártatlan bűnhődjék, ezzel okozva kínszenvedést, háát... elég sajátságos valóban.

Ebben a folytatásban kezdésnek a több hete eltűnt 15 éves Ella Reynolds jégbe fagyott holtteste kerül elő, aki egy másik frissen eltűnt lány ruháit viseli... A történet végig tele van csavarokkal, meglepő és váratlan fordulatokkal. Letehetetlen, valóban száguld a történet, az áldozatok száma egyre nő. Barker nem hagyja egy pillanatra sem az olvasót unatkozni, pörgős és váratlan fordulatok halmaza a regény. Néha ugyan hatásvadásznak éreztem, kicsit már fárasztó is a sok név, adat, visszautalás, mire azt reméli az olvasó, igen érteni véli, kezdi sejteni mi lehet a háttérben, minden fejre áll, lassan az ellenkezője sem igaz annak, amit gondolunk. A Hannibál-filmek vagy a Hetedik stílusát, hangulatát idézi. Aki szereti az ilyen beteg, gonosz történeteket jól fog szórakozni. Sötét és kegyetlen, ám helyén van minden. Érdekelne, vajon Barker pszichológusa mit is mondana erről, ha olvasta.


Sam Porter nyomozásba kezd, egy régi nyom izgatja, amit nem tud elengedni. Ennek eredménye, hogy egy hétre felfüggesztik Portert. Pedig Chicago utcáit egy újabb gyilkos gonosztevő járja. Az újabb karakterek közül az ügyvédnő alakjára érdemes figyelni.

Barker jellemábrázolása mellett a részletekre is nagy figyelmet fordít, ami lenyűgöző. Olvasmányos, sodró a krimi, több megválaszolatlan kérdéssel a cselekményben. Szóval azért: hűazta! Izgatottan várom a befejező részt.




Jonathan Dylan Barker:

1971-ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Az 1990-es években sokáig a 25th Parallel nevű magazin munkatársa volt. Popkulturális témában írt cikkeket, és együtt dolgozott Brian Hugh Warnerrel, aki később Marilyn Mansonként vált híressé. Több novellája is megjelent az évtizedben, főleg a horror műfajában alkotott.









Agave Könyvek, Budapest, 2018
528 oldal · ISBN: 9789634195368 · Fordította: Bosnyák Edit