Szabó Magda: Csigaház "Csupa rejtély az emberi szív."
Szabó Magda még halála után is tartogat meglepetést olvasói számára.
A Csigaház valóban irodalmi szenzáció, átírja amit az írónő pályakezdéséről tudtunk. Versekkel indult, majd jöttek a kényszerű hallgatás évei. 1957-ben írta meg a Freskót, az első Szabó Magda regényt. Most azonban kézbe vehetjük a Csigaházat 1944-ből. A nagyívű pályakép némileg módosul.
Kétségtelen, hogy öröm ez a megjelenés, hiszen a két füzetbe kézzel megírt első kisregénye hosszú évtizedekig pihent a fiók mélyén. És ezt ő akarta így, hiszen bármikor kiadathatta volna. Valamiért fontosnak érezhette megőrizni SzM, vigyázott rá és ezt nem semmisítette meg. Nem is akarta utólag
a már befutott és elismert író tudásával átírni, kibővíteni. Talán olyasmi lehetett ez neki, mint az első szerelem emléke. Óvta, vigyázta, dédelgetve védte. Egy ígéretes és biztató szárnypróbálgatás, ami most megjelent kötetbe rendezve, hozzá fotózva az eredeti kézirat oldalait. Izgalmas és érdekes így viszontlátni a kézírását, találkozni és megismerni a fiatal írónő gondolatait, érzéseit.
"Nagyon fiatal vagy még, és keveset láttál."
A regény olvasása után nehéz bármit is írni, intenzíven lüktet még bennem az élmény. Érzelmileg nagyon megtalált, hatott rám ez a szerelmi történet. Tetszik a stílusa, ahogyan ír és érdekes maga a történet is. Egy rég letűnt korba vezeti vissza az olvasót, ami a háború esztelen pusztításának árnyékában, 1939-ben Bécsben játszódik. Közvetlenül az Anschluss után vagyunk, ez adja a hátteret. Talán éppen a politikai szál miatt nem kerülhetett kiadásra akkoriban ez a kisregény. Érzésem szerint megélt, valós élmények is felbukkannak, hiszen az írónő 1935 és 1938 között Bécsben élt.
"Az ember sokkal többet árt magának is, másoknak is azzal, amit elmondott, mint amit elhallgatott."
A Csigaház egy bécsi panzió, több furcsa lakóval. Ide menekül barátnőjéhez Budapestről Júlia. A kibontakozó szerelmi történet nagy drámát nem hordoz, inkább talán némi félreértésen alapul. Júlia apja az idősödő, neves sebészprofesszor és fiatal felesége Dolly áll a középpontban. Aki bonyolítja a szálakat az Dorner András a házibarát. Júlia korábban érkezik haza, ezzel lebuktatva a bimbózó szerelem szereplőit. Már ez a tény is megrázza a fiatal lányt, ahogyan az is, hogy rádöbben: Dorner nem miatta járt hozzájuk...
A szerelem varázserővel bíró, repülésre késztető érzését az ötvenes férfitól most elveszik. Egyszerű és hatásos a megelevenedő érzelem leírása. Nem is tudom elképzelni, a huszonhét éves Magda hogyan tudta ezt ennyire pontosan ábrázolni, mi zajlik a férfi lelkében? Megdöbbentő, pontos és megható, mégis csodás.
"Irtózatos pillanat: átlépni a férfikorból az öregségbe."
Nagyon erős érzelmek jelennek meg. A professzor vívódásai és a fiatal nő vágyai mellett maga a nagybetűs SZERELEM. Érthető és átélhető a szereplők lelki válsága, amit nagyon intelligensen kezelnek. Tetszett, ahogy a történet kibontakozik a szereplők belső érzései, gondolatai által. Élmény volt olvasni a finom érzésekkel megírt bölcs mondatokat.
Ugyanakkor a panzió fura lakói között is feltűnik egy kikapós szépasszony, és egy elszegényedett arisztokrata. A háttérben a politikai helyzet forrong, a németek is egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. Érzelmileg és tartalmilag is egy tökéletes arányérzékkel megírt, összetett regényt kaptam. Az én olvasatomban a mozaikoknak nem kell feltétlenül mindig összeállniuk. A közti réseket kitölti az olvasó megélt élete, a saját szerelmes pillanatainak emléke. Jó ez így, kár lenne kihagyni. Nem gondolnám, hogy ez a könyv nagyon más, mint bármi, amit eddig Szabó Magdától olvastam. A gondosan felépített cselekmény jól felismerhetően magán viseli a jellegzetes "szabómagdás" stílusjegyeket. Szabó Magda érzékletes, árnyalt portrékat fest szereplőiről. A rég letűnt korok asszonyainak, férfiainak vágyait ma is intenzíven átélhetjük. Nincs ez nagyon másképp ma sem. A sok színes, lazán összefüggő zsánerkép után a befejezés is tetszett.
"Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a vasárnap délután tud fájni a magányos embernek. A hétköznapokat könnyű elviselni, csak ünnep ne legyen soha. Az ünnepben benne van a család gondolat, az összetartozásé."
Mostanában az utóbbi frissen megjelent, "feneketlen fiókból " előkerült és az írónő nevével ki-(el)adott könyvek bizony kavartak némi vihart az olvasók körében. Célkeresztbe fogva a jogtulajdonos keresztfiút és a kiadót is. Úgy gondolom, nem feltétlen kell mindig mindent tudni a kedves olvasónak. Nem kell "még árnyaltabb kép". A regényei alapján az olvasó alakítson ki önmagának egy saját képet. Az életműsorozat 25. kötete most valóban igen fontos, amit a rajongóknak és minden érdeklődő olvasónak meg kell ismerni. Jó, hogy előkerült és megjelent.
A könyv a Jaffa Kiadónál ITT kedvezménnyel megvásárolható!
Szabó Magda:
1917. október 5-én született Debrecenben, magyar író, költő, műfordító. A debreceni egyetemen magyar-latin tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották. Egészen 1958-ig nem publikálhatott.
A sikert az 1958-ban megjelent Freskó hozta el, amit az Őz követett 1959-ben. Termékeny, sokoldalú író volt. Írt verseket, drámákat, számtalan gyermekkönyvet. Fordításai is jelentősek, az ő könyveit is 42 nyelven adták ki világszerte. Számtalan díjjal elismerték munkásságát. Hazánk legjelentősebb írói közé tartozik.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, otthonában, olvasás közben érte a halál.
Jaffa, Budapest, 2018
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751342
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése