Butcher’s Crossing

John Williams: Butcher’s Crossing


                               















Könnyen olvasható, szinte egy szuszra olvastam el, beférkőzött a bőröm alá, a szívembe Williams története. A végig egyszerű nyelvezetű, mégis nehéz történet, ad okot gondolkodásra. Csodás képei megelevenednek az olvasó előtt. A táj, természeti elemek harca az emberi kitartásról erkölcsi tartásról, kapzsiságról és nagyvonalúságról, a boldogságkeresésről mesél. Williams felépít minden idillt aztán úgy dönti romba az egészet ahogyan van. Induljunk nyugatra, Colorado hegyei közé bölényvadászatra!

Bölcsen megírt történet a Stoner és az Augustus szerzőjétől, ami kikerekedik a végére. Sokszor a fájdalmas életről és helykeresésről, a beilleszkedésről és a lemondásokról szól.

Fiatal főhősünk Will Andrews 1873-ban nekivág a vadnyugatnak, beleunva a Harvard könyveibe, kötöttségeibe. Régi életével szakítva új barátokra találva lázad, szabadságra, vad kalandokra vágyik. A vadnyugat a felnőtté válás, férfivá érés, és a szabad életet jelenti számára. Zöldfülű és tapasztalatlan, "még a tenyere s puha", de elvárásai nagyok. Butcher’s Crossing a vadnyugati kisvároska, ahol új életét eltervezi. Az alig néhány házból álló porfészek is a megváltásra vár. Olyan város, amely csak a bölényvadászok számára létező hely. A vasút az, ami hozhat fellendülést. Azonban ahogy ez lenni szokott a fejlődés pusztítással jár.


A Stoner a magány története volt, egyetlen főhősünk szürke életének krónikája. Ez a regény teljesen más amerikai történet. Ez egy karakterközpontú történet - bár a főszereplők nem sokat beszélnek. Maga a táj és az időjárás legalább annyira meghatározó lesz. A karakterek pszichológiai dimenziójába pillanthatunk be, lelkük sötétségébe láthatunk. Itt a négy férfi ugyan együtt indul bölényvadászatra, közös a cél, mégis mindenki a saját kis mikrovilágában él. A várható haszon, a pénz az összetartó erő. Andrews menet közben döbben rá, mennyire felkészületlen erre az életre, kalandra. Amerika, 1873: bátor, az őrültségig vakmerő férfiak bölény vadászatra indulnak, ám a coloradói hegyekbe vezető hosszú út, az öldöklés, a közelítő tél, a sorozatos balszerencsék testben és lélekben egyaránt próbára teszik őket!
A társaság motorja a mindig ellenkező Schneider, ő a nyúzó, aki Willt is betanítja a mesterségbe.
Az emberien szánalmas, istenfélő alkoholista Charley Hoge alakja volt még számomra emberien kiemelkedő.

A hamarosan mértéktelenné váló, öldöklő vadászat véres és iszonyatos képei az emberi gyarlóság remek példája. Nem tudják mi az elég, ölik halomra a bölényeket. Megdöbbentő volt olvasni a vadászok mérhetetlen kapzsiságáról, dolgozott bennem a tehetetlen düh, hogy bosszút álljak a szerencsétlen és vétlen állatokért a vadászokon a kapzsiságért. Ismét bebizonyosodik, a legnagyobb állat az ember. Vér és lőporszag keveredik a hideg széllel és a whisky ízével. A szerencse hamarosan elpártol mellőlük, a balszerencse-sorozat pedig embert és idegeket próbáló lesz mindannyiuk számára.

A természeti elemekkel is meg kell küzdeniük, az elhúzódó vadászatnak a hirtelen lecsapó hóvihar, jeges szél vet véget. A saját túlélésük lesz a cél, hiszen a coloradói hegyek foglyai lettek. A várható olvadás úgy négy-hat hónapjukat veszi igénybe. Ez testben és lélekben egyaránt megvisel mindenkit. A kényszerű összezártság, kiszolgáltatottságban csendben izzik fel közöttük a gyűlölet. Az eldugott völgy megtalálása is nehéz volt, a téli megpróbáltatások után azonban a visszaút tragédiába fordul.

A regény elején találó Ralph Waldo Emerson mottó a természet nagyságáról, szépségéről. Talán ez összegzésnek is elfogadható. Kicsik vagyunk, sorsunk egy fenti erő kezében van. Még ha ezt csak későn tapasztaljuk és vesszük is tudomásul. Saját kárunkon, feláldozva mindenünket. William prózája kíméletlen, naturálisan brutális. Jól felépített mondatainak nyers lírája nem sok szentimentalizmust mutat.

A vadnyugati álom itt leomlik. Ez nem csak egy történet egy fiatalemberről, Will Andrewsről, aki otthagyja a Harvardot, hogy nyugatra menjen és megtalálja önmagát. Egy sikoly az ősvadonért, a kiirtott állatokért, az anyatermészet kiáltása ez. A bölényekről megtudhatunk érdekességeket.


A szerelmi viszony egyszerű tisztasága szép pillanatai a regénynek. Francine is a saját álmait keresi, mint Will. Jól színesítik, teszik még lüktetőbbé a történetet Will érzéseit, vágyait és gondolatait. A történet végére egy egészen más Willt látunk. A lezárás pedig mint a pokol tisztítótüze érkezik. Az életről van szó, ahol a cél megtalálása, valamint az alapvető túlélés a fontos.

Furcsa, de jobb későn alapon a Stoner 2015-ös sikere után lett igazán ismert a szerző neve az olvasók körében. A Stoner hozzám picit közelebb állt, ám az itt ábrázolt vadnyugati álom és az emberi gyarlóság mellett a véres és szomorú valóság bontakozik ki, ami elszomorító. Az azonban bizonyos, hogy egy nívós irodalmi élményt ad az olvasóknak. Ezt az élményt a gyönyörű és színvonalas fordítás is emeli.




John Edward Williams 
(1922-1994) amerikai író, költő, egyetemi tanár. Denverben tanult, majd tanított irodalmat. Két verseskötete mellett négy regénye jelent meg élete során: Nothing but the Night (1948), Butchers Crossing (1960) Stoner (1965) Augustus (1972). Ötödik regénye a The Sleep of Reason 1994-ben bekövetkezett halála miatt befejezetlen maradt.










Eredeti mű: John Williams: Butcher's Crossing (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1960.
Park, Budapest, 2017
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553725 · Fordította: Gy. Horváth László