Csillagles

Csillagles
válogatás a moly.hu tagjainak írásaiból
Karsza Andi és Molnár Nikolett szerk.














Az antológia immár harmadik alkalommal lát napvilágot. 2014 és 2015 után ismét bőséges termés mutatkozott és úgy vélem egyfajta igény is, ami remek alkalom a bemutatkozásra. Hatalmas munka előzhette meg a szerkesztést-válogatást. Nem túlzok, aki ide csak egyetlen írásával bekerült büszke lehet.

Nagyon nem tévedek nagyot gondolom, ha a megmérettetés legalább olyan fontos a már ismertebb szerzőknek, mint akik most álltak első ízben a nagyérdemű elé. Kell ehhez egy nagy adag bátorság is. Tudom, mert magam is írok, de eddig az asztalfiókomnak csak. Talán a negyedikbe bemerészkedem, ha jelentkezem és beválasztanak. Azért picit részese lehettem a kötetnek.

Az írás érzelmi alapon működik szerintem mindenkinél. Öröm, bánat, egy emlék vagy egy továbbgondolt ötletből születtek ezek a versek, haikuk, novellácskák is. Többnél érzetem, van még benne, lehetne folytatni, olvastam volna tovább. Összességében ezúttal is tetszettek, bár bevallom két vers volt, amivel nem tudtam mit kezdeni.

Azok fogtak meg rögtön, akiknél már érezhetően nem tétova útkeresgélés, hanem biztos rutin vezette a tollat (klaviatúrát). Az első kedves vers A molylepke balladája Kis Zsuzsa humoros verse volt. Rögtön utána következett a címében is izgalmas Hófehérke és a hét főbűn írás Forgács Pétertől. Az első szakaszból a Littlewood verse A semmítő és Makoviczki Dóra Semmi írását említeném Erzsike mellé. Ő Vallasek Aletta írásának szereplője. Tömörség, kifejezően lényegretörő ábrázolások vannak ezekben az írásokban.




Nálam most a novellák nyertek főleg. Versek közül Fehér Csaba remekelt Sárhelyi Erikával. Ők már rutinosan és érzelemmel átitatva, biztos ritmus szerint kifejezően humorosak és érzékenyek voltak. Ők adták a kötet gerincét. Fehér Csaba Körtefát ültetek és Orion verse az élet körforgását idézte nekem. Nagyszerű párt alkotnak: az egyikben fiam született, míg a másikban a haldokló, élettől búcsúzó apa képe jelenik meg drámai egyszerűséggel. Az Előhegy pedig az egyik legjobb, legerősebb a kötetben szerintem. A Kávé cukorral és hexameterekkel-t már ismertem, igazán jó vers az is. Méltán került ide, míg a később felbukkanó Pralinélkül vers humoros állapotát biztosan sokan megéltem már velem együtt.

Sárhelyi Erika versei szintén kifejezőek, kedvesek, ismerem Erika munkáit. éppen itt a moly.hu oldalon figyeltem fel érzékeny képeire, hangulatos verseire.
A két tenyered között és a Parttalan szavak most is elvarázsolt. Nem szeretnék, nem tudok itt értékelni mindenkit, tekintve, véges a bejegyzés hossza: tetszettek még: Rádai Márk (ismét), és Lencse Máté, Rojik Tamás írásai, vagy a Mályva utcai történetek Amrita hangulatos írásai. Versek közül közel került még hozzám a Bagolybánat (TheArt) és Kolonits Adél több verse.

Remek hangulatú, kifejezően szép volt Viczenti Mátyás verse a Csendkép, ötletes a Köszöntés helyett, ami egyik kedvencemet, József Attilát idézte meg. Nagyon jó stílusúak voltak Parti Orsi és Losonczy Zoltán írásai is nekem. dr. Barsi András verse a Gyermek az időben is kiváló és erős vers, szerintem kiemelkedő. Sorolhatnám még, mennyire hangulatos, jó képekkel megírt volt a Vörös egy árnyalata, drámai a Memento mori és az Utolsó dedikáció emlékét felidéző írás. A Hintázás, Hódvadászat és a Gömb is kiemelkedően jó írások.

Nem lehet szó nélkül hagyni László Maya és Makoviczki Dóra remek, jó ízléssel elkészült grafikáit, amik jó egységet, hangulatot adnak. A végén a szerzők bemutatkozásait is érdemes elolvasni, itt is akad gyöngyszem. Ragyogjatok, ne legyetek hullócsillagok.




Mindenképpen jó és színes válogatás, irányt adó a szerzőknek is. Babiczky Tibor bevezetőjében említett fenyőhöz hasonlóan, csatlakozom:
"Azt kívánom, nőjetek legalább ilyen nagyra."


Magánkiadás, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631299403 · Illusztrálta: László Maya, Makoviczki Dóra