Köszönöm a befogadást!

Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást! 
Viharsarki kattintós






                                                                                   

"Akit homlokon csókolt a Facebook!"
(Lackfi János)








Hartay Csaba író, költő és blogger. Szépirodalmi regényei, (Nem Boci!, Holtág, Rajongók voltunk) és nyolc megjelent verseskötete mellett most egy csokorba kötötte nekünk a Viharsarki kattintós blog legjobb színes és humoros pillanatait.

Valós, és mindenki számára ismerős életpillanatok, alakok tűnnek fel ezekben a szórakoztató kis humoreszkekben. Ilyen figurák minden emberlakta közegben fellelhetőek. Az örök tini, lázadó, aki bár már 40 (30), de úgy él és viselkedik mint aki még húsz éves. A márkamániás őrült, csak abban bízó, vagy az örök ígérgető és a csupán becenévről ismert városi vagány alakja közös ismerőseink. Ugyan mindenki ismeri, még sem tudják az igazi nevét. Ezeknek a karaktereknek igazi jellemzői egyszerre vidámak, majd szomorúak is egyszerre. A kisvárosi jellegzetességek, hangulatok szórakoztató és ismerős helyzetek bevallom igen mókásak. Vidéki látlelet, mert ugye vidéken is van élet, ott is élnek emberek.





Egyik kedvenc részem volt rögtön a könyv elején a borokról írt ajánlók olvasása. A borszakértő megmondja.. meg bizony! Ő aztán tudja, amit mi, egyszerű emberek nem. Hatalmas ötlet, a sznobság jellegzetessége ez, amit kiváló megjelenítések, szemléletes és elgondolkodtatóan jellemző. Hartay felcsapott borásznak is, a bocik mellé. Jól elkapta, ráérzett, hogy mi van egy-egy palack borban. Elemzései mellé ajánlott egy üveg jóféle bort kellő hőmérsékleten fogyasztani. Mindenkinek azt, ami éppen a keze ügyébe akad. Csak figyeljünk, elég szőlő legyen benne!



"Íze indiszkréten lopakodó, de nem üzletszerűen fondorlatos. Utóíze öblösen hangos, de nem recés. Jércemellfilével töltött dobostorta, valamint szotyola mellé ajánljuk, de szintúgy baráti összeveszések, tettlegességig fajuló gyűlölködések megfelelő kísérője is lehet e nagyszerű nedű."
(A borszakértő megmondja)

A személyes ismerősök köre további élethelyzetekkel bővül. Nyaralásra, wellnesre és hajókirándulásra is elvisz bennünket a szerző. A kíváncsi ismerős, az állandóan bulizó, vagy a szomszéd figuráját mellé társadalmi jellemzőnek is olvashatjuk. Mi, magyarok külföldön. Tessék, lehet okulni.

Hahotázva fetrengős olvasásra tessék készülni: a"hálivudi" bosszúállós és horror filmek kliséit is összegyűjtötte Hartay Csaba. Elképesztően pontos és látványos képei miatt valóban ismerősek ezek a jelenetek. Szórakoztató voltát nem akarja titkolni, kifejezetten a derűs mosolyra játszik. Sikerrel. Volt, hogy a könnyeim törölgettem a nevetéstől, meg kellett állnom az olvasással. Főleg, mikor olyan jellemző emberi alakról írt, aki a személyes ismerőseim körében is fellelhető. (a dicsérő néni, vagy az állandóan fogyókúrázót emelném ki). Lelki gyógyír a szürke mindennapokhoz ez a könyv.


"Gondolom, kitűnő. Nem? Nem baj. Aki kitűnő, az olyan is. Stréber. Egy fiú legyen inkább vagány. Ki kellett venni a suliból? Annyi mostanában a rossz iskola." (A dicsérő néni)


A másik kedvenc részem az ünnepek köré szőtt történetek. A magyaros vendéglátás jellemzői, rokoni kapcsolatok adják a sava-borsát ennek a résznek. Húsvéti locsolás a viharsarokban (vagy bárhol), karácsony és majális elképesztő pillanatairól olvashatunk. Ez is a könnyesre nevetős részhez tartozott. Örkény groteszk egyperceseit idézi számomra az Ügyintézés Magyarországon, 2019, vagy a Két meteorológus találkozik. Ezek az egyik legemberibb történetek, édes-bús, beletörődően keserű, jellegzetesek. Ezeket szerintem (sajnos) szintén mindenki átélte már a különféle hivatalok útvesztőiben bolyongva, az ügyintézőknek kiszolgáltatva. A klímaváltozás veszélyeire is ráirányítja a figyelmet a könyv. Természetesen humoros formában, mégis véresen komolyan vehetjük a leírtakat. Bár tudományos tényekkel még nem igazoltak a leírtak. A frappáns cím pedig közérthető minden Facebook-lakónak.


"Majális, kirakodás, tömeg, tumultus, lökdösődés, drágaság, rablás, de csak vegyünk valamit, ha már kijöttünk. Ismerősök, ismeretlenek, de régen láttalak, de jó itt, sokan vannak, menjünk haza." (Klasszikus vidéki majális)



A kötet záró része igazi humorbonbon gyűjtemény, hab a tortán! Aki nincs a Facebook-on, az nincs is, ugye ismerős ez? Nos, a leírtak is azok lesznek. Megjelenik az arc nélküli, okoskodó, beszóló, direkt gonoszkodó kommentelő, vagy az Öt álomismerősre is ráakadhatunk. Itt is az életből ellesett valóságos, idillien szép emberek jelennek meg. A Facebbok-Murphy vagy a függőség húsz jellemzőjét leíró rész zseniális. Lehet gondolkodni... Sírva vigadós, magyarosan vicces, groteszk kis görbetükör ez, amibe beleshettem. Ha mersz, nézz bele, Te is! Eszement, fergeteges őrület, hatásos, valósághű. Ezek vagyunk mi, Facebook-lakók. A lezáró írás is tipikus magyaros szösszenet az irodalomról, a kéretlen jó tanácsokról. Köszönöm a befogadást! Az olvasás varázsát, ami kisimítja a ráncokat, számtalan gondtalan percet okozott.


A szövegek rövidek, tömörek, képi világa látványos. A történetek íve lendületes, stílusuk laza, humoros, szókimondóan őszinte. A bennük lévő humor erős és nem túlzó. Jól működött, nem is olvastam csak négy-öt kis történetet egyszerre, kis szünetekkel. A kicsi a bors, de erős erre a kötetere jól illik. A látványosan szép borító, ami egy mobiltelefont idéz, az igaz telitalálat! Földi Andrea már az előző Hartay-kötetet a Rajongók voltuk címűt (Turbo) is emlékezetessé tette, de ez most mindent visz, ez kell mindenkinek. Nem csupán a külcsín miatt. Lehet villantani, villogni vele, recept nélkül kapható a könyvesboltokban!

A könyv bemutatójáról ITT tudhatsz meg többet!  A szerzővel Ceglédi Zoltán beszélget. Utána dedikálás.
A kötet kedvezménnyel ITT lehet a tiéd!

Hartay Csaba:
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte.
1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Verseit azóta többek közt a Kalligram, az Élet és Irodalom, a Népszabadság, az Alföld, a Bárka, a Prae, a Tiszatáj, a Műút, a Forrás, az Új Forrás, a Kortárs, a Palócföld, a Magyar Napló és az Irodalmi Jelen közölte. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek. Eddig nyolc verseskötete jelent meg. Családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozik.

Díjai:

Körösök Gyöngye díj - 2006, Bárka-díj - 2010, Szarvas város kulturális életéért díj - 2015
Megyei Príma Díj - 2015







Athenaeum, Budapest, 2019
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939278 · Megjelenés időpontja: 2019. június 12.

A monogramos gyilkosságok

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok 





                                                                                               










Az egész világ feszült várakozással és nem kis meglepetéssel fogadta néhány éve a hírt: Agatha Christie örökösei felkérték és engedélyt adtak Sophie Hannah írónőnek egy új Poirot történet megírására. Ami olyan jól sikerült, hogy már a következő kettő is megjelent azóta.
Bevallom, én nem ismerem a pszicho-thrillereiről itthon is ismert és népszerű szerző, Sophie Hannah munkásságát (regényeit 34 nyelvre lefordították és 51 országban adták ki), még nem olvastam tőle semmit. Ezért is nagy érdeklődéssel vettem kézbe ezt a krimit, ami 2014-ben jelent meg először.

Nem kell mondanom, a krimi eléggé megosztotta a rajongókat. Úgy érzem, ez egy Christie-stílusú krimi. Ha valaki ennek a szellemében veszi kézbe olvasásra, egy elég jó krimit kap, amiben mellesleg Poirot felügyelő az egyik nyomozó. Ám, ha árkus szemekkel keressük az azonosságokat, vagy eltéréseket, akkor könnyen csalódni fogunk. Az első meglepődésem a könyv terjedelme volt. Christie könnyedén, tömören bontja ki a történetet, átlag 300 oldalon a komplett gyilkosság, nyomozás, ok és okozat belefért neki. Itt ez kissé túl aprólékosra sikerült, ami a végén a befejezést is tekervényessé tette. Christie stílusát utánozni nem egyszerű. Sajnos elkerülhetetlen az összehasonlítás. Ezt még talán szokni kell az irodalombarátoknak, ahogyan világslágerek, sikerfilmek esetében is akad újra fel-átdolgozás.




Tehát Poirot visszatér! Őt is elérte ez a divathullám, ahogy ez megtörtént már Lisbeth Salander, Philip Marlowe, vagy éppen Sherlock Holmes esetében is. Ezekből a mások által írt folytatásokból több megfordult nálam is, volt olyan ami kifejezetten tökéletesen hozta a hangulatot, az elhunyt szerző stílusjegyeit. Az nem is kérdéses, mekkora teher, kihívás és felelősség "leutánozni" a nagy elődöket. Lehetetlen küldetés ez. 1929. február 7-én három holttestre bukkannak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi az áldozat, szájukban egy-egy monogramos mandzsetta gombot találnak. A nyomozással Edward Catchpoolt bízzák meg, aki fél a holttestektől. Erre magyarázatot is ad később az írónő, miért e félelem. Mesélőnk is Catchpool lesz, aki hol E/1, hol E/3 személyben mesél. Az tény, hogy a gyilkosságok és a hátterük tényleg érdekesek voltak. Miért ölték meg őket? Poirot rájön, hogy a titok nyomait Great-Hollingben rejlenek, ahol az áldozatok laktak. Mi köti össze őket, miért is utaztak Londonba? Ki áll a háttérben, az ezúttal is az emberi gyarlóságra vezethető vissza.

Agatha Christie mesés történetei, furcsa rejtélyei bonyolultak, de érthetőek, jól követhetőek. Nos, ezt nem igazán tudom erről a krimiről elmondani. Csavar az bőven akad, hiszen rögtön hármas gyilkossággal indítunk. Jó kezdet, izgalom és fordulat is lesz, kicsit talán sok is. A végére természetesen kisimul az ügy, de néhol a magyarázatok nagyobb része elég valószínűtlen. Érzésem szerint Poirot karakterét sem sikerült tökéletesen megelevenítenie Hannah-nak. Az egyik legzavaróbbat emelném ki: Poirot szájába lépten-nyomon érthetetlen francia szavak kerültek, ami elég zavaró volt olvasás közben. Poirot annyira egyedi, különc és szeszélyes, de szeretni való figura marad mégis. Poirot szereti a a gyógyteát, a forró csokoládét, a kényelmet és a luxust. A furfangos történetszövés itt is megvan, a szokott stílusjegyek is működnek. A tipikus angol hangulatot is fellelhetjük: a délutáni teázás, London megjelenése, a lírai tájleírások, érezhetően igyekszik a megszokott Agatha Christie minőséget hozni. Poirot és Catchpool párosa ígéretesnek tűnik, drukkolok nekik.

Ügyes próbálkozás, egy hétvégi kikapcsolódásnak megfelel. A női tucat pszicho-triller kínálatból hibái ellenére is kiemelkedik. Ajánlom, azoknak, aki szeretik AC és újra szeretnének egy találkozást Poirot-val. Szórakoztató, de ne hasonlítsuk az eredetihez, hiszen Agatha néni egy volt, és Ő utánozhatatlan. A borító angolosan elegáns, illik a krimihez. Érdeklődve várom mit rejt a következő epizód, A zárt koporsó elég sokat sejtető, izgalmas cím.





Sophie Hannah honlapján további érdekességet olvashatsz! IDE katt!

Kilenc pszichológiai krimi szerzője, pedig költőként indult. Jelenleg Cambridge-ben él férjével, két gyermekével.









Eredeti mű: Sophie Hannah: The Monogram Murders
Eredeti megjelenés éve: 2014
Helikon, Budapest, 2019
376 oldal · ISBN: 9789634791089 · Fordította: Molnár Eszter

Az utolsó mohikán

J. F. Cooper: Az utolsó mohikán 
Elbeszélés 1757-ből



                                                                             













Kamaszkorom egyik legizgalmasabb, legmeghatározóbb könyve, amit ez idáig csupán "az ifjúság számára átdolgozott" verzióban ismerhettünk. Most a Park Kiadónak köszönhetően egy igényes, szemet gyönyörködtető borítóval megjelenhetett a teljes szöveg, Gy. Horváth László kiváló újrafordításában. Élmény volt olvasni, újra felfedezni, elmerülni a történetben. A regény a brit és a francia hódítók az észak-amerikai háborúk idejét ábrázolja.


Az eredeti regény először anno 1826-ban látott napvilágot. Ez a Bőrharisnya-történetek második darabja az ötből. A Nagy indiánkönyv tartalmazza mindegyiket, ami bizony bibliaként volt része és maradandóan meghatározója életem korai szakaszának. A történelem és az olvasás iránti lelkesedés megalapozója lett. Valós történelmi háttér, kaland, szerelem, izgalmak és a vadnyugat együttes lenyűgöző elegye a történet, amit az 1992-es filmnek is köszönhetően sokan ismernek. Egy igazi kalandtörténet, amelyben a bátor, tiszteletreméltó férfiak harcolnak a gonosz indiánokkal, akik saját életterüket védik.

Mint Sólyomszem a vadonban, úgy kezdetem az izgalmakkal teli, újbóli olvasáshoz. Leporoltam a régi fejdíszem, mokaszint húztam és belevetettem magam a kötetbe.
Az alaptörténetre emlékeztem és vártam mi az új a frissen megjelent teljes szövegben. Olyan volt ez az újraolvasás számomra, mintha egy rég nem látott jó baráttal találkoztam volna. Amire kamaszként egészen biztos nem figyeltem fel az a természet háborítatlan szépségében való ábrázolása. Már a kezdő oldalakon is megjelenik. Az ősvadon, vízesésekkel, a Hudson folyó barlangokkal és sziklaszirtekkel, benépesül az ott élő állatokkal.
Ember és természet kapcsolata fontos eleme a történetnek. Különösen napjainkra gondolva, amit a természet ellen elkövetett erőszak jellemzi az emberiséget. A hangulatos, szemléletes tájleírásnak köszönhetően megelevenedik a vadregényes környezet.


Az amerikai telepesek és anyaországi angolok között feszülő politikai ellentét, amely végül az amerikai függetlenségi háborúhoz vezetett, adja a történelmi hátteret. Férfiasan kemény, véres csaták, személyes ellentétek, bosszú és szerelem, nagy érzelmek adják meg az alapokat. Remek képi ábrázolás, és izgalmas történet jellemzi a regényt. Elegáns párbeszédeket, frappánsan humoros válaszokat olvashatunk. A vadászat és a csatazaj keveredik a vér és a puskapor, az erdő, az adrenalin illatával. Egyszerre kőkemény és varázslatos leírásokat olvashattam. Régmúlt idők hősei elevenedtek meg a lapokon. Olvasmányos, hiteles, nyersen őszinte. Számomra marad az, ami volt: egyike a legjobb könyveknek, melyet valaha olvastam. Azt még leszögezném, hogy a könyv erősebb és természetesen másabb, mint a film. Javaslom megismerni az alapművet is minden érdeklődőnek, akár nosztalgiából is. A film jó, a könyv egy csoda számomra. Ez a világ már nem létezik, csak Cooper csodálatos regényének oldalain. Izgalmas kaland a múlt Amerikájának felfedezése. Szerintem éppen olyan amerikai klasszikus ez a regény, mint mondjuk az Elfújta a szél.

Nem csupán a helytállásból és a barátság erejéről olvashatunk felemelő jelenetekben, de a fő gonosz szerepében megjelenő Magua alakja is kiemelkedik. Értelmet, magyarázatot kapunk tetteinek okaira: Magua kérlelhetetlen ellenség, aki valójában a családját gyászolja: feleségét és gyermekeit, akik Munro ezredes parancsa következtében haltak meg, ezért akar mindenáron bosszút állni az ezredes lányain. Ők ártatlanok, s azok voltak Magua gyermekei is… Cora erős, bátor nő, míg a törékeny, szinte még gyermek Alice védtelen. Duncan őrnagy finoman érzéki szerelme megkapó pillanatokat eredményez. Ahogyan a gonosz indiánok a támadók, a fehér emberek karakterei is a jó és a rossz párharcát képviselik a regényben. Kiemelném még az énekmester alakját. Ő egy színes és érdekes, humoros karaktere a történetnek.



A William Henry-erőd elesett, a katonai megadás után elvonulókra kérlelhetetlenül törnek rá az indiánok, hatalmas mészárlást visznek véghez. Valós és drámai a leírt eset.
Cooper másik főhőse Sólyomszem, a tehetséges és okos vadász. Nem árt tudni, hogy Sólyomszem, Vadölő és Hosszú Puska egy és ugyanazon személy. Számomra most kissé öntelt figura lett. Tény, sokat tud, jók a meglátásai, ám lenézi saját fehér társait is. Bár belegondolva ez némileg érthető. Barátja Chingachgook apai fájdalma a végén megrázóan őszinte, átélhető.


Cooper írói nagyságát mutatja, hogy képes érzékeltetni az őslakosok legnagyobb tragédiáját, amely egyben tanulságként szolgálhat bármely más nép számára is: a közös ellenség megléte ellenére egymást ölik az indián népek. Uncas – az utolsó mohikán – törzsét a fehérek irtották ki, az ifjú főnök azonban egy másik indián kezétől sújtva leli halálát. Így pusztul ki egy nagy múltú őslakos nép, mintegy előrevetítve az indiánok végső, nagy tragédiáját. Szerettem olvasni, ( két nap alatt befaltam) még úgy is, hogy a címből is sejthetően drámai a vég. Bizony megsirattam Uncast. Megrázó és elgondolkodtató, valós történet az amerikai vadnyugatról.

A könyvhöz méltó, szépirodalmi igényességű fordítással ismerhetjük meg, fedezhetjük fel újra ezt a korszakot. Így nem csak a regény, de a szöveg is maradandó élményt nyújthat az olvasónak Gy. Horváth Lászlónak köszönhetően.


ITT tudod kedvezménnyel levadászni a regényt! 

James Fenimore Cooper (Burlington, 1789. szeptember 15– Cooperstown, 1851. szeptember 14) a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója. A regénysorozatot 1823- 1841-ig írta. Érdekesség még, hogy J. F. Cooper nem sorrendben írta meg a regényeket. Apját, akinek hatására kezdte írni a történeteket, Marmaduke Temple bíró szerepében ábrázolja. Ő a Bőrharisnya egyik fő alakja.


Park, Budapest, 2019
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554647 · Fordította: Gy. Horváth László

A hajtű

Tapodi Brigitta: A hajtű 




                                                                             













Hűséges és lelkes olvasója vagyok a TRT antológiáinak, a szerző neve így már ismert volt előttem. Azok a novellái kifejezetten tetszettek, bár első regényét (Szárhegy öröksége) nem olvastam, kíváncsian vettem kézbe az új regényét.

A regény alapötlete igazán ötletes. Történelmi háttér, asszonysorsok, évtizedeken átívelő családi titok és egy hajtű áll a középpontban, némi krimiszerű hangulattal. A cselekmény két szálon fut. 1944-ben a németek által megszállt Magyarországon majd 2005-ben játszódik a kötet.

A történet abból a szempontból válik igazán érdekessé, hogy az idő mennyire hat a történésekre. Az egykori régi tettek, események mekkora hatással vannak a jelenre. Egy misztikus titok áll a családtörténet hátterében. Fontos és jelentős a címbeli hajtű (régi, míves családi örökség) és egy festmény megjelenése, szerepe. A tetszetős borítón is ez jelenik meg, ami igazán jó ötlet. Szép lassan, fokozatosan ismerjük meg a hátteret, ami a jelennel váltakozva olvashatunk. Emma egy független, erős női karakter, szimpatikus és kedvelhető hősnő. Az ő családjának múltját, titkait kutatjuk.



A gondosan beépített információk jól működtek, ügyesen színesítették a történetet. Szépek, idilliek a Balaton bemutató leírások is. A hattyúkért külön köszönet, szép hasonlat. Főleg, hogy az ominózus hajtűn is e madár szerepel. Tetszett a színmagyarázat a fekete és fehér hattyúkra. Voltak izgalmas pillanatok, a festmény körül. A szíve azért haza húzza a gyökerekhez szereplőnket. A történet felvet bizonyos morális és erkölcsi kérdéseket is.


A karaktereket a tetteiken keresztül ismerjük meg jobban, nekem az érzelmi-lelki háttér sok szereplő esetében lehetett volna alaposabb, bővebb. Pl: Stark Richárd alakja jól indult, de a végén alig tudtunk meg róla valamit, vagy maga Christop von Vogel és Nóra közötti izzó szenvedély-vívódásról, ugyanakkor a gyerekkori barát Kövesi Levente végig álmodozó, bámész szemekkel epekedett (egyértelműen feleslegesen) Nóráért. Ebből lehetett volna kevesebb, míg Bori alig szerepelt. Erika lehetett volna utálatosabb, olyan igazi fúria, míg a kamasz kislány alakja, Anett zseniális volt. Ő még plusz érzelmeket, humort is csempészett a cselekménybe. Ezek az én főbb észrevételeim, ettől eltekintve is olvasmányos és szórakoztató a regény.



Mindig volt a történetben valami kis csavar, és a legvégére is jutott egy jó kis csattanó. Bár ezt bevallom menet közben sejtettem és kitaláltam. Végig fenntartotta az érdeklődést. A múlt titka a jelenben kapott hangsúlyt. Még sem szólt akkorát, a durranás elmaradt. Egy kicsit mégis mást kaptam, mint amire számítottam. Kissé túl pasztell a történet végig, kellett volna ide némi vörös, vagy fekete is. Különösen a történelmi háttérnél lett volna jó. Alapvetően jó stílusban ír a szerző, ám elég kiszámítható, sima, a "márkanéven" nevezett (azért sem írom le a nevet) tornacsuka és egyebek zavaróak, hatásvadász elemek voltak nekem. Igaz nem én vagyok a célcsoport, viszont érdekes kikapcsolódás volt a regény, azért jól szórakoztam. Egy kedves történetről van itt szó, ahol a szerelem körül forog minden. A könyv célközönsége egészen biztos vagyok benne, szeretni fogja.


Összességében azért kellemes meglepetés volt számomra Tapodi Brigitta új regénye. Egy jó történet, igazi léleksimogató, könnyed kikapcsolódás lehet a női olvasóknak. Elég összetett alkotás, jól követhető, hiteles karakterekkel, sok romantikával és családi titkokkal. Azoknak ajánlom, akik kicsit ki akarnak szakadni ebből a világból.

További információk és érdekességek, novellák ITT olvashatóak az írónő honlapján.


A hajtű ITT lehet a tiéd kedvezménnyel!






Historycum, Budapest, 2019

284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816093

Bohém rapszódia

Matt Richards - Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Freddie Mercury élete, halála és öröksége






                                                                                             






„Azt akarom, hogy a halálom után értékes, tartalmas zenét alkotó zenészként emlékezzenek rám"



A 2018 őszén bemutatott Bohém rapszódia film sikerének köszönhetően idehaza is megjelenhetett a kötet. A filmről itt és most lépjünk is tovább a könyvre. Meglepően alapos, kellő tisztelettel nyúlt a kényes témához a szerzőpáros. Átfogó életrajz az utánozhatatlan Freddie életéről, a siker rögös útján át a világsztárságig. Freddie Mercury élete és sikere egyértelműen szorosan a Queen története is.
Az bizton állítható, hogy elhívatott, alázatos és kitartó munkával értek célba.


Pontosan emlékszem, mikor láttam először a Queent. Maradandó élmény volt kiskamaszként anno, még fekete-fehérben tátott szájjal a fotelbe szögezve bámulni az Egymillió fontos hangjegy azon szombat esti adását, amiben 4 Queen dal hangzott el. Ebből egyik a címadó dal volt. Nem tudtam kik ők, de örökre beégtek a szívembe - lelkembe. Ezért IS volt nehéz, néhol megrázó, másutt megható olvasmány ez a könyv. Sok emléket idézett meg, ami hozzájuk köthető. Az első saját tulajdonú Queen bakelit 1979 nyarán került a birtokomba. Ez a Jazz nagylemez volt. A Night At The Opera albumot egy jugoszláviai utazás során sikerült megszereznem még ugyanabban az évben. Pontosan emlékszem a hír bejelentésére is, majd még fel sem ocsúdtam és megérkezett a halálhíre. Sokkoló volt. Freddie Mercury igazi arcát most minden smink nélkül láthatjuk.



A könyv jól felépített, informatív. Ügyesen egyensúlyoz, a hatásvadászatot elkerülve számol be arról, amit a mai napig kevesen vesznek eléggé komolyan. Teljességgel megbocsájtható, hogy a HIV/AIDS megjelenése, kialakulása és terjedése, majd a lassan beinduló gyógyszeres védelem és a szűrésre, a megelőzésre így hívja fel a figyelmet. Mercury élete és sorsa szorosan fonódik ezekkel össze. Pontosan nyomon követhetjük a laza, kicsapongó életét, a szex-drog rock and roll életérzés állomásait. Majd megismerjük a lenyugodott, megbékélt és lelkileg összetört embert a sűrűsödő jeleket a biztos tudatig. Még mindig azt érzem, kalapemelés jár neki, hogy volt ereje lélekjelenléte ezt így végig csinálni. Nem állít neki szobrot, nem avatja szentté, de elismeréssel adózik a tudatos munkásságának, lelkierejének.

Az élete utolsó szakaszában készült lemezek, dalok egyértelműen életben tartották. Hatalmas lelki erő volt ezen átesni. A világon mindenki tudta, sejtette, egyre nagyobb a baj. Mégsem hittük, reménykedtünk. Mercury kivételes helyzetben volt, a kötet szerint a fertőzéstől számítva (kb:1982) kilenc évet élhetett még. Iszonyú kínok között, sok esetben. A híréhes média gusztustalan módon jelenik meg, de ez már rég tapasztalható sajnos idehaza is, semmi nem szent nekik. Ítélkezni pedig senkinek nincs joga fölötte.




Gyomorszorító, fájó volt olvasni az élete fontos állomásait. A magánember belső vívódásait önmagával és a szexuális státuszáról való folyamatos állandó titkolózást.A vágyott és megszerzett siker folyamatát, megtartását. A média és a kor hangulata tökéletesen átjön, ahogyan a politikusok hozzáállás is a vírus felbukkanásáról. Érzékletesen megjelenik a siker lépcsőzete, a féktelen és folyamatos tivornyák és partik, a melegek életét kísérő félelmek. Tudta mivel játszik, ő is emberből volt, mégis jó ideig két végén égette a gyertyát. Érző lélek, aki dalaiban tovább él velünk. Igazán izgalmas volt olvasni a dalok keletkezéséről a fogadtatásukról. A turnékról, az amerikai siker és sikertelenség okairól, a Caballéval vagy Bowie-val való munkáról, a Live Aid kirobbanó sikeréről. A Queen sikere Mercury sikertörténete is.

                                                                                                         

A hátrahagyott életmű önmagáért beszél. Zseniális és érzékeny, maximalista művész volt. Érezhetően alapos, nagy munka van a könyvben. Remekül sikerült összeállítani a Queen sikertörténetét, Freddie életére kihegyezve. Sok új ismeretet kínál róluk és persze a betegségről. Örülök, hogy mégis elolvastam ezt a könyvet Freddie Mercury-ról. Sok fájó igazságot mondd el, amit lehet jobb lenne nem tudni. Azonban fényhez az árnyék is hozzá tartozik. Jó ötlet, hogy van képmelléklet is Freddie-ről. Igazából jó szívvel ajánlom minden rajongónak, érdeklődőnek. Érdemes elolvasni, rengeteg háttér, információt adhat. Megismerhetjük a HIV/AIDS kialakulását, terjedését és gyógyításának esélyét. Hasznos információk ezek a HIV-fertőzésről, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek akkoriban. Fontos, figyelem felkeltő kötet. Mindezt olvasmányos formában sikerült prezentálni a szerzőknek a kellő tisztelet hangján. A Queen sikere Mercury sikere is. Freddie Mercury igazi arcát most minden smink nélkül láthatjuk. A huszadik század egyik legikonikusabb előadójaként kell rá emlékeznünk.





Nekem ugyan a könyv eredeti címe lényegesebben jobban tetszik: a „Somebody To Love” szerintem kifejezőbb, ám vitathatatlan, hogy mivel a film is a legismertebb Queen sláger címét kapta, figyelemfelkeltőbb volt így kiadni a könyvet. Az pedig kiderül a Queen történetéből, hogy a Bohém rapszódia afféle burkolt caming out volt dalban Freddie részéről. Élete legnagyobb sikerének érezte. Elgondolkodtató volt a lezárás. 25 éve nincs már velünk Mercury, mégis mennyire aktuálisak élnek a dalai. Halála nagyban hozzájárult a betegség tudatosításához az emberekben. Mennyire sokat javultak a betegek esélyei. Orvosi ellenőrzés, gyógyszer szedése mellett tudnak teljes életet élni, túlélési esélyeik kitolódtak akár több tíz évre is. A Queen pedig igazi fogalom, márkanév lett.

Nem tudok elmenni a könyvben felbukkanó rengeteg, valami botrányos mennyiségű, elírás, helyesírási hiba van benne!! Itt nem volt szerkesztő, korrektor?? Silány nagyon… főleg mikor egy mondaton belül több hiba is akad.. vagy a nevét nem írják le pontosan. Na, ezért is olvastam ettől a kiadótól nagyon ritkán….)) A blogos időszakomra (7 év) visszatekintve ennyi hibát még soha egyetlen kiadó könyvénél nem tapasztaltam. Egy rakat pénzért ennyire béna kiadást. Őszintén bízom benne, hogy az utánnyomásnál -talán- korrigálták már.



„Sosem kérte, hogy sajnálják – mesélte May. – Nagyon erős személyiség volt, szerette ő irányítani a saját sorsát.”


                                                 



Egyéniség volt. Egyszeri, megismételhetetlen. 













Eredeti mű: Matt Richards – Mark Langthorne: Somebody to Love (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575047 · Fordította: Szabó Krisztina

Hamis próféciák

C. J. Sansom: Hamis próféciák





                                                                           












C. J Sansom fantasztikus Shardlake sorozata a hetedik kötetéhez érkezett. Shardlake ügyvéd egy nagyszerű vezéralakja a regénysorozatnak. Igazságérzete, kiemelkedő figyelme a gyengék, védtelenek felé igazán emberivé teszi, ellensúlyozva a testi hibáját. Egy olyan ember, aki kissé elveszítette a hitét, amikor a vallás veszélyesen összefonódott a politikával. A történet összetett, de teljesen hihető.




Anglia monarchiája VIII. Henrik halála után gyorsan veszélybe került. Alig két év telt el a király halála óta, a trónon az utód VI. Edward alig 11 éves, 1549-ben járunk. Az ország a háborúk terhei miatt csődközeli állapotba jutott, Edward herceget különböző nemesek manipulálják, akik mindannyian szeretnének hatalmat szerezni. Nagy a belső viszály, a katolikusok és a reformerek közötti ellentét. Ez nem csak a Biblia angol fordítása miatt van, ami ekkor jelent meg.




Matthew Shardlake a nyomozó-ügyvéd megbízást kap a 15 éves Erzsébet hercegnőtől, így London minden mocskát, bűzt és feszült légkört hátra hagyva Norwichba utazik segédje társaságában. A rábízott kényes ügy egy gyilkosság. John Boleynt a felesége megölésével vádolják. A rokonság miatt is kínos ez az ügy a hercegnőnek, maga a Boley név még mindig nem túl jól cseng. Az tovább bonyolítja a dolgokat, hogy a nő már kilenc éve elhagyta otthonát, családját, nem tudni merre járt. Hirtelen felbukkanása elég sokaknak okot adhatott a gyilkosságra. A potenciális gyanúsítottak listáját természetesen a férj vezeti, de jó néhány norfolki befolyásos ember neve is felmerül. A halott nő körül sok a titok, rejtély bőven akad. A gyilkosság a politikai intrikák világába viszi Shardlake mestert. További bonyodalmakhoz vezet, hogy Shardlake találkozik régi ellenségével, Richard Richel. Szerencsére felbukkan Norwichban a régi segédje, Jack Barakk is, aminek örültem. Színes egyénisége, humora üde színe a történetnek. Nagyszerű jellemrajzokat olvashatunk a regény karaktereiről. A leíró részek jól adják vissza a kor hangulatát. Térben és időben tehetünk egy izgalmas utazást a korabeli Angliába.

Kedvelem ezt a sorozatot, ezt az új részt is jó volt olvasni. Az előző rész az Egy bűnös siralmai is említésre kerül, vannak visszautalások, ám önálló kötetként is megállja helyét ez a Tudor történetet. Shardlake és fiatal asszisztense, Nicholas a vidéki forrongó Anglia életéről is kap képet. Érezhető a kiábrándult légkör, a lázadás érik. Így a gyilkossági ügy egy nagyobb történet részévé válik. Robert Kett vezetésével kitörnek a parasztfelkelések. Ennek előzményeiről, a további tervekről olvashatunk, hiszen kiemelten fontos része lesz a regénynek. Alapos és pontos képet ad az okokról, az ötven oldalas összefoglaló szemléletes levezetése ennek a korszaknak, alapos jellemzője az egész történelmi háttérnek. Itt a történelem nagyobb szerepet kap, mint a gyilkosság. Áldozatok pedig lesznek még ugye.


A jog és a társadalmi rend, az évszázadok során jelentősen megváltozott, de az igazságnak érvényre kell jutnia. Cselszövés, ármány és intrika, számtalan váratlan esemény, fordulat akad a regényben. Való igaz, ez a leghosszabb része a sorozatnak, ám Sansom történetvezetése profi, lebilincselő.
Olvasás után megállapíthatom, hogy az emberi természet igen kevéssé változik, a hatalomvágy, a kapzsiság mostanra még elterjedtebb. C. J. Sansom egy igazán nagyszerű mesemondó. lenyűgöző olvasás a történelem szerelmeseinek és a korabeli krimik kedvelőinek egyaránt.

C. J. Sansom: angol regényíró, 1952-ben született.
Négy év szünet után tért vissza a Hamis próféciákkal, és világszerte hatalmas sikert aratott vele, például a regény a megjelenését követően azonnal minden eladási lista élére került Angliában. A kötet Kett forradalmának újragondolása címmel a szerző történelmi esszéjét is tartalmazza.

Az eddigi megjelent kötetek: Kard által, Sötét tűz, Az uralkodó, Apokalipszis, A bosszú nyilai, Egy bűnös siralmai.



Agave Könyvek, Budapest, 2019
912 oldal · ISBN: 9789634196075 · Fordította: Bosnyák Edit

Az eastwicki boszorkányok

John Updike: Az eastwicki boszorkányok 









                                                                                                           



"A rosszaság olyan, mint az étel, ha belekóstol az ember, nehéz abbahagyni;"



Az eastwicki boszorkányok John Updike 1984-ben megjelent regénye. A története Rhode Island városkájában játszódik. Az amerikai álmos, konzervatív kisvárosi milliő hangulata adott. Tökéletes háttérelem. Eastwick és lakóinak leírása látványos. Azonban van valami a levegőben...

Itt él a három, különféle módokon magára maradt, (elvált, megözvegyült barátnő) Alexandra, a fekete hajú szobrásznő, Jane, a vörös démon csellótanárnő és Sukie, a szexi szőke újságírónő. A három, meglehetősen furcsa képességgel rendelkező nő, a hangulatuk szerint képesek megváltoztatni akár az időjárást is.


A koruk és sorsuk miatt is barátnők fő témája, elfoglaltsága a pasivadászat. Ez az adott környezetben elég behatárolt. Miután gátlások nélkül tesznek próbára minden lehetséges férfiút, az álmos kisváros levegője felizzik. Egy ismeretlen idegen érkezik ebbe a zárt közösségbe. "A FÉRFI", nem akárki. Személyesen maga az ördög, ám erről hősnőink nem sejtenek semmit. Daryl Van Horne New Yorkból érkezik ide, megvásárolja a régóta üresen álló városszéli kastélyt, amivel rögtön az érdeklődés középpontjába kerül. A három grácia azonnal rárepül, ismerkedésbe kezdenek, mindenki magának akarja a férfit. A férfit elbűvöli a három nő személyisége, örömmel fogadja az érdeklődést kissé különc személye iránt. A három részből felépülő regény első fejezete ezzel telik, a "becserkészés" működik. Az ismeretlen idegen megérkezése a városka többi lakójában is kíváncsiságot ébreszt.

Updike regénye egyedi, mással nem összetéveszthető, témája a Biblia óta adott. Tetszettek Updike női karakterei. Először is Alexandra, Sukie és Jane önálló, független nők, akik a legtöbbet hozzák ki az életükből. Mondjuk a gyereknevelés terén eléggé lazák. A pozitív minta nem válik feminista zászlólobogtatássá. Updike olyan férfi, aki érezte, hogy mi zajlik a nők lelkében. Ezt tökéletesen adja vissza. A három barátnő egymást is kivesézi, csipkelődésből, gyermeteg bosszúból nincs hiány. Igazi női társaság ez, intrikákkal, viszályokkal, rivalizálással. Daryl Van Horn azonban egészen felborítja akarva-akaratlan a varázsüstöt. Azonban az ember társas lény, kellene egy stabil társ, partner, egy férfi. Akinek az sem baj, ha szőrös a kézfeje.



"A boszorkányság, ha egyszer fölütötte a fejét egy közösségben, könnyen elvadul, akik életre hívták, elveszítik fölötte az uralmukat, s oly szabadon tombol, hogy boszorkánynak, áldozatnak egyaránt leesik tőle az álla."


Amikor boszijaink ráébrednek a megrendezett heti összejöveteleik egyikén, hogy különleges képességekkel bírnak, és minden úgy lesz, ahogy akarják. Azért ugye, óvatosan a kívánságokkal, mert még valóra válnak, legyen az átok vagy áldás. Ezek a csajos-koktélozós, álmodozós-merengős, pletykálkodós esték, igazi "boszorkány-csütörtök" módra funkcionál a regényben. A három nő kihasználja és tovább tökéletesíti (minden gátlás nélkül) a hatalmát, kitanulják a mágia csínját-bínját. A kialakult helyzetet tovább bonyolítja egy keresztény nő, aki felismeri a boszorkányokat. Misztikus varázslatok, mágia és humor, no és némi szexuális tabudöntögetés adja a regény sava-borsát. A párkapcsolati problémák nem új keletűek.

Updike gyönyörűen ír, ugyan néha elkalandozik, elmereng dolgok felett, ezért nevezhetjük akár kissé terjengősnek is a stílust. Sajátos nyelvezete van, amit szokni kell. Viszont a hangulat és a karakterek, illetve maga a környezet, a kisvárosi milliő tökéletesen jelenik meg. A harmadik rész pedig mindent visz. A csattanó meglepő és meghökkentő. A varázslat oda-vissza működik, még áldozatok árán is.

Updike párkapcsolatai tanácsai, az életről alkotott véleménye fanyar, egyedi hangulatot eredményez. Mindezt nyakon öntve egy nagy adag, egyedi humorral. A regényből 1987-ben film is készült, parádés szereposztással. Daryl Van Horne-t Jack Nicholson, Alexandra Cher, Jane Susan Sarandon míg Suki szerepében Michelle Pfeiffer alakított nagyot. Azonban a film, csak a regény alapjait, karaktereit vitte tovább. Ha valaki többre vágyik, olvassa el a könyvet, hiszen az klasszisokkal több és jobb. A fordító ezúttal Göncz Árpád, neve a minőségre garancia. Az eastwicki özvegyek címmel a regény folytása 2008-ban jelent meg. Ez lett az utolsó Updike regény-megjelenés.



„Az egyik legjobb Updike, ami egyben azt is jelenti, hogy a 20. század egyik legjobb amerikai regénye.” –Newsday

ITT tudod beszerezni otthonra a boszorkányokat! 


                                                                                                             

John Updike: amerikai regényíró, költő, novellista, irodalom-és műkritikus.
1932. március 18. (Reading, USA) – 2009. január 27. (Danvers, USA)
1957-ben úgy döntött, hogy minden idejét a szépirodalomnak szenteli.

Pulitzer-díjjal tüntették ki a Nyúl-sorozat két regényéért A Nyúlháj (1981) és a Nyúlszív (1990) Kétszer kapta meg az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a National Book Awards-ot.
76 éves korában tüdőrákban hunyt el.



XXI. Század, Budapest, 2019
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955471 Fordította: Göncz Árpád

A dinoszaurusz tolla

Sissel-Jo Gazan: A dinoszaurusz tolla  







                                         




A dán írónő profizmusa lehengerlő, elvitathatatlan. Kétségtelen, hogy ez a regény nem egy futószalagon született mű. Jó ötletek, remek narratíva és erős karakterek jellemzik a regényt. Sissel-Jo Gazan debütáló regényét 2008-ban adták ki Dániában.




Van itt sötét tragédia és könnyed humor. Főhősünk Soren Marhauge nyomozó, akinek személyével egy új sorozat veszi kezdetét. Rajta kívül még két fontos vezető hősünk van ebben a regényben: Anna, aki biológusnak készül és Clive Freeman professzor. A könyv nagy része tehát Anna, Soren és Clive életéről, fordulatainak kapcsolódásáról szól. Ezek mellett a kanadai és a dán laboratóriumok közötti rivalizálásról is képet kapunk. Anna éppen készül értekezésére a madárfejlődés témájáról, amikor a vezető professzora gyilkosság áldozata lesz.

Meglepő, hogy minden szereplőről alapos és bőséges háttér történeteket kapunk. Kerek egész és izgalmas ezeket olvasni, ahogyan a lánc szemei lassan illeszkedni kezdenek. Soren a könyvsorozat központi karaktere, az ő élete talán az egyik legmegrázóbb, határozottan érdekes volt megismerni a sorsát. Az élet fordulatai kiszámíthatatlanok, ez itt is igazolódni látszik. Mindenkinek a életében akadnak sötét titkok amit nagyon nem szeretne, ha kiderülne. A dán tudományos krimi akár egy pszichológiai dráma is lehetne, amely a titokzatos családi kapcsolatokat járja körbe. Az egyéni emberi sorsok, lélekdarabkák lelkemben megérintettek, különösen a boldogság keresésében reménytelenül vergődő emberi párkapcsolatokról írtak.


Bár meg kell mondjam, valahogy nem is a klasszikus nyomozás szemtanúi lehetünk, nem azon van a fő hangsúly, csupán az utolsó 200 oldalon pörögnek fel igazán az események. A beépített krimielemek jól működnek, ilyen megoldásokkal, elkövetési módokkal nem találkoztam mostanában. Kellően sötét, fordulatos és eredeti a regény. Nagyon ötletes mindegyik gyilkosság módja, csupán az elkövető személye lepett meg, hiszen alig esik szó róla. Kissé elvette az olvasótól a lehetőséget az együtt nyomozásra. Mondjuk így végig simán fenntartotta az érdeklődést, mert lövésem sem volt, ki lesz a hunyó, és miért? A mozaikszerűen felépülő történet, a színes narratíva egyszerre köti le az olvasó figyelmét és kelti fel az érdeklődését a madarak és a dinoszauruszok felé.


A regény középpontjában természetesen az igazság keresése, annak csapdái és összes buktatói állnak. Akad elfojtott gyűlölködés, gyanakvás, árulással teli, hazug múlt, a csalások és öncsalások bőséges szövevénye. Titkok minden mennyiségben. A szereplők és a krimi szál mellé a tudomány világa remekül illeszkedik. A madarak valóban a dinoszauruszok utódai? Léteztek tollas dinoszauruszok? Sissel-Jo nagyszerűen igyekszik az olvasó érdeklődését felkelteni olyan tudományos kutatás iránt, amiről a mindennapokban kevés információ jut el hozzánk.

Az biztos, hogy más szemmel nézek a madarakra. Izgalmas kérdés és erősen hajlok elhinni a kutatóbiológusként is dolgozó dán írónő elméletét. Nekem néhol bizony Hitchcock Madarak című filmje is eszembe jutott. Már ezért érdemes időt szánni erre a regényre.
A szavak, a mondatok, a nyelv és a szimbólumok erejének bizonyítéka a valóság átalakítására, ami egy kivételes hangulatú történetet eredményezett. A madarak eredete nyilvánvalóan egy erősen vitatott téma. Az izgalmas és noir nyomozás beavat a paleo-ornitológia titkaiba.

Összességében: egy igazán feszült és néhol nyomasztó thriller, amely ügyesen összerakott történetet mesél el, közel sem a megszokott módon. Igazán jó elsőkönyves bemutatkozás, szívesen olvasnám Soren felügyelő további történeteit.


ITT tudod kedvezménnyel megrendelni ezt a madaras-dínós krimit!



Sissel-Jo Gazan: 1973. december 20.

A koppenhágai Egyetemen diplomázott biológiából.
A dinoszaurusz tolla volt az első regénye, amit az évtized dán regényének neveztek. A könyv kiadási jogait eddig 12 országban adták el. Berlinben él.




Jaffa, Budapest, 2019
442 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751441 Fordította: Sulyok Viktória

Egy marék rozs

Agatha Christie: Egy marék rozs 
                                                                         




"Az óvatosság még senkinek sem használt. Néha muszáj kockáztatni, merészen lépni. "











Az Egy marék rozs Agatha Christie egyik legismertebb műve, 1953-ban látott napvilágot. Mint a legtöbb Agatha-kötet esetében, ebből a krimiből is készült filmadaptáció, több is. A könyvben Miss Marple segít nyomozni Neele felügyelőnek. Ez a hatodik a Miss Marple kisasszony nyomozásainak sorában.



Az idősödő és gazdag, gátlástalan üzletember, Rex Fortescue váratlan halála lendületes kezdést biztosít, eléggé felkavarja a vizet. Az irodájában elfogyasztott tea után rosszul lesz, ám hiába kerül kórházba, ott meghal. Megmérgezték. Zsebében egy marék rozst találnak, ami felettébb furcsa.
Neele felügyelőnek bőven akad gyanúsítottja, hiszen a vén zsugori valljuk be,  közutálatnak örvendett. A rokonai azért nem kedvelték, mert felesége halála után másodszor is megnősült és egy igazi kis számító, "szexi dög" szöszkét vett feleségül. A beosztottjai pedig azért rettegtek tőle, mert elég nyers a modora.


Az is gyorsan kiderül, hogy taxin volt a méreg, ami lassan öl. Kínkeserves halálának körülményei tovább szaporodnak, amikor kiderül, hogy a Fortescue-ház neve Tiszafa-kunyhó. Ennek a bogyója, levele a mérgező. A taxin későn ható méreg, ezért azt még a gyilkos adagot a reggelijében megkapta Rex Fortescu. A rossz természetű milliomos családjában ugyan mindenki megdöbben, ám az is egyértelmű lesz, oka is lenne a gyilkosságra minden rokonnak. Egyedül a lánya részéről érezhető sajnálat. A jóval fiatalabb második feleségről sejthető, szeretőt tart, nagyobb fia, aki üzlettársa is, vitái voltak a befektetésekről, a vállalat anyagi helyzetéről. Ő egy elég merev, igazi angol figura. Kisebbik fiával évek óta nem tart kapcsolatot, ő a család fekete báránya Afrikában él. A látszólagos idilli család képét a volt anyós, Miss Ramsbottom színezi még. Pikirt megjegyzései, fanyar humora üde szín a krimiben. A házban nagy a zűrzavar, természetesen a fő gyanúsított a kikapós nej, ám a délutáni teázás számára is végzetes lesz. Gyorsan peregnek az események, mert estére már a szobalány, Gladys is halott.


Ekkor lép színre Miss Marple úgy a könyv negyedénél. Ugyanis Gladys nála szolgált előtte. Halála megrázza az idős vénkisasszonyt. Míg beszélget a családtagokkal, teázgat Miss Ramsbottonnal leírásokat kapunk az angol társadalmi szokásokról, eleganciáról. Megismerjük a család múltját. Csendes megfigyelőként szemlélődik, meglepő gyorsasággal kideríti az összefüggéseket. Miss Marple ismét brillírozott. Erre Neele felügyelőnek szüksége is volt, mert ő nem mindig látta át a dolgokat.
A gyilkosságsorozat terve egy valós, egy létező gyermekversre épül ("Singing Sixpence dala"). Ötletes, ahogyan a rím beépült a narratívába. Erre a mintára követték el a gyilkosságokat. Ez jellegzetesen Christie-s megoldás, a Tíz kicsi néger-ben is felbukkan ez a motívum.

"Hat hatosról énekelj,
Egy marék rozs a zsebben, ó,
A pástétomban két tucat
Feketerigó."

A gyilkos kilétét illetően szinte fejezetenként változik az esély, olyan rutinosan terelt tévútra az írónő.Természetesen én is a feleségre és a szeretőre gyanakodtam, ám sajnos Adele is gyorsan kikerült a képből. Pillanatok alatt lett három halott, látszólag minden összefüggés nélkül. A történetet könnyű követni, de mégis nehéz az igazi gyilkos kilétére rájönni. A szövevényes háttérből egy angol hidegvérrel elkövetett családi gyilkosság bontakozik ki.


"A téboly mindig félelmetes, mert az ember nem tudja követni az őrült agy járását. Sosem lehet tudni, mi lesz a következő lépése."


Az undok pénzember halála mindenkinek jól jött. Mindenki utálta, mindenkinek van hathatós indítéka. A nagy testvér Percival, és az apa hívására késve visszatérő Lance között feszült viszony van. A laza, sármos szépfiú éppen olyan gátlástalan, mint apja volt.
Agatha néni jól ismeri az emberi természetet, szemléletes jellemrajzot kapunk minden szereplőről. Különösen tetszett az utolérhetetlen házvezetőnő, Mary Dove vagy az idősebb fiú feleségének karaktere. Ők igazi mellékszereplők, mégis fontos szerepük van. Meghökkentő titkokról hull le a lepel.
Miss Marple éles szemmel látja azt, amit más észre sem vesz. Ő csupán beszélget, beszélteti a család tagjait, kellemesen teázgatnak és megoldja a bűntényt. A mozaikokból kikerekedik egy gyalázatos múltbéli szál, ami most a jelenben válik halálosan fenyegetővé. Nem csak a hatalom, a pénzsóvárság, de a bosszú is motiváció. A háttérben egy évtizedes botrány és egy bánya áll. A szomorú és váratlan megoldás fokozza a lezárást. A jól felállított elmélet mellé lesz tárgyi bizonyíték is.

Izgalmas, szórakoztató kikapcsolódás a krimi szerelmeseinek az angol humor, vidéki élet bemutatásával.


Eredeti mű: Agatha Christie: A Pocket Full of Rye
Eredeti megjelenés éve: 1953

Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője 1890-ben Agatha Mary Clarissa Miller néven született. 1920-ban látott napvilágot első krimije, melyben először bukkant fel az általa teremtett legendás nyomozó, Hercule Poirot. 1926-ban jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, amely az első lépést jelentette a világhír felé. 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét. Mintegy nyolcvan krimijét több száz nyelvre fordították le és több százmillió példányban vásárolták meg a hűséges olvasók. Egérfogó című darabját 65 éve játsszák folyamatosan a londoni Ambassadors Theatre-ben.





Helikon, Budapest, 2019
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792369 · Fordította: Borbás Mária

Élet

Karl Ove Knausgård: Élet
(Harcom 4.)



                                                 








"Kik vagyunk, amikor nem tudjuk, kik vagyunk? Kik voltunk, amikor nem emlékeztük kik voltunk?"




Karl Ove Knausgård személyes életét bemutató emlékidézése a negyedik részéhez érkezett. Most a fiatal felnőtt lét kezdeteibe, nehézségeibe kapunk bepillantást.
A korábbi részek fő témáiból megismerhettük az apját és elvesztését, ennek feloldozását, majd a saját első válása után a Svédországban újraépülő felnőtt családi életét gyerekekkel, írói kiteljesedését és a szerelem megőrzésére fordított energiáit. A harmadik részben visszakanyarodtunk a gyermekkorhoz. Saját személyes kedvenceim az első és harmadik rész, ez a negyedik, majd a második kötet lett. Igazából a lényegi hangsúly talán az első kötetre tevődik, míg a többi árnyalja, színezi, teljesebbé teszi a képet. Érik az újraolvasási vágy az első részre.

Élet a negyedik rész címe, ami a szétszakadt család minden tagjára vonatkoztatható. Mindenkire egy új élet vár. Karl Ove alig tizennyolc éves, érettségi és a szülők válása után kint találja magát a "nagybetűsben". Egyedül, ám ezt igazából nagyon élvezi, felszabadítja és céltudatosságát erősíti. Észak-Norvégiába, egy kis halászfaluba költözik, hogy tanárként dolgozzon. Itt elkezdődik a "harc", hogy megtalálják önmagát, azt az elképzelt világot, amelybe beilleszkedhet. A norvég oktatáspolitika eredeti módon kerül bemutatásra, tetszetős a kép. Az új tanár nem csak fiatal, de tapasztalatlan is. Mindenki kíváncsi rá, érdeklődve, barátságosan fogadják. A diákok közvetlen szókimondása végig jellemzően laza és a humor forrása is. A felbukkanó karakterek (kollégák, halászok, diákok) színessé és mozgalmassá teszik a regényt.



A regény története folyamatosabb és szelídebb, kevesebb drámai elemet tartalmaz. Jellemző az iróniával szemlélt fiatal tétova útkeresése, a zene és a könyvekkel való kapcsolata, az írás elszánt és céltudatos művelése. A másik kiemelkedő vezérmotívum, ami Karl Ove fő problémája az a szüzességének elvesztése. Ez a fő célja, lehetőleg minél előbb. Minden felbukkanó lányban, kolléganőben vagy szomszédasszonyban a lehetőséget látja-keresi. A tekintete és a képzelete élénk, állandóan a fiatal nők idomaira, szemére, mozgásukra koncentrál. Ami teljességgel érthető ebben az életkorban. Mindez a zárt kisközösség, a tanítványok előtt zajlik természetesen. Azonban mint Milosnak, Hrabal hősének, neki is azonos a problémája. Karl Ove az egyik legszokatlanabb főszereplő, aki irodalmi műben felbukkant. A saját élettörténetét írja, kendőzetlenül elénk tárva minden piszkos részletet. Őszintén megidézve a kínos-kínlódós, küzdelmes pillanatokat. (ennyit maszturbálni, cigizni, inni és hányni!).

                                                                                                 

Mert a magány és az elszigeteltség vagy a téli sötétség oldására a bulik, a bőséges alkoholfogyasztás ad kitörési lehetőséget. Furcsa is volt olvasni ezt a közvetlenséget a kisközösségen belül. Persze, itt mindenki ismer mindenkit, felmenőkkel együtt. A lehetőségek elég korlátozottak. Mindazonáltal érdekes, hogy megismerhetjük az emberek egymáshoz való viszonyát és az egyén kapcsolatát is önmagával. Végtére is, ez egy létező élet, létező problémákkal. Az pedig, hogy mennyire jól érzi magát a fiatal Karl Ove ebben az új önálló életben nem is kérdéses. A hirtelen jött szabadságban felfedezi önmagát és feszegeti a korlátait.


A fiatal KOK igen ambiciózus, céltudatosan készül írói pályájára. Ezt csak a szélsőséges alkoholfogyasztása, a szex hajszolása, a szerelemvágy akadályozhatja. Ír, alkot, novelláit szeretné kiadatni, itt a tanárság csak eszköz ennek a célnak a megvalósulásához. Természetesen a szétesett család többi tagja is felbukkan, bepillantunk az ő új életükbe is. Yngve Kínába készül szerelmével, anya is megtalálta új életcélját. Apa... aki negyven éves koráig nem volt talán sosem boldog csak pillanatokra, most, hogy anyát elhagyta, rálép az alkohol kövezte útra. Érdekes így visszapörgetni az első kötet momentumait. Addig sosem volt részeg, majd módszeresen halálba itta magát 14 év alatt...

Ami most nagyon megfogott, hogy a fiatal felnőtt KOK mennyire más szemmel látja az apját. Megérti. Úgy tűnik, teljesen más ember képe kerül itt elénk, mint az első kötetben. Ezek voltak a csúcspontok, ahol az apa megjelent. KOK belátja, hogy az apja soha nem volt boldog, és szüksége van most valami másra. Ez Uni egy új feleség és egy újabb kis jövevény lesz az életében. Erről ugyan itt és most nem sok szó esik. Gyanítom, ez már csak fellobbanás, a pillanatnyi boldogság-lehetősége csupán az apának. A valóság felismerése néha félelmetesen riasztó. Ez a terápiás emlékidézés elég hatásosan működik az olvasóra nézve is. Azonosulási pont itt és most is akad bőven.



A tenger és a hegyek, a szédítően gyönyörű táj lírai képei kiemelkedően léleksimogatóak. A megelevenedő északi táj, a sötétség lélekre települő nyomasztó hatása, majd a fény, az évszakok változásai epikus lírában kerülnek bemutatásra.

A varázslat továbbra is fennáll és működik. Knausgård nyílt őszintesége ismét lehengerlő. Volt ahol aggódtam érte, másutt kuncogva vigyorogtam bénázásain, és szimpatizálva olvastam vágyairól. Talán nem spoiler, ha elárulom a siker nem marad el. Magától értetődik, hogy a természetes szükséglet ezen része nagyon meghatározó és fontos ebben a korban. Ez az egy év tanárkodás elég meghatározó lesz a további életére. Bizakodva várom a folytatást, talán még idén olvashatjuk. Jó lenne!



ITT tudod kedvezménnyel beszerezni KOK emlékeit fiatal éveiről. 




Karl Ove Knausgård 1968-ban született Oslóban. Első regénye, amely harmincéves korában jelent meg, elnyerte a norvég kritikusok díját. Hatkötetes önéletrajzi regényfolyama – eredeti címe: Min Kamp (Harcom) – 2009–2011 között jelent meg.

Patat Bence 2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél. Többek között Lars Saabye Christensen, Jón Kalman Stefánsson, Maja Lunde és Jussi Valtonen fordítója.
Májusban Patat Bence a hónap norvég fordítója a NORLA szerint.

Magvető, Budapest, 2019
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438413 · Fordította: Patat Bence

Nyúlvadász

Lars Kepler: Nyúlvadász 



                                                                                         














A Lars Kepler írói álnév mögött alkotó házaspár ezzel a krimivel végleg beírta magát a kedvenceim közé. A Lars Kepler név ugyanis egy házaspárt takar azaz: ketten írták a regényt. Alexander Ahndoril és Alexandra Coelho Ahndoril írói álneve ez. Közös munkájuk legfrissebb idehaza megjelent gyümölcse a Nyúlvadász című skandináv krimi.




A stílus adott, a kivitelezés ezúttal is mesteri. Szeretem az olyan történeteket, amikor sorra jönnek az egymáshoz látszólag sehogyan sem kötődő esetek, majd a háttérből kibontakozik valami régi, sötét titok, egy gyalázatos esemény, ami összeköti a szereplőket. A múlt benyújtja a számlát. Egyszer mindenért fizetni kell, eljön a leszámolás órája. Mélylélektan, dráma és bosszú az alap. Maga a bűntény csak ürügy arra, hogy a felszínt megkapargatva előtörjön a mélyből a dráma. A titokzatos sorozatgyilkos utáni nyomozás végig fenntartja a feszültséget, izgalmas a kibontakozó emberi sorsok felvillanó története. Ez az egyik erőssége a kriminek, hogy a karakterek nagyobb személyes mélységgel jelennek meg.







A szerzőpáros közötti összhang végig hibátlanul működik, nincsenek elkülönülő részek, egységes a történet. Ez a másik nagy erőssége a kriminek. A kellően komor történet mozgalmas, végig feszült és letehetetlen. Hatásos képekkel, akciódús jeleneteivel filmszerűen látványos. Valóban megérdemelne egy mozivásznat ez a történet. Igazi krimi ez a javából, amit szórakoztató olvasni. Izgalmas, jól megírt és felépített a történet, könnyen olvasható. Csakúgy, mint az előzőek. Nem tudom, lehet-e ezt fokozni, hiszen ez a Joona Linna bűnügyi felügyelő nevével fémjelzett sorozat hatodik darabja. Vitathatatlanul a keményebb, értsd: véres, brutális skandináv krimik közé tartozik.




Már a kezdés megalapozza a remek indítást. Egy felső körökbe tartozó férfiú és egy bevállalós luxus-prosti közötti légyott fordul nem várt események színterévé. Amikor egy harmadik fél is belép váratlanul az elegáns villába, felpörögnek az események. Az áldozat nem más lesz, mint a svéd külügyminiszter. A felső tízezer szokatlanul perverz szexualitása mindig jó téma, bár nem gondolnám, hogy csak és kizárólag rájuk jellemző. Természetesen a kormány és a biztonságiak terrorelhárítása azonnal működésbe lép. A külügyminiszter halálának körülményeit a nyilvánosság nem tudhatja meg. A félelem részükről olyan nagy, hogy a már két éve a büntetését Kumla fegyintézetében töltő Joonahoz fordulnak segítségért. A rendőrségnek szüksége van a segítségére, hogy megállítsa a titokzatos gyilkost.
A szálak ugyanis a börtönbe vezetnek, míg a Nyúlvadász újabb akcióba kezd. Okos és jól felépített a cselekmény, hiszen a kezdet után a következő áldozat sem akárki lesz. Ehhez azonban kellett a külügyminiszter temetése...



Az olvasót elsodorja a vadászat izgalma, faltam a lapokat. A Nyúlvadász mindig alapos gondossággal lép akcióba, előbb egy gyermekdalocskát küld leendő áldozatának, ez köti össze őket. Fokozatosan, lépésről-lépésre bontakozik ki a motiváció, a gyilkos háttere. A bosszú személyes, mélyen a múltba nyúlik vissza. A történéseket színesíti a sztárszakács léha és felszínes élete, ami természetesen az egész ügyet összeköti. Rex alkoholfüggő, médiaszemélyiség, aki éppen három hetet igyekszik zökkenőmentesen eltölteni tizenkilenc éves fiával. A szülő-gyermek kapcsolat és a személyiségzavar számtalan problémája elevenedik meg kettejük között. Mindenki igyekszik jól kijönni ebből a helyzetből, ami komoly feladat mindkettőjüknek. Sammy és Rex élete, valamint a gyilkos háttere meglepő hasonlóságot mutat. Rex Müller élete áll a középpontban, azonban a kapcsolódási pont soká fog kiderülni, mi köti össze az áldozatokkal. A többi megjelenített társadalmi probléma is hangsúlyos és fontos kérdések napjainkban. A menekültek áradata, a másság elfogadása és a családi kapcsolatok, érzelmek kerülnek fókuszba.


Joona Linna és segítője, Saga Bauer nyomozása igazi versenyfutás az idővel. A karakterek lelki élete, társadalmi nézetei igazi pszichológiai csemege az olvasónak. Joona hős és menő nyomozó, mégis gyakran bizonyos sebezhetőséggel ábrázolják. Ez a kapcsolatot a valósággal teszi emberivé alakját.
Nyilvánvaló, hogy ez egy fantasztikus történet, a végső finálé mindent vitt. Krimi lévén nem részletezném. Arra is tud gondot fordítani a szerzőpáros, hogy amikor szinte biztosan tudunk mindent, még egy apró, jól elhelyezett csavart illesszen a végére. Az emberileg jellemző, sorsokat meghatározó történet vége igazi cliffhanger. Ez a vadászat az, amikor a vadászok a vadak. Az utolsó bekezdés után már rögtön olvasnám a folytatást, hiszen amit előre vetít az nem kérdés, folytatásért kiállt. Idén ez a krimi volt a harmadik olyan olvasásom, ami mindent vitt. Kiváló, nem csak sötét és izgalmas, de a történet atmoszférája is lenyűgöző.


ITT tudod levadászni a krimit, vidd haza most! 


A Lars Kepler álnév mögött rejtőző házaspár április 12-én Magyarországon járt az Animus Kiadó meghívására.
Alexandra Coelho Ahndoril (1966) és Alexander Ahndoril (1967) már hét közösen jegyzett bestsellert alkottak együtt.
Lars Kepler az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszerző, akinek tíz éve futó Joona Linna-sorozatát 40 nyelvre lefordították és 12 millió példány fogyott belőle világszerte Magyarul legutóbb A hipnotizőr, a Lesben és a Nyúlvadász jelent meg.

Animus, Budapest, 2019
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633246542 · Fordította: Erdődy Andrea

Hazátlanok

Kováts Judit: Hazátlanok 



                                                       


                                                                                               




"Mindenki azt mondja, hogy nem kell aggódni, és mindenki aggódik. Én is."





A történész írónő harmadik regénye történetileg hiteles, fordulatosan elbeszélt, irodalmi formába öntött szembesítés a múlt embert próbáló borzalmaival. Kováts Judit mindezt élethűen ábrázolja.
A politikai háttér és a megelevenített korszak súlyos témát ad az olvasónak. Most érzésem szerint a történelem került hangsúlyosabb szerepbe. A személyes sorsok, drámák ugyan végig ott vannak, mégis a családtörténetet most keret a pusztító valósághoz. Megrázó és fájdalmas képekben elevenedik meg a múlt. Ezt még drámaibbá teszik a személyes sorsok ábrázolásai. Döbbenetes olvasni, át(túl)élni még inkább az lehetett. Őszintén, nyíltan írt a magyarok, svábok, szlovákok embertelen megaláztatásairól, szenvedéseiről. Nem lányregény, ez (sajnos) a megtörtént valóság.


Amikor a Megtagadva című első regényét elolvastam még 2013 elején tudtam, hogy a további munkáira is érdeklődéssel várok. Annak a regénynek a mottója tökéletesen illik ide is: „A ​múlttól nem lehet szabadulni. Szembe kell vele nézni.”




Cipeljük, visszük magunkkal a múltat. Fájdalmas szembenézésre készülhetünk most is. Kováts Judit végig szépen és pontosan fogalmaz, kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a kisemberek életét a történelem viharában. Ami megfogott és lenyűgözött az a kiszolgáltatott és emberi mivoltukban többszörösen is megalázott emberekből áradó túlélési ösztön. Ezt nem lehet kibírni - gondoltam olvasás közben. És mégis. A tömény borzalom, a fájdalom eleven képekkel, hitelesen jelenik meg az olvasó előtt. A félelem, rettegés és nélkülözés mellé az élelem hiánya, betegségek és a kíméletlen (vagy megváltó) halál várt rájuk. A bőséges háttér, alapos kutatómunka érezhető a történet felépítésén. A regény történelmi háttere a második világháború végétől mutatja be Lilli, a késmárki diáklány és családja sorsát. A vérzivataros idők néha bizony ép ésszel érthetetlenek a kisembereknek, a miértre nincs is értelmes magyarázat. A politikai hadakozások, játszmák áldozatai vagyunk. Lili német származású, Szlovákiában élnek. Előbb a partizánok, majd a hadsereg elől menekülnek, kerülnek deportálásra. A borítón megjelenő hátizsák szimbóluma végig kíséri a regény történet, kifejezi az állandó menekülést. Valóban csak annyi holmijuk volt, amit magukon viseltek, kézben el tudtak vinni. Életük darabjaira hullott, tárgyaik az új honfoglalók martaléka lett. A végén a lezárásban is hangsúlyos szerepet kap a hátizsák. Tetszett ez a reményt keltő befejezés.



Az új Csehszlovákiában csak cseh és szlovák ajkúaknak van hely. Anyjával és várandós nővérével Bajorországba egy menekülttáborba kerülnek, apja börtönbe zárva. A mindennapos éhezés, nélkülözés és megalázás tragédiája nem csak a családot viseli meg. Ezek ugyan a tankönyvekből ismert tények, ám így olvasni a megelevenedő valóságról fájdalmasan drámai. Nem kell nagy fantázia elképzelni valóban mit ért, jelentett egy amerikai élelmiszercsomag. Itt a szereplőink nem Elszakítva vannak, (utalva a második regényre) de kiszakítva is a régi környezetükből, életükből.

Kiszolgáltatottak, hazátlanok. Gyökereiket erőszakkal tépték el. Reményt a túlélésre a nagymama meséiből, humorából és a régi emlékekből merítenek. A megrázó valóság mégis nehéz helyzetekbe sodorja a család tagjait. A történelmi háttér mellett az érzelmi tartalom is megrázó. Az írónő történetvezetése ügyesen kerüli el a buktatókat. Nem válik sem csöpögőssé, nem kelt hamis illúziókat.
Kellően realisztikus, és személyes családtörténetet olvashattam. Fontos témáról írt ezúttal is Kováts Judit. A megoldást nem is lehetne elképzelni ebben a helyzetben másképp. Bátran ajánlom minden érdeklődő, gondolkodni akaró olvasónak!


ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni az új regényt! 






Kováts Judit: író, korábban történész-levéltáros Nyíregyházán született Kutatási területei közé tartozott a hadtörténet és a katonai térképészet is. Elbeszéléséket, novellákat, tárcákat publikált különféle irodalmi folyóiratokban és portálokon.
A Megtagadva című regényt a Rádiószínházban is bemutatták 2014-ben.
A Magvető Kiadónál ez a harmadik regénye.


















Magvető, Budapest, 2019
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438420