Bloginterjú Zajácz D. Zoltánnal

Bloginterjú Zajácz D. Zoltánnal 

a Véres Balaton szerzőjével


                                                                  

Bemutatom az olvasóknak a magyar krimi új tehetséges íróját Zajácz D. Zoltánt.
A General Press Kiadó első magyar szerzője egy hamisítatlan retro-krimivel jelentkezett májusban. A hangulata, a színes karakterei és a cselekmény íve krimirajongóként azonnal megfogott engem is. A Véres Balaton megjelenése után kerestem meg a szerzőt kérdéseimmel, akinek ezúton is köszönet a válaszaiért. 



1: A szűkszavú önéletrajzodból a könyv borítóján annyit megtudtunk, hogy gimnáziumban irodalom-dráma tagozaton végeztél, majd a bölcsészkar, Friderikusz show, és zenekar Cipővel… hogyan lettél író?

Igen, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium híres irodalmi-drámai tagozatára jártam, vagyis elég korán eljegyeztem magam az irodalommal. Olyan iskolatársaim voltak, mint Hevesi Tamás, Jantyik Csaba, Ternyák Zoltán, Gazdag Tibor, a Szőke-Badár páros, Alföldi Róbert, Náray Erika… Aztán a Debreceni
Egyetem magyar-filozófia szak, majd 25 év a médiában, ebből 4 év a Friderikusz Show szerkesztőjeként. Cipő gyermekkori barátom volt, együtt nőttünk fel Kisvárdán, együtt alakítottunk zenekart, dalokat írtunk. Aztán az élet úgy hozta, hogy visszatértem az eredeti foglalkozásomhoz, a tanításhoz. És így lett annyi szabadidőm, hogy túl az ötvenen végre megírhassam az első regényemet. G.B. Showról olvastam, hogy későn érő típus volt, 32 évesen írta az első színdarabját. Nos, hozzám képest ő nagyon korán kezdte…  

2: Milyen érzés volt bekerülni egy ismert kiadóhoz, ahol eddig nem volt még magyar szerző, viszont Lee Child, David Baldacci, Jeffrey Archer munkáit gondozzák idehaza többek közt?

Amikor írtak, hogy örömmel kiadnák a Véres Balatont, alig hittem el. Nagy megtiszteltetés volt, és az is maradt a mai napig. Ahogy mondod, egy nagy kiadónál, egyetlen magyar szerzőként csupa ünnepelt világsztár között… Azt hiszem, jobb társaságba nem is kerülhettem volna…

3: Honnan a regényírás ötlete, miért éppen krimi?

Általános iskolás korom óta akartam írni egy regényt, és az is rögtön egyértelmű volt, hogy csakis krimit. Már akkoriban detektívregényeket olvastam, így más műfaj szóba sem jöhetett.

4: Kiket olvasol, kedvelsz? Van példaképed, kedvenced közöttük? Hazai szocialista krimit anno olvastál?

Ha krimiszerzőkre gondolsz, akkor ott vannak a műfaj nagy klasszikusai: Agatha Christie, Georges Simenon, P.D. James, Patricia Highsmith, Ed McBain. Aztán ott voltak az úgynevezett „szocialista krimi” műfajának magyar szerzői: Mág Bertalan, Fóti Andor, Szamos Rudolf, Mattyasovszky Jenő, Kristóf Attila, a mai szerzők közül pedig Kondor Vilmos első három regénye.

Kifejezett példaképem nincs, de Agatha Christie-t ebben a műfajban mindenkinél többre tartom.

A jó krimi olyan, hogy még az utolsó oldalakon is meglepetéssel tud szolgálni a gyilkos kilétét illetően, ugyanakkor nagyon fontos, hogy ez hihető fordulat legyen, tehát logikusan következzen az előzményekből. A másik fontos tényező egy jó krimihez a motiváció, vagyis az indíték. Agatha

Christie könyveiben ez szinte mindig ugyanaz: valahol egy adott közösségben (ez lehet egy kisváros, egy bentlakásos intézmény, egy óceánjáró luxushajó stb.) valaki nem az, akinek mondja magát… De ezt a regényeiben más-más helyszínekkel és karakterekkel ezerféleképpen tudja variálni.

                     

5: Ha azt mondom 1979 nyara, mi jut eszedbe róla?

Abban az évben, 13 évesen két hétig én is a zánkai úttörőváros lakója voltam. Az ENSZ 1979-et Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánította, így a táborban különösen nagy volt a felhajtás. Hihetetlen élmény volt, főleg a külföldi vendégek miatt. Jöttek gyerekek Kubából, Vietnamból, így életemben először ott találkoztam például ázsiaiakkal és feketékkel. Egyébként a szüleimmel korábban is mindig Zánkán nyaraltunk, abban a vállalati üdülőben, amit mindössze egyetlen kerítés választott el az úttörővárostól. A Véres Balaton ebben az évben, és többek között ezeken a helyszíneken játszódik. Meg persze Budapesten, Párizsban, Brüsszelben.

6: Krimin kívül milyen szerzőket, műfajokat olvasol?

Természetesen szépirodalmat. A legnagyobb hatást a mai napig a nagy orosz szerzők – Turgenyev, Gogol, Csehov, Tolsztoj, Dosztojevszkij – tették rám. Ivan Goncsarov regénye, az Oblomov pedig mindennél jobban lenyűgözött. Aztán ott vannak a magyar óriások: Móricz, Kosztolányi, Ottlik… És persze a kortársak: Esterházy Péter, Háy János, Cziczó Attila, Dragomán György, Bartis Attila. Ugyancsak nagy hatással volt rám a Kitömött barbár, ifjúkori barátom, Péterfy Gergely regénye.



7: A karakterek, a korszak jellemzői, a társadalomkritika, egyéb infók honnan jöttek? Volt adatgyűjtés, böngésztél korabeli újságokat, vagy a rendőrgyilkosság hátterét?

A Kádár-korszak utolsó évtizedében én már gimnazista, majd egyetemista voltam, úgyhogy az akkori Magyarországról saját emlékeim is vannak. De miután törekedtem a történeti hűségre, sok könyvet elolvastam a korszakról, többek között a történész Majtényi György munkáit, Kornis Mihály ragyogó elemzését Kádár János utolsó beszédéről, Horn Gyula, Berecz János visszaemlékezéseit. És igen, a Soós Lajos-féle rendőrgyilkosság részleteinek mindenképpen utána kellett néznem. Ami a karaktereket illeti, az író elles típusokat az életből, de egyik szereplőmet sem egyetlen konkrét emberről mintáztam. A Véres Balatonban igyekeztem a korabeli társadalom minél több rétegét felvonultatni a gyermekotthonban felnőtt félig roma lánytól az elkényeztetett budai orvostanhallgatón vagy az örökké elégedetlenkedő kishivatalnokon át egészen a nagyvállalati vezetőkig, vezető pártfunkcionáriusokig, azaz a magukat érinthetetlennek tartó kommunista elitig. És vannak olyan szereplők, akik szélesebb látókörűek a kortársaiknál, értelemszerűen a regényben ők fogalmazzák meg a társadalomkritikát. Ami a főbb karaktereket illeti, a munkamódszerem az, hogy egy ágrajzon feltüntetem a legfontosabb szereplőket, illetve jelölöm a köztük lévő viszonyokat, például múltbeli konfliktust stb. Ilyenkor külsőleg is kialakítok róluk egy képet, és a történet írása közben így képzelem őket magam elé.

Persze, az olvasó szeme előtt egészen másfajta kép jelenik majd meg, de ez így van jól, ez különbözteti meg az olvasást a mozizástól vagy a tévézéstől. Adorján Máté alakját a kiváló magyar színészről, a fiatal Bálint Andrásról mintáztam, Lendvay Lauráét pedig a korszak híres színésznőjéről-modelljéről, Peggy Liptonról. 

8: Lesz folytatás?

Mivel egy trilógiáról van szó, így Adorján Mátéra, Lendvay Laurára és Bogdán hadnagyra (és az olvasókra) két izgalmas nyomozás vár még. A második rész várhatóan 2022 januárjában jelenik meg, a munkacíme Haragos Balaton. Ebben az alaptörténet az, hogy 1980 nyarán két NDK-beli lány, Inge és Gerda autóstoppal a Balatonra jön, majd a vízparti nyaralás után – ugyancsak stoppal – Budapestre indulnak, de sohasem érkeznek meg… A regénybe beleszőttem egy kissé misztikus szálat is: Laura már pszichiáterként dolgozik a lipótmezei elmegyógyintézetben, ahol az egyik betege, Margitka, egy állítólagos szellem homályos üzeneteit közvetíti a lányok feltételezett sorsáról.

A befejező rész Dermesztő Balaton címmel készül. Ebben egy ismeretlen holttestet találnak a tó jegébe fagyva 1981 karácsonya után. Közben a fővárosban az egy hónapja átadott Fórum Hotelben, amelynek akkoriban mindenki a csodájára járt, már a szilveszteri műsorra és vacsorára készülődnek. Hogy hogyan függ össze ez a két szál, az csak hosszas nyomozás után derül majd ki, és ebben egy orosz nyomozónőnek, Irina Grigorenkonak is fontos szerepe lesz. A többi maradjon titok.  

                             

9: Milyen érzés volt kézbe venni a könyvet, elsőkötetes szerzővé válni?

Ünnepi pillanat volt. Felemelő. Kicsit (nem is kicsit) megható.

10: Jók a visszajelzések, a könyv elindult a sikerlistákon felfelé, az olvasóknak tetszik a krimi. Tartottál a fogadtatástól, kritikától?

Sohasem mehetsz biztosra. Még akkor sem, ha te is, a könyv megjelenésében közreműködők is mind tudjátok, hogy ez egy jó regény. Nem lehet előre kiszámítani, hogy milyen lesz a fogadtatás. Voltak már olyan szerzők, akik nagyot csalódtak. Szóval, legfeljebb annyit tehetsz, hogy bízol benne, hogy minden jól alakul. A Véres Balatont szerencsére jól fogadták. Keresik a boltokban, és eddig csupa jó kritikát kapott. Ez végképp megerősített abban, hogy érdemes megírni a két folytatást…

ITT olvashatod a könyvajánlómat a krimiről. 


Várjuk izgatottan a folytatásokat, ezt bizton vallom én is. Kifejezetten tetszett, hogy a cím ellenére sem vérben tocsog, remek hangulata jól hozza a szocialista vidám barakk érzetét, a korszak jellemzőit. Adorján Máté finoman lázadó, jól felkészült és rátermett nyomozó. A Balaton pedig tökéletes választás helyszínnek. Ajánlom a krimi szerelmeseinek, izgalmas és szórakoztató kikapcsolódás. Ideális olvasmány nem csak a nyárra.

Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok!

Pszichiáter látott már?

Claudia Hochbrunn & Andrea Bottlinger: Pszichiáter látott már?

Zűrös hősök analízisben



                                                             

"az sem meglepő, hogy az irodalmi hősök évszázadokon át mindig ugyanazokkal a szokásos emberi gondokkal küzdöttek, és a több ezer éves szövegek akár még napjainkban is relevánsak lehetnek." 

Az idei év egyik legötletesebb, legkülönlegesebb könyvéről hoztam ajánlót. A szórakoztató humora mellett elgondolkodtató volt, remek kikapcsolódást nyújtott olvasás közben. Azonnal az év kedvencei közé került nálam ez a nagyszerű kötet.

A pszichiáter Claudia Hochbrunn és az irodalmár Andrea Bottlinger összefogásából egy valóban élményt adó, közérthetően megírt irodalmi elemzőválogatás került ki. A könyv sokféle történetet és irodalmi alkotást vizsgál különböző korszakokból, egészen napjainkig bezárólag. Már az Előszóban több izgalmas kérdés merül fel. Az adott korszakok jellemzői nagyban tükröződnek vissza az irodalmi alkotásokban. A főszereplők évszázadokon át ugyanazokkal a problémákkal szembesültek, mint a ma embere. Izgalmas lenne mondjuk 50-100 év múlva górcső alá venni napjaink irodalmát.

Először egy rövid anekdotával mutatják be a műveket, majd rövid bekezdésekben elmagyarázzák, miről szól nagyjából a cselekmény. Így azoknak is érthető lesz ez a humoros zanzásított ajánló, akik nem ismerik, nem olvasták esetleg az adott művet, illetve már régen volt a kezükben. Ezután elemzik a főhősök pszichéjét és cselekedeteit. Ketten alaposan szemügyre veszik az egész alkotást vagy több karakter személyiségét is kielemzik. Megismerjük viselkedésük, tetteik mozgatórugóját, a bennük lévő rejtett jegyeket, utalásokat. Az alapkérdés mindig ugyanaz: Mi lett volna, ha hőseink időben pszichiáterhez fordulnak? A két szerző olyan közismert irodalmi személyek elemzését tárja elénk, mint Artúr király, Rómeó és Júlia, Drakula, Winnetou, Sherlock Holmes, Scarlett O'Hara, Momo vagy éppen Harry Potter is felbukkan a pszichiáter képzeletbeli díványán. Mi történik a karakterek pszichéjében, ezt mutatja be ez a remek válogatás. Az olvasottak átgondolásával a különböző könyvek számos aspektusát teljesen más módon idéztem meg magamban.

Természetesen az ókorban kezdünk, a görög sorstragédiákból az egyik legismertebb a nyitó darab. Az Oidipus-király ízig-vérig igazi görög történet. Szenvedéllyel, egy baljóslatú jövendöléssel, ami bizony kis odafigyeléssel elkerülhető lett volna. Persze, akkor nem születik meg ez a remekmű, az Oidipus-király. Mégis különleges jellemzéseket kapunk a szereplőkről. Emberek, gyarlók és bűnösökké lesznek. Talán egyik legjobb ezekben az elemzésekben, hogy a ma emberére is ráismerhetünk. Úgy tűnik, nem változtunk valami sokat az évszázadok alatt. Csupán a díszlet alakult át.

"A görög mondákból a következő tanulság vonható le: az ember nem menekülhet a sorsa elől, viszont saját maga alakíthatja azt."


Claudia Hochbrunn az irodalomtörténetbe való mulatságos elmélyedése azt mutatja, hogy a szépirodalom szereplői is csak emberek, és minden jó hősnek akad szeszélye, furcsasága. Ettől lesznek egyéniséggé, meghatározó jellemekké. Az irodalom számtalan megoldatlan konfliktusokból áll, legtöbbször ez a kiindulópont. Néhányat kiemelve: Roppant élvezetes volt olvasni Kafka hőséről, ami egy újraolvasáshoz is kedvet teremtett. A szerencsétlen sorsú Samsa-család fia, Gregor testi-lelki átváltozása félelmetes, mégis sajnos egyre jellemzőbbé válhat. Ez napjaink egyre képmutatóbb és álságosabb világában is időszerű történet. Szerintem ez volt az egyik legtalálóbb elemzés.

"Így nézve Az átváltozás még ma is roppant időszerű mű – mivel napjainkban is egyre nő azoknak a száma, akik úgy érzik, mindig csak kibabrálnak velük, és emiatt elveszítik minden empátiájukat."


Az irodalom rendhagyó pszichiátriai szemlélete, amiből a könyv sok érdekes történetet kínál, meglehetősen ösztönző, gondolkodtatásra alkalmas. Miközben tökéletes szórakoztató is egyben. Könnyen olvasható, a művek felidézése bevonja az olvasót. Tetszett az időrendisége, ahogy végig veszi a világirodalmi sikereket. Az emberiség fejlődése is nyomon követhető így. Különösen kedves és érdekes volt Karl May életének és írásainak elemzése, de megkapóan nyílt, őszinte mindegyik elemzés.

"A főszereplő, Momo a mindannyiunkban ott élő gyermek, akinek egyesek több teret engedek, míg mások teljesen elfojtják magukban, mivel zavarja őket a karrierépítésben. Milyen is Momo, a bennünk élő gyermek?"


      

Szívet vidító volt a gyerekirodalom kiválóságairól olvasni. Harisnyás Pippi és a Végtelen történetből Momo, vagy Harry Potter napjainkban is fontos kedvence az ifjúságnak. Izgalmas kalandokra vitt a Rózsa neve vagy éppen az Alkonyat szereplőinek elemzése, de érdekes lett a számomra ismeretlen (nem olvastam) A szürke ötven árnyalata is. A saját és környezetünkben élők életének apró momentumai bukkanhatnak fel olvasás közben.

Így végigjárva az irodalomtörténetet ókortól, a középkoron át, egészen a modern időkig egy élvezetes lélekelemzést olvashatunk. A lezárásban egy összefoglalást kapunk, ami vissza és előre tekintve igyekszik a korszakok embereszményét megtalálni. A mindenre kiterjedő változást követve láthatjuk az emberiség történetét az irodalom tükrében ironikus humorba ágyazva. Az biztos, bármikor kézbe vehető, bárhol felüthető, találunk üzenetet, ami napjainkkal összecseng. Remek kis kötet, ajánlom mindenkinek!


ITT megrendelheted! 




A szerzőkről:
Claudia Hochbrunn pszichiáter és pszichoterapeuta; pszichiátriai klinikákon és törvényszéki bűnüldözésben veszélyes bűnelkövetőkkel foglalkozik.
Andrea Bottlinger német írónő; főként sci-fi- és fantasyregények szerzőjeként ismert.



Athenaeum, Budapest, 2021
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939391 · Fordította: Csősz Róbert

Árulók diadala

Benkő László: Árulók diadala
Mátyás fia, Corvin János


                                                        

"Különös emberek ezek a magyarok"


A Hunyadi Mátyás életét, uralkodását bemutató sorozatban már fontos szerep jutott a király egyetlen - sajnos törvénytelen kapcsolatából született - fiának, Corvin Jánosnak. A folytatásként is olvasható új sorozatban alaposabb és mélyebb háttér előtt bontakozik ki a korszak. A trónt és vele a hatalmat természetesen mindenki magának akarta, többszereplős történet ez. Nem csupán a jog, de a törvényesség is erősen megingott a bevetett praktikák között. A sorozat első kötete két év történéseit követi, (1490-1492-ig) a király halála utáni időszak elevenedik meg a lapokon.  

    

Hunyadi Mátyás érthető okokból a magyar trónt családja számára akarta biztosítani, hogy ezzel dinasztiát alapítson. Mindent elkövetett a trónutódlás kérdésében, hogy fia, Corvin János legyen a törvényesített örökös. Mátyás tudatában volt, hogy külföldön is, de országon belül is sokan vannak, akik nem nézik jó szemmel a törvénytelen fiával kapcsolatos terveit. Ebben nem meglepő módon Beatrix királyné járt az élen. Királynéból királynő akart lenni, de a magyaroknak nem kellett női uralkodó. Persze, maga Beatrix is megtett mindent, hogy ne kedvelje őt az ország népe.

Hiába békült össze látványosan Beatrix királyné és a "fattyú" herceg, a király halálos ágyánál a trón körüli viták csak felerősödtek Mátyás halálával. Azaz: semmi sem úgy lett, ahogy Mátyás remélte. Nehéz terhet hagyott örökül fiára. Corvin János herceg öröklésének biztosítékai édesapja halálával sírba szálltak, ahogy ezt a regény címe is sejteti. Az oroszlán halála fejezetcím tökéletes hangulattal adja vissza ezt a néhány meghatározó hónapot, a király végóráit, ahol egy jóslat is fontos szerepet kap.

Egy szenvedélyes, de ádáz politikai küzdelem indult el Mátyás halálával, ahol az osztrák uralkodóház és a nápolyi udvar is ringbe szállt a magyar koronáért. Mindehhez a korabeli magyar közfelfogás is számított, vagyis nem fogadták el a királyi rendelet ellenére sem Corvin Jánost a trón esélyeseként, ahogyan Beatrixra sem tartottak igényt a magyar nagyurak. Corvin becsülettel igyekezett halott apja elvárásainak megfelelni, útmutatásai szerint intézte dolgait, ügyesen kerülte ki Beatrix aljas húzásait. 

A két tábor belharcainál az is felmerült, hogy Corvin Jánost cseh királlyá válasszák. Ugyanakkor a ​Magyar Királyságra vészterhes árnyékként telepedő török fenyegetés is jelen van. A problémák halmozódnak, sehol egy ütőképes sereg, erős kezű uralkodó.  

 Corvin János királyi sarjnak kijáró neveltetésben részesült. Mátyás maga mellé vette az udvarba, hercegi rangra emelte, és bőkezűen elhalmozta királyi adományokkal. Eredetileg egyházi pályára szánta, ám amikor Beatrixtól hiába várta az örököst annak meddősége révén, Mátyás elhatározta, hogy Jánost teszi meg örökösévé. Nemcsak a Hunyadi család javai jutottak lassanként a fiú birtokába, de számtalan óriási birtok felett is ő rendelkezett. Sajnos több királyhoz hű ember elpártolt tőle, még Kinizsi is, ami Beatrix és a papok mesterkedésének volt köszönhető. Minden lehetséges módon sarokba szorították, ellehetetlenítették Corvint, nem riadva vissza az orgyilkosságtól sem. Ez ugyan nem járt sikerrel, de Corvin egyre jobban kiszorult a trón közeléből, elveszítve Beatrix rövidke jóindulatát is. 

A megözvegyült királyné komolyan nem számíthatott a trónra, de egy időre szövetségest látott Corvinban. A két fő karakter jelleme, gondolkodása tökéletes háttér előtt elevenedik meg. Színes, mozgalmas események, intrikák és árulások sora váltja egymást a lapokon. A romantika és a szerelem 

is teret kap a herceg életében. Jelentős szerep jut Kristófnak, a király egykori udvaribolondjának-bizalmasának, aki a herceg fő segítője.
 

      

A történelmi hátteret ennyire részleteiben talán soha sehol nem láthattuk át. Ezt a folyamot követhetjük nyomon a kötetben. Mátyás vére sajnos korántsem tudott olyan karizmatikussá lenni, kilépni apja árnyékából, fokozatosan szorult háttérbe. Bár mindent megtett, de Corvin János nem örökölte a Hunyadiak határozottságát, erős kezét, amihez a körülmények szerencsétlen összjátéka mellett a Csontmezőn elvesztett csata is nagyban hozzájárult. Ez sajnos Corvin vereségével végződött, így kénytelen volt lemondani trónigényéről.Közben az Ulászló-pártiak sem maradtak tétlenül, aminek a gyorsan és titokban megkötött esküvő az özvegy királynéval volt a csúcspontja. Így a királyság és a trón hosszas egyezkedés, szövetségek és titkos paktumok után Jagelló (Dobzse) Ulászlóhoz került. A királyi székre egy teljességgel alkalmatlan figura alakja bontakozik ki a történetből. Valójában a magyar trónutódlás kérdése továbbra sem volt biztosítva, bár Beatrix magyar királyné maradt. A történelmi tények mellett megismerhetjük a kor mindennapjait, jellemzőit is.

                

Kidolgozott alapos háttér előtt merülhetünk bele a korabeli szövevényes politikai játszmákba. Elgondolkodtató és sajnálatosan jellemző, elvileg minden az ország érdekében történt, azonban a lehetséges résztvevők igyekeztek a legjobban meggazdagodni, egyéni érdekeit szem előtt tartva boldogulni, előbbre jutni. A folytatás izgalmai így biztosítva vannak. Corvin János alakja a kamaszodó hercegből érett férfivá válása szemléletes, tetteiben és gondolkodásában is jól nyomon követhető. Benkő László kiváló érzékkel ragadta meg a korszakot, adja vissza vészterhes hangulatát. A megelevenedő királyi udvar intrikákkal teli légköre nem mentes személyeskedésektől, belső viszályoktól sem, ami a királyné és János herceg közötti ellentétre épül. A Hunyadiak és a magyar történelem rajongóinak ajánlom a sorozatot.



ITT tudod megrendelni a regényt!  

  

Benkő László:

(Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség tagja.

2004-től kezdte írásait publikálni, a magyar középkorról (Honfoglalás, kalandozások kora - Viharlovasok, és a Tatárjárás) írott történelmi regényei mellett szerzője A Zrínyiek-sorozat három kötetének. Nevéhez fűződik a Honfoglalás trilógia és a Viharlovasok pentatológia, vagy a Szent László életét bemutató trilógia. Megírta Kinizsi életét, A pozsonyi csata eseményeit, Mátyás király korszakát a történelmet kedvelő olvasóknak.



Lazi, Szeged, 2021
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632674988

A csontok megmaradnak

Jesmyn Ward: A csontok megmaradnak



                                                       

Amikor néhány éve elolvastam a Hallgasd a holtak énekét című regényt, (ami szerintem az egyik legerősebb a KULT-könyvek sorozatban), tudtam, örülnék egy újabb Jesmyn Ward történetnek. Most került a boltokba és az olvasókhoz az írónő egy régebbi, eredetileg 2011-ben megjelent regénye, ami a KULT-könyvek 21. kötete. Hasonlóan szép, lírai hangon megírt, mégis szomorú történet ez. Egyszerre fájdalmasan gyönyörű és mégis borzalmas, a sorok mögé kell látnunk. A szegény emberek egyszerű életében a tragédia hatványozottabban sújt le.

Jesmyn Ward könyve bemászik az ember lelkébe, nagyot tud ütni a történet ereje. Veszteség és fájdalom keveréke váltakozik a kilátástalan reménnyel. Egy afroamerikai család sorsából kapunk ízelítőt. Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén járunk, Bois Sauvage a kisváros neve, itt játszódik a történet. A nagyszabású családtörténet alapja az anya nélkül felnövekvő gyerekek sorsa a részeges apa mellett, a kilátástalan mélyszegénység a háttér. Korán felnőttek, talán soha nem is voltak igazán gyerekek. A vágy és a bánat érezhető mindegyikük gondolataiban. Sötét, szomorú és nyomasztó történet, nálunk is akadnak olyan helyek az országban, ahol simán elképzelhető lenne.

A különleges atmoszférájú, lírai történet egy kutya ellésével indul, ami elég különös, mégis egy érzékletes leírást ad. Jesmyn Ward metaforái, hasonlatai az elvesztett anya utolsó szülésének képeivel keverednek. A két nagyobb fiú két külön személyiség. Skeetah a legnagyobb, az ő pitbullja meghatározó a regényben, míg a másik fiú Randall magába forduló alkat. Neki a sport nyújt vigaszt. Mellettük a tizennégy éves Esch képviseli a női nemet a regényben, egyben ő a mesélő is. A legkisebb fiú, Junior már anya nélkül igyekszik felnőni, kapaszkodni testvéreibe. A szoros családi kapcsolat lenyűgöző összetettséggel jelenik meg, másuk nincs is. A négy gyerkőcnek a testvéri kötelék, az összetartozás ad erőt a nyomorúságos mindennapok túléléséhez. A karakterek érzelmi tartománya a szeretetvágyra összpontosul.

Ugyanakkor csodálatos, jól megrajzolt és érzékenyen megírt regény a család tizenkét napjáról. Egy kitépett jellemző pillanat az időből, amit végig a közelgő hurrikán miatti aggódás tetéz. Mintha nem lenne elég gondjuk az élettel, a hétköznapokkal. Igazán lírai, ahogy végig ott van az elvesztett anya. A gyerekek emlékeiben egy talán boldogabb múltból jelenik meg, ami a kegyetlen jelent segít túlélni. Saját traumáik és szorongásaik oldásában segít nekik China, a kutya és a kölykök, akik legalább olyan fontos szereplők végig, mint az emberek. Skeetah különösen szoros érzelmi kapcsolatban áll kutyájával. Azonban a sors kegyetlen. A kölyköket a Parvo-vírus sem kíméli, de az anyaállat is ingerlékennyé válik. Ahogyan a remény foszlik szét, úgy a kölykök is sorra pusztulnak el.

                       

Fokozva a bajokat Esch megtudja, terhes. Ezzel az anyaság központi kérdés lesz a regényben.
Csak egymásra számíthatnak, egyedül küzdenek, próbálnak talpon maradni a nyomorban, ahonnan képtelenek, lehetőségük sincs kitörni. Belefásultak, tudomásul veszik sorsukat. Megrázóan szép történet, tele fájdalommal, a könyörtelen valóság pontos és szemléletes ábrázolását olvashatjuk.
Az egész könyvet a viharra való felkészülés tölti meg, ez a másik fő szál, ami ad egyfajta feszültséget még a regénynek. A Katrina hurrikán közeledik, iszonyatos erővel sújt le a térségre, a történet végén. Ez nem a mindent elmosó eső, nem a megtisztulást hozza. Megkönnyebbülésről csupán annyiban beszélhetünk, hogy nehezen, lelki és testi sérülésekkel ugyan, de sikeresen túlélik valamennyien. Ám igazi megoldás, feloldás nincs. A várakozásnak vége ugyan, de szereplőink ott vannak, ahol a kezdetekkor. A hogyan tovább nyomasztó kérdése továbbra is ott lebeg felettük. A történet nem csak megrázó, de elgondolkodtató is, amelynek a hangulata mélyen hat és ott marad az olvasó lelkében.


ITT tudjátok kedvezménnyel megrendelni a kiadótól.


  

Jesmyn Ward (1977. április 1-) azon kevés írók egyike, akik kétszer nyerték el a Nemzeti Könyvdíjat. Hallgasd a holtak énekét című regénye 2017-ben jelent meg a 21. Század Könyvkiadó KULT Könyvek sorozatában.



XXI. Század, Budapest, 2021
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955280 · Fordította: Todero Anna

Akár egy kismadár

Marie Pavlenko: Akár egy kismadár



                                                   

Egy váratlan, rossz mozdulat, egy tragikus baleset, ami életeket dönt romba, ezzel változtatja meg főhősnőnk, a húsz éves Abigél és környezete életét két másodperc alatt. Ráébreszt arra, mennyire törékenyek vagyunk, mennyire a pillanat műve életünk története, sorsunk nem csak rajtunk múlik. Amikor megtörtént a baj, annak mélyebb hatásait, sorsformáló történetét meséli el, igaz történet alapján Marie Pavlenko.


               

Abigail céltudatos, boldog és egészséges fiatal, állatorvosi egyetemre készül. Álmai kapujában éri egy autóbaleset, amiben egyik pillanatról a másikra elveszíti egyik kezét. Ez romba dönti álmait, vágyait és hatalmas sebet üt a lelkén is. Megismerhetjük egy mozgáskorlátozottá váló fiatal lány és családja küzdelmeit, mindennapjait. Ami tele van reménységgel, hiszen mindenki a környezetében próbálja vigasztalni, biztatni a lányt, de a történet főleg a küzdelemmel és a napi problémák megoldásával, az egész baleset feldolgozásával telik. Fájdalomcsillapítókat szed, fantomfájdalom gyötri, lelke is összetört, barátja elhagyta. Innentől kezdve élesen kettéválik Abi élete a múltra és a jelenre.

Abi természetesen úgy érzi, mindent elvesztett, élete értelmetlen lett. A sorsfordító nap után bezárkózik, barátaival megszakítja a kapcsolatot, szüleivel is ellenséges. Pedig nekik sem könnyű, igyekeznek a megváltozott helyzetből a lehető legjobbat kihozni. Türelem és egy új cél kell, amire nehezen talál rá a lány. Megható, ahogyan a barátok és a szülők nem engedik el a kezét, biztatják, próbálják a régi Abi lelkét feléleszteni. Új célokra, életvágyra van szüksége.

A cselekmény akkor is reményt ad, amikor már minden kilátástalannak tűnik, hiszen a családtagokra is hat az új helyzet, hogyan élik ők meg ezt a megváltozott helyeztet. Abinak van egy húga, akit megvisel a család életének felborulása, hiszen minden csak Abi körül kezd forogni. Alapjaiban alakul át a lány és 

a család élete, gondolatai, érzelmi világa. Ezt szépen bontja ki, mutatja be a történet. A mozgáskorlátozottság témája is azok közé tartozik, amit fontos ismernünk. Minden az életszemléleten, a hozzáálláson, a szereteten múlik. Az optimizmus és a pozitív rálátás persze nem megy könnyen, bár 

a családja törődik vele, és mindent megtesz az elfogadásért. A jövő eltűnt, átalakult. Azonban a múltban sem jó élni, az önsajnálat mérgezi a lelket.

A lány világa, új céljai lassan alakulnak át. A céltudatossággal a leghátrányosabb helyzetből is ki lehet törni, erre szép példa ez a történet. Abi mindig is szerette az állatokat, hiszen állatorvosnak készült. A kezdeti görcsöket a lelkében eleinte egy kiscica oldja. A rengeteg érzelem, gyengédség mellett egy kis humor is felvillan a regényben.

Amikor a baráti társaságból lassan kiderül, mindenkinek az életében van olyan eltitkolt esemény, ami mély és maradandó nyomokat hagyott, kezdi más szemmel nézni a világot Abi. A pszichológiai változások kibontakozása szemléletes. Megszívlelendő dolgokat tud mesélni a regény. Mind sorstársainak, mind az egészségeseknek, hiszen nem tudhatjuk, mikor kerülhetünk ilyen, vagy hasonló helyzetbe, ugyanakkor mindenki cipel valami sötét titkot életében.

A sorsfordító nap örökre megváltoztatta a lány viszonyát saját testéhez, a világhoz. Megtudjuk hogyan birkózott meg az életvidám Abi azzal, hogy élete új irányt kapott. Hogyan talál új célt, igyekszik tartalommal megtölteni ezt az új életet, amit egy közös kiránduláson talál meg. A tragédia előtti és utáni lét elfogadásában a szerelem hoz még igazi fényt, áttörést. Keserves, mégis felemelő küzdelem tanúi lehetünk. A dráma és a fogyatékosság témáit valóban nem könnyű kezelni. A könyv olvasása után mindenki másképp látja majd a világot, vagy a sérült emberek életét. Elgondolkodtató, sőt félelmetes, hogy két kis másodperc hogyan alakíthatja át végérvényesen az életünket, hiszen itt nem veleszületett rendellenességről van szó. Legtöbbször az ember hajlamos elfelejteni, hogy mennyire szerencsés, ha egészséges, mindene megvan. Mégis lehet boldog, teljes életet élni sérülten is, erről mesél az írónő.

ITT tudod megvásárolni  a regényt! 


            

Marie Pavlenko: 1974-ben született Lillében. A Sorbonne-on tanult modern irodalmat, majd újságíróként dolgozott. 2010 óta forgatókönyveket, regényeket írt fiatal felnőtteknek. Idehaza ez a második megjelent regénye. Jelenleg Montreuilban él, regényeinek szenteli idejét, és ornitológiát tanul.



Menő Könyvek, Budapest, 2021
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634039679 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Az utolsó élet

 Mohlin & Nyström: Az utolsó élet

                                                                          

Mindig izgalmas felfedezni egy új skandináv krimit. Különösen akkor hoz fokozott kíváncsiságot, ha a szerző ismeretlen még előttem. Itt rögtön egy új szerzőpáros krimijét vehettem kézbe, ami valóban nagyszerű elsőkönyves bemutatkozás. A két szerzőnek, a két Peternek érdemes megjegyezni a nevét.


                  

A történet egy fordulatokban bővelkedő, lélektani dráma, amit simán el tudnék képzelni filmen. Szeretem az ilyen "döglött akták"-tipusú történeteket. Kicsit messziről futunk neki, de annyira a helyén van minden, jól megírt, fokozatosan váltakozik a már kialakult történet, kap mindig egy újabb csavart, hogy szinte egy délután-éjjel kiolvastam. Kifejezett erőssége a kriminek a szépirodalmi stílusú, igényes szöveg és a karakterek mélyreható ábrázolása. Köszönet az ismét csodás fordításért Dobosi Beátának.  

A skandináv krimik jellemzői a váratlan ötletek, a lehengerlő történetmesélés, sötét háttér, társadalomkritika, borzongás és meghökkentés mellett a lélektan. Itt mindent megkap az erre éhes olvasó.

Két szálon futnak az események. 2009-ben a régi ügy, az eltűnt lány története bontakozik ki, míg 2019-ben a napjaink eseményeinek összefonódása adja az izgalmakat. A rejtély és sötét titkok pókhálója szövevényes, rétegről-rétegre bomlik le. 

Amerikában indulunk, főhősünket itt ismerjük meg egy kórteremben.... John ​Adderley FBI-ügynök, miután beépült a baltimore-i nigériai maffiába, egy keresztapa-történetbe került. A bosszú nem maradhat el, és visszautalva a gyerekkorra Svédországba kerül a férfi, itt kezd új életet. Az életét beárnyékolja egy kényes családi titok, ennek ered nyomába.

A tíz éve eltűnt svéd lány egy butikhálózat egyetlen örököse volt. John azonnal rádöbben a kollégákat egyetlen lehetséges tanú érdekli, arra akarják mindenáron ráhúzni a vizes lepedőt.. aki történetesen John sok-sok éve nem látott féltestvére. Így a nyomozónak mindent meg kell tennie azért, hogy ne fedje fel valódi kilétét.

Az ügyből a lélektani, pszichológiai szál alapos hátteret rajzol fel. Van itt családi titok, örökletes betegség, szülő-gyerek kapcsolat és a pénz összetartó ereje, ami erősen mérgezi ezt a házasságot. Nos, egy csinos, talpraesett anya árnyékából Emili nem tud kitörni, súlyos teherként nehezedik rá ez. Ő nem azokat a személyiségjegyeket örökölte. Gátlásai, félelmei fokozzák ezt a lélektani terhet, amibe értelemszerűen bele is roppan a lány. A kívülről csillogó aranykalitka komoly sebek okozója ezúttal is. A lelki teher, a megfelelni vágyás a szülők támasztotta igényeknek döbbenetes hátteret ad. A családi traumák hatásai, a kapcsolatok útvesztői adják a döbbenetes történet súlyát.

Emili messze nem az a tündérhercegnő, akinek szülei hiszik. Nyomtalan eltűnése egy házibuli után, alapjaiban rengeti meg a családi viszonyokat. Közben még ezer és egy fordulat adja az izgalmas hátteret, ami a nyomozást többszörösen új útra tereli. John szinte egy hét alatt több hibát talál, majd ér el eredményt, mint a svéd rendőrök a tíz év alatt. A pszichológiai feszültség végig ott munkál, minden szereplő kidolgozott, jól felépített a krimi. John Adderly egy eredeti, izgalmas karakter, mellette a többiekről is tökéletes képet kapunk egymáshoz és a világhoz való viszonyukról. A lelki motivációk, a terhelt múlt nyomasztó lékköre erre a házasságra is komoly próbatételt mért, nem csak az egy szem lány elvesztése miatt. Mindenki cipel valami titkot, ami a jelent erősen meghatározza. Az apa és az anya is menekül a múlt elől, mindketten másképp élik meg lányuk eltűnését. Ugyanakkor a rendőrségen belüli viszonyok is érdekessé, néhol humorossá teszik a krimit. Ez egy olyan thriller, amely kiemelkedik az elsőkönyves bemutatkozásokból. Könnyen és gyorsan olvasható a sodró cselekmény. Szerettem olvasni, tetszett az írásmód, a fordulatok és a végső megoldás is tartogat meglepetést a végén. Ami kiválóan átvezeti az eseményeket a majdani folytatásba.


Cselekményes, végig feszült, de nem véres akciókrimi ez, komoly tartalommal bíró, izgalmas nyomozás részesei lehetünk. A szerzőknek sikerül az olvasót többször tévútra vinni, aprólékosan kidolgozott hátteret kapunk az eltűnés körülményeiről, majd a nyomozás menetéről. Megbízhatóan mélyednek el a szereplők motivációjának ábrázolásában, mutatják meg, mi lakik a lelkek mélyén.
Ám az események lassan összefonódnak, lehullanak a rétegek, hogy végre kiderüljön a fájó és döbbenetes igazság. Észrevehető, hogy a szerzők tudják, hogyan kell úgy írni, hogy végig megragadják az olvasót. Nekem nyomokban, stílusban a Sebastian Bergman kriminálpszichológus történeteit juttatta eszembe. Az utolsó élet egy igazán izgalmas debütáló regény, aminek várom a folytatását.



ITT rendelheted meg kedvezménnyel a krimit!


                        

Peter Mohlint és Peter Nyström:
Egy svéd kisvárosban nőttek fel mindketten és már tizenéves korukban elkezdtek dolgozni a saját, közös krimijükön. Az iskola befejezése után sem hagyták abba az írást, többnyire inkább forgatókönyvírással foglalkoztak. Néhány évvel ezelőtt viszont úgy gondolták visszatérnek oda, ahol kezdték és úgy döntöttek írni fognak egy krimit ketten. Ez lett Az utolsó élet, amit a svédországi megjelenése óta már 15 országban adtak ki.

(Forrás: Animus fb-oldal)

Foto: Magnus Liam Karlsson



Animus, Budapest, 2021
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248836 · Fordította: Dobosi Beáta

A viking

Bjørn Andreas Bull-Hansen: A viking
Egy Jomsviking története



                                                       

"Apám egyszer azt mondta nekem, hogy szabad embernek félelem nélkül kell szembenéznie minden nappal."



Sok mítosz él a ma emberében a vikingek korszakáról. Életüket mai szemmel is valami férfias vadromantika, szenvedély és harc, misztikum lengi be. Norvégia és a fjordok, tengerek világa egy vad vidék, tökéletes háttér mindehhez. A legendák és szokások, a harcos istenek és híveik hazája, ami igen látványos és mozgalmas képeivel filmszerűen pereg az olvasó előtt. A vikingeket továbbra is nyersnek és műveletlennek tartják, de ez messze nem egészen fedi a valóságot. A korszak a lehető legpontosabban kel életre a lapokon a szerző szenvedélyes regényében. Történelmileg is hitelesnek éreztem a hátteret, a történet remekbe szabott.

     

Szépirodalmi igényességgel megírt, erős hangulatú történet, lendületes cselekményfelépítéssel, szerethető karakterekkel. A regény egész végig fogva tartott. Főhősünk, Torstein Tormorson férfivá, harcossá való fejlődését követhetjük a viking kor utolsó évtizedeiben járunk, 993 és 997 között. A mesemondás az elejétől a végéig fordulatos és izgalmas. Lényegében egy egyszerű fejlődéstörténet, bosszúval kombinálva. A fiú szemszögéből kronologikusan ismerhetjük meg élettörténetét. Az ifjú Torstein a szemünk előtt válik kamaszodó gyerekből igazi harcossá, hőssé. Kegyetlen és véres világ volt, az bizonyos, de az erőszak akkoriban a társadalom része volt, mint a világban ma is sok helyen.

Torsteint 12 éves a történet kezdetekor. Egy váratlan rablótámadás során az ifjú szeme láttára mészárolják le apját, őt magát pedig rabszolgaként viszik el. A korszak alapos ismerete, bemutatása révén a szerző közelebb visz minket Torstein gondolataihoz, érzelmeihez. Vágyódik testvére után, akivel bosszút állhatna a családot ért sérelmeken. Björn már igazi harcos, évek óta a maga útját járja. Kiszolgáltatott élete akkor ér fordulathoz, amikor eladják és egy békés halászfaluba kerül. Új gazdája ugyan felszabadítja, ám ez a nyugodt élete nem tart sokáig. A kalandok innen indulnak be igazán. Hozzálát bosszúterve megvalósításához. Útján sem ember, sem isten nem állíthatja meg, pedig apja gyilkosa nem akárki. Rengeteg karakter van a történetben, az összes szereplő egyedi és különleges, hitelesek. Az író a norvégok akkori életét nagyon plasztikusan mutatja be, remek tájleírásokkal. Nehéz és könyörtelen életet éltek, a harc volt életük mozgatórugója. Torstein hamarosan bekerül a Jomsvikingek rendjébe, és az ezt követő évek során olyan csatákban és konfliktusokban vesz részt testvérével, amelyek megváltoztatják a norvég, svéd és dán történelem menetét. Bepillantást kapunk a skandináv királyok közötti erőszakos hatalmi harcba is. Torstein útja az Orkney-szigetekre, Angliába, Dániába és Wenlandbe vezet- majd Jomsborgba, a Jomsvikingek féltett rendjének otthonába. Véres harcok, verejték, szenvedély és könnyek, tűz és a sós víz illata lengi be a regényt.

Gyönyörű, intenzív történet, ahol az érzelmek is fontosak. A szerelem Sigrid személyében jelenik meg a fiú életében. Ez nem csupán egy történelmi regény - igazi vad és szenvedélyesen dübörgő kalandregény. Egy mesteri író, egy értő fordítás, autentikus hangulattal. Ezek a vikingek nem finomkodnak, ahogy a szerző sem. Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet akit érdekel a viking kor és nem riad vissza egy kis vértől, mocsoktól. Az első könyv a sorozatban, de remélhetőleg hamarosan jönnek a folytatások is.

ITT tudjátok megrendelni a kiadótól kedvezménnyel!

  

Ismerkedjetek meg Bjørn Andreas Bull-Hansennel! 1972. augusztus 18-án született Norvégiában, Oslóban. Első regénye A viking 2017-ben jelent meg hatalmas sikert aratva. 

Ő egy igazi 21. századi viking.

A norvég szerző egyébként saját YouTube-csatornáján rendszeresen tesz közzé videókat viking életmódjáról, érdemes elmerülni a világában, mert nem mindennapi.





Animus, Budapest, 2021
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248355 · Fordította: Török Ábel

Bloginterjú Benkő Lászlóval

Bloginterjú Benkő Lászlóval


                                         

Benkő László nevét és könyveit sokan ismerik, szeretik. A történelmi regények szerzői között napjaink egyik meghatározója, legjobbja. Zrínyiek, Kinizsi, Kun László, Balassi Bálint élete, Szent László és a Honfoglalás-trilógia, legutóbb pedig Hunyadi Mátyás életét, sorsát mutatta be olvasóinak. Szeretem, ahogy a történelemhez nyúl. Nem csak a királyok, uralkodó családok életén keresztül, de a kisemberek sorsát is bemutatva olvasva tanít és szórakoztat. Az alapos és kerek történetvezetése, humora, nyelvezetében is korhű, tényekre alapozott háttér előtt zajló cselekmény izgalmait élmény olvasni. Benkő László írói tehetsége nem mindennapi. Ha elfogult lennék, vállalom: A kedvenc íróim között van. Vele beszélgettem, olvassátok szeretettel!

1: Legújabb sorozatod Corvin János életét mutatja be. Róla viszonylag keveset tudunk, az iskolai tananyag is szinte csak említi. Miért is fontos a ma emberének a Hunyadiak mellett Mátyás király egyetlen -még ha törvénytelen- fiáról is tudni, megismerni sorsát?


            

Corvin Jánosról, ha jól emlékszem, amit az általános és középiskolában tanultunk, az kb. a nullával volt egyenlő. Szerintem meg sem említették. Mentségemre szolgáljon, hogy 51 éve érettségiztem… Más idők jártak, más ismereteket tartottak a suliban fontosnak. Ha valaki nem történelmi szakirányban tanult tovább, legfeljebb autodidakta módon bővíthette ismereteit Mátyás koráról, vagy a fiáról.
Az idők ugyan változtak, de néhány kivételtől eltekintve Corvin herceggel az emlékezet eztán is méltatlanul mostohán bánt, ahhoz képest, amennyit érdemelt volna. Még a tudományos értékű anyagokban is többnyire lekicsinylően írtak róla. Ha kellő figyelemmel tanulmányozzuk a róla szóló írásokat, rájövünk, hogy Mátyás fia sokkal több volt az azokban foglaltaknál. Nem azt állítom, hogy a nagy király fiáról mindenkinek fontos tudni. De azt igen, hogy a történelmi események közötti összefüggéseket illendő látni, és ebben Corvin János mindenképpen jelentős szereplő. Ha kritikus szemmel vizsgáljuk azt, ami vele Mátyás halála után történt, láthatjuk azt a jelentős ívet, amit rövid életének pályája leírt.

Nem sok új van a nap alatt, mondják… Ahogy Bécsben Mátyás lecsukta a szemét, azonnal hozzáfogtak, hogy a fiát – akit ekkor már trónörökösként kezelt, bár ezt nem fogadtatta még el az országgyűléssel – ellehetetlenítsék. Sokan szemet vetettek arra a hatalmas vagyonra, amelynek révén őt az apja az ország leggazdagabb földesurává tette, s azt gondolták, hogy egy tizenhét éves fiúval könnyű lesz elbánni. Természetesen az ország érdekeire hivatkoztak, ahogy az történelmünkben számtalan esetben megtörtént. Javainak megszerzéséért, egymást is túllicitálva egyként álltak csatasorba olyan világi és egyházi személyiségek, akik sokszor aljas módszerekben sem válogattak, s akikből éppen Mátyás király kreált birtokosokat, magas egyházi méltóságokat. Corvin esete mementó is lehet abban a tekintetben, hogy lássuk, a hataloméhség mi mindenre képes, és nem mindig a leginkább alkalmasak fognak magas méltóságba kerülni. Corvin történetét Mátyás korszakának tanulmányozása mellett, a kül- és belpolitikai, illetve katonapolitikai összefüggések jobb megértése céljából, ezeket együtt vizsgálva érdemes áttekinteni.

2: A tavalyi év sikere volt a Mátyás életét feldolgozó sorozatod. Ez adta a folytatás lehetőségét, tovább vinni a szálakat? Te hogy látod, mennyire volt Corvin János karizmatikus ember, tudott volna jó király lenni, ha a sorstól kap lehetőséget? Trilógiát tervezel?

      

A Mátyás élettörténetét szokásos módon feldolgozó tetralógia valóban jelentős olvasói sikert aratott, amit az is mutat, hogy kezdődik az első kötet újranyomása. Más munkára készültem, aztán leginkább kiadói nyomásra fogtam bele a Mátyás-sorozat „kvázi” folytatásába. Miután a rendelkezésre álló információkat, tudományos jellegű anyagokat és egyéb feljegyzéseimet rendszereztem, be kellett látnom, hogy egyetlen kötetben csak roppantul felszínesen, sok fontos esemény kihagyása mellett lenne megírható Corvin története. Ezért a trilógia mellett döntöttem, hogy lehetőség nyíljon a korabeli társadalmi és politikai összefüggések minél szélesebb feltárására, a miértek megválaszolására is. Corvin személyének és cselekedeteinek teljes bemutatásához egyensúlyba kellett hozni a vele kapcsolatos belpolitikai kezdeményezéseket, a palotai és egyházi intrikát a török kérdéssel, a Frangepánok és a szlavóniai, illetve dalmát nemesség érdekeivel, a külpolitikai eseményekkel, a velencei és a római szálakkal, amelyek egészen a pápákig vezettek.

Nem lehetett félretolni azokat az eseményeket sem, amelyek lehetővé tették, hogy Corvin a harctereken is megmutassa magát, és még az ellenség részéről is elismert hadvezérré váljon. Utóbbiakat rendszerint egyfajta különös intrikus mázzal vonták be a vele kapcsolatos korabeli értékelések, kicsinyítve érdemeit. Corvin Jánost többnyire gyenge akaratúnak jellemezték, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a történettudományra hagyott írásos anyagokat abban az időben zömmel kik készítették. Nem a klérussal volt baja, hiszen mélyen vallásos ember volt, ám annál több gondja akadt Bakócz Tamással, a királyt is irányító érsekkel valamint Bakócz kiszolgálóival. Vagyoni szempontból az érsek, néhány püspök és főnemes voltak a legnagyobb haszonélvezői a Corvin kifosztását célzó törekvéseknek, és elsősorban jogi eszközökre támaszkodva módszeresen hordták szét, darabolták fel Mátyástól kapott javait. Nem tudjuk, mennyire lehetett karizmatikus személyiség, de nyilvánvaló, hogy a rá bízott szlavón bánságot a török invázióval szemben kitartóan és sikerrel védelmezte.
Feltehetően érzékeny lelkülettel bírt, annál is inkább, mivel humanista nevelésben részesítették, és műveltsége átlagon felüli lehetett. De tudott határozott nemet vagy igent mondani, és erőre kapva nem engedte, hogy érdekeibe egy határon túl bárki – ide értve Ulászló királyt is! – beleszóljon. Valószínűsíthető, hogy egy megfelelő királyi tanács támogatását élvezve lényegesen jobb uralkodója lett volna Magyarországnak, mint „Dobzse” László. Diplomáciai érzéke hamar magas szintre ért, és ezt bizonyítja, hogy Velence – a városállam adriai érdekeire figyelemmel – rendszeresen vele, Szlavónia bánjával, és nem Ulászlóval tárgyalt. A törökellenes harcok tekintetében egyértelműen tovább akart haladni a Mátyás által kijelölt úton, és biztosan jobb szövetségi politikát folytatott volna Ulászlónál.


3: A 2020-as év elég rémes volt a pandémia miatt. Neked hogy telt, hogyan élted meg a könyvbemutatók, dedikálások elmaradását, mivel telt az időd?

           

Való igaz, a pandémia alaposan betette a kaput, sokféle tekintetben. Elmaradtak a találkozók, a Könyvhét és az őszi Könyvtári napok, meg mellettük még sok minden. Roppantul hiányoztak az olvasókkal való személyes találkozások, beszélgetések. Ugyanakkor be kell valljam, hogy a bezártság jót tett a folyamatos munkának. Van, amikor az író szükségét érzi annak, hogy kizökkenjen a mindennapjaiból, kilépjen a kéziratból, lassítson kicsit a mókuskeréken. Ez nyilván azokra a kollégákra
érvényes, akik, mint én, „nyugdíjasként főállásban” dolgoznak a könyveken. De egy ház körül mindig van elég munka, és akad a családban sok olyan tenni és intézni való, ami kikapcsolja a kézirattal összefüggő gondolatokat. Éppen ezért talán könnyebben éltem meg a bezártságot, és nem zavart, ha nem mehettem naponta emberek közé.

Az utazás viszont hiányzott. Hogy a példánál maradjunk, Corvin történetének esetében szerettem volna lejutni a boszniai Jajcába és Bihácsot sem hagytam volna ki. Jó lett volna ismételt látogatást tenni a horvátországi Kaproncába és Modrusba, de

Lepoglavát sem hagytam volna ki, mint ahogy Knin várát sem. Bárhol jártam eddig – pl. a Zrínyi-kötetek írását megelőzően – mindenütt segítőkészség fogadott a múzeumokban, várakban, a történelmileg értékes és fontos helyszíneken. Már várom, hogy hosszú utakra is kimozdulhassak, mert a helyszínbejárás, az évszázadok során megőrzött relikviák megtekintése nélkülözhetetlen. Nem felejtem, milyen élmény volt Kraljevicában azokon a lépcsőkön járni, amelyeken egykor Zrínyi Ilona lépdelt.


                

4: Idei terveidről mesélnél? Mi várható még az ősz-tél folyamán, ha publikus?

Ha azt kérdik, hogy mi várható legközelebb, arról csak akkor beszélek, ha a megjelenés már egészen biztos. És mivel a következő könyvek megjelenése már biztosnak tekinthető, elárulom, hogy idén ősszel a Corvin-sorozat második, karácsony előtt a harmadik kötete kerül a boltokba. Ezen kívül kiadásra kerül egy sok-sok éve elkészült, kétkötetes regény Kleopátra életéről.
A többi a jövő zenéje. Amikor Kóbor János az Omegából hetven éves lett és megkérdezték tőle, milyen programokat terveznek jövőre, azt felelte, hogy az ő korában biztosra már semmit nem ígérhet. Nos hát, jövőre én is hetven leszek… Persze ettől függetlenül van tervem bőven.
Egyik az Árpád-ház történetének további folytatása. De más is jár a fejemben, más stílus, más műfaj. A Kedves Olvasó talán tudja, hogy megjelentek kisebb lélegzetvételű regényeim, amelyek kivétel nélkül bonyolult női sorsokat dolgoztak fel. A történelem és ez utóbbiak ötvözése izgalmas feladatnak ígérkezik.


5: A Szeretjük a történelmi regényeket csoportban merült fel, hogy a Te könyveid nem kaphatóak e-könyv formátumban. Ebben várható esetleg változás?

Valóban sokan kérdezik, miért nem kaphatók a könyveim e-book-ban. Nos, erről azt tudom mondani, hogy megbeszéléseket folytatunk ez ügyben a kiadóval. Talán az év végére pozitív változásról számolhatok be.




6: Mennyire volt nehéz vagy könnyű Corvin János estében az anyaggyűjtés? Ez a megjelent könyveid számát tekintve hányadik a sorban?

Az anyaggyűjtés Corvin János esetében nagyrészt már a Mátyás-sorozat előkészítése időszakában lezajlott, de ezt ki kellett egészítenem. A fellelhető tudományos értekezések és hadtörténeti munkák mellett rendezni kellett az információkat, mivel számos esetben előfordult, hogy a kutatói vélemények nem egyeztek. Hadd említsem meg a tények és a fikciók együttes alkalmazásának kérdését a történelmi regényeim esetében!
Abból indulok ki, hogy történelmi regény alapvető célja legyen egy múltbéli esemény minél élvezetesebb, de lehetőség szerint hitelt érdemlő megjelenítése. A regény nem tudományos mű, és elsősorban szórakoztassa az olvasót, aki egy munkával eltöltött nap után nem feltétlenül kíván tudományos szöveget olvasni. Azonban az író képes a zömében száraz tartalmat „konyhakész” és könnyen fogyasztható állapotba hozni.

      

Álláspontom szerint egy történelmi regényben a tudomány által feltárt, hitelesnek elfogadható, több oldalról is igazolt információk nem mellőzhetőek, csak el kell találni a helyes arányt. Az írónak kell eldöntenie, hogy ezekből mennyit lát jónak a sztoriban, vagy mi az, amit kihagy. Más felfogás szerint a történelmi regény inkább csak orientáljon a történelem behatóbb tanulmányozására, és ez is igaz.

Talán pedagógusi vénám a bűnös abban, hogy ennél általában kicsit tovább megyek, és annyi információt szerepeltetek, amennyi még nem teszi nehézkessé az olvasást és a történetben való elmélyülést.

Amennyiben konkrét történelmi személyről vagy eseményről készül regény, abban jelenjenek meg a mindent megalapozó, igazolt információk, amellett, hogy a fikciónak is teret kell hagyni. Minél kevesebb a fellelhető konkrét anyag egy korról vagy személyről, annál nagyobb szerep juthat a fikciónak. Ezek lehetnek jobbára elképzelt, de a sztoriba szervesen illeszthető személyek vagy párbeszédek. A lényeg, hogy a művek alap mondanivalóját, az ismert eseményeket erősítsék. Nagy a felelősségük az íróknak a történelmi regényekben, mert ez egy olyan műfaj, ami alkalmas a múlttal kapcsolatos látásmód megváltoztatására, és tartalmuk sok esetben párhuzamot sugallhata jelenkor eseményeivel. A most polcokra került Mátyás fia, Corvin János c. kötet az ötvennyolcadik megjelent kötetem.

7: Azt mondják a történelem is ismétli önmagát. Te hogyan látod a régi korok hatását, viszonyait, mennyire ismétlődnek, hatnak a jelenünkre?

Így van, a történelem ismétli önmagát. Íróként azt mondanám, hogy a történelem azért ismételheti magát, mert az emberi elme nem minden esetben képes eleget tenni a korszak támasztotta kihívásoknak. Ezt úgy szokás mondani, hogy „keveset tanulunk az elődök hibáiból”.

Szerintem minden író egy kicsit társadalomkritikus is. Elkerülhetetlen, hiszen a karaktereket az adott társadalomból szedi, még akkor is, ha esetleg öt-hat létező személy tulajdonságait gyúrja egy szereplőbe. Óhatatlanul észrevesz bizonyos anomáliákat, amiket átforgat magában, és próbálja őket a helyükre tenni. Kérdés, mennyiben szeretné társadalmi jellegű megállapításait az írásaiban szerepeltetni. Sok minden azóta sem változott számottevő mértékben, főként azok, amelyeknek mozgatói a mindenkori anyagi vagy egzisztenciális érdek, illetve az emberi gyarlóság, az elvtelenség vagy egymás elárulása.

Az erkölcsi tartalmakra vagyok leginkább érzékeny. Különösen azokra, amelyeket ezelőtt ötszáz évvel is elítélendőnek vagy követendőnek tartottak, és most is annak kellene lenniük. A régi korokban is jelen volt az intrika, az ármánykodás, használták is széles körben, és kár, hogy ezek bizony nagy túlélőknek bizonyultak. Nagy gondnak tartom, hogy a társadalmi tekintélyt sok esetben még ma is kikövetelik, és nem kiérdemlik. Ez sem sokat változott.

A régi korok akkor hatnak igazán a jelenünkre, ha a korabeli eseményeket – gyakorta felnagyítva – példaként állítják elénk, és ebben az írók, filozófusok, történészek, gondolkodók felelőssége felmérhetetlen. De az ő ebbéli tevékenységük csak akkor ér valamit, ha arra megfelelő fogadókészség tapasztalható. Egy pozitív történelmi alak minél teljesebb bemutatása néha többet ér kötetnyi tudományos esszénél, ha a szerző valóban olyan személyt választ, aki ténylegesen érdemes rá, hogy példaképül állítsák a mai kor embere elé. A történelmi regényeknek – de a más műfajban készülteknek is – ez fontos feladatuk.

                                

8: Említetted, hogy ez az 58. megjelent könyved, ehhez gratulálok! Hogy bírod ezt a tempót, hogyan képzeljük el a nyugdíjas író munkanapját? Van napi penzum?

Egy nyugdíjas író sem volt mindig „nyugger”, én sem nyugdíjas pótcselekvésként kezdtem el könyveket írni. Egy ilyen kis létszámú olvasóközönség esetében, mint a magyar, az írói tevékenység mellett bizony legtöbbünknek „tisztességes foglalkozást is űzni kell”.

Az író-olvasó találkozókon rendszeres kérdésként merül fel, hogy mióta írok. Általában meglepődnek, amikor több évtizedet említek. A publikációban sokáig különféle tényezők hátráltattak, így az első könyvem csak a 2000-es évek elején jelent meg. Viszont elég sok készült már el addig kéziratban.

Nyugdíjasként azt a módszert választottam, hogy ugyanúgy kidolgozom a napot, mint aktív koromban, csak ehhez nem kell hazulról elmennem. Természetesen ebbe ugyanúgy beletartoznak a hétvégék, ünnepnapok is. Van ennek sok előnye is, tehát igazán nem panaszkodhatom. A nyugodt körülmények biztosítottak a munkához. A tempót elég erősre állítottam, de egyelőre bírom, és mindenképpen tartani akarom a szintet.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezt a magányos munkát (mert az ám, nem is lehetne más!) általában kora reggel kezdem, és – ha egyéb teendő nem vár – délig ki sem szállok a laptopból vagy a jegyzetek közül. Aztán ebéd után folytatom estig, majd még egy kicsit ráteszek, úgy este kilencig, tízig. Ha írással, utánolvasással, anyaggyűjtéssel telik a teljes nap, általában 9-12 órát fordítok a munkára. Ez magába foglalja a „leírást”, aztán ezt követi a „megírás”, ami már magasabb színvonal, majd az első átolvasás és korrekció következik. A kéziratot többször is ellenőrizni kell.  

      

Néhányan nehezményezik, hogy sosem írok a munka folyamatáról. Nem osztom meg a neten, hogy éppen hol tartok az aktuális kötettel. Ritkán beszélek arról, amin éppen dolgozom, és a kész „nyersanyagot” sem futtatom körbe ismerőseim között véleményezésre, ahogy nem rendezek közvélemény kutatást sem, hogy miről kellene írni. 

Úgy vélem ugyanis, hogy egy könyv addig, míg kézzel nem tapintható, voltaképpen nem létezik. Ezért feleslegesnek tartom, hogy a készítés folyamatának részleteit megosszam. Tudom, hogy ez minden modern marketing elvnek ellentmond, de ért már kellemetlen meglepetés, hogy beharangoztam a kötetet, aztán nem jelent meg, vagy csak jóval később. Azóta nem iszom előre a medve bőrére…

A másik indok kicsit bonyolultabb. Számomra az írás folyamata messzemenőkig magánügy, ezért minden egyes részletét diszkréten kezelem. Tévedés ne essék, nem attól tartok, hogy valakit „témalopáson érnék tetten…” Hiszen számos esetben kijelentettem, és azt ma is csak megerősíteni tudom: annyi téma van a magyar és a világtörténelemben, hogy abból akár száz éven át is bőven válogathat akár tízezer belföldi író is. Ha egy témát pedig többen is feldolgoznak, attól csak színesebb a kínálati paletta. Úgy is mondhatnám, hogy az írói munka az én jó értelemben felfogott játékom, szórakozásom. Akkor érzem jól magam igazán, miközben a kézirat készül, alakul, formálódnak a karakterek. És közben nagyon sok dolog változik. Nem tudok előre elkészített terv szerint dolgozni, mert számomra rabszolgamunkának tűnne és elveszítené a varázsát. Ha befejeztem egy könyvet, máris egy következő téma jár a fejemben. Bizonyára ismerős a mondás, hogy „mindenhol jó, de legjobb út közben…”

Nem osztom meg az írás során felmerülő gondokat, sem az újabbnál újabb gondolatokat, amelyek ugyanúgy átmennek az érlelődési folyamaton, akár egy hasznos ötlet. De mindig figyelmeztetnek arra, hogy milyen műfajban is dolgozom, és tartsam magam annak íratlan, vagy legalábbis elvárt szabályaihoz.

9: Van előolvasód? Kinek kéred a véleményét a kézirat leadása előtt, egyáltalán megmutatod valakinek? Hogy viszonyulsz az olvasói visszajelzésekhez a kritikához?

„Előolvasó” jó ideje a munkában nem segít, de feleségem személyében saját házi kritikusom van. Nagyban segít abban, hogy a kiadónak a kézirat minél komplettebb formában és a lehető legkevesebb hibával, a megállapodás szerinti időpontban kerüljön leadásra. 

       

Kritika? Természetesen találkozom vele, mint mindenki, aki valamit publikál. Azt hiszem, bölcsen kell felfogni, és sosem szabad legyinteni rá. Egyrészt azért, mert a kritikát megfogalmazónak igaza is lehet. Ezt illendő elismerni. A pozitív kritika persze inspiráló, előbbre lendíti a munkát, mindenféle tekintetben.

A kritika segít abban, hogy az író ne teljen el önmagával. Hogy ne szerelmesedjen bele a saját mondataiba, sztorijaiba. Hogy észrevegye a hibáit, és sértődés helyett próbálja meg hasznosítani az elhangzott kritikát a következő munkáiban, vegye komolyan azokat, előjelek nélkül.  

     Egy nagyrabecsült kollégától azt hallottam, hogy ehhez a felfogáshoz – években vagy lélekben –, némiképp meg kell öregedni. Ezért minden véleményt megköszönök – nem keveset személyes hangú, privát levélben is –, és szerencsémnek tartom, hogy eddig nem találkoztam „minősíthetetlen hangvételű” kritikákkal. Ennek okát abban látom, hogy könyvekről csak olvasást szerető emberek fogalmaznak meg véleményt, tőlük pedig távol álljon az alpári stílus. Ugyanazt a könyvet van, aki „letehetetlennek” tartja, más viszont azt mondja, hogy számára kifejezetten unalmas, esetleg némely szereplő karaktere idegesítő. Ismét mások a kötetet az egekig magasztalják, míg akad, aki hiányolja belőle az akciót, a történelmi regényekből jelesül a kemény csatajeleneteket.
Úgy vagyunk ezzel is, mint a filmekkel. Valakinek tetszik egy történet, mások ugyanannál elkapcsolnak. Egyikünknek az akciófilmek jönnek be, másikunknak a vígjátékok, vagy éppen a szelídebb hangvételű, romantikus történetek. Az emberi humorérzék is ilyen –, mindenkinél más.

   
 A sok Kedves Olvasónak pedig hálás vagyok azért a bizalomért, amivel könyveimet keresik, fellapozzák és olvassák. Mindenkinek csakis jó és tartalmas, kikapcsolódást, kellemes hangulatot és maradandó élményeket biztosító olvasnivalókat kívánok!

Nagyrabecsüléssel és barátsággal: Benkő László 

További sikereket kívánok, köszönöm a beszélgetést!

Most élsz

Bauer Barbara: Most élsz



                                                                         

"Én csak zenélek. Nem akarok mást, csak zenélni."


       

Bauer Barbara új könyvében igyekszik elénk varázsolni, megidézni a mai napig népszerű énekes alakját, gondolatait, belső lelki motivációját. Ez egészen jól sikerült, a dalokon keresztül Máté karizmatikus alakja életre kel a lapokon. Bensőséges, mély érzelmei, a halálközelségének tudata és a mellőzöttség együttes hatása dalainak mondanivalóját adta. Ezt az életfelfogást egy veleszületett betegség határozta meg, ami sorsának tragédiája lett. Tudom nem igazi és teljes életrajzot olvashatunk, csak a dalok szövege alapján megírt, a család és a barátok emlékezéseit villantja fel. A kora gyerekkor, az iskolás évek, maga a szerető szülői háttér biztonsága, majd a pincérlány Edit szerelme viszi a romantikát, ez a fő cselekményszál. A magány, a szülők szeretete az énekes-barát Szécsi Pál tragikus elvesztése mind ott hagyta nyomait az érzékeny férfi lelkében. A valóságmorzsák keveredése a hitelességet igazolja. Lehet, hogy a közönség a dalok alapján egy másik Máté Pétert ismert, mint a valóság. Bauer Barbara kerülve a bulvárt, a pletykákat, nem botránykönyvet írt, a művésznek állít emléket finom női érzékenységgel megírt történetében. Így idézi fel az énekes életét, művészsorsát, foglalja keretbe dalaival. Máté Péter tehetséges, képzett művész volt, ez nem kétséges. 150 dal fűződik nevéhez. 

Talán néha a sorok közt is kell olvasnunk, vagy fontos a felidézett dalok szövegeire figyelnünk. Aki már élt akkoriban, vagy ismeri Máté tragikus életét, hányatott sorsát, annak most megelevenednek a rendszer által nehezített művészpálya állomásai. Aki nem, az most megismerheti őt. Egy zeneileg tehetséges, ám sokáig méltatlanul mellőzött, makacs, öntörvényű férfi, önpusztító élete bontakozik ki a lapokon. A zene volt a mindene, a színpad és a közönség szeretete éltette. Közel negyven évvel a halála után mind a mai napig nagy rajongótábora van, népszerű dalait játsszák, feldolgozzák, pedig életében mindössze négy nagylemeze jelenhetett meg. A kezdeti sikerek után Máté Péternek tíz évet kellett várnia, egészen 1976-ig, amíg végre első nagylemeze megjelenhetett. A hatvanas évek sikereinek kiteljesedését a kevéssé ismert Piroslámpás ház dala gátolta, amelynek szövegébe politikai üzenetet véltek felfedezni. Apró érdekesség, hogy évekkel később az Elmegyek slágernél is megkérdezték a sanzonbizottságnál: Ugyan Máté elvtárs, hová, minek is menne el...? A vasfüggöny fogva tartotta és néha bizony megalkuvásra késztette őt is, ahogy sok más művészünket is.

"Ha most nemet mond, soha többet nem lép fel, sem itt, sem másutt, azt ugye tudja, Máté elvtárs?"


                      

Munkamániás volt, 150 dalt írt, mégis az éjszakába kényszerült, hogy a családját eltartsa. Jellemző magyar művészsors ez is. Alkohol, cigaretta, kávé, sikerhajszolás. Tudta, érezte, többre hívatott, azonban az elvárásokkal sokszor szembe ment, amit a rendszer nem tűrt. A francia Sylvie Vartan által világsikerre vitt dal is jelzi tehetségét, a számtalan hazai és külföldi fesztiválsiker mellett. Erről és a Vartannal való találkozásról jó lett volna bővebben olvasni. Az életének fontos, jellemző pillanatai elevenednek meg a történetből. Edit nyugodt, biztos hátteret adott neki az alkotáshoz. 

"Ki akarok szabadulni az idő fogságából!"

Gyorsan élt, két végén égette a gyertyát valóban. Máté Péter halála után nagy példányszámban keltek el a lemezei, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Gazdag és mély érzelmek jelennek meg dalaiban, amikre az igazi választ csupán ő tudta. Hallgassuk a dalokat és emlékezzünk rá szeretettel. A retro-érzés, az alapvető emberi kíváncsiság és a történet emberi oldala, az érzelmek ábrázolása miatt a siker garantált. Máté Péter 1984. szeptember 9-én hajnalban, tragikusan fiatalon, alig 37 évesen szívrohamban hunyt el - állt a hivatalos közleményben. Érte jött, elvitte a Főnixmadár. Meg kellett halni ahhoz, hogy igazán népszerű, hazai viszonylatban is sztár legyen. Szerencsére dalai velünk maradtak, itt élnek tovább a szívünkben. 

      

Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Kommunikációt, PR-t, újságírást tanult, de dolgozott újságíróként, televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. 2012-ben jelent meg első regénye.
Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:
Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019), A fényfestő, A fekete rózsa (2020).

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn





Jaffa, Budapest, 2021


272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754619

Véres Balaton

Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton



                                                          

Minden tekintetben igazi retro krimi Zajácz D. Zoltán első regénye. A három részesre tervezett sorozat egy olvasmányos, szórakoztató időutazás, ami megidézi a hetvenes évek Magyarországát. Tetszett végig a történet hangulata, cselekményfelépítése, a karakterek. A nyitás is izgalmasra sikerült, a címre utalva azonnal megtudjuk miért is ezt választotta a szerző. Minden adott volt, valóban ügyesen építette be a korszak jellemzőit a három szálon futó történetbe. Remek képet kapunk a nem is olyan távoli múltról. Akkoriban már én is üdültem a Balatonon, számtalan emléket idézett fel bennem is a krimi. Tetszett a május elsejék világa, a régmúlt kedvenceinek szerepeltetése. Bevallom én bizony nyomoztam a Piramis és a VIT kapcsolat után, ez meglepő volt nekem. A retro hangulat érzete remekül működik végig.


1979-ben járunk Zánkán, a nagyhírű úttörőtáborban, ahová én sem jutottam el úttörőként. A Balaton mint háttér tökéletesen jó választás volt. 1979 a Nemzetközi Gyermekév volt, így francia és német gyerekek is nyaraltak a zánkai táborban. A tihanyi hajókirándulás után rémülten veszik észre a felügyelőtanárok, hogy a francia kislány, Marion Morel hiányzik. A kellemetlen politikai affér lehetősége azonnal adott, hiszen a tizennégy éves Marion a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának egyetlen lánya. Néhány nappal később az egyik kísérőtanárt, a végzős egyetemista Editet találják holtan a parton. Vajon mit tudott, látott a lány, amiért brutális halált kellett halnia? Hol kapcsolódik össze Marion és Edit sorsa? Beindul az állami gépezet, a sajtó persze hallgat, kerülve a diplomáciai bonyodalmat.

Az elhíresült rendőrgyilkosság háttérként jelent meg, bár több momentumról kapunk képet, de a hangsúly szerencsére nem azon van. Marion sorsa is elég izgalmasra sikerült, azonban a halott lány története mélyebb társadalmi háttérrel bírt, igazából erre épült fel a krimi. Edit élete és háttere sok jellemző eseményt mesél el. Sorsa elég rendkívüli, ami a szomorú drámába torkollt. A lassan kialakuló történet a közepétől viszi az olvasót, a rejtély és az események felgyorsulnak.

Az elvtársiasság szelleme lengi be a krimit. A fiatal nyomozó, Adorján Máté szerethető karaktere egy korabeli Hódra emlékeztetett engem a Mattyasovszki-sorozatból. Már a hadnagy belépője is jól sikerült a történetbe. A vakmerő fiatalembert bízzák meg a nyomozással, aki nem meggondolatlan, bátor, és főnökeivel szemben is mer kockáztatni, éles logikája van. Hódra emlékeztetett a nyugati gépkocsi szerepeltetése is. Máté karaktere fölöttébb rokonszenves, tetszett a szerelmi életét taglaló rész, illetve annak megoldása is. Ez villant fel némi humort is.

Természetesen feltűnik egy ott nyaraló, cserfes, kissé kotnyeles lány, Laura, aki segítője lesz a nyomozásban. Az orvostan-hallgató lány pszichiáternek készül, apja egykori nyomozó volt. Ő hozza a modern vonalat a profilozást a történetbe. Ez akkoriban idehaza még nem működött, nem hittek az efféle nyugati hókuszpókuszban. A lány zseniális ötlete vezet el az igazi megoldásig, ami meglepő lesz. Nálam több lehetséges elkövető is akadt, komoly háttér villant fel minden szereplőnél. Nagyon jellemzően emberi volt a francia szülők jelenete, de a végkifejlet és az ügy lezárása is igazi izgalmakat tartogatott. Kikapcsolódásnak tökéletes, egy olyan világba röpített vissza, amit ismertem.

A pártvezérek, főnyomozók és a vadászgató elit élete színesíti még a krimit. A harmadik szál az elhárításnak ad feladatot, de ez valóban nem volt lényeges itt és most. Számomra csupán apróbb hibák lettek, amik elnézhetőek vagy betudhatóak a nagy igyekezetnek. Aprólékosan megmagyarázott minden történés, háttér, így túl sok meglepetés nem éri a rutinos olvasót. Valódi feszültség csupán a végjátékra maradt. 

A műfaj minden sajátossága megtalálható, magyar krimi, a magyar valóságról. Logikusan felépített történet, szimpatikus és utálatos karakterekkel. Stílszerűen a korszak népszerű meséjére utalva zárom ajánlóm: Kérem a következőt!


ITT megrendelheted!


              

Zajácz D. Zoltán: 1966-­ban született Kisvárdán. 

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt. Jelenleg középiskolai tanár. Hobbija a zenélés, a nyolcvanas évek elején a legendás Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársa volt. A Véres Balaton az első regénye.



General Press, Budapest, 2021
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525240