Erős szöveg, Szöllősi Mátyás végig gördülékenyen ír. A regény műfaját meghatározni igen nehéz, mert egyszerre szépirodalom és krimi, ami rengeteg valós problémát tár olvasói elé. Nehezen lehetne néhány mondattal összefoglalni az eseményeket.
A regény rögtön egy öngyilkossági kísérlettel indul. Majd később a nagymama halála ad erős és fájó, szomorú témát. Az olvasó önkéntelenül is felidézi saját lehetséges, kapcsolódó emlékeit. A történet többnyire két szálon fut, nehéz eldönteni, melyik a jelentősebb, hiszen erősen meghatározó elem mindkettő. A múlt történései erős hatással vannak-lesznek a jelenre. Napjainkban nem csak divatos téma, de egyre merészebben kerülnek előtérbe a gyermekkori traumák. Ezek az egyént érthetően mélyen foglalkoztatják. Természetesen a szülőknek is jut a traumákból. A feldolgozásuk nem mindig lehetséges. Ezekkel kell élnünk, kihozni a legjobbat életünkből. A regény bizonyos részei szépen rezonálnak egymással.
Megismerjük a kibontakozó történetfolyamból a főszereplő életének kálváriáját, belső lelki vívódásait. Ezek adják a fő vonalat, lassan sorjáznak a lapokon, megspékelve a múlt titkaival. Szöllősi Mátyás kétségkívül jól ír, remekül fűzi egybe a múlt szálait a jelen valóságával. Néhány régi fénykép segítségével, térben és időben ugrálva elevenedeik fel a családi legendárium. Tetszett, amikor hősnőnk ráébredt, a családjának már az ő születése előtt is volt titka, létezésük folyamatos végtelenje időtlen. Izgalmas karaker a történet főhőse nem a megszokott sémák alapján került megalkotásra. Egy nő az, egy fizikusnő a mesélőnk, az ő szemszögéből tárul fel a múlt és kapcsolódik egybe a jelennel. Az ő életének kálváriája átélhető és sokunknak lehet ismerős.
A cselekmény ideje mindössze pár nap. Az elbeszélői stílus összeszedett és tiszta. A szerző remekül ábrázolja, adja vissza a főhősnő lelki világát. Megjelenik a covid vírus is, még friss a járvány kitörése körüli reakció. Igazán senki nem tudja, mi legyen, mi várható, érezhetően nagy a bizonytalanság és a félelem.
A szerző rengeteg kérdést felvet a történet kapcsán. A Fóbiát olvasva többször a Simon Péter jutott eszembe. Hősnőnk keresi a válaszokat a családi múltra, az önigazolást létezésére. Akad némi szürreális elem, mágikus realista jellemábrázolás. A fizikai részek, bár jól illeszkednek, színesítik a regényt, nekem elvontak lettek, sosem voltam igazán ennek a tantárgynak a kedvelője.
A történésekben most is a fontos elem a zene. Ez ad egy atmoszférát, különös hangulata fonja át az eseményeket. A többszörösen terhelt családi múlt, a szereplők egymáshoz való viszonya, az élet nagy sorskérdései, régi magunkkal cipelt traumák, az elmúlás, ezen kapcsolatok törékenysége mindenkiben felbukkan. A helyszínek is fontos szerepet kapnak. Az örök Budapest-vidék ellentét remekül jelenik meg. A szerző jellemzően bemutatja az adott várost, az ott élőkre jellemző mentalitást. Jenő alakja titokzatos és szánni való egyszerre. Olyan szereplő, aki "érdekes, de nem fontos, ne is figyeljünk", pedig érzésem szerint a későbbiekben neki jut nagy szerep. Az ő története erős kihatással lehet többek sorsára. A kötet egyik erőssége a szemléletes társadalmi keresztmetszet. Itt egészen más a hétköznapok valósága. A vidéki Magyarország eleven képeivel tökéletes háttér.
Megismerjük a kibontakozó történetfolyamból a főszereplő életének kálváriáját, belső lelki vívódásait. Ezek adják a fő vonalat, lassan sorjáznak a lapokon, megspékelve a múlt titkaival. Szöllősi Mátyás kétségkívül jól ír, remekül fűzi egybe a múlt szálait a jelen valóságával. Néhány régi fénykép segítségével, térben és időben ugrálva elevenedeik fel a családi legendárium. Tetszett, amikor hősnőnk ráébredt, a családjának már az ő születése előtt is volt titka, létezésük folyamatos végtelenje időtlen. Izgalmas karaker a történet főhőse nem a megszokott sémák alapján került megalkotásra. Egy nő az, egy fizikusnő a mesélőnk, az ő szemszögéből tárul fel a múlt és kapcsolódik egybe a jelennel. Az ő életének kálváriája átélhető és sokunknak lehet ismerős.
A cselekmény ideje mindössze pár nap. Az elbeszélői stílus összeszedett és tiszta. A szerző remekül ábrázolja, adja vissza a főhősnő lelki világát. Megjelenik a covid vírus is, még friss a járvány kitörése körüli reakció. Igazán senki nem tudja, mi legyen, mi várható, érezhetően nagy a bizonytalanság és a félelem.
A szerző rengeteg kérdést felvet a történet kapcsán. A Fóbiát olvasva többször a Simon Péter jutott eszembe. Hősnőnk keresi a válaszokat a családi múltra, az önigazolást létezésére. Akad némi szürreális elem, mágikus realista jellemábrázolás. A fizikai részek, bár jól illeszkednek, színesítik a regényt, nekem elvontak lettek, sosem voltam igazán ennek a tantárgynak a kedvelője.
A történésekben most is a fontos elem a zene. Ez ad egy atmoszférát, különös hangulata fonja át az eseményeket. A többszörösen terhelt családi múlt, a szereplők egymáshoz való viszonya, az élet nagy sorskérdései, régi magunkkal cipelt traumák, az elmúlás, ezen kapcsolatok törékenysége mindenkiben felbukkan. A helyszínek is fontos szerepet kapnak. Az örök Budapest-vidék ellentét remekül jelenik meg. A szerző jellemzően bemutatja az adott várost, az ott élőkre jellemző mentalitást. Jenő alakja titokzatos és szánni való egyszerre. Olyan szereplő, aki "érdekes, de nem fontos, ne is figyeljünk", pedig érzésem szerint a későbbiekben neki jut nagy szerep. Az ő története erős kihatással lehet többek sorsára. A kötet egyik erőssége a szemléletes társadalmi keresztmetszet. Itt egészen más a hétköznapok valósága. A vidéki Magyarország eleven képeivel tökéletes háttér.
A krimiszál is kimondottan izgalmas, még annak ellenére is, hogy a történetben nem ez a hangsúlyos. Ha picit még feszesebb lenne, az izgalom és a titkok is nagyobbat szólnának. Valamiféle baljóslatú, sötét erő irányítja a szálakat a múltból. A szerző abból a szempontból nem könnyíti meg az olvasó helyzetét, hogy a nyomozással előtérbe kerül egy régi gyilkosság. Ami a magánéleti szálra is erősen befolyásoló. Visszaemlékezések, elmélkedések hoznak meglepő fordulatot a történetbe. Élvezetes és borzongató élmény ezekről olvasni. Talán ez dönt el majd mindent, ami a következő könyvből derülhet ki. Egyedi hangulatú és bravúros, összetett történet, ahol az olvasó is együtt gondolkodhat a szerzővel, kap ehhez teret. Szöllősi talán provokál, gondolkozásra késztet. Meggyőző volt ez a próza, szimpatikus megoldásai, gyönyörű leírásai tetszettek. Szöllősi prózája néha más, mint amihez esetleg szoktunk. És éppen ettől jó.
Néhol mégis felemás érzés volt olvasni, hiszen sok kérdést hagy nyitva maga után a könyv. Bár lehet az tetszetős, hogy több dolog egyelőre még homályban marad. Mégis, összességében minden megvan a regényben, ami erős bizakodásra ad okot, a folytatás izgalmakat ígér. Ha választ kapni nem is mindenre fogunk, egy kerek sztorival leszünk gazdagabbak. Egyedi és bravúros műnek érzem. A válaszok, a megoldás gondolom a második könyvben lesznek majd.
A kötet borítója igen találó, kifejező hangulatú.
Itt rendelhető kedvezménnyel.
Szöllősi Mátyás (Budapest, 1984. június 20. –) magyar író, fotóriporter.
2010-ben jelent meg Aktív kórterem című verseskötete. Első prózai munkája az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Váltóáram című elbeszéléskötet, mellyel elnyerte a 2017-es Margó-díjat. Illegál című kötete 2020-ban került a boltokba, ez két kisregényt tartalmaz.
2008-tól rendszeresen közöl kritikákat kortárs irodalmi szerzők műveiről, illetve komolyzenei koncertekről. Szerkesztőként dolgozott több szépirodalmi és kulturális folyóiratnál. Fotóriporterként is dolgozik, számos portré- és dokumentarista sorozat készítője.
fotó: Tankó Andrea
Helikon, Budapest, 2024
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636202675
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése