2024. április 19., péntek

Árkok az esőben

 


Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben



         





"Örökké emlékezz arra, amit a múltkor mondtam: az ember mindig maradjon gyerek."





Az izlandi Jón Kalman Stefánsson 2019-ben vált szinte azonnal a hazai olvasók kedvencévé.

Menny és pokol című trilógiája az év könyve lett, kimagasló irodalmi sikert ért el idehaza. Ez a siker azóta is tart, sőt! Több órás dedikálásain kilométeres sorokban állnak a rajongók, várva az áhított aláírást. Stefánsson pedig legalább olyan kitartással és lelkesedéssel állja a rohamot. Én magam is megtettem ezt már néhányszor, örülök, hogy minden idehaza eddig megjelent könyve a polcomon van.

A Jelenkor mellett a Typotex Kiadó is bekapcsolódott, jönnek sorban az eddig megjelent és újabb regények folyamatosan. Az izlandi szerzővel idén szeptemberben ötödszörre találkozhatunk a Millenárison, hiszen megérdemelten a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz.


    
Már 2019-ben, mikor olvastam a trilógiát, azt éreztem, ettől az embertől minden kell...akár a bevásárló listáját is kiadhatják, vevő vagyok rá. Akkoriban is arra gondoltam, remélem minden előző könyve megjelenik, kíváncsi voltam az indulására. Azóta ez szerencsére megtörtént, a kiadók is így gondolhatták, látva a kivételesen nagy érdeklődést művei iránt. 
Az Árkok az esőben volt a legelső prózakötet az izlandi írótól. 1996-ban jelent meg, tökéletesen előrevetítve a további regények hangulatát, sikerét. Már ebben is minden megvan, amiért szeretjük a "mi Kálmánunkat".

Stefánsson Izland legfontosabb kortárs szerzője. Költői és gyönyörű a szöveg, csodaszép gondolatai vannak. A lazán összefűződő novellákból a nyugati fjordok zord, mégis szép vidékére utazhatunk. Megismerve az ott élőket, gondolataikat a természethez való viszonyukat. Az ember és természet kapcsolata már itt is meghatározó elem.

Tökéletesen hozza a sajátos, csak Stefánssonra jellemzőket. Szórakoztató karakterekben, vicces jelenetekben sincs hiány. Az északiak gondolkodása egészen eltérő a miénktől, talán ettől is különlegesebbek számunkra. No, és az sem mellékes, amivel indít a történet: szerencsésen kimaradtak a világháborúkból. Itt azért kifejezetten örültem Marlene Dietrich említésének. A cselekmény önmagában csak laza, de mégis összefüggő, anekdota-szerű történetekből alakul ki. Nekem jó néhány dolog az utána következő könyvekre emlékeztetett. Bevillant a Nyári fény, aztán leszáll az éj, a Csillagok sercegése és a Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről a trilógia vagy éppen az Ásta regényei mellé.

A történet az ország nyugati részén, egy völgyben játszódik az 1970-es évek elején. Művészi beszámoló az ott élő emberekről és sorsukról. Mozaikos történetek a halálról, de még inkább az életről, az emberi képzeletről. Érzések kavargó zűrzavarából építi fel ezeket a kis történeteit a szerző. 

Stefansson lefegyverző egyszerűséggel fejezi ki a legelvontabb igazságokat, bonyolult érzéseket, amelyeket a szereplői igazából képtelenek szavakba önteni. Felbukkannak önéletrajzi elemek is. Ilyen az Emlékek a vágóhídról rész. Egy fiú felnövéstörténete is ott húzódik a lapokon. A múlt, a jelen és különböző életsorsok kapcsolódnak a szereplők életében.

Könyveivel fáradhatatlanul bizonyítja, hogy az élet lényege nem a teljesítményekben rejlik, hanem az érzések gazdagságában. Nem a bőr ülőgarnitúra tesz boldoggá. Egy nagyon sárga fürdőszoba is megteszi, esetenként. Vagy csak merengeni az élet körforgásán, esőben a fűben sétálni. 

Lenyűgözően összefüggő novellákat olvashattam a vidéki életről, ahol a modern kor fokozatosan jelenik meg: eseményszámba megy egy autó megjelenése a távoli horizonton, vagy egy új bálázógép érkezése, ahogyan egy elszabadult bika is okoz meglepetést. Mindezek rányomják bélyegét az ott élők életére. Erős és emlékezetes karakterek, hangulat jellemzi ezt a korai kötetet is. Kikerülhetelen a mindenütt jelenlévő tenger, természeti elemek, érzelmek és irodalmi utalások fonódnak össze. Izland varázslatos kis sziget, jó volt ott bolyongani ismét. Az emberek lelkében zajló harcokat, a szerelmet és a gyászt meséli nekünk. Teszi mindezt bölcsen, érzelmektől átitatva. Semmi közhely, cseppet sem okoskodó, de azért elgondolkodtat és kicsit a lelkünkbe taposva igyekszik felrázni az olvasót. Rendíthetelenül hisz az irodalom gyógyító erejében. Mindehhez Egyed Veronika értő és érző, lélekkel teli fordítása járul. A legtehetségesebb fordítóink egyike, ez kétségtelen.

Kétségtelen, hogy napjaink legnagyobb mesemondója Jón Kalman Stefansson. Alkotásaiban az érzések káoszában rejlik a történet ereje. Aki olvasott tőle, nem fog csalódni. Merülj el, ismerd meg Stefansson érzelmi univerzumát. Meghatározó élményben lesz része minden olvasónak, szerintem kihagyhatalan az izlandi szerző életművét megismerni.


ITT kedvezménnyelrendelhető a könyv! 



[…] nézték, ahogy a felhők zizegő esőcseppektől terhesen úsznak tova, hallgatóztak, hogy meghallják a neszt, mikor a felhők kiengedik a záport, aztán sokáig ültek, és nézték az árkokat az esőben. Végül felálltak, levették a csizmájukat, futottak a fűben a házig, hoztak egy termosz kávét és bögréket, két szelet kenyeret sajttal, átgázoltak a kaszálón, varázslatos dolog a fűben mezítláb kávét inni, mialatt az ember fejét veri az eső. Ilyenek az esős napok ezen a vidéken, […]



   

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Négyszer jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Jelenkor Kiadónál jelent meg Ásta című regénye 2021-ben, majd érkezett a Hiányod maga a sötétség 2023-ban. 



Eredeti megjelenés éve: 1996
Jelenkor, Budapest, 2024
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182879 · Fordította: Egyed Veronika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése