Háy János: Boldog boldogtalan
"Persze egyszer minden korsó összetörik és utolérik a sánta kutyát."
Ezek az összegyúrt történések valós, mai életképek a férfi-nő kapcsolatról. A szerelemről, annak múlásáról, netán a szakításról, a megcsalásról, a válás következményeiről olvashatunk. A megidézett okok többrétűek, ami a gyerek életére is erősen kihat a későbbiekben. Itt és most ilyenek vagyunk. Rögtön beszippantott, tetszett a szarkasztikus humora, sok fontos mondanivalója a regénynek, szerintem akár terápiás céllal is olvasható.
Görbe tükröt tart elénk Háy János, amiben sok esetben ismerhetünk magunkra, vagy környezetünkre. Miről másról szólna, mint rohanó világunk felszínes, mégis napjainkra jellemző emberi kapcsolatairól. A saját boldog-vagy boldogtalanságunk a kezünkben van... Mégsem volt olyan könnyen emészthető ezeknek a hétköznapi embereknek a banális történeteit olvasni. Teszi mindezt olvasmányos, ironikus formában, fanyar humorral nyakon öntve. Háy János egyik jellemzője ez, aki olvasott már tőle, tudja.
Kétségtelen, hogy Háy remekül bánik, sőt, szerintem egyenesen zseniálisan játszik a szavakkal. Kifejező, találó az esetek mindenféle megközelítése. A regényben nincsenek párbeszédek, csak egy végtelenített gondolatfolyamként hömpölyög az egész regény. A megírt történetek új gondolatokat ébresztenek az olvasóban, ahogyan cinikusan kikacsint ránk. Na, mit szólsz, ugye hogy ismerős ez vagy az a helyzet? Fantasztikus, hogy Háy milyen képet ad a mai házasságokról, kapcsolatokról. Remek pillanatképeket kaphatunk, ami ugyan szórakoztat, de mégis fáj néhol ez a valóság. Az külön tetszett benne, hogy nem részrehajló az író, elismeri, bemutatja ezeket az életképeket, de nem ítélkezik. Az emberek bonyolultak, amit szellemes formában tár elénk. Háy jól látja és láttatja, milyenek vagyunk a kapcsolatainkban. Tagadhatalanul kiábrándító és keserű ez a nagy magyar valóság, a kapcsolatok rákfenéjéről. Mégis tökéletes, nagyszerű könyv, ha jól körül nézünk, valóban ezt láthatjuk magunk körül. Fájó, de jól adja vissza ezt a szerző. Filozófikus merengés ez a kapcsolatainkról. Némi megélt élettapasztalat talán nem árt.
„Könnyű azt szeretni, akit nem nehéz.”
Édesbús, keserű és elgondolkodtatóak ezek a felvázolt viszonyok. Ismerősek, így tényleg mindenkinek könnyű belehelyezkedni, megtalálni a közös hangot. Sok súlyos mondat van ezekben az életképekben.
Nem változunk, nem javulunk meg, nem okulunk hibáinkból. Gyarlón emberi a regény, még ha esetenként túl fárasztó a hosszúsága miatt. Ha később újraolvasod, akkor is hatnak a mondatai,
az író stílusa. Tipikusan összetéveszthetelen, igazi Háy-regény. Csak ajánlani tudom, de minden humora ellenére sem lesz könnyed szórakozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése