A ​titkok erdeje

Kate Alice Marshall: A titkok erdeje



                                                           

A Titkok erdeje a szerzőnő első felnőtteknek szánt könyve.Végig érezhető szerintem, hogy előtte YA műfajában ténykedett. A lebilincselő pszichológiai thrillernek szánt krimije elég misztikus, lebegtetős és néhol gyermeteg. Elég tipikus, olvastunk már hasonlót. Mégis, most az egyik legfelkapottabb könyv. A regény javára írható, hogy kevés szereplőt vonultatott fel, így nem volt nehéz követni a történteket. Mozgalmas történet, kellően komor hangulattal. Pozitívum még, hogy több olyan fordulat volt a könyvben, ami miatt lehet találgatni. Kár, hogy minden hatásvadász elemet bevet a vége felé. A karakterek nekem elég elnagyoltak. Olyan jellemrajzokat kapunk, amik sok esetben idegesítőek és hiteltelenek voltak számomra. 

A kiinduló ponton a lányok tizenegy évesek, de nagyjából pont olyan gyerekesen viselkednek évekkel később is. Felnőttként bizony sok az idegesítő, felesleges dráma, fordulat. Akad sötét titok, semmi nem az, aminek látszik. Lássuk be a lányok hülyeségeket csinálnak, felnőttként sem tudtam őket komolyan venni. Kate Alice Marshall izgalmas új hang a felnőtt thrillerek műfajában, de még van hová fejlődnie.

Egy börtönben ülő sorozatgyilkos halálának hírével kezdődik a történet, amely a múltba nyúlik vissza. A hirtelen életre kelt múlt újra kísért, megelevenedik és veszélyesebb lesz. A sötét erdő mélyén titok lapul, amit a kisvárosi hangulat remekül tetéz. Szinte minden oldalra jut meglepetés, Naomi és az olvasó alig tud lépést tartani velük. Az ő szemszögéből követjük az eseményeket, folyamatos lelki vívódásait, visszaemlékezéseit. A szereplőket a megnyugvás helyett a félelem keríti hatalmába.

Borzongató a krimi, az igazság pedig valahol az erdő mélyén lapul, miközben a régi barátság alapjaiban meginog. A három főszereplő lányka Naomi, Olivia és Cassidy egy egész nyarat töltöttek tizenegy évesen a saját maguk által kitalált játékkal. Ármány, varázslat és némi misztikum keveredik a történésekkel. Érezhetően mély, komor titkok rejtőznek az erdőben. A szereplők valódi, súlyos, sötét titkokkal küzdenek. Mégsem tudtam igazán izgulni az eseményeken. Naomit érte egy támadás, amit szerencsésen túlélt. A lelki sebek azonban soha nem gyógyulnak be. A három lány vallomása alapján elkapták és elítélik a sorozatgyilkost, bár csak Olivia és Cassidy látta a férfit, aki tette. Huszonkét év elteltével érkezik egy telefonhívás, hogy az elítélt férfi meghalt a börtönben. Ez minden régi titkot felkavar, feltépi a múlt sebeit. A három lánynak ideje szembenézni és leszámolni ezzel a közös múltjukkal. Az elválasztahatlan barátokra a tragédia kihatott, kapcsolatuk megváltozott. Naomi visszautazik szülővárosába. Látnia kell Livet és Casst. Együtt tudják talán megoldani a tikolt valóságot. A találkozás sok érzést szabadít fel, feszültséget eredményez a lányok között. Liv fel akarja fedni az igazságot, de Naomi még abban sem biztos, hogy tudja az igazságot. Naomi képes lesz feltárni azokat a titkokat, amelyek több mint huszonkét évig rejtve maradtak? Liv mindig is mentális problémákkal küzdött, Cass pedig a polgármester lányaként kivételezett helyzetben van. Nem éreztem úgy, hogy kötődni tudok Naomihoz és barátnőihez az igazságért vívott küzdelmeikben. A történet többnyire érdekes, olvastatja magát a regény, hiszen mindig kiderül valami, de mégis kívülálló maradtam.

Az egyértelmű az elejétől, hogy a lányok bizony hazudtak. Már az elején magával ragadott a történet, és egészen a befejezésig lekötötte a figyelmemet, bár idegesítő volt a lebegtetés az eseményekben. Nehéz volt azonosulni a lányok érzéseivel, hiszen olyan keveset tudtunk meg róluk, amit mégis, nos az sem volt igaz.

Hogy mi történt valójában aznap az erdőben sokáig homályba vész. Találgatni sem tudunk, mi is volt valójában azon a régi nyáron az erdőben, hiszen minden új információ csak egyre mélyebb homályba taszítja az olvasót. A könyv középpontjában Perszephoné rejtélye állt, és Naomi válsága, amit önmagának okoz. Tényleg a valódi gyilkos került rács mögé? Engem a titokzatos Perszeponé érdekelt csak, ki is ő valójában. Hogyan kerül a lányok varázslós játékába, mi a szerepe? A mellékszereplők közül az elítélt férfi fia volt jellemzően meglepő karakter. 

Rengeteg elméletem volt, az "igazság" folyton változott, a váltakozó idősík zavart. Néhány csavart sikerült azért kitalálnom, de akadtak felesleges fordulatok, amik időhúzásak voltak jók. Kate Alice Marshall érezhetően igyekezett, de ez a krimi a szórakoztató YA vonalon maradt szerintem. Tökéletes olvasmány azok számára, akik nagy rajongói a misztikus, pszichológiai regényeknek. A műfaj kedvelőinek, kezdő krimi olvasóknak tetszhet, a sikere is ezt mutaja. Már a második felnőttregénye is napvilágot látott... elég gyorsan. Nagyon ígéretesnek tűnt a könyv, de nem én voltam a célközönség... számomra a csajos, tini-krimi élményét hozta. Nálam a katartikus élmény elmaradt. Van ilyen.

A vége valóban tele volt fordulatokkal, kicsit több is volt, mint kellett volna, hiszen olvasás közben már rég feladtam, hogy megpróbáljam kitalálni mi is történt. A nagy finálé lassan azért kiszámítható, a trancsírozós, hatásvadász befejezéssel csak a fiatalabbaknál lehet nyerő. A Lány a vonaton, Éles tárgyak stb krimik kedvelőinek ajánlom. 





    

Kate Alice Marshall
Eddig főleg fiatal felnőtteknek írta könyveit. Jelölték Washington State Book Awards és Bram Stoker Awards díjra







Magnólia, Budapest, 2024
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982325 · Fordította: Horváth Norbert