Helen Rappaport: Oroszok Párizsban
„Párizs tele van oroszokkal" – írja a fiatal Hemingway 1922-ben, miután megérkezik a Szajna parti fővárosba. Valóban, a Romanov-dinasztia 1917-es bukása után oroszok ezrei voltak kénytelenek javaikkal elmenekülni hazájukból.
Nem volt ez meglepő, hiszen a századfordulón a gazdag oroszok Párizsba mentek, hogy elmeneküljenek az orosz tél elől, részt vegyenek a kulturális életben és vásároljanak a legújabb divatból. Nem meglepő, hogy a forradalom után is ez maradt számukra a kedvenc úti cél. A történelem kikényszerítette szülőföldelhagyás eredményeként a Fény városát valóban ellepték az oroszok. Néhány év alatt 50 ezren kerestek Párizsban menedéket, szabadságot.
Az orosz arisztokraták, művészek és értelmiségiek története elképesztő, döbbenetes, informatív, ahogyan kibontakozik előttünk a lapokon. Helen Rappaport történész a kitelepített oroszok 1917-1940 közötti párizsi életét, sorsát, tragédiáját dolgozza fel. Az érezhetően valós, színes, mozgalmas történelmi háttérrel egy lenyűgöző tablót kapunk.
Párizs mindig is a nyüzsgő kulturális élet, a finom borok és ételek, a nők, valamint a legújabb divat városa volt. Vonzó lehetőség, az üldöztetések elől menekülőknek, soha jobban, mint az orosz forradalom és a Romanov-dinasztia bukása előtt és után. Az orosz arisztokraták éveken át élvezték mindazt, amit a Belle Époque Paris kínált, és természetesen bőségesen költekeztek. Eleinte. Amíg volt és kitartott a családi ékszerekből... A bolsevik hatalomátvétel brutalitása azonban minden oroszt arra kényszerített, hogy elmeneküljenek hazájukból. Reménykedve az átmeneti állapotban, ám a régi életük, annak fénye már soha nem tért vissza. Ahogyan az emigrációból sem jutottak vissza szülőföldjükre. Az utolsó cár nagybátyjai, Vlagyimir és Alekszisz nagyherceg és a rokonság a regény főszereplői. A történet nagyon részletes, sok konkrét példát ad arra, hogy mi történt az egyes arisztokrata családokkal.
Rappaport mesteri portrékat mutat be ezekről az arisztokrata családokról, amihez a Fény városának szeretetteljesen részletes képét idézi háttérnek. Párizsba érkezve egykori hercegeket lehetett látni taxit vezetni, varrni tudó feleségeik pedig a divatházaknál dolgoztak. Egyedi orosz stílusuk inspirációként szolgált olyan tervezőknek, mint Coco Chanel. Tehetséges értelmiségiek, művészek, költők, filozófusok és írók küszködtek a száműzetésben, és fizikai munkából kerestek megélhetést. Majd jött az 1930-as évek gazdasági visszaesése. A depresszió, majd a második világháború tovább fokozta kilátástalan helyzetüket.
Néhányan, mint például Chagall és Stravinsky, nagy sikereket értek el ugyanakkor Párizsban, ahol abban az időszakban olyan amerikaiakat fogadtak, mint Fitzgerald és Hemingway. A politikai aktivisták a bolsevik rezsimet távolról igyekeztek megdönteni, míg mindkét oldal kettős ügynökei kémkedést és merényletet terveztek. Intrikák, árulások és cselszövések tarkítják a képet. A szovjet titkosrendőrség is beszivárgott az emigráns közösségbe. Ezek a kalandok afféle élet-halál harcként jelennek meg. Kevés sikert hozva, a múlt bizony tovatűnt. Sokan arra számítottak, hogy a bolsevik uralom véget ér, és visszatérnek Oroszországba.
Mások elszegényedve a mindent elsöprő honvágyuk csapdájában éltek. Ez a természetes sóvárgás Oroszország után, amelyet kénytelenek voltak elhagyni, felőrőlte az idegeiket is. A párizsi emigránsok számára a reménykedés és a nosztalgia végül valami sokkal fájdalmasabb dologgá változott, mert kénytelenek voltak messziről szemtanúi lenni ahogyan a gonosz, felemésztette szeretett hazájukat. Lebilincselő kordokumentum, életrajz ez a könyv. Helen Rappaport brit történész értőn nyúlt a témához, sok újabb információt beleszőve. Érdemes a sokatmondó részletekre figyelni, ahol titkokat, összefonódó szomorú életutakat villant fel. Élvezetes és megdöbbentő, színes, mozgalmas olvasmány egy letűnt kor szereplőiről. Gazdag fényképmelléklet teszi még átélhetőbbé az olvasottakat. Igényes és kifejező borítója összhangban van a tartalommal.
ITT kedveménnyel rendelhető!
Az orosz arisztokraták, művészek és értelmiségiek története elképesztő, döbbenetes, informatív, ahogyan kibontakozik előttünk a lapokon. Helen Rappaport történész a kitelepített oroszok 1917-1940 közötti párizsi életét, sorsát, tragédiáját dolgozza fel. Az érezhetően valós, színes, mozgalmas történelmi háttérrel egy lenyűgöző tablót kapunk.
Párizs mindig is a nyüzsgő kulturális élet, a finom borok és ételek, a nők, valamint a legújabb divat városa volt. Vonzó lehetőség, az üldöztetések elől menekülőknek, soha jobban, mint az orosz forradalom és a Romanov-dinasztia bukása előtt és után. Az orosz arisztokraták éveken át élvezték mindazt, amit a Belle Époque Paris kínált, és természetesen bőségesen költekeztek. Eleinte. Amíg volt és kitartott a családi ékszerekből... A bolsevik hatalomátvétel brutalitása azonban minden oroszt arra kényszerített, hogy elmeneküljenek hazájukból. Reménykedve az átmeneti állapotban, ám a régi életük, annak fénye már soha nem tért vissza. Ahogyan az emigrációból sem jutottak vissza szülőföldjükre. Az utolsó cár nagybátyjai, Vlagyimir és Alekszisz nagyherceg és a rokonság a regény főszereplői. A történet nagyon részletes, sok konkrét példát ad arra, hogy mi történt az egyes arisztokrata családokkal.
Rappaport mesteri portrékat mutat be ezekről az arisztokrata családokról, amihez a Fény városának szeretetteljesen részletes képét idézi háttérnek. Párizsba érkezve egykori hercegeket lehetett látni taxit vezetni, varrni tudó feleségeik pedig a divatházaknál dolgoztak. Egyedi orosz stílusuk inspirációként szolgált olyan tervezőknek, mint Coco Chanel. Tehetséges értelmiségiek, művészek, költők, filozófusok és írók küszködtek a száműzetésben, és fizikai munkából kerestek megélhetést. Majd jött az 1930-as évek gazdasági visszaesése. A depresszió, majd a második világháború tovább fokozta kilátástalan helyzetüket.
Néhányan, mint például Chagall és Stravinsky, nagy sikereket értek el ugyanakkor Párizsban, ahol abban az időszakban olyan amerikaiakat fogadtak, mint Fitzgerald és Hemingway. A politikai aktivisták a bolsevik rezsimet távolról igyekeztek megdönteni, míg mindkét oldal kettős ügynökei kémkedést és merényletet terveztek. Intrikák, árulások és cselszövések tarkítják a képet. A szovjet titkosrendőrség is beszivárgott az emigráns közösségbe. Ezek a kalandok afféle élet-halál harcként jelennek meg. Kevés sikert hozva, a múlt bizony tovatűnt. Sokan arra számítottak, hogy a bolsevik uralom véget ér, és visszatérnek Oroszországba.
Mások elszegényedve a mindent elsöprő honvágyuk csapdájában éltek. Ez a természetes sóvárgás Oroszország után, amelyet kénytelenek voltak elhagyni, felőrőlte az idegeiket is. A párizsi emigránsok számára a reménykedés és a nosztalgia végül valami sokkal fájdalmasabb dologgá változott, mert kénytelenek voltak messziről szemtanúi lenni ahogyan a gonosz, felemésztette szeretett hazájukat. Lebilincselő kordokumentum, életrajz ez a könyv. Helen Rappaport brit történész értőn nyúlt a témához, sok újabb információt beleszőve. Érdemes a sokatmondó részletekre figyelni, ahol titkokat, összefonódó szomorú életutakat villant fel. Élvezetes és megdöbbentő, színes, mozgalmas olvasmány egy letűnt kor szereplőiről. Gazdag fényképmelléklet teszi még átélhetőbbé az olvasottakat. Igényes és kifejező borítója összhangban van a tartalommal.
ITT kedveménnyel rendelhető!
Helen Rappaport (1947) történész, Oroszország-szakértő, életrajzíró; kutatásai elsősorban a viktoriánus korszak és a forradalmi Oroszország történetére irányulnak. Folyékonyan beszél oroszul, klasszikus orosz színműveket fordított – beleértve Csehov összes darabját. Gyakran közreműködik televíziós és rádiós történelmi dokumentumműsorokban. A forradalom fogságában című kötete 2016-ban jelent meg, felettébb élénk és elismerő kritikai visszhang kíséretében. A négy nővér könyve 2021-ben került a boltokba. Az angliai Nyugat-Dorsetben él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése