Régi ​karácsony

 

Fekete István: Régi ​karácsony



                                      

"Körülöttünk leng a pipafüst; szagáról nagyapám jut eszembe… s a szívemben újra karácsony van."




Karácsony előtt, az adventi időszakban igazi ünnepváró olvasmány ez a Fekete István novellaválogatás. Ifjúsági regényei közismertek, az íróink között megkerülhetetlenül meghatározó. Számomra ő egy igazi hungarikum. Ez a rövid, ám annál tartalmasabb kötet tökéletes hangulatot adva segít egy régmúlt világ díszletei között megtalálni a karácsony, az ünnep misztériumát.

"Az éjszakából régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."


A kötetbe gyűjtött írásokból a falusi ember gondolkodása, élethelyzetei villannak fel. Ahogyan írja az író, a "fenyőszagú csend" lengi be az emlékeket. Van itt humoros, bölcs pillanat ahogyan természetesen megjelenik a bánat, az öröm, az ünnepvárással megidézve a régmúlt korok karácsonyi hangulatát. Meghitt, tanulságos történetek ezek, szeretettel ábrázolt karakterek, szépséges szomorúsággal, némi melankóliával, amelyben felcsillan a csoda. Amit mára bizony elvesztettünk. Igen, sajnos megváltozott a világ, átértékelődtek az élet kínálta lehetőségeink. Jó megismerni, kicsit visszatérni ehhez a nyugodtabb, békés falusi életformához. Minden novella különleges atmoszférával bír.

Meghatározó a természet és az állatok szeretete, a falusi ember szokásai, hagyományai, gondolatvilága. Ünnepvárás, hétköznapok, az élet összes bensőséges pillanata itt van a lapokon. Pontosan felrajzolt portrék, emberi sorosok villannak fel. Tiszta, őszinte emberi érzésekkel átitatott, szívből jövő történetek ezek. Többségében az író gyermekkora karácsonyait idézi fel. Vicces és megható, helyenként keserédes, történetek, gyerekcsínyek az apai szigor árnyékában.


Számtalan emléket, "régi karácsonyt" idézett fel bennem Fekete István. Elmerengtem, az életem karácsonyai közül mi az, mennyit is tudok felidézni? Mitől válik maradandó emlékké egy-egy ünnep: a finom falatok, a csillogó ajándékkupac, vagy a régi telek emléke hogyan süpped bele a hóborította valóságba. A társaság, az öröm perce, az együttlét az amitől varázslatos lehet a családi élmény. A fiatalabbak felfedezhetik a múltunk jelentős darabját, emlékeit. Igényes, választékosan megfogalmazott életpillanatai a humort sem nélkülözik, örökérvényűek. Nem csak állattörténeteivel szórakoztat, de a gyermekkorról, a magyar falu életéről is élményeket gyűjthetünk olvasás közben. Fekete István egyszerűen zseniális.

Szívhez szóló novellagyűjtemény huszonhat novellája egy mára megváltozott, sajnos eltűnt világról és szereplőiről mesél. Jóleső érzés volt olvasni, olyan békés, megnyugtató hangulata van a novelláknak. Fekete István írásaiból árad a nyugalom, a természet iránti szeretet. Néhány jelzővel, hasonlattal leír egy emberi életet, karakterábrázolása elképesztően pazar. Felbukkan a barátság ereje, a családi összetartozás, az élet múlandósága, a csodavárás ezernyi pillanata. Az élet napi csodái, a természet varázslatos hatása adja életünk sokezernyi apró, de fontos emlékét. Olvasás közben minden megelevenedik, látványos képi világa, érzékletes tájleírásai lenyűgöző hangulatot teremtenek. A maguk egyszerűségében gyönyörűen megírt novellák sorakoznak a kötetben.

Nehéz bármelyik történetet kiemelni, hiszen mindegyik írásban van valami bájos, szerethető varázslat. A címadó novella mellé a kedvenceim lettek: A két szánkó, Tódor, Éjféli látogatók, Karácsony, December I, és II, A bizonyítvány, valamint A medve és a Decemberi hajnal írások. Fekete István művei mindig mélyen megérintenek, örök kedvenc. A könyv kis történetei igazi ráhangolódást tudnak adni az ünnepet megelőző, várakozással teli időszakra. Érdemes kicsit elmélyedni, elcsendesülni és elgondolkodni az életünk mozzanatain. Jövő karácsonyra örömmel olvasnám a régóta nem beszerezhető Tíz szál gyertya könyvét. Olvassátok Fekete Istvánt!

"A szél elállt, a hó már csak szálingózott, hamvas felhők mögött volt a nap, de a táj fehér volt, világos és tiszta, és most már mindenki tudta, hogy a világot birtokába vette az Idő negyedes fejedelme, a Tél."

A kötetben egybegyűjtött adventi és karácsonyi történeteket Fekete István 1947 és 1969 között, az Új Ember című hetilap felkérésére írta.








   

Fekete István (1900. január 25. (Gölle, Magyarország) – 1970. június 23. (Budapest) író, számos ifjúsági regény és állatokról szóló történetek közkedvelt szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Érdekes anekdota, hogy a szépírói karriere is rókáknak köszönhetően indult el. Az 1930-as években a Nimród vadászújságban jelent meg a Traktort követő rókák című írása. Ezt olvasva barátja a nagy Afrika-kutató szintén vadász, Kittenberger Kálmán biztatta a további állatos történetek írására. Neve hallatán talán a két legismertebb, legnépszerűbb regénye a Tüskevár és a Vuk mindenki előtt ismert. A mezőgazdászként végzett író 1936-ban pályázatra írta első regényét, A koppányi aga testamentumát, amellyel első díjat nyert. A Tüskevárért 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki. Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezik nyugalomra, majd, évtizedek múlva gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.



Trend, Budapest, 2023
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469168