Így ​ettek ők

 

Nyáry Krisztián: Így ​ettek ők

Magyar írók és ételeik


                                                       

"Mert már az maga vallás, ahogy a magyar ember a szép fehér abrosszal leterített asztalhoz ül, és áhítattal megeszi azt a jó sárga tyúklevest." (Móricz Zsigmond)





Nyáry Krisztián könyveinél biztosra vehető az izgalmas és érdekes tartalom. Szeretem ezeket az irodalmi háttérnek is olvasható információkat, amelyek az alkotó ember személyiségét állítja középpontba. Mind előadásaiban, mind az írott formában jó elmerülni ezekben a történetekben. Nem csak szerettek, alkottak, de ettek is jóízűen, ha volt mit. Az előszóból kiderül, hogy csakis már nem élő írók és költők kerültek az igényes kivitelű válogatásba.

        

Ezúttal 30 író, 30 története kapott helyet az új kötetben, Nyáry Krisztián olvasmányos, megszokott stílusában. Külön érdekesség, hogy az írók saját kedvenc receptjei is megtalálhatóak a könyvben. Érezhető a szerző gasztronómia iránti lelkesedése. Az ötlet is kitűnő, hogy most az irodalom nagyjait a hasukon keresztül, a konyhán, kamrán át hozza közelebb az olvasóhoz. Ezúttal is korszakonként, időrendben haladunk. Elsőnek Bethlen Miklós története indít, akinek a címerében is megtalálható káposzta adja az alapot. Magam is szeretem ezt a zöldséget, így osztom a véleményét. A káposzta gyógyszer is, nem csak finom. Nem mellékesen Bethlen a kávét is kedvelte.

A számtalan érdekes történetfüzér egészen napjainkig vezet. Talán nem meglepő, ahány ember, annyiféle kedvenc étel, szokás bukkan fel. Érdeklődve olvastam Faludy György, Örkény István, Petri György, Esterházy Péter viszonyát, szokásait az étkezéshez, a konyhai munkákhoz. Esterházynak gasztro rovata is volt az egyik újságnál. Emberiek és ezáltal közelebb kerülnek az olvasóhoz. Talán kevesen tudják, hogy pl: Örkény felesége (F. Nagy Angéla) eleinte ugyan főzni sem tudott, később azonban sikeres volt receptgyűjteményeivel, több szakácskönyve megjelent. Az egykori anyósa és férje tanította meg főzni a nőt.

Petri konyhaművészete különösen meglepő, izgalmas volt számomra. Ezeket a sztorikat lehet habzsolni, bizosan nem csapja el a hasunkat. Lendületesek, izgalmasak és kifejezetten érdekesek. Más helyzetben, más aspektusból mutatja be az irodalmárokat. Az ízek birodalma, az evés éppen olyan lételemünk, mint a szerelem vagy még sorolhatnám. Fehér abrosz mellett születnek nagy szerelmek, irodalmi barátságok is.

"Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper." (Jókai Mór)

Az éppen 10 éve elhunyt Bächer Iván főzős esete zárja a kötetet. Az nem meglepő, hogy sokan kedvelték a magyar konyha remekeit, szerettek enni, de főzni viszonylag kevesen tudtak-mertek. Ő ilyen volt, szívesen és örömmel főzött. Érdekes volt olvasni Szabó Magda konyhához és a főzéshez való viszonyát. Vállaltan nem igazán merészkedett be ebbe a szentélybe, esetleg csupán lebbencs levest főzött. Természetesen olvashatjuk, kiderül az ok is, miért éppen azt.

      

Nem maradhattak ki a közismerten ételrajongó, neves írók sem. Krúdy, Jókai, Kosztolányi, Mikszáth vagy Móricz esetei is színesek, tudnak újat mondani. Olvashatunk tábori konyhákról, polgári reggelikről, nagy ebédekről vagy azt is mit ittak az ételek mellé. Az elbeszélésekből kirajzolódik előttünk a korszak, amelyben éltek és alkottak ezek az írók - költők. A különböző tájegységek ételeiről is képet kapunk az olvasottakból. Karinthy Frigyes az étkezésnél sem ismert tréfát, a vicc lételeme volt. Meglepett a sorban egyik nagy kedvencem, József Attila. Ő már fiatalon leírta, "De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni". A nélkülözés meghatározó volt a sorsában, kiéhezett volt nem csak a szerelemre, de egy tál finom ételre is sok esetben. Talán ezért is volt emlékezetes neki a Japán kávéházban elfogyasztott kolbászos bableves.

"Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét." (Krúdy Gyula)

Korrajz is egyben ez a gasztróutazás a magyar konyhában. Kiderül az is, ki találta fel a Gundel-palacsintát. Tömörkény, Ady, Molnár Ferenc, Márai történetei mellé egyenesen vicces Petőfié. A magyar forradalomban az ebédidő meghatározó volt... éhes hassal, harcolni sem lehet! A "Szabadság, szerelem" mellé a túrós tészta is fontos volt a költőnek. Irodalom és gasztronómia elválaszthatalannak tűnik a magyar irodalom esetében is. Mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet a téma, a kedvelt írók által. Nyáry Krisztián érezhetően ismét alapos kutatómunkát végzett. Irodalmi háttérrel, idézetekkel megszórt kulináris időutazás ez a kötet, amit érdemes elolvasni, megismerni. A korabeli fényképek adnak egy tökéletes hangulatot a tartalomhoz.

A bátrabbak a könyv végén található recepteket is kipróbálhatják. Levesek, saláták, sültek, pörköltek, egytálételek, kelt tészták, halételek gazdag kínálata várja az éhes olvasót.


ITT megvásárolható kedvezménnyel a kötet!

       

Nyáry Krisztián  (1972. július 6. (Budapest) –)  író, irodalmár, kommunikációs szakember. 

Néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, s bár a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, hobbija az irodalom- és művelődéstörténet maradt. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs vezetője, majd a Magvető és az Atheaneum könyvkiadók igazgatója.

Jelenleg a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója és Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetőjeként dolgozik.




Corvina, Budapest, 2023
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631369601