Yrsa Sigurdardottir: Préda
Régóta dédelgetett vágyam eljutni bármelyik skandináv vidékre, fjordot, gleccsert járni, hegyet mászni. Nos, a Préda olvasása után már korántsem vagyok olyan biztos, hogy a nagy mennyiségű hó vonzó lenne... Olvasás közben olyan erővel éreztem a dermesztő hideget, szinte folyamatosan fáztam, borzongtam. Füleltem az éjszakai zajokat, nem hallok-e valamit, amit a szereplők is hallani véltek. Az elsuhanó árnyakról nem is beszélve. Ugyanis elképesztő módon működik Yrsa regényében az atmoszférateremtés, mintha minden egyes szélfútta hópehely engem is elért volna. A fagyos hó ropogott, a szél vadul cibálta az ablakot és (végre) röpködtek a mínuszok, tökéletesen megalapozva az élményt az olvasó számára. A csontig hatoló hideg időjárás kiváló lélektani elem a könyvben. A történet középpontjában egy kutatás áll, melynek szálai jóval messzebbre mutatnak, mint azt elsőre gondolnánk.
Adott tehát egy különleges környezet, az izlandi vadon, és egy gleccser a kemény tél közepén, ahol turisták tűnnek el, illetve kerülnek elő nekivetkőzve holtan a fagyott hó alól. A hipotermia jelensége igazán sokkoló a történetben. Nem kevésbé nyugtalanító és különleges helyszín egy radarállomás, ahol misztikus thrillerbe illő események zajlanak. Bármelyik helyszínen jártunk éppen olvasás közben, mind hozta az adott hangulatot, a hideget, a félelmet, a feszült nyugtalanságot. Itt valóban a túlélés volt a cél minden szereplő számára. Ami nem nagy titok, de ez nem mindenkinek sikerült. Feszült az eltűnt emberek utáni nyomozás és izgalmas a felkutatásuk, megismerni cselekedeteiket az eltűnés előtt, valamint a két testvért összekötő cipőcske története.
Érdekes élmény volt a menedékházban együtt lenni a balsorsot szenvedő csapattal, amikor még éltek, tudván, hogy a végzetük is meg van írva a lapokon. Ezek a részek megszakítják a történetet, látjuk, megismerjük őket, a közöttük lévő viszonyt. Hátborzongató, ez a szó jutott eszembe legtöbbször, ha jellemezni szerettem volna az olvasást. A szereplők minden idegszálának rezdülését átéreztem, szinte hipnotikus erővel csapott le rám is a félelem vagy a hideg. A történet három szálon fut, lassabban bontakozik ki, de a rettenet végig erősen érzékelhető. Nem az a könnyed délutáni szórakozás ez a krimi. Yrsa nem magyarázza túl magát, éppen ezért akkor kezd el igazán hatni, amikor befejezzük. A megoldást kétszer visszaolvastam, nagyon meglepő és döbbenetes, hatásosan erős. Kifejezetten tetszett, pedig nem vagyok a műfaj igazi rajongója. Tőlem kicsit távol áll ez a misztikus vonal, de itt valahogy az arányok tökéletesen találkoztak. Meglepő a radarállomáson történtek sora is, a Cica pedig jó mellékszereplő.
A Préda hideglelős, félelmetes képeivel kápráztatja el az olvasót, és a szerző teljes mértékben kihasználja a történetnek a környezetet, mondhatni a táj is főszereplő. Sigurðardóttir három szálon futtatja a cselekményt, ami egy kísérteties természetfeletti történet. Semmi nem az, aminek elsőre látszik, legyen szó vérfoltról egy havas tájon, távol az emberi településtől, egy éhes rénszarvasról, radarzavarról, vagy a föld mélyéről előkerülő gyermekcipőről. Mindezek a történetszálak zseniálisan összefonódnak a regény végén, tökéletes a szerkezeti felépítése. Igazán izgalmas könyv, a végén megrázó-megdöbbentő cselekményfordulattal. Krimit csak nyomokban tartalmazott, de ez így volt most jó. Persze szívesen olvasnék még Jóhanna történetéről. Végig hatásos hangulatot teremtett, ritka jó befejezést kanyarított Yrsa. Torma Péter nagyszerű fordítása jól adja vissza a hideglelős atmoszférát.
A történet néhol emlékeztet az Emlékszem rád című könyvére. Akinek az tetszett, tuti ez is nyerő lesz. Én még nem is olvastam mást tőle, ez most várakozáson felül nagyon megtalált. Az én viszonyom a horrorokhoz meglehetősen ambivalens: egyfelől felettébb izgat a téma, másfelől meg taszít...Yrsa Sigurðardóttir könyve egy remek történet, amitől ugyan néhol égnek áll az olvasó haja, de a kellően borzongató hatás tökéletesen működik. Nagyon jól éreztem magam a történetben, Izland mint helyszín természetesen a legjobb választás.
2003-ban elnyerte az Izlandi Gyermekkönyv-díjat a Biobörnnel. Yrsa házas, két gyermeke van, és építőmérnökként dolgozik.
Animus, Budapest, 2023
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636142377 · Fordította: Torma Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése