Hazai szépirodalmi kedvencek - 2023
A lista természetesen ezúttal is szubjektív, messze nem teljes és kissé, bevallottan elfogult. Ismét csak azokból válogattam, amiket olvastam, és amelyek - valamilyen formában, de itt maradtak velem, azaz "levertek lábról". Sok ígéretes kötet időhiány miatt sajnos kimaradt, vagy még olvasásra vár. Így sem volt könnyű a válogatás. Idén sajnálatosan kevés, mindössze 26 hazai szépirodalmi alkotás került a kezembe. Ebből állt össze az én tizes listám.
1: Vida Gábor Senkiháza - Erdélyi lektűr (Magvető)
Az idei olvasmányaimból toronymagasan Vida Gábor regénye nyert. Alapos történelmi : háttér, kidolgozott, jól felépített cselekménye mellé olvasmányos, fanyarul keserédes a történet. A humora is ilyen, sokszor sírva vigadós, a sorok között is érdemes olvasni. Elgondolkodtató, súlyos a téma, ami nem meglepő Vida Gábornál. A nemzeti identitás, öntudat keresése, a kisebbségiek nyomorúságos helyzete, ma is valós probléma, átérezhetővé teszi a történéseket. A cselekmény egy évtized krónikáját meséli el, az 1936 és 1946 között egy képzeletbeli, román kisvárosról. Nem szabad kihagyni!
2: Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol (Kalligram)
Érzésem szerint nagyon vékony a határvonal a valóság és az írói fikció között. Mégis, nekem a regény valójában az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél. Szókimondó, de nem tolakodó, őszinte és fontos regény a kortárs magyar irodalomban. Úgy ír a fenyegető háborús hétköznapok valóságáról, hogy mégis a túlélés, az élet a főszereplő. Fájón aktuális, felejthetelen regény.
3: Kácsor Zsolt: Pokoljárás Bipoláriában (Kalligram)
Uhh... ez volt az a regény, ami tényleg "levert lábról"! Már az első néhány mondatával, mintha a saját fejemből, tapasztalatból írtam volna az érzéseimet. Azonnal és tökéletesen tudtam mit akar mondani. Nem is tudtam mit írni bővebben erről. Merész bátorság, ha valaki kiírja és elemzi, vállalja a saját búját-bánatát, keresi az okokat. Sokkoló, amikor az ember saját problémája visszaköszön a lapokról, miközben rohadtul igyekszik jól lenni, több-kevesebb sikerrel élvezni az életét... (válás, üres gyerekszoba)
„A bipoláris depresszió nem mélabúság, nem búskomorság, nem rosszkedv, nem kedvetlenség, nem borongó szomorúság, nem is melankólia, ami idővel elmúlik, hanem kettős természetű érzelmi élet. Az ember két életet él egyetlen testben, és mind a két élete valódi – de egyik sem az igazi.”
Tiszteletem és kalapemelés Kácsor Zsoltnak, aki már a korábbi, A harminckét bolond regényével is kedvenc lett. Olvassátok el, érdemes!
4: Hartay Csaba: Még nem is játszottunk (Scolar)
Na, ez vidám volt, feldobott, jó volt emlékezni. A sorok között bőven vannak mély gondolatok, érzelmek. Régen minden jobb volt..mondhatnám, és tényleg. Többször hangosan felnevettem olvasás közben, a nosztalgiafaktor tökéletesen működik. Hartay Csaba írásai szerethető történetmorzsák. „Meddig tart a gyerekkor?” Válaszolva a kötet kezdő mondatára: örökké.
5: Krusovszky Dénes: Levelek nélkül (Magvető)
Az öt éve megjelent, nagy sikerű Akik már nem leszünk sosem című első regénye után nagyon vártam a második Krusovszky regényt. Jól megírt, izgalmas szöveg, összeérő történetszálak és a megbúvó vélemény. Igazi kortárs, napjainkra reflektáló irodalmi alkotás, amit szerettem olvasni.
6: Kovács Krisztián: Minden csendes és nyugtalan (Európa)
Egy mozgalmas családtörténetről olvashatunk, ahol erősen jelen van az apa-fiú viszony. Több sorsfordító helyzet bukkan fel a regényben, hiszen a múlt is tartogat titkokat. Emberi sorsok, régi traumák, tragédiák. Múlt és jelen ütközése. A generációs ellentétek mindig ott lapulnak a családi történetek mélyén. Él, lüktet a regény, ami a végére egy nagy ívű eseménysort alkot. A mozaikszerű történetmesélés is egyénivé teszi.
7: Jónás Tamás: A kívülálló (Ampersand)
Egy megosztó, meg nem értett regény, ami szerintem fontos, nagy hatással volt rám. Nincs varázsütés, csak ütés. „Milyen jó lenne nem ütni vissza…” jutott eszembe József Attila verse olvasás közben.A fülszöveggel egyetértve: „Kívülállónak lenni nem választás kérdése. A kívülállás bélyeg. És lehetőség. Mindig másik, mindig új perspektíva. Kényszeres távolságtartás. "
8: Bordás Róbert: Leosztott lapok (Magánkiadás)
A valóság mindig döbbenetes, erős és elgondolkodtató. Jó az író olvasmányos stílusa és a történet vezetése, karakterfejlődése. A történelmi háttér egy fiatal lány életén keresztül Kárpátalja történelmét hozza közelebb. Tipikusan a kisember sorsa a történelem viharában, valós események alapján. A regény nagyszerűsége éppen az egyszerűségében rejlik, az elbeszélés dinamikája végig egyenletes. Bordás Róbert természetes egyszerűséggel meséli el Anna történetét.
9: Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget (Magvető)
Igazi gyöngyszemek ezek az írások. Sokkol, elgondolkoztat és mélyen megérinti az olvasót. Kidolgozott, jellemző és hiteles, színes karakterei itt élnek közöttünk. Tóth Krisztina kisprózái társadalmi látlelet, egyféle lenyomata a körülöttünk lévő világnak. Afféle kis gyöngyszemek ezek a novellák.
10: Grecsó Krisztián: Lányos apa (Magvető)
A könyv érzésem szerint tökéletes egyvelege a Valami népi és a Harminc év napsütés történeteinek. Három részből áll össze a kötet: a címadó Lányos apa történeteit a Földek emberei és a nosztalgiával átitatott Minden könnyű volt történései fogják egybe.
A fenti listából mindösszesen négy volt recenzió. Olvasásra vár, de merem ajánlani az idei termésből: Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg, Sándor Iván: Tiltott terület, Győrffy Ákos: A csend körei, Bognár Péter: Minél kevesebb karácsonyt, Milbacher Róbert: Keserű víz, Szilasi László Saját élet című köteteket. Lesz mit pótolnom a következő év elején.
Köszönet a szerzőknek, kiadóknak!
4: Hartay Csaba: Még nem is játszottunk (Scolar)
Na, ez vidám volt, feldobott, jó volt emlékezni. A sorok között bőven vannak mély gondolatok, érzelmek. Régen minden jobb volt..mondhatnám, és tényleg. Többször hangosan felnevettem olvasás közben, a nosztalgiafaktor tökéletesen működik. Hartay Csaba írásai szerethető történetmorzsák. „Meddig tart a gyerekkor?” Válaszolva a kötet kezdő mondatára: örökké.
5: Krusovszky Dénes: Levelek nélkül (Magvető)
Az öt éve megjelent, nagy sikerű Akik már nem leszünk sosem című első regénye után nagyon vártam a második Krusovszky regényt. Jól megírt, izgalmas szöveg, összeérő történetszálak és a megbúvó vélemény. Igazi kortárs, napjainkra reflektáló irodalmi alkotás, amit szerettem olvasni.
6: Kovács Krisztián: Minden csendes és nyugtalan (Európa)
Egy mozgalmas családtörténetről olvashatunk, ahol erősen jelen van az apa-fiú viszony. Több sorsfordító helyzet bukkan fel a regényben, hiszen a múlt is tartogat titkokat. Emberi sorsok, régi traumák, tragédiák. Múlt és jelen ütközése. A generációs ellentétek mindig ott lapulnak a családi történetek mélyén. Él, lüktet a regény, ami a végére egy nagy ívű eseménysort alkot. A mozaikszerű történetmesélés is egyénivé teszi.
7: Jónás Tamás: A kívülálló (Ampersand)
Egy megosztó, meg nem értett regény, ami szerintem fontos, nagy hatással volt rám. Nincs varázsütés, csak ütés. „Milyen jó lenne nem ütni vissza…” jutott eszembe József Attila verse olvasás közben.A fülszöveggel egyetértve: „Kívülállónak lenni nem választás kérdése. A kívülállás bélyeg. És lehetőség. Mindig másik, mindig új perspektíva. Kényszeres távolságtartás. "
8: Bordás Róbert: Leosztott lapok (Magánkiadás)
A valóság mindig döbbenetes, erős és elgondolkodtató. Jó az író olvasmányos stílusa és a történet vezetése, karakterfejlődése. A történelmi háttér egy fiatal lány életén keresztül Kárpátalja történelmét hozza közelebb. Tipikusan a kisember sorsa a történelem viharában, valós események alapján. A regény nagyszerűsége éppen az egyszerűségében rejlik, az elbeszélés dinamikája végig egyenletes. Bordás Róbert természetes egyszerűséggel meséli el Anna történetét.
9: Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget (Magvető)
Igazi gyöngyszemek ezek az írások. Sokkol, elgondolkoztat és mélyen megérinti az olvasót. Kidolgozott, jellemző és hiteles, színes karakterei itt élnek közöttünk. Tóth Krisztina kisprózái társadalmi látlelet, egyféle lenyomata a körülöttünk lévő világnak. Afféle kis gyöngyszemek ezek a novellák.
10: Grecsó Krisztián: Lányos apa (Magvető)
A könyv érzésem szerint tökéletes egyvelege a Valami népi és a Harminc év napsütés történeteinek. Három részből áll össze a kötet: a címadó Lányos apa történeteit a Földek emberei és a nosztalgiával átitatott Minden könnyű volt történései fogják egybe.
A fenti listából mindösszesen négy volt recenzió. Olvasásra vár, de merem ajánlani az idei termésből: Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg, Sándor Iván: Tiltott terület, Győrffy Ákos: A csend körei, Bognár Péter: Minél kevesebb karácsonyt, Milbacher Róbert: Keserű víz, Szilasi László Saját élet című köteteket. Lesz mit pótolnom a következő év elején.
Köszönet a szerzőknek, kiadóknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése