Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Az egyik kedvenc sorozatom a 21. Század Kiadó KULT-könyvei. Több kedvencem akad köztük, meghatározó olvasmányélményem fűződik hozzájuk. Most kissé ambivalens érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. A visszafogott, pasztellszínekben pompázó borító igényes, a történet nagyon megrázó, lebilincselő, egy erőteljesen megírt drámai olvasmány.
A családtörténet kőkemény, földbe döngölő hatású, erősebb idegzet, lelkierő kell hozzá. Aki csak picit is hasonlót megélt és cipeli életében a fájdalmat, azt biztosan széttépi, megrázza és felzaklatja. A regény egy családi kapcsolat hátterét boncolgatja kegyetlen alapossággal mutat rá a miértekre, okokra, ami ide vezetett.
Idilli kezdéssel nyit a regény: Tökéletes augusztusi reggel van, és Elle, egy ötvenéves, boldog házasságban élő háromgyermekes anya úszni indul. Egy átmulatott, éjszakába nyúló vacsora zűrzavaros következményeivel kell szembe néznie ezen a reggelen. A nő családjának Cape Cod-i nyaralójában vagyunk a Papírpalotában. Elle visszaemlékezések sorozatán keresztül meséli el történetét, ami az időben ugrálva bontakozik ki. Ez nagyon idegesített végig olvasás közben, a dráma mellett. A szöveg gazdag és érzéki próza, amiben Miranda Cowley Heller valósággal felhasítja az ember szívét. Feltárul a sötét múlt gondosan őrzött titka.
Eleinte még én magam is egy mélyen érzelmes szerelmi történetre számítottam… azonban a rettentő és sötét családi titkok hálója valósággal fojtogatja a szereplőket.
A hazugságokból egy nagyon összetett szerelmi háromszög megfejtésére keressük a választ. Ezt a történetet egy 24 órás perióduson keresztül meséli el a szerző, miközben a múltba visszatekintve, egy rosszul működő család dinamikája kel életre előttünk, amit a legjobb barátjával, Jonasszal való kapcsolata borít fel. Elle és Jonas közötti kötelék sötét traumák és tragédiák során kovácsolódott össze. Nem lepődnék meg, ha egy mini-sorozat formájában hamarosan filmre kerülne a regény. Szóval, soha rosszabb elsőkönyves kezdést!
Ami irritálóan zavart: Elle kora, egy jól működő házasság és a gyerekei. Mindezt kockáztatva, őket megalázva keres egy pillanatnyi örömet...Ahogy a cselekmény lassan kibontakozik, ötven év hazugságait, léleknyomorító traumáit látjuk. Egyre jobban kirajzolódik Elle élete, Jonassal való barátsága, anyja kapcsolatai. Megjelenik a mostohatestvér, a rémisztő Conrad, de látjuk a testvérkapcsolat hullámzó mozgatórugóit Annával vagy a későbbi férjével, Peterrel való első londoni találkozásának hátterét.
Nehéz kiemelni bármit, spoiler nélkül a történésekből. Utólag azon agyalni ami meg nem történt, illetve miért így történt elég fájó és felesleges. A meg nem járt út és a pusztító következmények a szereplők életét alaposan felforgatják. Ami oldotta a feszültséget Miranda regényében az a táj, az erdő és tó hangulatos, szemléletes leírásai. Éreztem a régi faházak és az erdők illatát, éreztem, ahogy a tó vize csapkod a lábam körül, szinte érzed a bőrödön a forró nap sugarait és a hideg vizet. A regény nyelvezete és a gördülékeny, néhol lírai szöveg hangulata a fordítót dicséri. Átéltem a család belső feszültségeit, szeretetét és annak elvesztését, a széthullás fázisait. Úgy éreztem, a szerző szeret sokkolni, néhány megoldást túl direktnek véltem. A lezárás sem igazán nyugtatott meg, lebegtetős, nyitva maradt némileg, az olvasóra bízva zárul a regény.
Mégis, ez egy átgondolt és erőteljes történet, amely sokáig velem marad. Kifejezetten emlékeztetett a néhány évvel korábbi Drága kis szívem egyes elemeire. Biztos vagyok benne, hogy azon könyvek egyike, melyet az ember nem felejt egykönnyen olvasás után. A Papírpalota Elle életének egy napjára összpontosít, de ötven év eseményeit és hatásait öleli fel. Ezek a traumák, amelyekkel ő és családtagjai szembesülnek, kegyetlenek, sötétek, amiről olvasni is elég. Tényleg az élet írja a legmegrázóbb történeteket. Nem csoda, ha beleszakad az olvasó szíve néhol. Olvashatunk a megbánásról és a múltbeli döntésekről, valamint arról, hogy ezek hogyan befolyásolják a jövőt, azokat a nehéz döntéseket, amelyeket végre meg kell hozniuk a szereplőknek.
ITT lehet tiéd a regény a kiadótól kedvezménnyel!
XXI. Század, Budapest, 2021
378 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635681181 · Fordította: Katona Ágnes
Szia Gábor! Látom így év végére egy kemény történet került a kezeid közé. Még nem olvastam, elég megrázónak tűnik a leírásod alapján. Biztos, hogy ilyen történeteknek is születniük kell, az élet nem habostorta.. Mindenesetre gyönyörű szavakat és kifejezéseket használsz, a nehéz téma ellenére élmény az ajánlódat olvasni, szépirodalmi igényességű amit írtál! „Felhasítja az ember szívét..” Ilyen gyönyörű, érzékletes részlet, gratulálok! Szépek lehetnek a lírai részek amiket említesz, biztos nyugtató hatásúak voltak olvasás közben, tehetséges lehet az írónő. Nem lehet könnyű fordítani egy ilyesmi történetet, igazad van, a fordítót is dicséret illeti! Nem utolsósorban Téged is, nem vidám dolog hasonlót olvasni, és írni róla, szépen sikerült, bármilyen fájdalmas, de csodás mondatokat olvashatunk róla!
VálaszTörlés