Írások főzésről és evésről
“Főzésről írni majdnem annyira jó, mint főzni. Főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni.”
Bevallom férfiasan, bár kedvelem a szerző regényeit, értékelem irodalmi munkásságát, némileg kissé szkeptikusan álltam a szakácskönyvéhez. Egyrészt a szakácskönyv tuti siker, mindig jól eladható, már szinte minden jelentősebb, közismert művészünk adott ki ilyesmit. Mégis olvasás közben több alapigazságot láttam viszont, ami igazolást nyert számomra. A férfi szívéhez a gyomrán át visz az út... és tényleg.
Elöljáróban annyit, ez nem egy szokásos szakácskönyv, hanem egy gasztronómiai-kulináris utazás a konyha és a lélek bugyraiba. Dragomán szenvedélyes alázattal ír és főz, így az egésznek van egy sajátos egyéni bája, hangulata. Ez nem a "gyorsan, dobjunk össze valamit" típusú kötet. Számtalan ötlettel, fortéllyal is gazdagíthatjuk főzőtudományunkat a kiváló receptek mellett. Ezeknek jó része a szerző közösségi-média oldalán már megjelentek. Azt eddig is tudtam, de a szerző is megerősített, hogy a főzéshez elengedhetetlenül fontosak a jó konyhai eszközök (éles kés - hagymavágás gyorsan, egyszerűen). Az elengedhetetlen vaslábos is fontos a konyhában, (ezt még be kell szereznem) és a kiváló alapanyagok is számítanak. Ezek mellett türelemre is szüksége van a séfnek.
"Amit a vaslábosban nem lehet megfőzni, az nem is étel, az csak szemfényvesztés."
Dragomán György látványosan, jó érzékkel tudja leírni az ízeket, illatokat, szinte végig érezzük olvasás közben. Megspékeli ezeket saját családi élményeivel, emlékeivel. Tartalmában ideillő, remek novellák, regényrészletek is felbukkannak a kötetben. Ízes, míves szépirodalom ez.
Ezzel arra ösztönöz folyamatosan, hogy lehetőség szerint, de akár azonnal főzni kezdjünk. Nagy erénye a kötetnek, hogy sok-sok egyszerű, valóban könnyen elkészíthető étel kapott helyet, de a már profi konyhatündérek is találnak rafináltabb, leleményt igénylő recepteket, amik új kihívásokat adnak.
"Néha, amikor kedvvel és élvezettel főzök, azt érzem, a főzés irányított meditáció."
Van itt egyszerű és kihagyhatatlan pirítós és pizza, elárulja az igazi nápolyi pizza receptjét is a szerző. Levesek, lekvárok, sütemények, pástétomok mellett kovász, otthon sült kenyér és gulyás, sültek és pörköltek, számtalan finomság. Örömömre sok vegetáriánusoknak is fogyasztható ételre akadtam. Elsőnek a kovászos uborkánál kaptam fel a fejem. Azt gondoltam rajtam kívül nincs is talán senki, aki ennyire áhítattal imádja ezt a nyári savanyúságot. A levéről nem is szólva. Dragomán eposzi magasságokba emelte számomra ezt a finomságot, ahogy írt róla. "Nem ér az élet semmit kovászos uborka nélkül." Egyetértek!
A következő hasznos, tuti kipróbálom ötlet tőle a hogyan panírozzunk gyorsan és egyszerűen tétel volt. Talán ezt nem is kell bővebben magyarázni.
"Néha, amikor kedvvel és élvezettel főzök, azt érzem, a főzés irányított meditáció."
A harmadik dolog, amivel végképp megnyert a vinetta volt. Ez a padlizsánkrém, amit senki nem hív annak. Megunhatatlan, nem lehet eleget enni belőle. Erdély ízeinek alapja számomra is. A megidézett erdélyi szokásokról jó volt olvasni, ahogyan a kis Gyurit szinte láttam magam előtt a szülők-nagyszülők konyhájában. Persze akad még néhány recept padlizsánra, ami a kipróbálandók listájára került. Aki nem csak a finom ételeket szereti, de rendelkezik némi gasztronómiai ismerettel bátran fog belevágni ezek elkészítésébe.
Egészen bizonyos, hogy több kedvencre bukkanhat mindenki, saját ízlése szerint. Az evés is egy élmény, élvezet, de elkészíteni és elkápráztatni a vendégeket komoly munka, de siker is egyben. Érdemes, családösszetartó ereje van ezeknek a közös ünnepeknek, evéseknek. Mit is visz el többek között otthonról a gyerek? A papa pörköltjének ízét, a nagyi süteményillatú konyháját vagy anyu isteni húsleveseit. A családi ebédek hangulata, íze és illata, a nagy közös beszélgetésekkel... amire sajnos egyre kevesebb időnk van.
„Örüljetek!” – időnként így fejezi be főzős-evős történeteit és receptjeit Dragomán György.
Dragomán György megspékeli ezeket az izgalmas recepteket családi élményeivel, emlékeivel. Ezekkel arra ösztönöz folyamatosan, hogy lehetőség szerint, de akár azonnal főzni kezdjünk... de enni bizonyosan. Bennem is számtalan gyerekkori emléket idézett fel történeteivel. A nagyi kamrája, a színesen sorakozó befőttekkel, lekvárokkal, házi paradicsommal ma is előttem van.
Tetszettek a világban kalandozva, utazva felbukkanó ételek, ízek is. A lencse vagy a káposzta sem hiányzik a receptek és ízek közül. "Néha muszáj sült krumplit enni." Nos, erről is egy komoly, alapos és személyes értekezést olvashattam. Ha valami kifogást emelnék, az néhány remek ételfotó sokat adott volna hozzá, látványosabbá tette volna. Amúgy a főzőskönyv hatása leírhatatlan. Nem csupán ellenállhatatlan kedvet ad a főzéshez, de irodalmi magasságba emeli a szakácskönyv műfaját. Csodás receptek, elmélkedő merengések az ételekről, ízekről, emlékekről, a főzés titkairól adja a kötet erejét.
Dragomán György : 1973. szeptember 10. (Marosvásárhely) író, műfordító
Regényei: A pusztítás könyve - 2002, A fehér király - 2005, Máglya - 2014, az Oroszlánkórus novelláskötet 2016-os, míg a Rendszerújra 2018-as megjelenés. A József Attila-díjat 2007-ben nyerte el.
Magvető, Budapest, 2020
Egészen bizonyos, hogy több kedvencre bukkanhat mindenki, saját ízlése szerint. Az evés is egy élmény, élvezet, de elkészíteni és elkápráztatni a vendégeket komoly munka, de siker is egyben. Érdemes, családösszetartó ereje van ezeknek a közös ünnepeknek, evéseknek. Mit is visz el többek között otthonról a gyerek? A papa pörköltjének ízét, a nagyi süteményillatú konyháját vagy anyu isteni húsleveseit. A családi ebédek hangulata, íze és illata, a nagy közös beszélgetésekkel... amire sajnos egyre kevesebb időnk van.
„Örüljetek!” – időnként így fejezi be főzős-evős történeteit és receptjeit Dragomán György.
Dragomán György megspékeli ezeket az izgalmas recepteket családi élményeivel, emlékeivel. Ezekkel arra ösztönöz folyamatosan, hogy lehetőség szerint, de akár azonnal főzni kezdjünk... de enni bizonyosan. Bennem is számtalan gyerekkori emléket idézett fel történeteivel. A nagyi kamrája, a színesen sorakozó befőttekkel, lekvárokkal, házi paradicsommal ma is előttem van.
Tetszettek a világban kalandozva, utazva felbukkanó ételek, ízek is. A lencse vagy a káposzta sem hiányzik a receptek és ízek közül. "Néha muszáj sült krumplit enni." Nos, erről is egy komoly, alapos és személyes értekezést olvashattam. Ha valami kifogást emelnék, az néhány remek ételfotó sokat adott volna hozzá, látványosabbá tette volna. Amúgy a főzőskönyv hatása leírhatatlan. Nem csupán ellenállhatatlan kedvet ad a főzéshez, de irodalmi magasságba emeli a szakácskönyv műfaját. Csodás receptek, elmélkedő merengések az ételekről, ízekről, emlékekről, a főzés titkairól adja a kötet erejét.
Regényei: A pusztítás könyve - 2002, A fehér király - 2005, Máglya - 2014, az Oroszlánkórus novelláskötet 2016-os, míg a Rendszerújra 2018-as megjelenés. A József Attila-díjat 2007-ben nyerte el.
Magvető, Budapest, 2020
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438642
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése