Szöllősi Mátyás: Fóbia – második könyv
A második könyvet ott folytatja Szöllősi Mátyás, ahol az első véget ért. Szép és fájdalmas, egészen sajátos hangulatú könyv. Komplex témák kerülnek elénk ismét, összetett kérdésekről olvashatunk.
Szöllősi pontos és részletes karakterábrázolással gördíti tovább az eseményeket. Középpontban a nagymama temetése, az azt követő alkohol és cigarettafüstfelhőből elővillanó tor képeivel, a családi kapcsolatok elemzése, régi titkok felfedezésével, hatásaival a jelenre. Mindezt a koronavírus járvány idején adják a történet gerincét. Egyedi hangulatú, kissé nyomasztó történet. Nem tagadom, megviselt az olvasás. A családi kapcsolatok sűrű feszültsége, a temetés, a múlt súlyos titkai, a nagyi halála sok, nem túl régi sebet tépkedett bennem, térdig gázoltunk a fájdalomban. A gyász mindenkit megvisel, lehúz, lehet vajon normálisan tovább élni a hiánnyal? Ráadásul az előzőleg olvasott könyvem is egy családi veszteségről, gyászfeldolgozásról szólt... Rosszkor olvastam, nem tudtam mit is fogok kapni.
A családregény krimielemei itt is felbukkannak, ami izgalmat hoz, elmélkedésre ad okot. A történet talányos, gondolkodásra készteti az olvasót. Mi is történt, hogyan hatott a család tagjaira, mit tartogat a jövőre nézve a múlt. Egy nem mindennapi család történetei sorjáznak, ami egyszerre mutatja a mai magyar valóságot is. Szeretni, vagy elviselni a másikat nehéz dolog. A szeretet is tanulható. Odafigyelni, törődni a család tagjaival néha komoly feladat. Emlékezni pedig kell. Nem lehet mindig minden problémát a szőnyeg alá söpörni. Jó stílusban megírt családregény, ahol a lélektan dominál. Olvasmányos fejezetei mégis megviseltek.
A félelem és szorongás jól tapintható a szereplők életében, néhol bevillan a valóság és a lázálom kérdése is.
A régi titokokat most kutatni, fejtegetni én nem láttam értelmét, sőt, szerintem nem is tartozik az utódokra, mi miért történt a múltban. Ami mindent más megvilágításba helyez... A Fóbia - második könyv tagadhatatlanul sok érzelmet megmozgat az olvasóban, erős atmoszférával bír. Talán néhol túl aprólékos a szöveg, jobban tetszett volna a feszesebb történetvezetés. Egyrészről nagyon érdekelt a történet, vártam a folytatást. Mégis, az évtizedeken át hordozott, elhallgatott titkok napfényre kerülése bosszantó volt, nem láttam értelmét a múltban való vájkálásnak. Persze az otthon, a gyerekkor és a múlt fontos, meghatározó mindenkinek, ezt nem vitatom. Csak nem feltétlen tartozik másra, azért titok. Nem kell mindent tudni. Talán rosszkor olvastam, sok, tömény volt a gyász és veszteségek sora, így nem került hozzám elég közel, de az is lehet, hogy én magam nem engedtem.
Aki az első rész olvasta, mindenképp olvassa végig, ne hagyja ki a befejezést.
Kedvezménnyel ITT rendelhető!
Egyetemi tanulmányait 2004–2010 között végezte a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen. 2004 óta publikál különböző folyóiratokban. Első prózai munkája a Váltóáram című elbeszéléskötet, mellyel elnyerte a 2017-es Margó-díjat. Prózáját angol, német, horvát, szerb és szlovák nyelvre fordították.
Önálló verseskötetei: Aktív kórterem (Parnasszus, 2010), Állapotok – negyvenöt töredék (Kalligram, 2011), Szabad (2022). Íróként mindhárom műnemben alkot. Fotóriporterként is dolgozik. Örkény István-ösztöndíjas és a Budapest Katalógus szerkesztője.
Regényei: Simon Péter, Illegál, Fóbia.
Helikon, Budapest, 2026
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636207694
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése