Legvégül

Anne Griffin: Legvégül 




                                                                                             













Ritka, különleges alkalom, hogy egy elsőkönyves ír író regényére bukkanjak a könyves megjelenések között. Azonnal lecsaptam erre az életmesére, ami Írországba repíti el az olvasót.


Szívszorítóan szép történetet mesél el olvasóinak Anne Griffin. Lenyűgözően magabiztos történetvezetésével, lendületes debütáló regény. Szerelmi történet, középpontban egy régi rejtéllyel, életrajz, ami hol szellemes, hol pedig melankolikus, humorral és szomorúsággal, ahogyan az élet is. A lapokon megelevenedő életsors elbűvöli és ragyogóan szórakoztatja az olvasót az elejétől a végéig. Egy mostanra magányos, idős ember története az életéről, amibe boldogság és szomorúság, öröm és szeretet, fájdalom is belefért.



Főhősünk, a 84 éves Maurice, hosszú életének az öt legfontosabb emberére gondol, őket idézi meg egy szálloda bárjában üldögélve. A szálloda is fontos helyszín, ahogy ez kiderül a regényből. A bevezetőből megtudjuk, hogy felesége, Sadie két éve meghalt, egyetlen fiuk Kevin, az USA-ban él, elismert, díjnyertes újságíró. Neki szól ez a múltidéző önvallomás. Kiemelkedik a történetből egy VIII. Edward-érme, ami egybefogja és alakítja Maurice életét. Ez egy valós epizód, az érme tényleg létezik.


Maurice egy szeretetreméltó és összetett karakter, őszintesége megható és az olvasót is némi önvizsgálatra készteti. Hosszú és eseménydús életéről Maurice Hannigan kendőzetlenül vallott. Úgy éreztem, mintha mellette ülnék a bárban, együtt poharazgatnánk, amikor elkezdett beszélni. Különlegessége volt a regénynek, hogy minden szereplőhöz egy-egy italt választva idézte fel emlékeit.


Ezek az emlékek kapcsolódtak egymáshoz, az öt történet Maurice életét rajzolta fel. Természetesen a gyerekkorral kezdtünk, egy üveg barna sör mellett emlékeztünk meg az imádott és fiatalon elhalt testvérre, Tonyra. Kibontakozik előttünk a testvéri összetartozás ritka példája, a korabeli Írország helyzete, szokásai. A fiú halálának körülményei és ennek komoly hatása Maurice életére. Csodálatos, megható történet, hiszen nem volt könnyű élete. A semmiből teremtette meg, építette fel későbbi gazdaságát, a vagyonát. Maurice Hannigan egyike azoknak a ritka és felejthetetlen szereplőknek, akik olvasás után is velünk maradnak. A látszólag egyszerű élet felszínén lenyűgöző történeteket olvashatunk a szerelemről, egy titokzatos, kincset érő érméről, szívfájdalomról, reményről, tragédiákról, megbánásról és legfőképpen az emberi kapcsolatok sokszínűségéről. Olvasás közben néhol Ove alakja jutott eszembe vagy az Elveszett nevek füzete. Csupán ez némileg izgalmasabb és kevéssé szomorú, nem lehangoló regény, mint a füzetek volt.

A második pohárköszöntő Mollynak, a kislányuknak szól. A 21 éves, hordóban érlelt Bushmills ír whiskey tökéletes választás egy régi lelki sebre.
Maurice és felesége, Sadie mindössze tizenöt percig tarthatták kezükben a lányukat, ám életük hátralévő részében azért velük maradt. A fiatal szerelmespár élete, gyermekvállalási harcai megindítóak. Kevin a későbbiekben született, kiteljesítve, bearanyozva életüket.

Harmadik köszöntő a sógornőjének, Noreen-nek szól. A családi titkok egyszer kiderülnek. Sorsfordító erejük meglepő. Elgondolkodtató, menyire megváltoztatja az ember jellemét, gondolkodását egy betegség. Itt a családtagok összetartó szeretete sokat tud segíteni. Kevin következik a sorban. A fiú életéről és a családi háttér meghatározóságáról olvashattam. Hogyan és miként vált sikeres újságíróvá, került el az államokba. Utolsó pohárköszöntő természetesen az elveszett szerelem emléke, a feleség alakja idéződik meg. Sadie és Maurice megismerkedése, példás és kitartó, küzdelmes életük foglalja keretbe a mozaikokat.

A záró epizód költői prózában az élettől való búcsú. A férfi megnyugodva és sorsát elfogadva írja meg utolsó levelét fiának. Önként elrendezve a sorsát, lezárja az öregség magányos idejét, a számvetés véget ér. Nem mondom, hogy nem érintett meg a végső lezárás, bár várható, mégis meglepő. Megértem és átérzem Maurice döntését a reményt keltő találkozás őszinte vágyát, örömét. Boldog, de mindenképpen elégedett lezárása ez egy életnek. Maurice Hannigan édes-bús meditációja elkíséri az olvasót.

Anne Griffin első regénye egy megkapó életmese, ami mély érzelmekkel írja le mindazokat az élettapasztalatokat, amelyeket egy idősebb ember magában hordoz. Egy édes-bús élettörténet, sorsokról, meghatározó pillanatokról, személyek és helyekről. Egy őszinte, megrendítő lelki utazásra viszi el olvasóit a szerző. Szól az élet töviseiről, a küzdésről, a vágyakról. A szeretet erejéről, az öregségről, a magányról és a búcsúzásról. Léleksimogató regény.

ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a kiadótól! E-könyvben s kapható. 

Anne Griffin: 1969-ben született Dublinban.
Főiskola és egyetem után 8 évig egy könyves-bolthálózatnak dolgozott. 2013-ban kezdett el írni. Novelláival több rangos díjat nyert. Ez az első megjelent regénye.






Pioneer Books, Budapest, 2020
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155435690 · Fordította: Alexovics Ingrid