Bloginterjú - Patat Bence fordítóval

Bloginterjú - Patat Bence fordítóval






                                                                 




Hosszabb szünet után újra jelentkezik a "Bloginterjú" rovat. Terveim szerint havi egy interjúval készülök. Elsőként Patat Bence fordítót kerestem meg kérdéseimmel, aki örömmel válaszolt.
A fordítók bizony fontos szereplői az irodalom világának. Az adott könyv sikeréhez szerintem nagyban hozzájárul az ő munkájuk is. Nem csak megtiszteltetés a külföldi írók munkáinak fordítása, de nagy felelősség is. A 2019-es könyvfesztiválon már beszélgettünk, most folytattuk.

A skandináv szerzőkről, írókról és a kezdetekről is szót ejtettünk néhány érdekesség mellett. Patat Bence eddig tizenhat norvég író mintegy huszonöt könyvét fordította magyarra 2010 óta. Nemcsak norvég, hanem észt, izlandi és finn szerzőket is olvashatunk az ő fordításában. Tolmácsolásában ismerhetjük meg Karl Ove Kanusgård Harcom sorozatát a 3. résztől, néhány Karin Fossum krimit, Bjørn Berge: Eltűnt országok nyomában könyvét vagy a hamarosan megjelenő Einar Kárason Viharmadarak kisregényét.
2019 májusában a NORLA a hónap fordítójának választotta meg.




1: Hogyan kezdted, honnan jött a skandináv-északi vonal az életedbe? Hogyan alakult ki az északi kultúra iránti érdeklődésed? Mi volt az első fordításod?

Az északi nyelvek és kultúrák iránti érdeklődés forrását nem tudom megnevezni. Biztosan szerepet játszott benne egy kamaszkori finnországi kóruskörút, ami után elkezdtem finnül tanulni. Külkereskedelmi vonalon terveztem továbbtanulni, többek között matekfakultációra is jártam. Amikor az érettségim évében (1994-ben) megjelent az aktuális felsőoktatási tájékoztató, láttam, hogy Skandinavisztika szakra lehet felvételizni. Nem tudtam róla semmit, de úgy éreztem, nekem ott a helyem. Azóta nem bírok szabadulni ettől a világtól.
Skandinavisztika és finn szakra jártam az ELTE Bölcsészkarán, és egy norvégiai ösztöndíj ideje alatt láttam egy izlandi színdarabot egy norvég színházban. Annyira tetszett, hogy elkértem a szöveget, és lefordítottam. 2001-ben Kaposváron be is mutatták. A premieren a szerző hozott nekem egy könyvet ajándékba, ez lett a következő fordításom. És így tovább.



2: Igazán örülök, hogy a skandináv krimik után a szépirodalmuk is tért hódított nálunk. Te miben látod a skandináv irodalom sikerét?

Hű, erre nehéz röviden válaszolni! Az egyik tényező biztos az, hogy a nagy skandináv krimihullám révén sok emberhez eljutottak északi művek. A krimikben is jellemzően mesterkéletlen, nem szuperhős jellegű nyomozók szerepelnek, akiknek megvannak a maguk gondjai. Azt hiszem, ez elég szimpatikus a magyar olvasóknak is. A skandináv társadalom, a természet és a természethez való viszony is megjelenik a krimikben. Egyebek mellett szerintem ezek a motívumok vezetnek át a szépirodalomba (nem mintha a krimi ne tartozhatna adott esetben ide is).
Emellett ezek az országok viszonylagos távolságuk és drágaságuk miatt még mindig valamelyest egzotikumnak számítanak, ami szintén érdekessé teszi őket.
A népszerűségüket más művészeti ágak (pl. film, zene) skandináv alkotói is erősítik.
Az pedig, hogy arányaiban sok jó szerzőt tudnak felvonultatni, egyrészt az irodalmi-történetmesélési hagyományoknak köszönhető (Izlandon különösen), másrészt az irodalom és általánosságban a kultúra támogatásának, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sok szerző jelentethesse meg a műveit. Nagyobb merítésből több jó szerző kerülhet ki. Ezenfelül az északi országok erőteljesen támogatják a művek idegen nyelvre való fordítását is, ami főleg a közép-európai kiadóknál nem elhanyagolható tényező.



3: A magyar olvasó gyakran sokkal később jön rá arra, hogy a skandináv szereplő neve férfit vagy nőt takar. Ez eléggé meg tudja változtatni a szöveg dinamikáját. Behoz egy új megközelítést. Ez vajon nem viszi –e félre a szöveget? Nagyon érdekel, hogy Te egyből mindig tudod fordításnál, hogy az adott név férfit vagy nőt takar?

A nevek 99 százalékáról tudom, hogy férfiról vagy nőről van szó, és mivel a skandináv nyelvekben különböző nemű személyes névmások is vannak, ezek mindig segítenek. Szerintem egy idő után a skandináv irodalmat gyakrabban olvasók is eligazodnak a nevek között. Ha esetleg nem, az ilyesminek könnyű utánanézni az interneten.
Inkább a finnugor nyelveknél merül fel az a probléma, hogy egy vezetéknévből vagy egy szakmából, nem derül ki az illető neme, pl. „felelte az orvos”, „kérdezte Heikkinen”. Előfordult már, hogy meg kellett kérdeznem a szerzőt, hogy milyen nemű valamelyik szereplő.


4: Fordítás közben kapcsolatban vagy az írókkal, kérdezhetsz tőlük, ha nem világos valami az eredeti szövegben?

Az írók többsége nagyon készségesen válaszol a kérdésekre, és ezzel élni is szoktam. Az ugyanazon könyvet egyéb nyelvre fordító kollégákkal is szoktunk konzultálni, ha kétségeink merülnek fel. Egy-egy könyvre még külön fórumot is létrehozunk, ha pl. éppen 10-15 nyelvre készül fordítás ugyanarról a szövegről.

5: Kanusgårdon kívül találkoztál más általad fordított szerzővel személyesen?

Igyekszem minden szerzőmmel megismerkedni, ha csak lehet. Az északiak szeretnek Magyarországra jönni, ezért sokukkal (pl. Jón Kalman Stefánssonnal, Maja Lundével, Karl Ove Knausgård-ral stb.) itt is lehetett találkozni. Az írók többsége egyébként örül, ha találkozik olyanokkal, akik a szövegeik népszerűsítésén dolgoznak, így ha Skandináviában járok, és lehetőségem van rá, én is kezdeményezek ilyen találkozókat.


6: Van-e olyan kedvenc sztorid, valami érdekesség, amit elmesélnél, megoszthatsz róluk? Kanusgårdot milyennek láttad, adott tanácsot, ötletet a történeteihez?

A skandinávok/északiak általában nagyon nyitottak és természetesen viselkednek, ez még a legnagyobb sztárokra is igaz. Egy vacsoránál ugyanúgy lehet velük beszélgetni, mint akárki mással. Bárkit meg lehet keresni ismeretlenül is, és nem kell attól tartani, hogy pökhendiségből nem válaszol vagy nem segít. Egyetlenegyszer fordult elő velem, hogy valaki nem reagált a megkeresésemre.
Knausgård a tavalyi könyvfesztiválon elmondta, hogy ezt az 5. kötetet 8 hét alatt írta meg, ezért legyek szíves én is 8 hét alatt lefordítani, úgymond, egyben kell kifolynia. Mivel sok egyéb teendőm is volt a fordítás idején, ez majdnem sikerült is...


7: Spoiler nélkül, miről szól az 5. rész? Mikorra várhatjuk a befejező 6. részt?

Az 5. rész a bergeni egyetemi évekről, az íróvá válás gyötrelmeiről és kezdeti kudarcairól és az első sikerekről szól. Emellett persze ott a magánéleti vonal is, az apa megkerülhetetlen figurája és sok egyéb.
A záró kötet kemény dió, önmagában csaknem 1200 oldal, benne egy 300 oldalas Hitler-esszével, de ha minden jól megy, jövő tavasszal megjelenik.

                                                                                                 

8: A fordításokhoz az adott ország életét, történelmét, szokásait is érdemes ismerni. Mennyire mélyedtél el egy-egy ország folklórjába, hagyományaiba?

Norvégiában töltöttem a legtöbb időt ösztöndíjasként, Svédországban és Finnországban is elég sokszor jártam. Izlandra már ritkábban jutok el. Az irodalom és általában a művészetek sokat segítenek a néplélek és a kultúra megismerésében, de a személyes kapcsolatok mindig többet érnek. Igyekszem figyelni, mi történik az északi országokban, ami internet nélkül bizony sokkal nehezebb lenne. Szerencsére vannak barátaim, ismerőseim az északi országokban, akik segítenek megvilágítani egy-egy jelenséget, ha valami furcsasággal vagy ismeretlen dologgal találkozom a szövegekben.


9: Van kedvenc saját fordításod, amire különösen büszke vagy, vagy más ok miatt szereted?

Az egyik nagy kedvencem Lars Saabye Christensen: A féltestvér. Vaskos kötet, de zseniális. Ahogy a belőle készült filmsorozat is. A fordításaim többségét büszkén vállalom, de ha mindenképp ki kell emelni valamit, akkor az ez és a Stefánsson-féle A halaknak nincs lábuk lenne.



10: Elkerülhetetlen kérdés: Nem bántad, hogy a Stefánsson trilógiára nem téged kértek fel, a halak után? Nekem ez picit fura volt. Figyeled a kollégák fordításait?


A Halak és a trilógia két külön kiadónál jelent meg, és úgy tudom, hogy amikor a Halakon dolgoztam, Egyed Veronika már készült a trilógia fordítására. Ha valaki olyan profi, mint ő, semmi okom irigykedni rá. Egyébként a Halak második része is elkészül még idén, szóval nekem is jut Stefánssonból. Északi nyelvekből nincs sok száz fordító, szerintem nagyjából mindenki tud mindenkiről, elkerülhetetlen is, hogy lássuk egymás fordításait. Ami tök jó!


11: Fordítottad Stefánssont és S.H. Björnsdottirt is. Nekem is volt szerencsém velük találkozni. Igazán közvetlenek és barátságosak, érezhetően jó közöttük az összhang. Van náluk esetleg stílusegyezés, hasonlóság, érezhető az, hogy ők egy pár? Van érezhető különbség női és férfi írók szövegei között?

Stefánsson és Björnsdóttir nem férj és feleség, és nem is régóta társai egymásnak. Ettől függetlenül az izlandiságuk nyilván rányomja a bélyegét az írásaikra (pl. mindig megjelenik a zord természet, ahol az ember csak magára számíthat). Stefánsson alapvetően költő, ami érezhető a szövegein is, Björnsdóttir pedig újságíró, ami szintén látszik az övéin.


12: Ha jól tudom, tíz nyelven beszélsz, a világháló szerint nyolc nyelvből felsőfokon. Hozzáad-e ez a plusz tudás valamit ahhoz, amikor egy adott könyvet fordítasz, mondjuk egy krimit könnyebb fordítani, mint egy szépirodalmat? Van-e átfedés például a skandináv nyelvek között?
Minden könyv más. Gyerekkönyvet sem feltétlenül könnyebb fordítani, mint felnőtteknek szóló regényt. Egy krimi is lehet tele sajátos kulturális vonatkozásokkal, amiket egy magyar olvasónak el kell valahogy magyarázni. Fordítottam ismeretterjesztő, kultúrtörténeti könyveket is, ott pedig sok mindennek utána kell nézni, és az internetezés mellett könyvtárba is kell járni, idézeteket keresni, és hasonlók.
Az, hogy tudok franciául vagy olaszul, nem sokat segít pl. egy észt gyerekkönyv fordításakor. Talán ha kreatív ötletekre van szükség, jól jöhet, ha tudom, hogy más nyelveken milyen megoldások léteznek. De nem feltétlenül.
A skandináv nyelvek közül a dán, a norvég és a svéd nagyon közeli rokonságban áll egymással, az írott nyelv megértése nem okoz nekik nehézséget. Az izlandi pedig egy nagyjából 800 évvel ezelőtti, megkövesedett nyelvi állapotot mutat. A finn meg az észt a magyarral egyetemben finnugor nyelv, ami a szókincsben nem annyira, a nyelvtanban viszont annál inkább érzékelhető, fordításkor is.


13: Van-e benned olyan vágy, hogy valamelyik magyar szerzőt megismertesd a skandináv világgal? Fordítanál-e magyarról mondjuk norvégre, izlandira? Van olyan északi szerző, aki még nem ismert, nem jelent meg idehaza és szívesen megismertetnéd az olvasókkal? Súgsz esetleg kiadóknak, kit lenne érdemes kiadni? Min dolgozol jelenleg?

Szépirodalmat sosem mernék az anyanyelvemtől eltérő nyelvre fordítani. Sok magyar szerzőt kellene északi nyelvekre fordítani. Imádnám, ha lenne például Parti Nagy Lajos bármilyen északi nyelven, de ő annyira különleges nyelvet használ, hogy fordító legyen a talpán, aki vállalkozik a műveinek az átültetésére.
Folyamatosan figyelem, mi jelenik meg az északi könyvpiacokon, és természetesen adok tippeket is a kiadóknak (kisebb nyelvek esetén ez elengedhetetlen is, hiszen egy magyar kiadóban jellemzően nem ülnek izlandiul, norvégul, észtül vagy más "kis" nyelven tudó szerkesztők). Az általam fordított könyvek többségét én magam választottam, és hatalmas privilégiumnak tartom, hogy azt fordíthatom, ami nekem tetszik.
Egy Christensen-regényt fejezek be éppen, (Sluk) a következő (non-fiction) könyvem pedig arról szól, hogyan változtatta meg az időjárás a történelmet. Nagyon izgalmas. 



14: Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen?
A gyerekeimmel, a családommal, de szeretek barátokkal találkozni, kirándulni, utazni, fotózni, főzni-sütni, kórusban énekelni, színházba és koncertre járni is. Az ülőmunka mellett próbálok a mozgásra is időt szakítani, jógázom, sokat közlekedem biciklivel. És persze olvasok is. Az északi vonalból tudatosan válogatok mindenféle műfajból, a világirodalomból és a magyarból már véletlenszerűbben. Regényt, drámát, novellát – egyébként nem értem, hogy ez még mindig miért annyira elhanyagolt műfaj a fordított szépirodalomban, főleg mivel manapság egyre rövidebb szövegekkel van dolgunk, és sokaknak egyre kevésbé van türelmük több száz oldalas könyveket elolvasni –, de ismeretterjesztőt is. Krimit valamiért nem nagyon. Igyekszem minél több eredeti magyart is olvasni. Szerencsére nagy a választék.

Áprilisban két kötet is megjelenik Patat Bence tolmácsolásában. Érkezik Karl Ove Knausgård Harcom sorozatának ötödik kötete, az Álmok. ITT előrendelheted! Einar Kárason Viharmadarak kisregényét ITT lehet előrendelni!
Patat Bence eddig megjelent fordításainak listáját ITT találod! 

Köszönöm a beszélgetést! További sok sikert kívánok neked!