Az angyalok bánata

Jón Kalman Stefánsson: Az angyalok bánata
(Menny és pokol 2.)






                                                                                 



„Csendes, halálsötét éjszakákon a hegyekbe menni, hogy lehozzuk onnan az őrületet vagy a bodogságot: ezért talán valóban érdemes élni.”







Az izlandi szerző második könyve egy epikus utazást mesél el, az északi fjordok havas jégviharain keresztül, ahol a tél valóban tél. Kemény, embert próbáló út vár hőseinkre.
A fiú és Jens postás utazását megelőzte, hogy lelki társát, jó barátját alig három hete vesztette el a fiú. Ennek hiánya összes fájdalmával még mindig lelkében sajog, viaskodik vele, igyekszik megérteni és elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni. Ahol menedéket talál ott Helga lesz az, aki igyekszik megérteni és átsegíteni őt ezen a helyzeten. Új családja felismeri a könyvek iránti szeretetét és terelgetik, biztatják a fiút, látva, hogy nem arról álmodik, hogy halász legyen. A fogadóban végzett munkája, és a rövid időre feltűnő karakterek színesítik ezeket a részeket.



Az allegória a lelki csatákról, amelyeket az embernek a világgal és önmagával kell megvívnia számtalan kérdést vetnek fel. Az olvasó is elmerülhet és tarthat némi önvizsgálatot élete sorsáról. Cipeljük életünk terheit, de mi is fontos igazán az életben? Mi okoz, mi tesz boldoggá bennünket? Néha egy barátságos szempár, egy forró kávé is a mennyországot jelentheti. Tetszett Helga elképzelése, hogy a mennyországban biztosan nő kávécserje. Itt ez fontos és jelentős, hiszen a szomszéd is távol van, akitől ráadásul több mázsa hó választ el. Az önmagunknak teremtett pokolban sem biztos, hogy meleg van. Meg kell küzdeni az általunk jónak vélt és meghozott döntések terheivel, el kell-e fogadni sorsunkat, úgy ahogy van? Ahogyan az első kötetben itt is lírai és elegáns filozófiai leírásokat olvashatunk ezekről a gondolatokról.



"Nem tudom, te honnan veszed, hogy a pokolban meleg van? Nem úgy írják a Bibliában? A Bibliát mindenesetre nem Izlandon írták, mondja a fiú."



Attól a pillanattól kezdve, hogy az utazás megkezdődik, a narratíva kibontakozása még simább, olvasmányosabb lesz. A hó vakító szépsége, a szél vadsága, és tündöklő bűbája, lenyűgöző ereje mindent magába foglal, ami ebben a történetben fontos. Stefánsson gyönyörű lírája a természet viharairól, megszemélyesítései és képei megragadják az olvasó képzeletét. Együtt megyünk a két emberrel hófúvásban, viharokban, szikrázó napsütésben az izlandi fjordokon, tengereken, hegyeken át. Az időjárás mindent megváltoztat, itt az északi szél az úr. A tenger és az elveszett halászok lelkei pedig olyan momentum, ami mindig az ott élőkkel marad.


Megkapó leírást kapunk Stefánssontól a címre, mi is az angyalok bánata, könnye. A kifejezés igen leleményes, találó. A hó kegyetlen szépsége mégis potenciálisan halálos veszély az ott élőkre. A gyilkos téli tájban az élet értelme és fontossága átértékelődik. Az emberek gondolkodása a lakható világ peremén sem más, mint ott, ahol sűrűbb és könnyebb.

Mit is jelent ott a kies és magányos vidéken a posta, a hír, egyáltalán a kézbesítés feladata? Itt egy egészen más világ bontakozik ki előttünk. Az élet egyszerűsége és minden apró öröme átértékelődik. Megtalálják vajon életük aranyát vagy csak barna kövek maradnak nekik. A két férfi keresi önmagát, az élet értelmét, a boldogságot, ahogy végig mennek ezen az úton. Később csatlakozik hozzájuk egy másik férfi, hogy egy "különleges" szállítmányt bízzon rájuk. Ez nem várt megpróbáltatásokat ró a fiúra és Jens postásra. Összességében ez a regény története, ami úgy ér váratlanul véget, hogy minden függőben marad. Ilyen élményem legutóbb a Tetovált lány második részénél volt, azonnal ide folytatást!
Az ember és a természeti erők által folytatott megpróbáltatások szinte a végtelen nehézségek lehetetlen legyőzéséről mesélt. A havas és fagyos utazás az olvasó számára elképzelhetetlenül nehéz, hihetetlen emberi erőket mozgató. Ahogyan az első rész a Mennyország és a pokol, úgy a folytatás is csodálatos olvasmány, ami a szavak hatalmát, erejét bizonyítja. Stefánsson regénye szívmelengetően szép olvasmány. Egyértelműen az év egyik legfontosabb megjelenése ez a sorozat.
Gyönyörűen megírt könyv életről és halálról és a költészet hatalmáról. Az pedig talán még szebbé teszi az egész regényt, hogy Egyed Veronika fordítása mennyire tökéletesen adja vissza az izlandi író képeit, gondolatait. Kivételes olvasmányélmény ez a sorozat.


A  trilógia már a könyvesboltokban! Kedvezménnyel a kiadótól megvásárolható IDE kattintva!


"Télen néma és sötét az éjszaka. Szinte halljuk a halak sóhaját a tengerfenéken, aki pedig a hegyekbe vagy a magaslatokra tart, a csillagok énekét is meghallgathatja."


Az 1963-ban Reykjavíkban született Jón Kalman Stefánsson Izland egyik fontosabb kortárs szerzője, akit négyszer jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára, egyik könyvét pedig a Man Booker nemzetközi díjára. Regényeit számos európai nyelvre lefordították. Egyik fő műve, a 2007 és 2011 között megjelent Menny és pokol-regénytrilógia most először olvasható magyar nyelven









Jelenkor, 2019
404 oldal · ISBN: 9789636766160 · Fordította: Egyed Veronika