Menny és pokol

Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol 






                                                               
"Vajon mennyit bír az emberi szív?"










Kivételes olvasmány, élmény minden sora. A borító zseniális, kifejező lett, Tillai Tamás munkáját elismerés illeti. Költői szépségű mondataival elvarázsolt és elgondolkodtat, megállásra, némi önvizsgálatra késztet Jón Kalman Stefánsson. Így év elején egy ennyire nagyszerű, komplex olvasási élménnyel számomra "az év könyve" már megszületett. Nem hiszem, hogy ezt tudja überelni másik regény.


Tavaly a furcsa című, A halaknak nincs lábuk regényével vívta ki a figyelmem a szerző. Izland ​legnagyszerűbb írójának különös című regénye egy mai családregény volt, önéletrajzi elemekkel tarkítva. Léleksimogatóan szép szövege magával ragadott, varázsa elképesztően hatásos volt. Öröm volt olvasni Stefánsson sallangoktól mentes regényének lírai sorait, amelyek rabul ejtik az olvasó lelkét.






Nem kis izgalommal vártam a szerző 2007 és 2011 között keletkezett trilógiájának idei hazai megjelenését. Kimondottan a "végre!" öröme áradt el bennem.
Kivételes, ritka élményt ad a Menny és pokol olvasása. Ez a hatodik regénye a szerzőnek, ami egyhangú elismerést kapott mind a kritikusoktól, olvasóktól világszerte. 2007-es megjelenése után rögtön lefordították a svéd, dán, német, francia nyelvre, majd az angol változatra sem kellett sokat várni. Íme, a hazai boltokba is megérkezett ez a remekmű.


A trilógia első kötete Izlandon a 19. században játszódik. Egy kis halászfalu, Westfjordok lakóit, életüket, mindennapjaikat ismerhetjük meg. Főhősünk, a Fiú története a barátság, szeretet, összetartozás az élet értelmének kereséséről szól. Ahogyan az első kötet alcíme remekül összefoglalja a lényeget: A Fiú, a tenger és Az Elveszett Paradicsom történetét olvashatjuk. Ez lehetne a regény nagyon lecsupaszított csontváza.

Nincs nevesítve, csupán fiú néven említi hősét Stefánsson. Fiatal, álmodozó, még ismerkedik az élettel kamasz korú hősünk, akinek érzéseit, gondolatait követve bontakozik kis a hóviharból, ködből és viharokból ez a csodaszép történet.
Ő és barátja, Bardur ellentétben állnak a pici közösséggel, hiszen olvasnak és tudnak írni. Ami kivételesen ritka errefelé. Felismerik, hogy kiemelkedni, tovább lépni ebből a kemény, küzdelmes életformából ez által tudnának. Ám Baldur sorsa váratlan drámába vált, ami mindent megváltoztat.
A fiú elindul a fjordokban, hóbuckákon, viharokon át, zsákjában a kölcsön könyv, ( Az Elveszett Paradicsom), hogy visszajuttassa tulajdonosának. Az ő bizonytalan (lelki) vándorlását követve merülhetünk bele ebbe a természeti elemekkel súlyosbított világba. Látványos, szemléletes képek sora bontakozik ki. Mennyire törékeny az ember élete, kiszolgáltatott az elemeknek.



Picik vagyunk, kiszolgáltatva sorsunknak és a természetnek, életünk egy röpke, tűnő pillanat csupán. Amit a halászok élete kínál, veszélyes és kiszolgáltatott küzdelmek sora. A tenger és a természet ábrázolása elementáris erővel hat az olvasóra. Az író sorai, mondatai szárnyalnak, ahogyan a fiú képzelete, gondolatai is. A tanulni vágyás, szélesíteni a látóhatárokat érzése csodásan megjelenik a történésekben. A viharok, jeges szél és a tenger uralkodik a mese fölött. A zord, homályos időjárást szemléletes képekkel ismerjük meg. Az életet szimbolizáló víz egyben a halált is hordozza. A tenger legalább olyan fontos "szereplő", mint a fiú. 



"A tenger dermesztő kék és mindig nyugtalan, lélegző, hatalmas bestia, ami általában elhord minket a hátán, de néha nem, s olyankor meghalunk"


A műben Jón Kalman Stefánsson a múltbeli világgal foglalkozik. A vízbe fúltak legendája, sorsa vagy az izlandi valóság, mennyire más környezet, mint amit mi itt ismerhetünk. Az élet és a halál alapvető ellentéteinek körforgására épül a regény. Van-e, kell-e keresnünk az élet értelmét, szembe szállhatunk-e sorsunkkal? A fenséges anyagi és szellemi valósággal és a köztük lévő konfliktusokkal ismerkedhetünk meg. Óhatatlanul jutott eszembe a mi Kőrösi Zoltánunk utolsó regénye Az ítéletidő egyik gondolata:
"Semmi nem fehér és fekete, még a fehér és a fekete sem."


A menny és a pokol nemcsak a modern izlandiak életének távoli életmódjával foglalkozik, a munka fenséges és szellemi erejét is ábrázolja. Olyan ima, amely az ott élő emberek életéért szól. A tenger a templom, az élet forrása. A puha hópihék tánca, a hullámok játéka romantikus és érzelmes meséje ez a néha bizony kegyetlen valóságról.
A hegyek mély nyugalma, az árnyas holdfény és a versek ereje kell, hogy megmentse az életet. A menny és pokol között vékony jégen sétál az élet. A holtak lelke az élőkben él tovább. A menny amiben élünk, néha maga a pokol. A vízbe elmerült halászok egyéni sorsa, tragédiája megrázó. Ahogyan a túlélőknek sem könnyű. Létünk kérdéseit feszegetve nekik állít ezzel tisztelgő emléket az író. Egyed Veronika fordítása pazarul adja vissza a varázslatot. A trilógia további két része: Az angyalok bánata, Az ember szíve



A trilógia ITT kedvezménnyel megrendelhető!

Az 1963-ban Reykjavíkban született Jón Kalman Stefánsson Izland egyik fontosabb kortárs szerzője, akit négyszer jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára, A halaknak nincs lábuk regényét pedig a Man Booker nemzetközi díjára. Regényeit számos európai nyelvre lefordították. Egyik fő műve, a 2007 és 2011 között megjelent Menny és pokol-regénytrilógia most először olvasható magyar nyelven, Egyed Veronika fordításában.

Eredeti cím: Himnaríki og helvíti


Eredeti megjelenés éve: 2007

Jelenkor, Budapest, 2019
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636768829 · Fordította: Egyed Veronika