Adj esélyt!

Bálint Erika: Adj esélyt! 




                                                                 













Ritkán olvasok a Könyvmolyképző Kiadó köteteiből, mondhatom ez a regény is véletlen került a kezembe. Ez egy szerencsés véletlen volt, így gondolom olvasás után. Bálint Erika első regénye meglepett, elgondolkodtatott és teljesen felforgatta az érzéseimet, emlékeim. Gyakorlatilag egy levegővel végigolvastam.

A közismert közhelyek egyike, hogy az élet írja a legjobb történeteket. Nos, nem tudom mennyi a valóságalapja Erika regényének, de ezt én 80%-ban ismertem... nagyon életszagú, ezért is volt megrázó-meglepő élmény az olvasás, amit nem bántam meg, sőt! Nagy szeretettel ajánlom a könyvet elsősorban azoknak, akik nyitottak, érdeklődnek a téma iránt és olyan regényt olvasnának, ahol a homoszexualitás fontos téma, erre épül a cselekmény, mégis ez diszkréten simul az eseményekbe, azaz: mégsem erről szól főleg. Megkerülhetetlenül fontos és súlyos kérdések merülnek itt fel.



Bálint Erika debütáló regénye, az Adj esélyt! igazán mai témákat feszegető, emberek döntéseiről és azok következményeiről mesél. A stílusa élvezetes és olvasmányos, lendületes. A szereplők élő, eleven figurák, lehet azonosulni velük. Meglepő módon, még a kevésbé szimpatikus, makacs és erőszakosan zsarnoki Éva alakja, érzései is érthetőek. Vannak ilyen emberek is. Gyakorlatilag ő miatta alakult ki ez a káosz, ami a szereplők életét felkavarta és megnyomorította hosszú évekre. Ezzel már el is érkeztünk a lényegi kérdéshez az elfogadáshoz. Adorján és Éva házassága a "véletlen műve". Éva sodorta bele Adorjánt, aki igyekezett megfelelni az elvárásoknak, "rendes férj" lenni, hiszen Éva már gyereket várt. Kis túlzással: lovagiasan vállalta a következményeket: rendes férj, apa lett, ami 8 évig működtette valahogy az életüket. Amitől tudható, hogy nem lehetett hosszútávú ez a házasság, hogy Adorján a férfiakhoz vonzódott. Nagyszerű családi háttérkép is kirajzolódik itt. Ez a múlt, amit menet közben ismerünk meg. A 13 évvel ezelőtti esemény, a szakítás óta Éva elzárta a fiút, megtagadta Adorjántól az apaságot, egyszerűen kizárta a közös fiuk, Tomi életéből az édesapját. Itt a hangsúly a KÖZÖS szón van, bár Éva szerint Tomi az övé... Tette mindezt féltésből, sértett hiúságból, a gyerek érdekében! Sokkal nagyobb kárt okozva ezzel Tominak, mint gondolta. Az ő személyiségfejlődésében meghatározó pillanat volt, hogy "eltűnt" az életéből az apja , hazugságba kényszerítve kellett élnie évekig.


Adorján élete ugyan rendben van, elismert sebész, jól működik a párkapcsolata, mégis érthető módon hiányzik neki a fia, egyre jobban érzi nagyon nincs ez jól. Éva belemerevedett a saját fájdalmába, nincs kapcsolata, ő az "áldozat", mártír szerepet választotta, már-már férfigyűlölő lett. Pedig egy nő életében is fontos, hogy NŐ legyen és egészséges szexualitást éljen meg. Ettől IS nő. Erika valamit nagyon eltalált, megfogott ezzel a történettel. Hihetetlen élő, mai és lüktetően fájó, valós az egész. Ettől fontos, hogy ez a könyv megjelenhetett.

A cselekmény napjainkban, egy véletlen balesettel indul Budapest belvárosában. Ezzel kezdetét veszi a versenyfutás az idővel, ugyanis kiderül, Adorján halálos beteg. Ettől felbátorodva, igyekszik rendezni életének ezen részét, bepótolni azt, amit kénytelen volt kihagyni, próbál kapcsolatot találni Tomihoz. Elképzelhető az egyetemista fiú első döbbenete, amikor tudomást szerez róla: VAN apja és él. Ehhez az utat apa és fia között Ákos egyengeti, aki Adorján barátja.


Nem sorolom a történéseket, van itt emberi játszmák sokasága, elkeseredett sértettség, a düh motiválta gyűlöletbűncselekményig minden. Ahogyan az életben is. Mindez megspékelve Adorján súlyos betegségével. Az apróbb hibákat is említeném: a kissé túlidealizált meleg kapcsolatot, a számtalanszor nevén nevezett sörmárkát, a ronda borítót. A motor jelentős pont, fontos a történetben, de a lenti képen, lehajtott fejjel a sötétben az a férfialak..  ez így egyben nem vett volna meg az biztos.
Kiemelkedően jók a mellékszereplők: Egon, aki végig érezhetően sáros, Nagyanyó, és Zsófi a pozitív oldalról. Ami végig bennem motoszkált olvasás közben azt Zsófi fogalmazta meg Tominak: "Elfelejtettél felnőni, olyan vagy, mint egy hisztis kölyök." Tomi felnőtté válásában ennek a szerelemnek fontos szerepe van. Ne felejtsük el, nagykorú, egyetemista fiúról van szó, akinek önálló döntéseit már nem az anyjának való megfelelés mozgatja. Apa és fia kapcsolata viharos időszakon megy keresztül, ahogyan az várható. Ákos pedig Nagyanyó "párja" a történetben. Törődő, figyelmes, érzékeny alakja a regénynek, segítő társa Adorjánnak.
Hogyan tudják a szereplők megoldani életük nehéz helyzetét felül tudnak vajon emelkedni az önsajnálaton? Van-e, létezik-e megbocsájtás, mennyire vagyunk képesek átértékelni a régi, saját hibás döntéseinket, meglátni és elismerni a másik emberi értékeit? Hiszen a szex magányügy, az érzelmeknek nem lehet parancsolni, nem ennek kellene meghatározóvá válnia egy ember megítélésénél, elfogadásánál. Tudnunk, merünk kell szeretni önzetlenül, félelmek nélkül.
Az elkeseredett gyűlölet ártalmas és  értelmetlen, léleknyomorító mindenkinek egy életen át. Erre is jó példa ez a regény.

Nagyon tetszett a lezárás, Adorján végső döntése, és Éva is végre tett egy nagy és önzetlen lépést Tomi felé. Szeressük és figyeljünk egymásra, rokonra, barátra, apára, gyerekre. Addig, amíg lehetőség van erre. Adjunk esélyt egymásnak, ahogy a cím és Nagyanyó is mondja, ítélkezni nem a mi dolgunk.








Bálint Erika

Békéscsabán született, Gyöngyösön nőtt fel, a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát.
Volt középiskolai tanár, népművelő, könyvtáros és vállalkozó.
Későn kezdett el írni, eddig elsősorban az Aranymosás Irodalmi Magazinban jelentek meg novellái. Elbeszélései középpontjában hétköznapi emberek állnak, férfiak és nők, akik önmagukat és saját helyüket keresik az emberi kapcsolatok bonyolult szövedékű hálójában.
Mai történetek, mai hősökkel. Az Adj esélyt! az első regénye.






Könyvmolyképző, Szeged, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575276