Makisz Citasz: Isten a tanúm Mikor belekezdtem, nem tudtam mire számítsak, bevallom, arra azonban egyáltalán nem gondoltam, hogy némi önvizsgálatra, töprengésre késztető regény került a kezembe.
A kezdő sorok, humoros indítása megadta a kapcsolódási pontot azonnal. Nekem is volt olyan főnököm, mint a regény hősének. Éreztem, jó útitársra leltem Hriszovalantisz személyében.
Mondhatjuk, hogy nyomokban tartalmaz tréfát is, akár viccesnek tűnő élethelyzeteket, de nem ez
a jellemzője a történetnek. Elég sok minden kavargott bennem olvasás közben. Olyan ez, mint egy
jó Hofi-poén: nagyot kacagunk, majd fanyar képpel konstatáljuk, saját magunkon nevetünk.
Sokszor inkább talán fanyar, ironikus, sőt, megkeseredett, főhősünk reményvesztett gondolatait olvashatjuk. A történet alapvetése egyszerű, mint egy faék. Mégis elgondolkodtató, hogy ötvenévesen még az élet értelmét, vagy értelmetlenségét kutatja. Kosztolányi versciklusa és az Üvegtigris film
egyik szereplője épp úgy eszembe jutott olvasás közben, mint saját életem utóbbi egy-két éve. Nos, ebből a kontrasztból kibontakozva egy egészen mai, élethelyzet tanúi lehetünk. Ami elég hatásos ahhoz, hogy hihető is legyen.
Hősünk valódi antihős, minden tekintetben. Ötven éves elmúlt, elhízott, még otthon él a szülőkkel, munkáját éppen elvesztette, kapcsolatai, barátai nincsenek, magány öleli körül. Élete beszűkült,
keresi ugyan a kiutat, de kevés sikerrel. Próbálkozásait elutasítások, sikertelenség kíséri. Álmodozik és kesereg élete romjain, a megváltozott világot hibáztatva próbál reményt találni. Kapaszkodót, kiutat ebből a krízishelyzetből. Ami lehetne akár egy feleség is. Vannak is erre elképzelései, milyen legyen a leendő társ:
"Olyan asszonyt szeretnék találni, aki nem parázna, de úgy tisztel engem, ahogy csak
egy parázna asszony tisztelheti a férfiakat."
"Ha nincs pénzed, senki nem közelít hozzád."
Vonja le a végkövetkeztetést, a nőknek sem kellesz, ám a probléma ettől összetettebb életében. A Szegény kisgyermek panaszai itt prózában, szegény felnőtt férfi panaszaivá válnak. Nincs pénze, hiszen elvesztette állását, kapcsolatai megszűntek. Mellé szaporodó és súlyosbodó egészségügyi problémák is jelentkeznek. Szegény embert az ág is húzza alapon, valóban egyik baj a másikat éri. Ebből az őrületes mókuskerékből kellene kitörnie.
Mi tudjuk egy ideje: egyedül nem megy! Kell(ene) egy segítő kéz, aki kimenti, mikor lassan már nyakig érnek a hullámok. A múltján mereng, tapasztalatait igyekszik kiértékelni. Bizonyos mértékben még cinikussá is válik ezzel a helyzettel.
A téma örök: párkapcsolati, életvezetési, egzisztenciális kérdések sorakoznak a megrajzolt életében. Képet kapunk a gyerekkoráról, kapcsolata és viszonya szüleivel, testvérével meghatározó pont volt. Hol és mikor, ki rontotta el? Sorsunk valóban előre bekódolt? Gyerekként nem volt túl okos, kis pufi kölyök, akit bizony társai sorozatosan bántottak. Megjelenik előttünk, látjuk az egykori szegény kisgyermeket, aki ott is, már akkor is a szeretetre, sikerre vágyott. Ezek hiánya és a szülői háttér miatt simulékony, kedves és kezes lett, akit később sorra kihasználtak. Ő a jófiú, aki önzetlenül segít egy mosolyért, és akit elsőnek hagynak ki a társaságból. Nem veszik komolyan. Anyja túlvigyázza, óvja, életére erős ráhatással van, ami a nőkkel való kapcsolatában is erősen megnyilvánul a későbbiekben.
Elképesztő, hogy felnőttként otthon él a szülőkkel, bordélyba jár, párkapcsolataiban sem tud
előre lépni. Mindenki önmagát tudja kiolvasni a könyvből. Félelmetes volt a saját elmúlt szerelem emlékét és a magam tapasztalatát párhuzamba állítva a főhőssel érezni, gondolkodni. Van ennek
a kisregénynek egy remek története, nagyszerű íve ahogy egy életet megelevenedik a lapokon.
Ettől válik gondolatébresztővé, súlyos problémákat megmutatóvá. Tetszett a stílusa, a szöveg formája
Az író humora és fantáziája egy átélhető, életszerű történetet ad olvasóinak. Akár magyar sors is lehetne, ebben biztos vagyok. Talán az erős vallási háttér az, ami jobban jellemzőbb, görög hagyományként jelen van. Ez a megismert világ történetei, mozaikszerűen állnak össze az olvasó előtt. A gyerekkor, ifjúkor és a felnőtt lét problémái azonosak, összemosódnak. Ezeket kellene felismernie és változtatva ebből kilépnie hősünknek. Isten a tanúm, a fogadkozás önmagában kevés. Elsősorban önmaga gondolkodásán lehetne váltania, ami valljuk be nem könnyen változik már ebben a korban. A berögzült hagyományok, szokások mellé a vallás az, ami komolyan bejátszik, hatással van az életére. Ami éppen romokban áll. Persze ezért a helyzetért nem csak és kizárólag ő a felelős.
A társadalomban végbemenő változások hatásai az egyénre! Ő csupán szenvedő alanya ennek a helyzetnek, amit igyekszik túl élni.
Igazi érzelmi kavalkád van a lapokon. Valóban fejlődésregény, ami tele van érzésekkel. Hriszovalantisz reményei, vágyai között kínlódik, próbálja leszűrni a múltjának hibáit, életét újraépíteni. Nagyon tanulságos volt ezt a kötetet elolvasni.
Szól ez a regény az őszinte, ragaszkodó szeretetről, annak túláradó problémájáról, az igazán összetartó barátság vágyáról, helyünkről a világban. Ebből a nagy álomból, vágyakból mi realizálódik, lesz-e esélye új, másabb életre a kötet végére pontosan kiderül. Drukkoljunk neki!
Makisz Citasz első regényével 2014-ben az Európai Unió szépirodalmi díját nyerte el.
Újságíróként diplomázott és Thesszaloniki különböző rádióállomásainál dolgozott. 1994 óta él állandó jelleggel Athénben. Főszerkesztője és társkiadója volt több folyóiratnak. Napjainkban a diastixo.gr nevű kulturális portált igazgatja. Szépirodalmi munkái (elbeszélések, színművek, versek) antológiákban, folyóiratokban, újságokban jelentek meg Görögországban és azon kívül. Elbeszéléseit német, spanyol, angol, héber, svéd és finn nyelvre fordították le. Isten a tanúm című regénye 2014-ben az Európai Unió szépirodalmi díját nyerte el.
Typotex, 2016
216 oldal · ISBN: 9789632798882 · Fordította: Fokasz Nikosz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése