Isten gyermeke

Cormac McCarthy: Isten gyermeke








                                                           






Vitathatatlan, hogy McCarthy az egyik legjelentősebb kortárs amerikai író. Amikor az 1985-ös Véres délkörökkel berobbant az amerikai irodalom élvonalába, a kritikusok égig magasztalták, az olvasóknál azonban csupán szűk, értő rétegnél lett kedvenc. A sikereihez tény, hogy a könyveiből készült filmek is sokat tettek.


Elég furcsa, brutális ez a történet is. Hideg, szikár, minimális leírást és maximális cselekményt tartalmazó regény. McCarthy világában sok kegyetlenség van, és csak kevés hit. Humor viszont pici sem. Még annyit talán: nem minden könyvet azért olvasunk, hogy szórakozzunk. Ez a könyv sem lesz szórakoztató. Viszont gondolkoztat amíg olvassuk. Lester Ballard lehet őrült, lehet lelki szegény, vagy csak egy magára hagyott, elveszett lélek. Huszonhét évesen, pár dollárral és a puskájával áll egyedül, szemben a világgal. Keserves küzdelem vár rá, ami előre vetíti a végzetszerű befejezést is.



Főhősünk egy pszichopata gyilkos, akit elég sokára sikerül elfogni. Amerre jár, nyomában egyre több a halott. Nem kegyelmez sem férfinek, sem pedig nőnek. Hátborzongató, megrendítő olvasmányélmény, ami mégis magába szippantott. McCarthy ismét hozza a tőle megszokott minimalista stílust. Párbeszédek alig vannak a leírásban, Ballard magában beszél, tettei sokkolóan brutálisak, aberráltak. Mondanám, csak rajongóknak.

Itt nem csak az elkeseredettség, kirekesztettség, de a véletlen is fontos momentum, ahogy a halál is testet ölt. Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt McCarthy csodálatosan ír, gyönyörűen kegyetlen a történet. Erősen naturális, valós. Olyan nagyon emberi. Hiszen a gyilkos
is ember, ő is Isten gyermeke. Senki nem születik gyilkosnak, Ballard sem. Mégis azzá válik. Nem keresnék neki felmentést, bár a zűrös gyermekkora lehet némi magyarázat, így érteni véltem tetteinek mozgató rugóit. Egy gyilkos gondolatait, érzéseit követhetjük nyomon, ami a tettekre ad némi magyarázatot. Ballard egyedül van, magára maradt a táj kegyetlen, kíméletlen vadságával. Némileg önmaga választotta ezt az utat és ebből a labirintusból nem talál kiutat. Nincs is kiút, csak egy vékony csapás, amin járkál. Ez az út azonban itt nem vezet sehova. Pontosabban: csak a pusztulásba vihet. McCarthy tökéletesen ellent mond az amerikai álomra ebben a korai regényében is. Ez különösen a regény második felében érezhető.



Nem volt olyan szereplő, akivel azonosulni tudtam volna, bármennyire hús-vér, eleven alakok is ezek. Döbbenten szemléltem az eseményeket; Maga a stílus tetszett, a figurák tényleg mesteriek. Lester megőrülésének fázisait kiválóan érzékelteti, jól követhetővé teszi. Egyszerűen brilliáns, igazi McCarthy-s írás, ami végig fenntartja a feszültséget. Aki olvasott már a szerzőtől és nyitottan közeledik felé, az egy igazán megrázó és felkavaró olvasmányt kaphat. Az emberi lélek mélységeit ábrázoló, éjsötét utazás ez. Előre vetíti a Nem vénnek való vidék eseményeit.





Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban.

Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül a legutolsó, Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).

A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon; és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Don DeLillo, Philip Roth és Thomas Pynchon társaságában. Elemi erejű mondatai – ahogyan egyik méltatója nevezte: ezek a „vesszőtlen konvojok” – oly híven közvetítik lidérces történeteit, akár valami visszavonhatatlan próféciát.







A Magvető Kiadónál megjelent művei
Nem vénnek való vidék (2008), Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen (2009), Az út (2010), Vad lovak (2011), Átkelés (2012), A jogász - Forgatókönyv (2013), A síkság városai (2014)




Eredeti mű: Cormac McCarthy: Child of God

Eredeti megjelenés éve: 1973
Magvető, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435153 · Fordította: Morcsányi Júlia