A gonosz maga

Luca D'Andrea: A gonosz maga 







Mi történt a Bletterbach-szurdokban 1985 áprilisának végén? Ezt próbálja megfejteni, kibogozni az eseményeket Jeremiah Salinger amerikai dokumentumfilm rendező.






Nem tudom, nekem magas az elvárásom, vagy elég sok valóban jó krimit és szépirodalmat olvastam, vagy egyszerűen a felfokozott várakozás miatt történt, de ez most valahogy nem esett jól. Többet vártam egy feledhető kriminél, mint amit kaptam. Luca D' Andrea az irodalomtanárból lett író első regénye a reklám sikere inkább.

Tavaly ősz óta kísérem figyelemmel és várom a hazai megjelenést. A fantasztikusan jó, igényesen szép kivitelezés, a misztikus borító is sokat sejtető. Jó kézbe venni, kétségtelenül szép könyv. Mégis, kövezzetek meg, nekem csalódás volt. Túl sok a körítés, elnyújtott, lapos bevezetés után (70-80 oldal) kevés a tényleges történés. Ami pedig talán a legjobban hiányzik, az a feszültség, izgalom, ami krimi esetében elég fontos tényező.

Azzal próbálja fenntartani az író az "izgalmakat", hogy minimális információt ad a múltról, csak sejtelmeskedik. Ettől nem lesz brilliáns thriller. Annyi benne a feszültség, hogy nem tudjuk, miért történhetett a múltban az a borzalom. Az persze biztos, hogy nem őshüllők és manók, sem pedig nem boszorkányok állnak az ügy hátterében. A gonosz maga az ember. Az érdekek is a szokásosak lesznek.



Sajnos a történet nem pergő, alig izgalmas és legkevésbé szórakoztató. Úgy a 200. oldal után kezd valamelyest beindulni. Az olvasó végig várja, hogy történjen már valami érdemleges, lassú volt,
és vontatott, sok lényegtelenül aprólékos eseménnyel, nem tudott igazán lekötni. A stílusa, a történet felépítése nem volt erős. Pedig adott egy jó ötlet...


Amit tudunk az az, hogy a három fiatalt ​Kurt, Markust és a húgát, Evit, 1985-ben meggyilkolják a Bletterbach-szurdokban. Brutálisan lemészárolták őket a kirándulásuk során. Amiről mindenki döbbenten hallgat, érdemi nyomozás, eredmény nélkül laposodik el az ügy. Ezt egy légköri vihar is színezi, napok teltek el, mire felfedezték őket. Az időjárási viszonyok háttere, ezek valóban egyedi jelenségek az adott térségben. A hegyimentők csapatának története is ad okot meglepő háttérre, vagy maga a látogatóközpont építésének titkai. Meglepő dolgok derülnek majd ki, csak ki kell várni.


Salinger fiatal felesége révén lesz érintett, akinek apja közel nyolcvan évesen a hegyimentők vezetője is részese volt a helyszínelésnek. Hosszadalmas és lényegtelen előzmények után költöznek apósék házába szereplőink. Természetesen a városka minden lakója óva inti a rendezőt, hogy az elátkozott szurdok közelébe merészkedjen. Ami viszont érezhető, baromi nagy titkok, érdekek állnak az ügy és a három fiatal halálának hátterében. A Dolomitokban megbújó kis település lakói nem veszik jó néven a múltjukban való kutakodást, és nem segítenek, ahol lehet gátolják is a nyomok keresgélését. Ellenszenvük érthető lesz az "amerikáner" ellen. A hegyiközösség összetartása, a kisváros lakóinak titkai adnak érdekességet a közösségről. Nő a homály, sűrűsödnek a titkok, egy régi távirat is okoz bonyodalmakat. A sokk és a gyász hatása, feldolgozása egyéni mindig. 30 év titkai várnak megfejtésre. Ki is lehetett az igazi célpont, miért történt ez a dráma.


Itt jön be a képbe a misztikus vonal, miszerint a völgy őskövületei a világ születésének borzalmas titkait rejti. A titokzatos hét földalatti barlang rejtélye hoz némi izgalmat. Komolyan, egy idő után vártam, felfedezik az érintetlen édent, Ádám és Éva is feltűnik, dinók rohangálnak önfeledten....)))



Az egy dolog, hogy lassan csordogáló, néhol inkább filozófikus, mint akciódús krimi. A sztori nem volt teljesen koherens, bár fenntartotta az érdeklődést, (ugyan, mi lesz ebből?), a csavar a végén kellőképp beteg, de az újdonság varázsa nagyon hiányzott. Azóta is töröm a fejem, mekkora lehetett az a szív alakú dobozka, amiben pár fénykép és egy régi levél mellett a fejszét(!) is mellékelték? Az, hogy minden bűnös, bedilizik, öngyilkos, alkoholista lesz, vagy éppen súlyos rákos, már hab a tortán. Felmentésnek semmiképpen nem jó, kevés.




A cseppenként adagolt információkat, hogy legyen időnk felállítani a teóriáinkat még megbocsájtom, de a betű-szám beszélgetéseket apa és lánya közt kifejezetten idegesítőnek találtam. Mi újság négybetűském? (papa), vagy hasonlók végig bosszantóak voltak számomra. Pedig gondolom ezt bizonyára poénnak szánta az író. A főszereplő férfi főhőst sem sikerült megkedvelnem. Az ő életének történései, önsorsrontó tipródása, családi életének ingatag léte, lelki nyavalyái többet vesznek el a történetből, mint kellene. Ezekből fele is elég lenne.

A gyermeteg párbeszédek mellett irodalmilag is elég gyenge a regény szövege. Nem fejlődő, semmilyen karakterek, a feszültség részleges hiánya azonban a legnagyobb hibája. Mintha az egész kissé kidolgozatlan forgatókönyv lenne, bőven lehetett volna csiszolgatni, szépíteni, feszesebbé tenni a történetet. Ami önmagában jó ötlet volt, csak a kivitelezésen akadt meg a körülményes tálalással. Lesz azért néhány meglepő titok, de ezek sem tudják már igazán menteni a regényt. Csupán egy közepes krimi szintjére tud eljutni, a thrillerrel pedig köszönő viszonyban sincs a regény.
Lehetett volna jobb, sokkal jobb ez a regény és ez nem ízlés kérdése.

Van pár hibája ennek a történetnek, több sebből vérzik. Ezt a krimirajongók érezhetik elsősorban. Volt szerencsém ettől bizony kerekebb, ütősebb első regényhez (Nevem Pilgrim, Vesalius titka, Amerikai vér) nem is túl régen. Nekem ez kevés volt. Minőségileg.

Luca D'Andrea: 1979. Bolzano
Irodalomtanár volt, ma már főállású író.

A gonosz maga az első regénye. Olaszországban hónapokig vezette a sikerlistákat. A könyv kiadási jogait eddig 30 országban adták el. 

Eredeti megjelenés éve: 2016
XXI. Század, Budapest, 2017


396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638121 · Fordította: Bíró Júlia