Beteg lelkek

Kristina Ohlsson: Beteg lelkek






                "Az idő nem gyógyítja be a sebeket."                                                                











Remek krimiket ír a hölgy. Ő az egyik kedvenc skandináv krimiíróm, pedig nem kevesen vannak! Alapos és izgalmas, életszerűek, valóság-közeliek a regényei. Minden története alaposan kidolgozott cselekményű, az utolsó részletekig, az elsőtől az utolsó oldalig képes fenntartani a feszültséget, aminek a hatása a könyv befejezése után is megmarad az olvasóban. Igazán sajnálom, hogy véget
ért a Fredrika Bergman-sorozat. Remélem az írónő még visszahozza nekünk őt, hiszen remek párost alkotott Fredrika és Alex.


Fordulatos, cselekményes történetből most is kapunk, egy picit a lendületet hiányoltam végig a könyvből. A karakterek ábrázolása most kissé háttérbe szorult, csupán a főhősünk lett mélyebben ábrázolva. A szereplők közti viszonyok egy egy félmondatból, utalásokból állnak össze.

Nézzük magát a krimiszálat. Eddig egyik kötetben sem volt ezzel gond, Ohlsson alapos munkát végzett mindig. Nekem érdekes volt a témaválasztása ezúttal is. Ohlssonra jellemző a bonyolult, többszálas cselekményszövés. Most is összefügg minden mindennel, sőt, néha éppen nem is úgy, ahogy tippelné az olvasó. Talán a következő regénynél bátrabban, merészebben használja a sötét és sokkolóbb részleteket, a horror eszköztárát. Bár nekem ez is éppen elég volt, lehet, nem is volt célja
a túl nagy rémületkeltés. Gondolkodhat a történteken az olvasó így is, képzeletére vannak bízva a történet egyes elemei.


Most is szövevényes, titkokkal teli, kegyetlen történet húzódik a felszín alatt. Az összefüggések adnak magyarázatot a történtekre. Amitől a végén leesik az álla az olvasónak. A felgyulladó fák, keresztek és egyéb szimbólumok mellett egy különc festő is feltűnik a történetben. Már már darabos, zaklatott a cselekmény, ahogyan a gondolatai is Lukasnak. Ami vele történt azt senki nem tudja igazán, ő maga sem emlékszik. Két nő tűnt el a kisvároskából, egy év különbséggel, majd Lukas sorsa is ide jutott.

Ő azonban megúszta súlyos sebekkel, kisebb agysérüléssel a kínzást. Érthetően nem emlékszik semmire, emlékei kiestek. Azonban tíz év elteltével szeretne végre tisztán látni és visszatér a szülői házba. Mi is történt velük, és miért? Nem mellesleg az egyik eltűnt lány, Fanny a szerelme volt. Akiről szülei semmit nem tudnak, képtelenek feldolgozni elvesztését, ami bizony érthető. Különösen az apa az, aki szenved ettől. Nem tudom mi a jobb, tudni a biztos rosszat, megváltoztathatatlant, avagy a bizonytalanságot, a reményt fenntartva élni? A rendőrség pedig "hozza a szintet" totál bénák, érdektelenek a régi üggyel kapcsolatban. Nyomasztó légkört teremt Kristina a szereplőinek, olvasóknak egyaránt. Erős lélektani dráma tanúi lehetünk.



Tökéletes címválasztás, kifejezi és jól visszaadja a lényeget. Erről nem is mesélnék semmit, nem leszek poéngyilkos. A történet összetett, izgalmas, és mindvégig feszült. Ott lappang érezhetően a nagy titok, a borzalom. Lukas félelmei, visszatérő emlékképeiből bontakozik ki a történet. Az egykori paplak titkokat rejt, ez egyértelmű, mégis marad meglepő fordulat a beköltöző fiatal párnak is a történetben. Anna és Dávid izgalmas karakterek, a megoldást is ott kell keresni. Nem egy rohanós a regény cselekménye, mégis van benne több olyan mozzanat, ami csak úgy hirtelen megtörténik az indokok vagy az oda vezető út komolyabb magyarázatot nem kap. Lehet izgulni.

Így a fantáziáját is megmozgatja alaposan az olvasóknak Kristina. Különösen a múlt eseményeiről kapunk mozaikokat. Idegesítő a tudat, hogy az elkövető ott van a kisvárosban, figyel most is, de fogalma nincs Lukasnak, kitől tartson. Az emlékek és a testi sebek borzalma a boldogabb jövő útjában áll. A múltat le kell zárni végre. Az "Égető" és az eltűnések közt eltelt sok sok év mégis meglepő megoldást ad. Nem, nem erre gondoltam én sem.


Ohlsson remekül ért a félrevezetéshez, most is sejtelmes és titokzatos a történet, különösen a végére szaporodnak az izgalmak. Érdekes, amikor a múltba valamikor történtek egyszerre jelentőséggel bírnak a jelenben. Minden mindennel összefügg, csak meg kell találni az okokat. Minden gyilkosság borzasztó, de ebben a könyvben ritka gusztustalan, már valóban perverz dolgok vannak. Nem, nem írom le, mitől is horror a történet, olvassátok el. Döbbenetesen "beteg lelkek" rohangálnak körülöttünk. A főhős ellenszenves, nem kicsit pszichopata. Kétségtelen, nagyon eredeti volt a végső megoldás, csupán a lezárással nem voltam kibékülve. Erkölcsileg nem tudom elfogadni a befejezést.
Összességében tetszett, nem okozott csalódást Kristina, várom a további újdonságokat tőle.

Kristina Ohlsson: 1979. március 2-án született
a dél-svédországi Kristianstadban. Élt és dolgozott Bécsben, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tevékenykedett.


Az írónő eddigi kötetei idehaza, a Fredrika -sorozat részei:
Mostohák 2012., Elnémítva 2013., Őrangyalok 2013., Az 573-as járat és a Dávidcsillagok 2014.
Lotus Blues - 2015 és a Mio Blues - 2016 a Martin Brenner sorozat részei.
Mellette három gyerekkönyve is megjelent.






Eredeti mű: Kristina Ohlsson: Sjuka själar 2016


Animus, Budapest, 2017


336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244944 · Fordította: Erdődy Andrea