Számomra az idei év egyik, jó értelemben vett meglepetés-könyve. A kívülálló szemével olvasva is élmény volt, hiszen inkább a kíváncsiság vett rá az olvasásra, mint a focimánia. Fél szemmel figyeltem én a focit, de igazi drukker egyik csapat esetében sem voltam. Ám a családom többi tagja igen, különös módon a női része is imádta Törőcsiket. Tizenévesként engem inkább a zene világa érdekelt, nem a foci. A "Táncolj, Törő!" pedig országosan kikerülhetetlen sláger volt, ami az ország szeretetét is bizonyította a focista felé.
Így aztán elevenen él bennem a döbbent némaság, amikor 1979-ben azon a bizonyos nap estéjén hazaértem egy barátom ballagásáról, (ahová a lemezeimből adtam kölcsön). Ott ültek szótlan némaságban, nézve a semmibe, "mi lesz most" arckifejezéssel. Akkor történet az a bizonyos, Törőcsik egész későbbi életét súlyosan befolyásoló baleset. Visszatekintve talán tényleg senki nem tudta felmérni ennek a sokkoló hatásait. Nem csak a kilenc nap múlva esedékes, világválogatottban való szereplés elmaradását, Istenem, micsoda lehetőség lett volna!, de az egész életen át jelentkező testi fájdalom mellett a lelki teher sem kevés. És akkor még csak huszonhárom éves volt!
Furcsa, de nagyon szerethető ez a könyv. Nem Törőcsik András életrajza, nem is csak egy focis történet.
Egy kiskamasz rajongása az imádott és rajongva szeretett futballista után. Remek hangulatú korrajz a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról. A hangulata az egyik erőssége. Akkor még hír volt és kiemelkedően fontos volt, ha a kedvencről megjelent valami az újságokban. Netán poszter róla az újság közepén! A gyerekszobák falait ezek dekorálták, komoly értékkel bírtak. A szerző albumba gyűjtötte, ragasztgatta a híreket kedvencéről. Országos hír volt, amikor valamelyik nagy csapat vidékre ment bemutató-edzőmeccset játszani a helyi csapattal. A fél megye ott volt olyankor, hogy a kedvenceket élőben is láthassa. Volt valami varázsa ezeknek akkoriban. Úgy voltak fontos szereplői életünknek, hogy igazán nem is ismertük őket. Kamasz álmaink a kedvencekre vetítve, ők afféle szentek és sérthetetlenek voltak számunkra. Akkor még naiv gyerekként azt hihettük, ők tévedhetetlenek. Aztán felnőttünk. A világ igazságtalanságai törték össze álmainkat. A felnőtté válás útján araszolva komoly dráma volt megélni kedvencünk kiállítást azon a bizonyos Argentína elleni meccsen 1978-ban. Látva a bírói igazságtalanságot és azt, hogy semmit nem tehetünk. A világ megmutatkozott valóságában is. A legkisebb, szőke királyfi sajnos elbukott, elbuktatták. Érzelmeket nem nélkülöző írás ez. A politika és a futball viszonya is egészen sajátos képet mutat, így visszanézve a történteket. Egressy kivételes helyzetben volt, nem csak mert pesti gyerek. Az ő gyerekszobája éppen annak a háznak az emeletén volt, ahol egy söröző volt a házban. Ide kedvence is betért barátaival sörözni. Sírva-vigadós emlékhalmaz ez a könyv. Sok a HA a történetben: ha nincs ott az a fa, ha be sem ül a barát autójába,... ha hagyták volna időben elszerződni külföldre, ha! Tudjuk és felfogjuk, próbáljuk emészteni a megmásíthatatlan rossz döntések sorát. Törőcsik András az Újpesti Dózsa legendás csatára tavasszal volt 60 éves. Többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára, ahol legjobb eredménye 9. hely. 1976 és 1984 között 45 alkalommal szerepelt a válogatottban és 12 gólt szerzett. Részt vett az argentínai és spanyolországi világbajnokságon.
Lehet, hogy elvesztegette, eltékozolta tehetségét, és nem csupán csak a körülmények alakultak így. Biztos, hogy több volt benne és lehetőségeinek csak töredékét sikerült megvalósítania. Drámai olvasni a lecsúszásáról, ahogyan nem leli helyét a világban, a másik véglet, amikor mint szakállas, hajléktalan jelenik meg a bálvány. Sajnos ez is része a képnek.
Végig ott érezhető a tisztelet, a rajongó szeretet, mégis vállalható, személyes hangvétele inkább megható. Valóban szívmelengető volt a 24. fejezet, amikor eljátszik a gondolattal: ha nincs ott a fa Zalacsánynál, a lila álmok itt már erősen rózsaszínbe hajlanak, de ez megbocsájtható egy rajongónak. Még így, negyvenes fejjel is. Hasonló korú vagyok az íróhoz, így talán nagyobb élmény volt olvasni a könyvet. Az egyik legmeghatóbb része a történetnek a kamaszként tett családi kirándulás az Abba országába. A kamasz lelke rácsodálkozik, "itt mindenkinek új autója van, természetesen Volvo." A kint maradás lehetősége persze megindító pillanatokat szül. A felrajzolt kép valós és hiteles, a könyv hangulata magával ragadja a nem rajongó, nem focikedvelő olvasót is. Ezért is ajánlom mindenkinek szeretettel. Könnyen és gyorsan olvasható, jó kis írás. Talán jobb is olvasni a magyar fociról, mint nézni. A valóság finoman keveredik a fikcióval, remekül illeszti be a családi vonalat a történések menetébe, szórakoztat és meglep. A kortársaknak egészen mást fog jelenteni ez a könyv, mint aki akkoriban vagy később született. Érdeklődő hölgyeknek is ajánlom, bátran. Ők úgyis más szemmel olvasnak.
A gyerekkori álmok térnek vissza egy kis időre. Kamaszokká leszünk újra. Álmodozó, vágyakozó, tiszta lelkű kamaszokká válunk olvasás közben. Naív gyermeki lélekkel nézve a világba, ami olyan, amilyen. De akkor is Törőcsik marad a világ legjobb focistája. Nekünk biztosan!
4/5
Európa, Budapest, 2015
232 oldal · ISBN: 9789630799850
Én abszolút távol állok a focitól, és a foci is tőlem, de Törőcsik neve még gyerekkoromból megmaradt, mikor valamelyik férfi családtagom meccset nézett, nem lehetett nem hallani ezt a nevet. Az életrajzi könyveket viszont szeretem, azt hiszen kedvet kaptam ehhez a könyvhöz. Bea
VálaszTörlésNem kifejezetten életrajz, de olyasmi. Van még más vonal is benne, de remek olvasmány nőknek is. Tuti érdekes lesz.
VálaszTörlés