Tengeri kalandregény Úgy gondolom, mindenki érezte már azt, hogy elege van a világból, a gondokból, problémákból. A hülye főnökéből, a féltékeny társából, az anyósából, mindenből és mindenkiből. Jó lenne elvonulni, eltűnni egy időre. Én magam is voltam ezzel így, ahogyan a regény főhőse Declan O’Donnell. Egy lakatlan szigetért mit nem adnék néha!
A Tarandus Kiadó nyári újdonsága ez a tengeri kalandregény, ami a címéhez híven elképesztő kalandokra hívja az olvasót.
Declan O’Donnell tehát hajóra száll, (egy nagyobbacska koporsó, alig 6 méteres) és nekiindul a széles Csendes-óceánnak. Elege van az emberekből és problémáikból. Örül, hogy végre egyedül lesz saját kis világában, nem tartozik majd sehová, nem kötődik senki emberfiához. Úgy érzi, őt élete során senki nem szerette igazán, és ő sem tudott senkihez kötődni. Ki is jelenti: nem szereti a drámát, a problémákat, ő az egyszerű és bonyodalom nélküli életre vágyik.
Úgy gondolja, azzal minden problémát megold, ha egyedül van, akkor nincs probléma sem! Nos, erre menetközben rájön, nem egészen van ez így. Az élet attól kerek, ha akadnak problémák is... felelősség és döntési kényszerek elől nem lehet elhajózni, csak magában, és csak a maga kedvére, a saját szeszélyeinek engedve élni ugyan olyan unalmas és túl egyszerű is lenne.
A valóság és a képzelet szárnyán utazik. Nagyon unalmas lenne azonban ez az utazás, ha csak arról szólna, Declan egymagában hajókázik az óceánon. Amikor egy kis szigeten megáll élelemért és üzemanyagért egy régi barátja és kislánya várja. A frissen megözvegyült Piko és a mozgáskorlátozott, kilenc éves kislánya Pipa sok újabb esemény forrásai lesznek a magányból és a kényszerű összezártságból adódóan. A két férfi barátsága, világlátása, és Piko családi tragédiája bontakozik ki a sorokból. Mindenki cipeli a saját terheit.Declan és kis csapata természetesen az elemekkel is megküzd. A tengeri viharok adottak. Azonban feltűnik a Tanyec, egy nagyobb hajó. Útja és célja ismeretlen. A kezdetben barátságosan induló találkozás a későbbiekben átvált afféle modernkori kalózkodássá. Erről többet most nem is árulok el! Kaland lesz bőven. Declan újabb feladat előtt áll: a barátságát kell bizonyítania.
Declan magányos hajója lassan megtelik humorral és szeretettel, ahol persze akadnak veszekedések és feszültségek. Egy titokzatos hajótöröttet is felszednek, akiről érdekes dolgok fognak kiderülni. Hogy ki ő, hogyan és miért került oda? Olvassátok el, érdemes lesz. Ez a szereplő és Pipa voltak a kedvenceim a történetben.
A kiadó sehol nem említi, a Ne hagyd el a hajót! a szerző előző könyvének, a Mink Rivernek a folytatása. Bár Declan O Donnell belső gondolataiból kiderülnek az előzmények, azért jó lenne olvasni azt is. Ettől eltekintve a sztori önmagában is megáll és élmény lesz. A borítóba pedig rögtön beleszerettem, pedig az eredeti is remek! Íme:
Hajózz és kalandozz Declannal kedves olvasó, csak arra vigyázz, hogy Ne hagyd el a hajót!
Eredeti cím: The Plover
Eredeti megjelenés éve: 2014.
Brian Doyle New Yorkban született
1956-ban, és több mint húsz éven keresztül dolgozott újságíróként
Portlandben, Bostonban és Chicagóban. Jelenleg az oregoni Portlandben él
családjával. A helyi egyetem lapjának szerkesztője, esszégyűjtemények,
verseskötetek, novellák és regények szerzője, amelyek közül aMink River 2010-ben elnyerte a Foreword Reviews Év Könyve-díját. Írásai különféle lapokban olvashatók a világ számos pontján – The Atlantic Monthly, Harper’s, Orion, The American Scholar, The Sun, The Georgia Review, The New York Times, The Times of London –, valamint gyűjteményes kötetekben, mint amilyen a Best American Essays, Best American Science & Nature Writing és a Best American Spiritual Writing című antológia. Számos
elismerése közé tartozik három Pushcart-díj, a John Burroughs-díj,
valamint az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia irodalmi díja,
amelyet olyan neves elődök kaptak meg például, mintKurt Vonnegut vagy Flannery O’Connor.
Tarandus, Győr, 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése