Hygge

Louisa Thomsen Brits: Hygge
Harmónia dán módra





"Legtöbben oly buzgón hajszolják az élvezetet, hogy elrohannak mellette."
S. Kierkegaard                                                                           








A dán híresen boldog nemzet, évtizedek óta a boldogságlisták élén vannak. Mitől boldogok a dánok, mi az ami sokkal kiegyensúlyozottabb, elégedettebb, boldogabb emberekké teszik őket? Mi a nagy boldogságuk titka? Nos, azt a dánok nem titkolják, szívesen elárulják: természetesen a hygge. Tudtad, hogy Koppenhágában van Boldogságkutató Intézet? Fontos terület ez életünkben, hogy jól érezzük magunkat a világban, szűkebb környezetünkben.

Mi a hygge? Egy gyűjtőfogalom, amit a közkeletű mondás szerint nem lefordítani kell, hanem érezni.
Nevezték a pillanat, az itt és most megélésének, csupán az együttlét örömének, az összetartozás élményének. Ezek vitathatatlanul fontos elemek az életünk biztonságos hátteréhez. Nem csak a melegség, a biztonság, a védettség, érzése az ami tereli életünket a boldogság felé.

Ennek megteremtésének alapja a jóllét, de nagyon fontos a megelégedettség. Önmagunkkal, sorsunkkal, élvezni, örülni annak, amink van, amit elértünk és megteremtettünk. Örülni az életnek, a puszta létezés öröme. Sok apró és egyáltalán nem drága, nagy dolgok állhatnak a háttérben.




A hygge (ejtsd:hügge) mint társadalmi jelenség azért egyre fontosabb, mert azt jelzi, hogy egy nép kultúrájának, napi gyakorlatának részévé tette a személyes, kisközösségi kapcsolatokat. Ennek fenntartását, ápolását, állandó erősítését valóban egy mosoly, néhány kedves szó egy finom kávé, süti melletti beszélgetés, egy őszinte baráti ölelés vagy kézszorítás is erősítheti. Vagy egyszerűen elvonulni egy sarokba és önvizsgálatot tartani, magunkban lenni, ha pedig a hangulatot fokoznánk egy számunkra kellemes zene, vagy könyv ezt csak emelheti. Ezek megteremtése nem túl nehéz, erre időt találni érdemes, azt gondolom. Alkalomszerű hygge-élménye
a föld minden országában élő embernek lehetséges, de a hyggét életformaszerűen gyakorolni természetesen egészen más. Ebbe születni kell, hogy a sajátunkká váljon. Pedig, ha végig gondoljuk egyszerű dolgok ezek. Tenni érte pedig érdemes! Nem keseregni azon, ami nincs, örülni annak, ami megadatott! Akár esős az idő, akár napos, ha fúj a szél attól érezhetjük magunkat jól a bőrünkben.

A dánoknak tulajdonképpen szerencséjük van, hogy az éghajlatuk „összetereli” őket barátságos, meleg szobákban. Mi is megtanulhatnánk többet mosolyogni, megélni a mindennapokat. Lassítani, nem rohanni.

Ezek mellé a kellékek fontosak még. Az így kialakuló társas kapcsolatok az átlagosnál kiegyensúlyozottabbak, elégedettebbek. Ettől válnak a dánok boldogabb emberekké. Mi is jól érezhetjük magunkat a bőrünkben némi odafigyeléssel. Ha örömmel élünk, egyszerűen a boldogság érzése valóban apró dolgokon múlik. Nem, nem az számít, mekkora az autód, házad... a lelkedben mi lakik, mit tudsz visszaadni a körülötted élő embertársaidnak, mennyire vagy nyitott, segítőkész a mások problémájára. Örülni a másiknak, felül emelkedni a napi gondokon, kikapcsolni a külvilágot. Gyertyák, barátok, meleg takaró és csokoládé, vagy ölelő karok, kinek mikor mi hoz felüdülést.




A környezet hatásai vitathatatlanul lényegesek: a színek, formák mellé a virágok, egy jó pohár bor, baráti beszélgetés, odafigyelés a gyereknek mesélés, vagy az örömmel elvégzett munka az, ami boldoggá teheti a párkapcsolatunkat.

A szemet is gyönyörködtető képek és az inspiráló könyvnek a segítségével lépésről lépésre sajátíthatjuk el a hygge életérzést: megtudhatjuk, milyen szerepet játszanak ebben
a fények, a jó ételek, a társas kapcsolatok, az ünnepek vagy éppen a napi rituálék életünkben.

A rengeteg érdekes információ és összefüggés mellett a a gazdagon illusztrált kötet olyan ismert emberektől idéz, akiknek érdemes a szavaira figyelnünk. A híres dán meseíró Andersen, Kierkegaard dán filozófus, Tova Jansson a Múmin figura megalkotója mellett többek között Teréz Anya, Nietzsche, Oascar Wilde gondolatai színesítik a kötet lapjait. Az okos gondolatok adnak még súlyt a tartalomnak.




Érdemes kipróbálni a hygge érzést és elvonulni egy barátságos sarokba egy forró csokoládéval. Sajátítsuk el, tegyük a mindennapjaink részévé, legyünk boldogok. Nem csak a szürke, hideg télben van nagy szükségünk a boldogság érzésére. Ha ezt sikerül elsajátítanunk, rájövünk: nincs is titok, tényleg fejben dől el minden. Hozzáállás kérdése csak. Menni fog nekünk is!

"Csodálatos dolog létezni - és összhangot találni önmagunkkal." 
Mogens Lorentzen 



A könyv a kiadótól kedvezménnyel megvásárolható ITT! 







Jaffa, Budapest, 2017
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155715655

Harangszótól harangszóig

Kapa Mátyás: Harangszótól harangszóig





                                                                                           











Kapa Mátyás új regénye a Harangszótól harangszóig a törökök által ostromlott, Jurisics Miklós által védett Kőszeg várába viszi vissza az olvasót. Nem csupán egy jó cím ez, ami remekül keretbe foglalja a mozgalmas cselekményt. Valóban egy harangszóval veszi kezdetét a regény, majd azzal is ér véget.



A nyitó Vészharang (itt a török) és a záró Harangok zúgása (győztünk!) közt egy lendületes, jól felépített, korhű és kalandos regényt kapunk.
Kőszeg több ostromot is kiállt a történelemben, mégis a legnagyobb próbatétele 1532. nyarán volt. Ekkor személyesen I. Szulejmán szultán vezette a hatalmas török sereget, aki kis "vakondtúrásnak" titulálta Kőszeg várát. Apró érdekesség, hogy Szulejmán eredetileg Bécset akarta elfoglalni, melynek ostromával három évvel korábban próbálkozott, de kudarcot vallott.

A várat alig néhány száz katona védte, mellettük képzetlen parasztok, a környék lakosai is harcoltak a túlerő ellen. A várvédőket némileg segítette az időjárás is. Jurisics sikerrel ellenállt a szultán seregeinek, jól kihasználva a helyzet adta előnyöket. Példa értékű volt az összefogás, kitartás. A biztos csatavesztés ellenére, életük kockáztatásával harcoltak. Sokban hasonlít ez a rész az egri hősökre, maguk a körülmények, hiszen ugyan az a korszaka a magyar történelemnek. Kőszeg ezzel is igazolta a végvárak jelentőségét. A török haderő ágyúkkal felszeret létszámát régebbi becslések 100 ezer főnél is többre tették. Ennek a valóban hatalmas seregnek a mozgatása, ellátása sem volt egyszerű feladat. A magyar falvakat lerohanták, felperzselték, kifosztották. A regény története nem csupán az ostrom három hetére korlátozódik, közel három év eseményeit öleli fel, bemutatva az előzményeket is.




A kőszegi várat megerősítő tapasztalt katona, Jurisics, amennyire lehetett felfegyverezte és kiképezte a parasztokat is, a saját pénzén lőport és lőszert vásárolt. Előzetesen Ausztriából is kért erősítést, de nem kapott. Ez sem újdonság a magyar történelemben, hogy magunkra maradtunk. A bécsi udvarnak nem volt fontos Kőszeg, inkább beáldozták volna.  A védők elhatározták, hogy a kőszegi várat a legvégsőkig tartani fogják. Jurisicsnak nem volt egyszerű dolga, a belső árulás is felbukkan a történetben. Elképesztő, hogy saját hazáját, embertársait néhány garasért mindig akad valaki, aki feladná. Ibrahim nagyvezír háromszor is kérte a vár és a város kulcsait, megadásra szólítva fel a védőket. Erre nem került sor, Jurisics elutasította minden esetben.

A történelmi tényekből kibontakozó regénybe egy romantikus szál is került. A kor erkölcseit jól mutatja a beárult Erzsébet története, aki bizony házasságtörés súlyos vétségét követte el. Persze nem egyedül, mégis ő az, aki bűnhődik. Nem is kicsit. A szerző jártas a jogban, a bírósági tárgyalás hihető és jól ábrázolja az akkori viszonyokat. Reméltem, hogy az aljas, galád vádoló, jól megbűnhődik. Ő az egyik igazán negatív figurája a regénynek. Úgy lett, nem maradt el a büntetése.

A valós szereplők mellé a kitalált személyek is kiváló jellemrajzot mutatnak. A regény elején megismert Balázs, és a két siheder fiú mellé a nők is elég jelentősek, kiemelkednek a városka lakosai: a kovács mester, a tanácsnok élethű megjelenítést kap. A két fiú András és István barátsága bír még jellemzően nagy erővel a történetben. István különösen nagy változásokon megy át, ami kenyértörésre juttatja a barátságukat.




Persze a fő hangsúly Jurisics alakján, a három hetes várostromon van. Érezhető a lőpor szaga, a veszély súlya és az erőt adó bátorság. A haditechnikai részek is megkapóan jók, érdekesek. Gondolok itt a törökök aknamunkáira, a magyar lelemény megmutatkozott, a védők ellen aknákat ástak és sikerült tönkretenniük a török aknászok a munkáját. Izgalmas és mozgalmas a cselekmény, minden szál jól kidolgozott. A mű lapjain képet kapunk a három részre szakadt Magyarország állapotáról. Érezhető az alapos háttér, a kor történetének kiváló megjelenítése. A szerző gondos kutatásokat végzett a témakörben, amit a kötet végi irodalomjegyzékből olvashatunk ki. Minden mondat, esemény a helyén van, jól olvasható, kerek és kidolgozott a regény cselekménye. Nyelvezete és szóhasználata jól illik a korszakhoz. A romantikus szál a boldogság vágya és a szerelem ereje teszi még színesebbé a történetet. Az igényes, szép borító Csikász Katalin keze munkáját dicséri.

A műben a valóságos történelmi alakok életútjának egy részét követhetjük nyomon. Magatartásukból, személyiségükből a példamutató emberséget emeli ki az író. Erre jelenleg is nagy szükség lenne. Kiderül a történetből, hogy Kőszegen a mai napig 11-kor miért húzzák meg a harangot.







A könyv fülszövege:
Az ​Úr 1529. esztendejében két király uralkodik Magyarhonban, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János hívei egymás ellen acsarkodnak. Eközben hatalmas török had vonul Bécs ellen, a fényes tekintetű és győzhetetlen Szulejmán vezetésével… Az ostrom elbukik, de csak idő kérdése, mikor indul az újabb hadjárat. Hiába küldi Ferdinánd király a tehetséges Jurisics Miklóst Konstantinápolyba, béketárgyalásra, Szulejmán hajthatatlan. Az Úr 1532. esztendejében ismét megindul a pogány fergeteg nyugat felé – Magyarországon keresztül. A sors kifürkészhetetlen szeszélye azonban egy fallal körülvett csöppnyi várost vet a százezres török sereg útjába, a védők élén Jurisics Miklóssal. De mire juthat negyvenhat katona, no meg néhány száz felfegyverzett polgár és paraszt a roppant túlerővel szemben? Milyen titkot rejt Kőszeg és környéke, amely más irányba terelheti a történelmet? Vajon Leónidasz spártai király és háromszáz harcosának sorsára jutnak a pogány áradattal dacoló hősök? Aki ismeri Kőszeg ostromának történetét, a legfontosabb kérdésre tudhatja a választ. De a végkifejletig rejtélyek, kalandok, romantika, hűség és árulás kuszálják a szálakat…

Kapa Mátyás: Budapesten született 1975-ben. Ügyvéd, egyetemi oktató, emellett történelmi tárgyú regények szerzője. Nevéhez fűződik a "Félhomály" című sorozat. Ennek részei: Római hajnal, Ködös Frankhon, Árnyak Bizánc felett. Tavaly a Cegléd regénye azaz: Izzik a parázs címmel jelent meg kötete.

2015 óta a Történelmiregény-írók Társaságának elnöke.





Historycum, 2017
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158084512 Borító: Csikász Katalin

képek: a várvédők emléktáblája, Jurisics Miklós szobra Kőszegen.

Gyilkosság az Orient expresszen

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen 




                                             








A brit krimiírónő 1934-ben írt, egyik leghíresebb könyve, amiből több filmes feldolgozás is született.
Talán a legismertebb verzió 1974-ben készült, olyan sztárokkal, mint Lauren Bacall, Albert Finney, Ingrid Bergman, Sean Connery, és Vanessa Redgrave. Ezt a filmet hat Oscar-díjra jelölték.

A legfrissebb filmváltozat pedig éppen most került a hazai mozikba. A belga magándetektívet, Hercule Poirot (ejtsd: erkül poáró), alakját a rendezésért is felelős Kenneth Branagh kelti életre.
A friss, 2017-es változatban többek között Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Penélope Cruz, Willem Dafoe és Johnny Depp domborít.


Néhány gondolat a remek könyvről, ami az írónő tizenhatodik regénye. Igazi klasszikus krimi Agatha nénitől. Mindenképpen az írónő legjobbjai közt a helye, pedig nem egyszerű felállítani bármiféle kiválósági sorrendet a bőséges termésből. Agatha Christie 147 kisregény, 15 dráma, 90 regény szerzője.




Ez a történet Poirot mester egyik legbravúrosabb nyomozását eleveníti meg. Mellé valóságos mítoszt teremtett a régi, minden kényelemmel felszerelt luxusvonat, az Orient-expressz köré. Így már maga a helyszín is különleges, zárt térben, az Európát átszelő vonatúton történik a rejtélyes gyilkosság. Tizenhárom idegen reked összezárva a vonaton, (egyikük Poirot), persze mindegyikük gyanúsított. Mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak rejtegetni való titkai, mindenki lehet(ne) gyilkos. Csak egyetlen férfi oldhatja meg a rejtélyt, versenyt futva az idővel, Ő Poirot, akit egy sürgős ügy Isztambulból Angliába szólít. Az Orient expresszen már nincs szabad hely, ám barátja a szintén belga származású Bouc elintézi, hogy Poirot mégis fülkét kapjon a szerelvényen. Bouc a Nemzetközi Hálókocsi Társaság igazgatója. Az utazási körülményeket a rendkívüli hideg időjárás és a havazás nehezíti.




Az utasok megismerése után az első éjszaka titokzatos történései, zajai gyilkosságba torkollnak. Természetesen mindenkinek bomba biztos alibije van, ráadásul olyan személyek igazolják egymást, akik látszólag semmilyen kapcsolatban nincsenek egymással. Feltűnik egy titokzatos nő vörös selyemkimonóban, ami egyik utasnak sincs, a tettes vagy tettesek mindent megtesznek, hogy a lehető legjobban összekuszálják a szálakat.



Poirot az indítékot elég hamar megleli, ahogyan az ellenszenves amerikai Ratchett eredeti neve is kiderül: Cassetti volt. Róla borzalmas dolgok derülnek ki: Amerikában néhány évvel korábban elrabolt egy kislányt, Daisy Armstrongot, egy katonatiszt kisgyerekét, hatalmas váltságdíjat zsarolt ki a családtól, majd megölte a kislányt. Mesterien felépített történet bontakozik ki a lapokon. Izgalmas és fordulatos a történet. Elképesztő, hogy egy véletlenül leszakadt gomb is mennyire jelentőséggel bír.

Nem véletlenül lett népszerű Christie ezen detektívtörténete. Megvan benne minden, ami megragadja az olvasók képzeletét: különleges helyszín, titokzatos és véres gyilkosság, ismeretlen indíték, látszólag megdönthetetlen alibik - no meg a kis belga detektív varázslatos alakja. A Gyilkosság az Orient Expresszen azért is különleges, mert egyike azon ritka krimiknek, melyeknek keletkezésére valós események voltak hatással.

Az éjjel megölt férfit szinte lemészárolták, ráadásul testén különböző típusú késnyomok vannak, amik arra utalnak, hogy legalább ketten is ledöfték, ami elég furcsa. A vagon el volt zárva a többitől tehát valaki onnan volt a tettes, aki ott utazik a vonaton. Poirot a titokzatos rejtélyt megoldja, két megoldással is előáll.

Elég meglepő lesz a megoldás az bizonyos. A remek karakterek emelik a történet színvonalát. Csodás jellemrajzokat kapunk minden szereplő esetében. Kiemelkedik a báróné alakja és a két angol utas, bár a titkár és komorna alakja is kiváló. A sötét titok, amik összeköti a megoldást az utasokkal valóban meglepő. Igazi bosszúszomjas ítélőszék lett a vonat utasaiból. Valljuk be, joggal.

Érdekességek: a leendő áldozat a történet elején megkörnyékezi Poirot-t, hogy dolgozzon neki, mert érzi, hogy valakik meg akarják ölni. Poirot nem vállalja az ellenszenves amerikai férfi ajánlatát. Másnap az amerikait holtan találják a kabinjában. Meglepő, de szinte minden nemzetből van valaki az utasok között: utazik itt amerikai, angol, német, svéd, olasz, francia és még természetesen magyar is akad. Ugyanis az egyik utas egy magyar származású grófné és férje.

A Gyilkosság az Orient expresszen új feldolgozása úgy érzem azoknak lesz igazán érdekes, akik nem látták a korábbi filmeket, nem olvasták a könyvet. Szépen fényképezett, lendületes, sztárokban sincs hiány. Azonban a régit nem tudja felülmúlni, csak hozza a nézhető szintet. Ami azért nem kevés, a jó kikapcsolódást, szórakozást garantálja. A könyv pedig tényleg letehetetlen.






























Helikon, Budapest, 2017
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279244 · Fordította: Katona Tamás

Ó, evés gyönyörűsége és A sör

Ó, evés gyönyörűsége  
A gasztronómia füveskönyve




                                                     



"Minden gomba ehető. Igaz, némelyik csak egyszer."








Ebben a könyvajánlóban a Lazi Kiadó két frissen megjelent füveskönyvéről olvashatunk. Előbb merüljünk el a gasztronómiában, majd igyunk rá. Evés után leöblítjük a finom falatokat egy jó kupa sörrel!


Az evés az élet alapvető és fontos része. Az étkezés története egyidős az emberiséggel, hiszen táplálék nélkül nem tudnánk létezni. Tagadhatatlanul élvezetes a finom falatok fogyasztása. A magyar konyha is méltán ismert és híres.

Maga a szó közismert, de nézzük, mit is takar?
A szó gyökere a görög „gaszter” vagy „gasztrosz”, ami gyomrot jelent és „gnomosz”, tudás vagy törvény. Együttesen tehát, az ételek és az italok kifinomult és szakértő ismeretét jelenti. Tágabb értelmezésben az étkezés kultúráját, a magas szintű szakácsmesterséget, ínyencmesterséget foglalja magába. Az érzékeink a finom ízek, illatokra azonnal beindulnak. Akár egy finom paprikás, sütemények vagy italok aromájára. A főzés nem is kérdés, tudomány. Hagyományai folyamatosan alakultak, változtak a korok, ízlések szerint.

Móra Ferenc megállapításával a három legkelendőbb könyvek egyike mindig a szakácskönyv. Receptgyűjtemények, egyéni alkotások cserélnek gazdát, mesterszakácsok és felkapott idolok mutatják be a nagyérdeműnek főzőtudományukat. A régi rómaiak feljegyzései a pompás lakomákról közismertek, de a szakácskönyvek közül a legismertebb Jean Anthelme Brillat-Savarin (1755–1826), Az ízek élettana című könyve a 19. század utolsó éveiből. Ezen műből is több megállapítás bekerült ebbe a remek gyűjteménybe. Tetszett, ahogy a népek konyháját körbejárta, jellemzőit sokszor humorosan bemutatta, jellegzetesebb típusait felsorolta ételeiknek, boraiknak.


Azt is rég tudjuk, társaságban jobb ízű a falat. A magyar ismert szakácsok és irodalmi alakok idézetei is helytállóak a mai napig. Sok bölcs és találó megállapítás van a kötetben Emma asszony, Gundel Károly és Magyar Elek konyhájából. Olvashatunk és elmélkedhetünk még Krúdy Gyula, Márai Sándor, Hamvas Béla, Dobbos C. József cukrász ételekről, étkezéssel kapcsolatos bölcsességein. Természetesen a finom étkek mellett a desszertek, kísérő italok is szóba kerülnek. Meglepően informatív könyvecske ez. A régi hagyományok, korok szokásai és az újabb ízek megjelenése és elterjedése függött a földrajzi felfedezésektől.




Kifejezetten tetszett az ételek, italok megjelenése az irodalomban rész. Hugo, Dumas, Mikszáth, József Attila vagy Agatha Christie mellett a mai kor fontosabb gondolkodóitól is akad idézet az ételekről, finomságokról a vendéglátásról. Így Vinkó József, Váncsa István észrevételei is olvashatóak a válogatásban. Közmondások is adnak ízelítőt a világ konyhájáról, az evés filozófiájáról vagy a szakácsok lelkéről. Valóban érdekes elgondolkodni a különböző kultúrák étkezési szokásainak kialakulásán, jellemző finomságaikról.
Az evés filozófia, amiről ez a kötet sok jellemző gondolattal ad bepillantást az evés gyönyöreibe.
A végére egy találóan bölcs gondolat:


"Az étel a paradicsomtól és a bazsalikomtól olaszos, a bortól és a tárkonytól franciás, a tejföltől oroszos, az oregánótól görögös, a szójaszósztól kínai lesz. A fokhagymától finom. "






Lazi, Szeged, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673370




A sör füveskönyve


                                                             



"Sörből is lehet túl sokat inni.
De eleget soha!"






Ezzel a roppant elmés megállapítással indul a kötet. A sör talán a legnépszerűbb itallá lett napjainkra.

Őseink mindig a bor dicséretét zengték, ám amióta léteznek tárgyi és írásos emlékek, tudjuk, hogy itták a sört is. Gondoljunk csak a görög mondákra és az isteni italra a méhser-re! (már megint a görögök). Már a suméroktól is maradtak fenn olyan kocsmadalok, amelyben a sör dicséretét zengik.
Irodalmi életünkre is erősen hat, jelen van és játszik szerepet az alkohol. A sör kiemelkedően fontos már az ókor irodalmában is. Megjelenése daloktól kezdve a klasszikus művekig sorolhatnám számtalan előfordulásait. Talán a legközismertebb egyike Hrabal, aki köztudottan sörkedvelő volt. A Sörgyári capricció klasszikus filmen is. Persze, hogy szerepel ebben a válogatásban a sörgyárak trubadúrja, a cseh Hrabal, akinek talán nem is létezik hiteles fotója habos korsó nélkül.



Mellette még a korábbi korok íróinak és költőinek névsora pedig kifejezetten impozáns, gondoljunk csak Goethére, Victor Hugóra vagy Dosztojevszkijre. Nálunk Ady, Jókai, Mikszáth, Móricz, József Attila emelik poharuk… illetve jegyzik meg elmésen ötletes, találó gondolataikat a sörről.
Köztudottan a sörgyártás bizony szinte egyidős az emberiséggel. Sört már az ókorban is készítettek. Az elterjedésében nagymértékben hozzájárultak a szerzetesek, kolostorokban főzték a seritalt.
Az irodalmi és történelmi kitekintő mellett napjaink zenéire is gondolt a szerkesztő a Sörömzene részben.
Világos vagy barna, árpa vagy búza sör, csak hideg legyen. Jó elmélkedő olvasást egy korsó párásan hideg sör mellett a kötethez!


"Három sör után az ember idióta, tíz után géniusz."

Bohumil Hrabal






Lazi, Szeged, 2017
176 oldal · ISBN: 9789632673288

Butcher’s Crossing

John Williams: Butcher’s Crossing


                               















Könnyen olvasható, szinte egy szuszra olvastam el, beférkőzött a bőröm alá, a szívembe Williams története. A végig egyszerű nyelvezetű, mégis nehéz történet, ad okot gondolkodásra. Csodás képei megelevenednek az olvasó előtt. A táj, természeti elemek harca az emberi kitartásról erkölcsi tartásról, kapzsiságról és nagyvonalúságról, a boldogságkeresésről mesél. Williams felépít minden idillt aztán úgy dönti romba az egészet ahogyan van. Induljunk nyugatra, Colorado hegyei közé bölényvadászatra!

Bölcsen megírt történet a Stoner és az Augustus szerzőjétől, ami kikerekedik a végére. Sokszor a fájdalmas életről és helykeresésről, a beilleszkedésről és a lemondásokról szól.

Fiatal főhősünk Will Andrews 1873-ban nekivág a vadnyugatnak, beleunva a Harvard könyveibe, kötöttségeibe. Régi életével szakítva új barátokra találva lázad, szabadságra, vad kalandokra vágyik. A vadnyugat a felnőtté válás, férfivá érés, és a szabad életet jelenti számára. Zöldfülű és tapasztalatlan, "még a tenyere s puha", de elvárásai nagyok. Butcher’s Crossing a vadnyugati kisvároska, ahol új életét eltervezi. Az alig néhány házból álló porfészek is a megváltásra vár. Olyan város, amely csak a bölényvadászok számára létező hely. A vasút az, ami hozhat fellendülést. Azonban ahogy ez lenni szokott a fejlődés pusztítással jár.


A Stoner a magány története volt, egyetlen főhősünk szürke életének krónikája. Ez a regény teljesen más amerikai történet. Ez egy karakterközpontú történet - bár a főszereplők nem sokat beszélnek. Maga a táj és az időjárás legalább annyira meghatározó lesz. A karakterek pszichológiai dimenziójába pillanthatunk be, lelkük sötétségébe láthatunk. Itt a négy férfi ugyan együtt indul bölényvadászatra, közös a cél, mégis mindenki a saját kis mikrovilágában él. A várható haszon, a pénz az összetartó erő. Andrews menet közben döbben rá, mennyire felkészületlen erre az életre, kalandra. Amerika, 1873: bátor, az őrültségig vakmerő férfiak bölény vadászatra indulnak, ám a coloradói hegyekbe vezető hosszú út, az öldöklés, a közelítő tél, a sorozatos balszerencsék testben és lélekben egyaránt próbára teszik őket!
A társaság motorja a mindig ellenkező Schneider, ő a nyúzó, aki Willt is betanítja a mesterségbe.
Az emberien szánalmas, istenfélő alkoholista Charley Hoge alakja volt még számomra emberien kiemelkedő.

A hamarosan mértéktelenné váló, öldöklő vadászat véres és iszonyatos képei az emberi gyarlóság remek példája. Nem tudják mi az elég, ölik halomra a bölényeket. Megdöbbentő volt olvasni a vadászok mérhetetlen kapzsiságáról, dolgozott bennem a tehetetlen düh, hogy bosszút álljak a szerencsétlen és vétlen állatokért a vadászokon a kapzsiságért. Ismét bebizonyosodik, a legnagyobb állat az ember. Vér és lőporszag keveredik a hideg széllel és a whisky ízével. A szerencse hamarosan elpártol mellőlük, a balszerencse-sorozat pedig embert és idegeket próbáló lesz mindannyiuk számára.

A természeti elemekkel is meg kell küzdeniük, az elhúzódó vadászatnak a hirtelen lecsapó hóvihar, jeges szél vet véget. A saját túlélésük lesz a cél, hiszen a coloradói hegyek foglyai lettek. A várható olvadás úgy négy-hat hónapjukat veszi igénybe. Ez testben és lélekben egyaránt megvisel mindenkit. A kényszerű összezártság, kiszolgáltatottságban csendben izzik fel közöttük a gyűlölet. Az eldugott völgy megtalálása is nehéz volt, a téli megpróbáltatások után azonban a visszaút tragédiába fordul.

A regény elején találó Ralph Waldo Emerson mottó a természet nagyságáról, szépségéről. Talán ez összegzésnek is elfogadható. Kicsik vagyunk, sorsunk egy fenti erő kezében van. Még ha ezt csak későn tapasztaljuk és vesszük is tudomásul. Saját kárunkon, feláldozva mindenünket. William prózája kíméletlen, naturálisan brutális. Jól felépített mondatainak nyers lírája nem sok szentimentalizmust mutat.

A vadnyugati álom itt leomlik. Ez nem csak egy történet egy fiatalemberről, Will Andrewsről, aki otthagyja a Harvardot, hogy nyugatra menjen és megtalálja önmagát. Egy sikoly az ősvadonért, a kiirtott állatokért, az anyatermészet kiáltása ez. A bölényekről megtudhatunk érdekességeket.


A szerelmi viszony egyszerű tisztasága szép pillanatai a regénynek. Francine is a saját álmait keresi, mint Will. Jól színesítik, teszik még lüktetőbbé a történetet Will érzéseit, vágyait és gondolatait. A történet végére egy egészen más Willt látunk. A lezárás pedig mint a pokol tisztítótüze érkezik. Az életről van szó, ahol a cél megtalálása, valamint az alapvető túlélés a fontos.

Furcsa, de jobb későn alapon a Stoner 2015-ös sikere után lett igazán ismert a szerző neve az olvasók körében. A Stoner hozzám picit közelebb állt, ám az itt ábrázolt vadnyugati álom és az emberi gyarlóság mellett a véres és szomorú valóság bontakozik ki, ami elszomorító. Az azonban bizonyos, hogy egy nívós irodalmi élményt ad az olvasóknak. Ezt az élményt a gyönyörű és színvonalas fordítás is emeli.




John Edward Williams 
(1922-1994) amerikai író, költő, egyetemi tanár. Denverben tanult, majd tanított irodalmat. Két verseskötete mellett négy regénye jelent meg élete során: Nothing but the Night (1948), Butchers Crossing (1960) Stoner (1965) Augustus (1972). Ötödik regénye a The Sleep of Reason 1994-ben bekövetkezett halála miatt befejezetlen maradt.










Eredeti mű: John Williams: Butcher's Crossing (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1960.
Park, Budapest, 2017
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553725 · Fordította: Gy. Horváth László

Az utolsó oroszlánkölyök

Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök 
Rákóczi I.







"Gyarlók vagyunk, barátom, csak emberek, semmi más, és ezen a trónra lépés sem változtat egy szemernyit sem."                                                                   







Csikász Lajos az Anjouk krónikásaként lett ismert az olvasók előtt. A Vörös-kék lobogók sorozata már átvezet a kuruc korba. Ezúttal Az utolsó oroszlánkölyök azaz II: Rákóczi Ferenc életéhez nyúlt vissza. Valóban zseniális, hibátlan történet kerekedett ki ismét a klaviatúrájából. Nem csak a történelmi tények, a valós személyek emberi oldalának ábrázolása sikerült kiválóan. Szépirodalmi igényességgel megírt, gyönyörű leírórészek mellett korhű szöveg, sok humorral és remek történetvezetéssel ad élményt olvasóinak. Ez egy fontos és kiemelkedő regény az írói pályán, nem csak az eddigi legszebb borító miatt.






A történet jóval hamarabb kezdődik, amíg a két öntörvényű, erős egyéniséggel rendelkező majdani szülők egymásra találtak. Vagyis I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona kapcsolata adja az előzményt. Némi szülői ráhatással, az ország érdekeit is szem előtt tartva került a két fiatal a házasság kötelékébe. Addig azonban sok esemény előzi meg az esküvőt.

A regény cselekménye két idősíkon fut: az 1660-as évek eseményeit bemutató fejezetek közé átvezetőként a Rodostóban száműzetésben élő, már idős, vezérlő fejedelem és Mikes Kelemen beszélgetései kerültek. Afféle történetmesélős, baráti beszélgetés, amiben a már beteg fejedelem visszaemlékezik. Ez által kel életre a régmúlt története. Bepillanthatunk a két ember kapcsolatába, megismerjük az ő barátságukat, gondolkodásukat is.







A fordulatos, cselekményekben gazdag történet a korszak remek krónikája. Munkács várában veszi kezdetét a regény fonala. Báthory Zsófia szigorú, de következetes anya volt. Erős kézzel intézte a birtok ügyeit és tartotta felügyelete alatt a gazdag, úrifiúk életét élő I. Rákóczi Ferenc -Ferkó- életét. Mint megtudjuk, az alig húsz éves fiú, remek vadász, igazi sármos szépfiú, bár kissé léha módon viselkedik. Nem csoda, ha elsőre Ilona ellenszenves, üresfejű alaknak tartja. Ferkó betegeskedő, idős anyja elhatározza az ország sorsára gondolva, ideje a házasságnak, talán megkomolyodik és utódokat is nemz imádott fiacskája, nem csak fattyúkat... Ferkó remek jellemrajza fokozatosan alakul, rajzolódik ki a későbbiekben egy odaadó, szerelmes hős alakja. Aki bizony művelt és remekül tudja kezelni anyja szigorát.



Másik fontos helyszín a Zrínyiek birtoka Csáktornya. Itt egy réges-rég eladósorba került, szépséges leány ismerkedik a szerelemmel. Zrínyi Ilona a történet kezdetén huszonkét évesen már vénlánynak számít az akkori elvárások szerint. Szülei őt szánják Ferkónak, amiről ők már egymás közt egyezkedtek, természetesen a két fiatal tudta nélkül. Ez is elég jellemző a kor házasságaira, hogy a politika és a vagyon kovácsolta össze. Nekik még szerencséjük is volt, hiszen kialakult köztük egy mélységes vonzalom, amit Ilona műveltsége és elhívatottsága is segített. A szülők vizitre érkeznek Trencsénbe, aminek része a Teplicei hőforrás. A gazdagok betegségének számító köszvény mind Zrínyi Pétert mind pedig Zsófia asszonyt kínozta. A fürdőkúra jó ürügy a két fiatal "véletlen" megismerkedésének. Van itt még egy igen ötletes találkozás Zrínyi Ilona és a még gyermek Thököly Imre között, akire igen nagy hatást gyakorol Ilona kisasszony bája. Kikacsintós módon Csikász Lajos visszautal a korábbi műveire, lokálpatrióta énjének engedve a kunok és Öcsöd most is említésre kerül. Az egyik jelentősebb mellékszereplőt Öcsödi-Kun Máriát említeném. Az a bizonyos, csatában eldördülő pisztolylövés egyféle megoldással őt hozza be a történetbe. A folytonos portyák, harcok a török ellen éppen olyan jellemzőek a három részre szakadt országra, mint a bécsi udvar alávaló taktikái.



Persze a férfiak tárgyalásainak középpontjában az ország sorsa áll. Elszakadni a Habsburgoktól, leváltani Lipót császárt. Az akkori Magyarország kibontakozó képéhez szorosan kötődik a Wesselényi-féle összeesküvés. Ezek a tervek, álmok szövögetése bizony veszélyes. A mozgalmas történetben nincs hiány eseményekben. Az érdeklődést végig tartja, feszültségek követik egymást. Ilona szülei, Wesselényi alakja vagy a császár és talpnyalóinak köre remek karakterrajzokat eredményez, élő, valós személyekké válnak olvasás közben. Minden mondat vagy szó a helyén van,
a karakter remekül ábrázoltak. A ​nagy múltú Zrínyi-család két ikonikus alakjáról (apa és lánya) mellett a nagy múltú Rákócziak portréja is alapos és kiemelkedő. A sokoldalúan művelt Ilona sorsának gyökeres megváltozása, nehéz természetű anyósának portréja is lenyűgöző. A két anya, Báthory Zsófia és Frangepán Katalin mint két anyatigris terelgeti, óvja és védi gyermekeiket. Születés és halál, örömök és tragédiák váltakoznak az életükben. Jól nyomon követhető, miként vált Zrínyi Ilona a magyar történelem és a későbbiekben Európa legbátrabb és legjelentősebb asszonyává.


Jó volt megismerni Zrínyi Ilona és családja vagy Báthory Zsófia alakját, a fiatal Rákóczi Ferencet. Megannyi élő, lélegző történelmi személy, akik mellett az elképzelt mellékszereplők is mind életre keltek a könyv lapjain. Lendületes, olvasmányos, poénoktól sem mentes. Valódi mestere Csikász Lajos az írásnak, a történetmesélésnek. Egy tavaszi reggellel nyit a regény, majd a rodostói este költői szépségű képeivel zárul.

Csak ajánlani tudom az igényes olvasóknak és nagyon várom a folytatásokat






Dicső és szép dolog a hazáért meghalni, de még szebb érte élni, ám a legszebb a haza egészségére inni.

(Horatius)



Csikász Lajos: (1964.)


Földrajz - történelem szakon végzett a József Attila Tudományegyetemen. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportjának munkatársa. Több mint húsz éve ír, 1999-ben elnyerte a Zsoldos Péter-díjat.

2013-ban jelent meg az Anjou-lobogók alatt sorozat nyitókötete, ami eddig összesen négy részesre bővült. 2016 őszén jelent meg az új sorozatának A félhold alkonyának nyitókötete, a Vörös-kék lobogók alatt, majd idén tavasszal a folytatás A kuruc király.
Szegeden él feleségével és két fiával.

















Gold Book, Debrecen, 2017
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634264453 Borító Csikász Katalin

A nevem: Jack Reacher

Lee Child: A nevem: Jack Reacher 



                                                     










Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon főként az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.Eddig ez a novaválogatás a 22. Reacher-történet.




Jack Reacher nagyszerű karakter. Nem csak termete miatt kimagasló a krimiirodalomból. Nincs bőröndje. Nincs úti célja. Nincs középső neve. Ő Jack Reacher. Kávéfüggő ex-nyomozó.
Sok szimpatikus vonással bír, gondolkodásmódjával, határozott, erős és előrelátó, kiváló helyzetfelismerései az igazság bajnokává tették. Remek megfigyelő, az ellenfél fejével próbál gondolkozni, így tud mindig egy lépéssel a rossz fiúk előtt járni.




Ez a válogatás is jól ábrázolja, illetve teszi fontossá termetét, erejét. Ami legjobban tetszett a történetek tökéletes hangulata mellett, hogy Reacher életének különböző szakaszaiba pillanthatunk bele. Megismerjük, feltűnik kamaszként, fiatal felnőttként, majd a későbbiekben mint katonai rendőr és a leszerelése utáni időszakról is akad történet. Két novella már e-könyvben illetve bónuszként megjelent egy régebbi kötet végén. A Hőség és a James Penney új élete tényleg a két legjobb történet a válogatásból. Igazán mindegyik hozza a szokott feszes történetvezetést, Child stílusát. Már az első, ahol szokása szerint Reacher csupán éppen arra járt és besétál egy rendőrségi akció közepébe. Ami további bonyodalmakat kelt, hiszen kiváló megfigyeléssel olyat vesz észre, amit nem kellene... A látszólag semmi különös történet meglepő csavarral zárul. Ez az epizód is jól mutatja, Reachert bárhol megtalálja a bűn, önzetlenül felléphet az igazság mellett.

A jó érzékkel másodiknak beszerkesztett Másodszülött beszédes címe a kamasz Reachert mutatja be. Okinavai áthelyezésük és beilleszkedésük nem megy minden zökkenő nélkül. Itt még együtt a család, papa, mama és a két fiú. Lényegi momentum, ahogy a papa elgondolkodik, felméri két fia képességeit, jövőbeni lehetőségeiket. A középpontban egy iskolai különbözeti vizsga áll, némi helyi bandaháborúval megspékelve.
Ha valaha is elgondolkodtatok Jack Reacher múltjáról - hogyan lett akció hős -, itt még a 13 éves Reachert is megismerhetjük, aki már olyan erős, amivel számolni kell. Lee Child és hőse, mindig pontosan tudja, mit csinál, és azt jól csinálja. Legjobb, amikor a látszólag semmitmondó ügyből kikerekedik egy dráma.




A Hőség tényleg az egyik legerősebb történet. Itt 1977 júliusában járunk, amikor a majdnem tizenhét éves Jack Reacher először érkezik New Yorkba, hogy meglátogassa a bátyját. Emlékezetes lesz a látogatás nem csupán a nagy new yorki áramszünet miatt, ami valóban akkor volt és épített be az eseményekbe Lee Child. Ilyen finoman leírt autós szex-kalandot ritkán olvasni krimiben. Nem csupán a "tűzkeresztségen" esik át Reacher, de egy sorozatgyilkost is segít elkapni. A hatalmas hőség fullasztó, a vihar előtti állapot jól érzékelhető Child írásában. Mellékesen egy maffiózó is rendőrkézre kerül. A novella általában nem túl népszerű műfaj, rövidsége nehéz feladatot ad a szerzőnek. A felvillanó helyzetek, a szerelmespárokra vadászó sorozatgyilkos, szervezett bűnözés
és a szárnyait bontogató Reacher azonban ad egy remek ízt a sorozatot nem ismerőknek, amíg a már kedvelők is megkapják a szokott, feszes történetet. Van bőven izgalom, még a további történetekben is.



A James Penney új élete novella főhőse természetesen ismét Jack Reacher. A volt katona miért lesz kénytelen menekülni, hogyan, kinek a segítségével kezd új életet? Váratlan, hatalmas csavar van a történet végén! Rövid és erős, poénos novella ez.
Mivel a sorozat és a karakter a kedvenceim közt van, kettő kivételével minden megjelentet olvastam kijelenthetem: Élveztem ezeket a történeteket, jól illik a többihez, Reacher alakjához, és nem okozott csalódást. Jól szórakoztam Reacher mellett jó volt bebarangolni Amerikát. Okinava
és New York mellett az amerikai Dél és Kanada vadonja is feltűnik. Egy nagy utazás Reacherrel, ahol az idő gyorsan megy. Nem számít, milyen messzire utazik Reacher , a baj mindig megtalálja őt. A rövidebb epizódok is kidolgozottak, élvezhetőek. Öröm volt olvasni azokat, ahol a családról írt, ad háttér információkat Lee Child. Kiemelném még a Kisebb háborúk, az Üres szoba, Éjszaka egy bárban epizódokat. Itt az utóbbiban olyan fordul elő, ami ritka: Reacher téved. Egy percig, talán.

Igazán remek lezárást adott az utolsó, ami az amerikai társadalomról is képet ad: a Festmény egy nagyvárosi bisztróról kifejező és jó hangulatú zárás. Nem csak az 1977-es áramszünet valós esemény, de a novellában feltűnő festmény is létezik. Edward Hopper Az Éjjeli baglyok (Nighthawks) 1942. festménye, mely az amerikai festőművész egyik legismertebb alkotása. Nem mellékesen egy akcióba leshetünk bele, ami komoly befolyással lehet a világ sorsára is. Talán ez már az új, idehaza februárban megjelenő történethez vezet el bennünket, olvasókat.


Ez a rendkívül szórakoztató gyűjtemény további betekintést nyújt egy olyan karakter életébe, amely az elmúlt 20 évben egy valóban ikonikus fiktív szereplővé vált. Ha szereted Jack Reachert, ezt a könyvet el kell olvasnod.



ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!

Lee Child: eredeti nevén Jim Grant (1954. 10. 29. - ) az egyik legnépszerűbb krimiíró a világon. Regényeit több, mint negyven nyelvre lefordították, három könyvét megfilmesítették, számtalan díjat nyert.Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját.

Legutóbb a Krimiírók Szövetségének életműdíját. Lee Child Angliában született, de 1998 óta az USA-ban él feleségével.
















Eredeti mű: Lee Child: No Middle Name
General Press, Budapest, 2017
352 oldal · ISBN: 9789634520795 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Kalandor a tengeren

Izolde Johannsen: Kalandor a tengeren  
A legsikeresebb német portyázó története





                                                           











Nem tudom mit is írhatnék, Izolde feladta a leckét! Ismét elképesztő sok valós kaland és hiteles háttérrel megrajzolt történelmi akció részesei lehet az érdeklődő olvasó. Számomra elképesztő a történelem ezen része, hiszen erről alig tudunk valamit. A sorsdöntő csaták és hadviselés elsősorban
a szárazföldön zajlottak. A tengerekről valahogy megfeledkeztünk, pedig nagyon fontos események történtek ott is. Élmény volt olvasni, megismerni a hajó történetét.




A könyv fülszövegéből:

"1939. október 21.
Az Admiral Scheer páncéloshajó legénysége új parancsnokot kapott. Csak annyit tudtak róla, hogy az Északi-tengeri Biztonsági Parancsnok vezérkari főnökeként dolgozott. Tehát inkább tudós, mint katona. Valaki hallotta, hogy már szagolt puskaport, harcolt Jütlandnál. Akkor mégsem lehet fakezű irodakukac."


Nos, innen veszi kezdetét ez a lenyűgöző, izgalmas történet.

Theodor Krancke sorhajókapitányról és a legénységről, összetartásról most is nagyon plasztikus képet kapunk. Az Admiral Scheer parancsnoka emberségből itt is kiemelkedő alakja a történéseknek.
A szokásos alapossággal és tudással megírt történelmi visszatekintés ez esetben jól végződik. Apró spoiler, de a hajó haza érkezik Kielbe... ami utána történik igazi cliffhanfger végére! Ne roranjak előre, hiszen addig számtalan esemény ad izgalmas történést. A hajó és kapitánya mellett megismerjük a legénység azaz: az egyszerű emberek gondolkodását, kitartását is. Elhívatottságuk lenyűgöző. Valóban tiszteletet érdemlő a matrózok, kiszolgálószemélyzet története. Apró pontok vagyunk a nagy politikai gépezetben, a kisemberek sorsa azért meghatározó. Emberi arcot ad világégésnek, megrázó és elgondolkoztató. A legénység személyes élményei, gondolatai éppen úgy megjelennek, mint a kapitány felelősségteljes gondolkodása. A hajó sikeres kalandorrá válása elképesztően izgalmas történet.

A második világháború tengeri csatái sok titkot, érdekességet rejtenek. Németország ugyanis nem volt tengeri nagyhatalom. Szerettem olvasni jó volt elmerülni, részese lenni ezeknek a tengeri csatáknak. Jó volt olvasni az emberi oldaláról, a háború borzalmai mellett. Amikor elismerték egymást az ellenfelek, vagy egyszerűen az emberi megnyilvánulásokról. A hatalmas munka, precíz anyaggyűjtés, érezhető hozzáértés kiváló történelmi olvasókönyvet eredményezett. Izolde Johannsen harmadszor adta vissza a hitem, van új a nap alatt, vannak még titkok, kalandok és megrázó, meglepő történetek a mélyben. Elképesztő alapossággal ad sok információt, letehetetlenné téve ezt a történetet is. Nem csak mert tenger és hajók állnak a főszerepben, amit hajlamosak vagyunk elfeledni. Az időjárási viszontagságoknak kiszolgáltatva, elhívatottságukról tanúbizonyságot tevő matrózok és a kapitány embersége megható és elképesztő. Mai szemmel emberfeletti, amit véghez vittek ezek az emberek.




Az emberi életek, sorsok összefonódása a történelem viharaiban ismét elképesztő. Vajon, most tudnánk-e hasonlót produkálni? Szerintem -sajnos- nem. Az Admiral Graf Spee páncéloshajó pusztulásával ér véget az első regény, ami mögött emberi büszkeség is állt. Az elkötelezett hazaszeretet, kitartás diadaláról mesél ez a történet is. Képei plasztikusan élők, elevenek az olvasó számára. A hajót Reinhard Scheer  (1863-1928) tengernagyról nevezték el. Az Admiral Scheer eredetileg, viszonylag gyenge vértezete ellenére a páncélos hajó besorolást kapta, de később,  1940. februárjában, a hajóját átminősítették nehézcirkálóvá. A zsebcsatahajó besorolást főként a britek használták. Ez olyan mókásnak túnihet, ám a valóságban a könyv végén pontos technikai felszereltségéről is olvashatunk. Az Admiral Scheer háborús pályafutása 1934. szeptemberében kezdődött, majd októberben elindult első világháborús útjára. Sikerei mögött az emberi összetartás, elhívatottság állt. Számos hajót küldtek az Admiral Scheer csapdába ejtésére, de a német hajónak sikerült ezt elkerülnie. A természeti elemeknek kiszolgáltatva ez sem volt könnyű feladat.

A sikeres hadjárat eredményét szomorú lezárás teszi drámaivá: az angol légierő támadásakor a sikeres küldetés után a hajót a Kieli kikötőben összesen öt darab speciális Tallboy típusú bomba találta el, ennek következtében felborult és elsüllyedt. A támadás ideje alatt a legénység nagy része a parton volt, de 32 fő így is életét vesztette. Az Admiral Scheer roncsainak egy része még mindig a kieli kikötő alatt nyugszik.

A regény végén a személyzet és technikai adatok táblázatát is érdemes elolvasni.



Olvasmányos tengeri kalandra viszi ezúttal is Izolde Johannsen az érdeklődöket. Tanulságos és megható az emberi kitartás, összefogás ereje. Érdekes és érdemes elmerülni ezekben a tengeri kalandokban, hiszen erről semmit nem tanítanak a tananyagban.  Lenyűgözően alapos, olvasmányos történetet ismerhettem meg.
Az Admiral Scheer páncéloshajó útra kész, tarts vele!









Underground, Budapest, 2017
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631299519

Csillagles

Csillagles
válogatás a moly.hu tagjainak írásaiból
Karsza Andi és Molnár Nikolett szerk.














Az antológia immár harmadik alkalommal lát napvilágot. 2014 és 2015 után ismét bőséges termés mutatkozott és úgy vélem egyfajta igény is, ami remek alkalom a bemutatkozásra. Hatalmas munka előzhette meg a szerkesztést-válogatást. Nem túlzok, aki ide csak egyetlen írásával bekerült büszke lehet.

Nagyon nem tévedek nagyot gondolom, ha a megmérettetés legalább olyan fontos a már ismertebb szerzőknek, mint akik most álltak első ízben a nagyérdemű elé. Kell ehhez egy nagy adag bátorság is. Tudom, mert magam is írok, de eddig az asztalfiókomnak csak. Talán a negyedikbe bemerészkedem, ha jelentkezem és beválasztanak. Azért picit részese lehettem a kötetnek.

Az írás érzelmi alapon működik szerintem mindenkinél. Öröm, bánat, egy emlék vagy egy továbbgondolt ötletből születtek ezek a versek, haikuk, novellácskák is. Többnél érzetem, van még benne, lehetne folytatni, olvastam volna tovább. Összességében ezúttal is tetszettek, bár bevallom két vers volt, amivel nem tudtam mit kezdeni.

Azok fogtak meg rögtön, akiknél már érezhetően nem tétova útkeresgélés, hanem biztos rutin vezette a tollat (klaviatúrát). Az első kedves vers A molylepke balladája Kis Zsuzsa humoros verse volt. Rögtön utána következett a címében is izgalmas Hófehérke és a hét főbűn írás Forgács Pétertől. Az első szakaszból a Littlewood verse A semmítő és Makoviczki Dóra Semmi írását említeném Erzsike mellé. Ő Vallasek Aletta írásának szereplője. Tömörség, kifejezően lényegretörő ábrázolások vannak ezekben az írásokban.




Nálam most a novellák nyertek főleg. Versek közül Fehér Csaba remekelt Sárhelyi Erikával. Ők már rutinosan és érzelemmel átitatva, biztos ritmus szerint kifejezően humorosak és érzékenyek voltak. Ők adták a kötet gerincét. Fehér Csaba Körtefát ültetek és Orion verse az élet körforgását idézte nekem. Nagyszerű párt alkotnak: az egyikben fiam született, míg a másikban a haldokló, élettől búcsúzó apa képe jelenik meg drámai egyszerűséggel. Az Előhegy pedig az egyik legjobb, legerősebb a kötetben szerintem. A Kávé cukorral és hexameterekkel-t már ismertem, igazán jó vers az is. Méltán került ide, míg a később felbukkanó Pralinélkül vers humoros állapotát biztosan sokan megéltem már velem együtt.

Sárhelyi Erika versei szintén kifejezőek, kedvesek, ismerem Erika munkáit. éppen itt a moly.hu oldalon figyeltem fel érzékeny képeire, hangulatos verseire.
A két tenyered között és a Parttalan szavak most is elvarázsolt. Nem szeretnék, nem tudok itt értékelni mindenkit, tekintve, véges a bejegyzés hossza: tetszettek még: Rádai Márk (ismét), és Lencse Máté, Rojik Tamás írásai, vagy a Mályva utcai történetek Amrita hangulatos írásai. Versek közül közel került még hozzám a Bagolybánat (TheArt) és Kolonits Adél több verse.

Remek hangulatú, kifejezően szép volt Viczenti Mátyás verse a Csendkép, ötletes a Köszöntés helyett, ami egyik kedvencemet, József Attilát idézte meg. Nagyon jó stílusúak voltak Parti Orsi és Losonczy Zoltán írásai is nekem. dr. Barsi András verse a Gyermek az időben is kiváló és erős vers, szerintem kiemelkedő. Sorolhatnám még, mennyire hangulatos, jó képekkel megírt volt a Vörös egy árnyalata, drámai a Memento mori és az Utolsó dedikáció emlékét felidéző írás. A Hintázás, Hódvadászat és a Gömb is kiemelkedően jó írások.

Nem lehet szó nélkül hagyni László Maya és Makoviczki Dóra remek, jó ízléssel elkészült grafikáit, amik jó egységet, hangulatot adnak. A végén a szerzők bemutatkozásait is érdemes elolvasni, itt is akad gyöngyszem. Ragyogjatok, ne legyetek hullócsillagok.




Mindenképpen jó és színes válogatás, irányt adó a szerzőknek is. Babiczky Tibor bevezetőjében említett fenyőhöz hasonlóan, csatlakozom:
"Azt kívánom, nőjetek legalább ilyen nagyra."


Magánkiadás, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631299403 · Illusztrálta: László Maya, Makoviczki Dóra

A kémek öröksége

John le Carré: A kémek öröksége 







                                                                           








Kezdésnek megnyugtathatom azokat, akik szeretik a karaktert és a sorozatot, hogy ez fenntartja a minőséget és az élményt, amelyeket az olvasók elvárnak. Minden oldalát jó volt olvasni, ahogy vitt előre történet. A tökéletes brit kém George Smiley és társai, Alec Leamas, és Peter Guillam visszatértek!



A világszerte egyszerre 2017. szeptember 7-én megjelent új regény 25 év után született meg.
Egy váratlan levél indítja be az eseményeket, ami Peter Guillam tengerparti házába érkezik a Köröndtől. A visszavonult, régi kémet Londonba rendelik hirtelen, hogy válaszoljon néhány rendkívül zavaros kérdésre az Alec Leamas nevű ügynököt körülvevő titokról és az áldozatokról.
A hivatalos levél megérkezése alaposan felforgatja Peter életét és a múltról is leránt néhány fátylat. Peter Guillam kénytelen visszanézni korábbi életére, és átgondolhatja az akkori történtek következményeit. Az 1950-es évek végén és a 60-as évek elején Peter Guillam mint fiatal MI6 tisztviselőként szolgált a legendás George Smiley alatt. Ő volt a kiképzője.




Nagyszerű, gyors tempójú, le Carré géniuszát abban látom, hogy megmutatja a kémkedésben részt vevők, erkölcsi ellentmondásokkal terhelt világát. Ezt a mai, modern világhoz remekül kapcsolja. Ez a könyv lehetővé teszi a le Carré számára, hogy mind a múlt erkölcsi nehézségeit, ellentétben állítsa a MI6 jelenlegi helyzetével. Azzal a küzdelmében, hogy megismerjük, hogy a múlt eszközei 50 év távlatából hogyan változtak, megéri-e az erkölcsi kötöttséget, miközben világossá teszi, hogy a mostani bürokratikus, modern világ egyik alapvető igazsága: az ügyvédek és a bürokraták nyertek.

Félelmetes könyv, az igazság mindig elérhetetlen a végéig (és még akkor is), és a karakterek továbbra is szenvednek azoktól a következményektől, amit egykor tettek más emberekkel. Le Carre megteszi, amit kevesen tehetnek ... feléleszti a múltat, beviszi a jelenbe, és működik. A karakterek újjáéledtek 25 évvel később, és még mindig ugyanolyan hatással működik a történet velük. A hősei visszatérnek a csatatérre és John Le Carré öröksége a hidegháborús történetek megelevenednek. A regény nagymértékben támaszkodik a múlt és a jelen összefonódására annak érdekében, hogy végre megszüntesse a hazugságokat és csalásokat. Komplex és hihető karakterek, tapintható feszültség jellemzi. A hidegháború újra megismétlődhet?

Mindent összevetve egy remek és élvezetes olvasás, ami tükrözte, jól ábrázolta jelen világunk állapotát, és megkongatta a harangot a modern értékek hiányosságai felett. A pénz, hatalom kettőse sajnos kiábrándító tud lenni. Leginkább a rajongóknak szól ez az új regény, akik olvasták a korábbi regényeit. A Karla-trilógia rajongóinak főleg fog tetszeni. Mindazonáltal John Le Carré legújabb könyve továbbra is kiemeli tehetségét, megmutatja mennyire jó történetmesélő , és a kémek világába való jártasságát igazolja.







John le Carré: 1931-ben született. A berni és oxfordi egyetemeken végzett, tanított Etonban. A hidegháború idején rövid ideig a brit hírszerzésnél dolgozott. Az elmúlt 50 évben íróként lett sikeres. Olyan regények fűződnek nevéhez, mint: az Ébresztő a halottnak, A panamai szabó, Törékeny igazság, Suszter, szabó, baka, kém, Hajsza, Csapda. Több regényéből mozifilm is készült.














A könyv fülszövege:

John ​le Carré, a kémregények nagymestere újabb lebilincselően izgalmas regényt írt, melyben több mint huszonöt év után tér vissza George Smiley, az angol titkosszolgálat legendás alakja.
Peter Guillam, az angol titkosszolgálat egykori embere, George Smiley hű tanítványa a családi birtokon tengeti öreg napjait Bretagne déli partjainál. Ám egy napon levelet kap, melyben a Szolgálat Londonba rendeli. Hamar világossá válik számára, hogy annyi hosszú év után a hidegháborús múltja még mindig kísérti őt. A dicsőséges londoni hírszerzők ‒ Alec Leamas, Jim Prideaux, George Smiley és maga Peter Guillam ‒ egykori titkos műveleteiről most egy olyan generáció készül ítéletet mondani, amely nem élte át a hidegháborút, és nem tűri a mentegetőzést.

A kémek örökségében múlt és jelen feszül egymásnak. Semmi sem fekete vagy fehér, de minden ugyanolyan bravúros és izgalmas, mint a két korábbi regény ‒ A kém, aki bejött a hidegről és a Suszter, szabó, baka, kém ‒, amelyekre visszatekint. A feszültséggel, humorral és morális kétséggel teli műben le Carré és narrátora, Peter Guillam az angol titkos világ legendás hőseinek állít örök emléket.

Eredeti mű: John le Carré: A Legacy of Spies




Agave Könyvek, Budapest, 2017
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193388 · Fordította: Orosz Anna

Mi vagyunk a medvék

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék 




                                                       






"Megtanulta, hogy Björnstadban érdemes vastag bőrt növeszteni. Segít elviselni a hideget és a sértéseket is."







Fredrik Backman 2012-ben debütált Az ember, akit Ovénak hívnak című regényével. Azóta már a filmvásznon is sikert aratott Ove. A mi vagyunk a medvék (Björnstad ) a szerző negyedik regénye, egy sorozat első darabja.

A sport téma adott, hiszen Svédország egy eldugott városkájában játszódik a történet. Egy kitalált városban egy kitalált jégkorong klubról van szó. Csupán a probléma valós, de az nagyon.
Mit jelent itt a törvény a városban élők számára? Mit jelent a sport egy tehetős vagy egy szegény család számára? Mit jelent egy sorsdöntő meccs a túlélésért küzdő társadalom számára?

Mindent.

Björnstad egy kisváros, nagy álmokkal. Minden a jégkorong körül forog, az tartja szinte életben a városkát. Gyakorlatilag a sport viszi a vállán az egész várost, ad reményt a fejlődésre.
Főhőseink 15-17 éves lányok és fiúk, akik a halhatatlan, örök barátságot keresik. Önmaguk helyét a világban. Egy jól megfogalmazott, sok erkölcsi kérdést felvető történet ez, ami a férfiasságról, küzdelmekről, az identitásról és a vágyakozásról is szól. Mit jelenthet a kiugrás lehetősége egy olyan szűkebb társadalom számára, amely a veszélyeztetett, magára hagyott vidéken próbál élni. A városka junior jégkorong csapata az országos elődöntőben fog versenyezni, és sokan azt gondolják, hogy győzni fognak. Ez pedig további álmokra ad reményt a lakosoknak. Azonban egy éjszaka minden megváltozik.


Nagy drámák, erős érzelmek jellemzik. Mind a kamaszok lelkében dúló, mind a felnőtt szereplők élete zaklatott. Elmagányosodás, sikertelenség vagy megfelelési kényszer, házasságok titkairól olvashatunk. Nem árul zsákba macskát, már az elején kiderül mi is fog történni. Azonban az odáig vezető út drámákkal van kikövezve.

Backman stílusa összetéveszthetetlen, talán ez egy komolyabb és sötétebb történet, mint a korábbi regényei. Ez egy megható és elgondolkodtató történet a szülői féltésről, hűségről, a barátság erejéről, az erkölcsi és társadalmi normákról. A karakterek kiválóan megrajzoltak, személyes sorsuk folyamatosan bontakozik ki, fonódik egybe a történettel. Itt maradnak sokáig az olvasóval, olvasás után is. Átélhető, ismerős életpillanatok ezek sokunknak.


Tisztelgek Backman előtt, ahogy bemutatja a tizenéves lányok gyermekien naiv lelkének sebezhetőségét, gondolataikat, a fiatal kamaszok világát. Ez a történet többet is magába foglal, mint
a sport jelentősége, bemutatja a fiúkat, az edzőket, a rajongókat, a támogatókat, a város többi lakóját és persze a szülőket. Az elkötelezettség, a csapatmunka, a harci szellem, az összefogás és amit a szakadás okoz. Nem csak a családok és a tanárok, edzők felelősségéről van itt szó. Barátságok fontossága, a szerző megemlíti, hogy a tinédzserkorban kialakult barátságok intenzitása eltér a többiektől, és úgy gondolom, hogy ez így igaz.

Fredrik Backman eszméket keres a férfiasságról és a jégkorongról, annak kapcsolatáról. A srácok várhatóan ez által, a küzdés, kitartás és a csapatszellem miatt válnak felnőtt férfivá. Azonban vannak, akik mindenek felett állnak a pénzük révén. Döbbenetes a társadalomra gyakorolt hatás, amikor az "esemény" megtörténik. Szinte az elkövetőből lesz áldozat, amíg mindenki a védtelen lány ellen fordul.


Jól megírt, élő, lüktetően sajgó a történet, volt, hogy fájt olvasni. Szívszorító a két lány barátsága, ahogyan minden szereplő fontos ebben a történésben. A felnőttek életének fordulatai, drámái is nagyon valósak. Mivé tud válni valaki a sportsikere által, vagy mit tesz vele az élet, ha csupán második lesz? Nem csak a szülők, de az idős kocsmárosnő, Ramona alakja vagy az öreg mesteredző, Sune is jelentős szereplők. Nem csak a sport szeretetéről és az egymásra való figyelésről mesél ez a regény. A sorok közt társadalmi problémák is megbújnak. (Amat és anyja, Fatima élete, vagy Zachariasé).


Az erőszak természetrajzába, a zaklatásba és az identitás keresésbe nem is megyek bele, nem mesélek semmi részletet. Olvassátok el, fontos könyv ez, komoly, nehéz olvasás, mivel tényleg egészen más, mint megszokhattuk. Az a félelem, amit éreztem olvasás közben, amit Backman teremtett ezzel a könyvvel nagyon egyedi. Backman mesélő képessége elképesztő, számomra Backman ismét bebizonyítja, hogy remek író, akire figyelni kell. Mesterien bánik a jellemekkel, érzelmekkel.

Továbbra is minőség, az emberi értékek állnak a regény középpontjában. Fredrik Backman gyorsan vált az egyik kedvenc írómmá. A karakterek és a mesemondása gyakorlatilag most is tökéletes. Ahogyan a lezárás is zseniális, a szereplők életébe pillanthatunk be tíz év távlatából a történtek után. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek.


Fredrik Backman 1981. 06.02.-án született. Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 25 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Második regénye, a Nagymamám azt üzeni, bocs címmel 2013 szeptemberében került a boltokba. Itt járt Britt-Marie (2016), majd idén nyáron A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb-nak örülhettek olvasói.
Stockholm külvárosában él a feleségével és gyermekeivel.




Animus, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter

Boldogságkönyv

M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv 



                                                                         






"De úgy kell a boldogság,mint egy falat kenyér."
József Attila






Hol van a boldogság, merre jár ez a csalfa tündér? Életünk során "őt" kergetjük, keressük állandóan, néha talán sikerrel. Mi van a boldogsággal, mi is a boldogság? Nehéz meghatározni, ez egészen egyéni, ki mitől lesz boldog. A fülszöveg első mondata már elgondolkoztatott. Tényleg: rohanunk, hajtjuk a pénzt, miközben felőröl bennünket a nagy gépezet. Ki kell szállni, lassítani, körülnézni egy kicsit. Időt adni magunknak az örömre, megélni, élvezni azt. Nem utólag rádöbbenni, hogy ott és egykor boldogok voltunk.


Nincs tuti recept boldogságra, ez a könyv sem rántja le a leplet a titokról, csak segít. Azt azonnal felismerjük, ha életünkbe belép. A boldogsághoz legközelebbi érzés az öröm, ami viszont nem egészen azonos vele. Az odavezető út a boldogság - Márai szerint. A boldogságnak az elégedettség is alapfeltétele. Ebben a csodás kivitelű kötetben közismert és elismert, sikeres emberek mesélnek saját életükről, élményekről. Nekik mit jelent a boldogság? Életükben mikor és mitől voltak boldogok? Ami pedig legalább olyan fontos: hogyan értek el, jutottak odáig.



Ami különösen tetszett: M. Kiss Csaba hagyta beszélni a megkérdezetteket, és széles a merítés. Színésznők, színészek, egykori sikeres sportolók, üzletemberek, írók és zenészek vallanak életükről. Legtöbben a gyermekkor fontosságában látják az alapokat. A családi háttér ad egyfajta biztos kiindulást a boldogság felé. A segítő egymásra figyelés. Ahová később jó visszatérni legalább gondolatban megidézve azt. Kiszakadva a rohanó világ monoton mindennapjaiból. Nem csak a siker, különdíj, filmes elismerés a fontos, bár ez a cél, hiszen mi más lehetne a befektetett munka elismerése? A család minden életszakaszban jelentős. A nők egyértelműen a gyermekeik születését tették kiemelt helyere, de több férfi is említette ezt a gyönyörű életállomást.




Valóban minden életszakaszban más jelenti a boldogságot. Igazán bölcs volt Molnár Piroska válasza: 71 éves vagyok, minden reggel felébredek, mozog kezem-lábam, már ez boldogság. A többi csupán ráadás az élettől. Persze tesz is érte, aktívan dolgozik. A munka megléte mellé az is igen lényeges: örömet okozzon az, amivel pénzt keres az ember.

Roppant drámai, igazán őszinte vallomások is születtek. Nyáry Krisztián, Kemény Dénes, Snétberger Ferenc vagy Grecsó Krisztián vallomásai ilyenek. Nem adják a sikert ingyen senkinek. A befektetett kemény munka gyümölcse azonban okoz boldogságot, örömet, elégedettséget. Van olyan emlék, ami a mai napig hat. Érdekes és színes életeket ismerhet meg az olvasó. Szerintem igen tartalmas és tanulságos történeteket olvashatunk a kötetben.
Garantálom, okoz a könyv néhány boldog órát az olvasónak. Igazából azt gondolom, M.
Kiss Csabának boldogság volt elkészíteni ezt a könyvet. Leülni, találkozni, közelebbről megismerni ismert embereket, gondolataikat, amit nem biztos, hogy mindenki vállalna a nagy nyilvánosság előtt. Meghatóak ezek az érzések, ezeknek a kiváló embereknek belelátni picit a lelkükbe. Akik vállalták, hogy feltárják félelmeiket, örömeiket és a sikerhez vezető útjukat. Önmaguk megismerése, érzelmi beállítottságuk is segítette őket ezen az úton. Ebben a kötetben saját boldogságélményeikről adnak ízelítőt.

Remek válogatás, tartalmas sorok születtek. Élmény volt olvasni Ónodi Eszter, Wolf Gábor, Karafiáth Orsolya vallomásait. Mindenkinek boldog és elgondolkodtató pillanatokat fog okozni ezek megismerése.






Tudták, ​hogy Magyarország Alaptörvényének szövegében nincs benne a boldogság szó?
Őszintén szólva, fogalmam sincs, más országokéban benne van-e, de hát mire lehet menni egy boldogtalan nemzettel?
A magyar alaptörvényben elég hosszan sorolódik, mihez van joga a polgároknak, de konkrétan a boldogsághoz nincs. Pedig, ugye közhely, de – mint általában a közhelyek – igaz, hogy boldogság mindenkinek jár. Járni jár, mondják erre a cinikusok, csak nem jut.
Dehogynem! – állítom én. És veszem magamnak a bátorságot, hogy azt is kijelentsem: pont annyi jut, amennyit megteremtesz magadnak. És másoknak. Írhattam voln a korszellemhez talán jobban illő módon, hogy annyi boldogságod lesz, amennyit elintézel, kikavarsz, kijársz, szerzel, lemutyizol magadnak. De nem akartam azt írni.
Szóval a boldogság mindenkinek jár, csak senki nem tudja garantálni. A hatalom sem. Mert senkinek nincs tuti boldogságreceptje. Viszont talán hasznos tudni, hogyan csinálják mások!



Athenaeum, Budapest, 2017
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936994 · Megjelenés időpontja: 2017. október 16.

Égéstermék

Potozky László: Égéstermék 




                                                 













A generációs regénynek kikiáltott Éles után egy talán még megosztóbb témáról olvashatunk az új kisregényben. Olyan ez idehaza, mint a foci... mindenki ért hozzá, mondja a maga igazát. Potozky ezúttal azonban félelmetes és nagyon is valós képet fest. Utópisztikus, ami már a megvalósulás fázisában van. Rajtunk is múlik merre, hogyan tovább.



Ez már a jövő történelme vagy utópia? Biztosan jobb tudni, hogy mi van és mi lesz, mire készüljünk? Legalább lelkiekben. Elképesztő, sőt, ijesztő a megrajzolt kép. Tetszett a gondolatok ütköztetése, nem csak a valóságban, de a szereplők szűkebb környezetén belül is. Nem csak nekünk okoz ez gondot, általánosnak mondható jelenség a kelet-európai emberek életében. Zavaros, zaklatott félelmetes lett a világ körülöttünk. Ebben a biztos jövőkép nélküliségben nem akarunk már élni, elég volt. Pontos társadalomkritika, tükör, önmagunknak. Rövid és erős, ütős szöveg.



Egyre közelebb kerülünk a riasztó megvalósulásához. Kemény filozófia, tele átgondolásra való gondolatokkal. Jó lenne ha az "illetékesek" is olvasnák, bár erre kevés esélyt látok. Nem vesznek komolyan, kiábrándító, hogy csupán eszközök vagyunk a nagy politika színpadán. Mindegy melyik oldalról is van szó, kellék a nép. Olyan érzésem van néha, mintha ők nem ebben az országban élnének...álomországban pedig minden tökéletes - szerintük. És nem akarják érteni, látni, nekünk miért nem jó, mi nem tetszik, miért a sok elégedetlenkedő? Az autós futárként dolgozó főhősünk az elbeszélő, aki csupán szerelme révén beletéved a forradalomba. A szerelme Nikka egyetemista lány, ő az igazán forradalmi lelkületű. Külön izgalmas még a testvéri szál, a bátyja ugyanis rohamrendőr.




Számomra ez félelmetes vízió, annál inkább mert úgy érzem, sok minden könnyedén megvalósul, megvalósulhat a történetből, hiszen ott toporgunk a káosz szélén. Ez már a pokol, mindenkinek. Persze elborzasztó és felkavaró volt olvasni, ilyenek nem történhetnek, de mint tudjuk, történtek... Volt erre nem olyan régen példa. Repülnek a felszedett utcakövek, a Molotov-koktélok, épülnek a barikádok. Mi teremtettük ezt a világot magunknak, mégis forronganak az indulatok mindenütt a kétszínűség, kiábrándultság érezehető. A politikusok neveit rajzfilm- vagy képregényfiguráktól kölcsönözte a szerző: Betmen, Szlendermen, Holgerszon, Mikiegér. Nem kell hozzá nagy politikai ismeret, jól beazonosíthatóak ezek az alakok.

Politikusaink kihasználnak, manipulálnak a magasból, az önös érdekeik szerint. Mi, átlagemberek csak sodródunk bele a forradalomba, megyünk sok esetben fejjel a falnak. Mert bele hajtanak, nincs már más út. A békés tárgyalások lehetősége elszállt. Igen, van olyan pont, amikor elszakad a cérna, borul az asztal. A tehetetlen düh kitör, megálljt parancsol. Tudjuk nem ez a legjobb, hiszen az erőszak erőszakot szül. Mégis... nincs már más út. Tényleg nincs már más út? Ha valami, akkor ez a regény tényleg generációs. Nagyon nem mindegy mit hagyunk a gyermekeinkre, unokáink milyen szellemiségben, közegben fognak felnőni, élni. Lecseréltem a kormányt - ezzel a mondattal indul a regény. Igen, erre megérett az idő.


"Kutya világ van, Küncsöm, mondja, ugatni nem szabad, csak sírni."




Potozky László: 1988-ban született Csíkszeredában, jelenleg Budapesten él. Eddigi kötetei a Magvatő Kiadónál jelentek meg: Nappá lett lámpafény (2013), Éles (2015). 2016-ban elnyerte a Békés Pál-díjat.









Magvető, Budapest, 2017
168 oldal · ISBN: 9789631436020
Borító terv: Horváth Tamás