Köd

Ragnar Jónasson: Köd




                                                   

"Az élet nem egyszerű, a jó és rossz közötti határvonal nem teljesen éles."






Igazán kedvemre való ez az izlandi krimisorozat, nagyon vártam a folytatást, miután olvastam a sorozat első két részét. Szeretem rövid, tömör tényfelvetéseit, lebegtető, izgalmas történetvezetését, magát a hangulatot. Feszültsége átragad az olvasóra, ahogyan haladunk előre. A tökéletes hangulat mellé imádtam a tájleírásokat is olvasni. Még átélhetőbb, borzongatóbb nem csak a hideg szél, hóvihar, de bezártságból adódó, fokozódó félelem is. Tetszik a sorozat felépítése, ahogy visszafelé ismerjük meg az eseményeket. Hulda sorsának mozaikjai itt teljesednek ki. Aki olvasta az előző két részt, tudja mire is gondolok. Igazán nem megszokott, ahogy a főszereplő sorsa alakul. Jónasson néhány mondattal tökéletes karaktereket varázsol elénk, stílusa és története valóban eredeti. Olyan érzelmeket nyit meg az olvasóban, ami ritka még skandináv krimik esetében is.

A záró epizód is jól sikerült, itt különösen megfogott a hangulata, és az, hogy továbbra is bátran, szokatlan megoldásokkal dolgozik az író. A világ végén levő magányos tanya a hóviharban, az össze-bezártság és a váratlanul felbukkanó, titokzatos látogató karácsonykor sokat sejtető. A "bezárt szoba" effektus jól működik. A sötét titok körbeveszi a szereplőket, rátelepszik lelkükre, ahogyan a sűrű hóesés is fokozza a hatást. A feszes történetvezetés kihozza a maximumot a krimiből. Igazi lélektani dráma a felbukkanó emberi sorok összefonódásából kikerekedő történet. Néhány elem már ismerős az előzményekből, de igazi magyarázatot most kapnak a történtek. Az események háttere megvilágosodik, minden mozaikdarabka a helyére kerül.


A sorozat főhőse Hulda, egy családi tragédiát igyekszik feldolgozni, amely soha be nem gyógyuló sebeket hagy lelkében. Személyes drámája önmagában is szomorú. Ennek hátterét már tudjuk a második részből, most az odavezető útra kerül némi fény. A kamasz, az kamasz, de talán érdemes rá jobban figyelni. A tragédia sajnos Hulda otthonában is csúcsra jár. Emberi drámák sokasága a krimi. 

Így menekülve a bajok elől, az eltűnt lány utáni nyomozását félretéve, a "munkaterápia" Kelet-Izlandra viszi, ahol egy házaspárt találnak holtan. Visszaugrunk az időben, látjuk, megismerjük az utolsó napok eseményeit. Kelet-Izlandon 1987 karácsonya előtt járunk, óriási hóvihar tombol. Az izlandi táj fontos szereplő lesz. A vakítóan hideg hótakaró, a süvítő szél, a köd súlyos titkokat takar. A noir hangulat tökéletesen működik. 

       

Egy házaspár él a mindentől elszigetelt farmon, amikor váratlanul egy idegen kopogtat, és azt mondja, eltévedt a viharban. Az asszony kezdettől ellenségesen fogadja, fél, retteg ő maga is, bár nem tudjuk miért. A hosszú évek óta tartó bezártsága, és a félelme kiteljesedik. Az ottani élet, a szürke, egyhangú hétköznapok, a rettegésben leélt évek terhelő súlya alatt lassan, de biztosan összeroppannak a szereplők. A történetet megszakítják a régi emlékek, a komor múlt képei. Hideglelős magyarázatot kapunk, az atmoszféra fogva tart.

Érezhető, itt komoly erők feszülnek egymásnak, borzongató dráma közeleg. Amikor elmegy az áram is, a telefon pedig már napok óta süket, beindulnak az események. Izgalmas és jól felépített történet, ahol lapról lapra emelkedik a lelket nyomorító dermesztő félelem. Nem kell ide trancsírozós darabolás, vérfolyam, mégis akad izgalom. Hogyan érnek össze a szálak, ki is az idegen férfi, mit keres ott a világvégi tanyán az embertelen időben? No és mi lesz a sorsuk, ki éli túl ezt a karácsonyt? Ez az, amikor a gyilkos is áldozat, még ha elfogadni nem is tudjuk tettét. Ki is az igazán felelős ezért? Nem mellékesen az eltűnt lány sorsára is fény derül. Ügyesen fűzi egybe a szálakat a fiatal szerző, igazán meglepő befejezést kapunk. Pedig ahogyan az egész történet, úgy a megoldás sincs túlbonyolítva.

Ez nem bulvár akciókrimi, inkább egy lassabb folyású, olvasmányosan összetett emberi pszichodráma Izlandról. Olyan, mint egy Hitchcock-film. Egyedi, sokrétűen összetett történetével Ragnar Jónasson a kedvenceim közé került. Szerintem a sorozat és a szerző legjobb könyve ez. Patat Bence fordítása emeli a krimi hatását. Bár Hulda-sorozata lezárult, olvasnék még tőle, remélem lesz alkalom erre.


ITT tiéd lehet kedvezménnyel a krimi! 





          

RAGNAR JÓNASSON 1976-ban, Reykjavikban született, jelenleg is ott él. Az írás mellett vállalati jogászként dolgozik, és a Reykjavíki egyetemen szerzői jogot tanít. Világszerte harminckét országban több mint kétmillió könyvet adott el. Elnyerte a Nightblind 2016-os Mörda Dead Good Reader-díját.



Animus, Budapest, 2023
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143084 · Fordította: Patat Bence