Ifjúkor

Tove Ditlevsen: Ifjúkor

(Koppenhága-trilógia 2.)




                                                                            

"A fiatalság önmagában is átmeneti, törékeny és múlandó állapot. Túl kell élni, nincs semmi más értelme."



Tove Ditlevsen második könyve ott folytatódik, ahol az első véget ért. Mivel nem mehet középiskolába, a fiatal lánynak a munka világa marad. Ami nem meglepően zökkenőkkel jár számára.

Továbbra is keresi helyét a világban, igyekszik saját útját megtalálni. Könnyen azonosulni lehet a lány álmaival, vágyaival. Tove ismert költővé válása első lépéseinek történetét olvashatjuk, mélyebben megismerkedünk a tehetséges lánnyal. Ahogyan az első kötetben itt is fontos a társadalmi háttér. A Gyerekkor kötetben megismerjük a koppenhágai Vesterbro korabeli életképeit. Itt az 1920-as és 1930-as években járunk, a dán hétköznapokat éljük-látjuk, míg ebben a könyvben már a közelgő háború árnyképei adnak sötét hátteret. 

Olvasóként könnyedén belemerültem Tove mindennapjaiba, ami néhol mosolyt keltően alakul. Az első munkanapja egyszerre komikus és kissé tragikus. Izgalmas a fiatal lány gondolatait olvasni az élet fontosnak vélt kérdéseiről, családjához való viszonya őszinte és átérezhető. Az édesanyja szeretetének hiánya, furcsa nevelési módszere, az elismerése utáni vágy még ott munkál benne. Ez a bizonyításra is jó ösztönző erő számára. Az Ifjúkor talán picit könnyedebb, mozgalmasabb történet. Kertész Judit fordítása lírai és érzékeny, tökéletesen adja vissza az atmoszférát.

Miközben Tove igyekszik a felnőttek világába beilleszkedni, az ifjú költő élete bontakozik ki előttünk. A munka talán csak mint szükséges forrás jelenik meg, igyekezve függetlenné válni a szüleitől. Ami minden felnőtté váló kamasz vágya is. Közben a család, Edvin élete is meghatározó számára, amint megelevenedik a lapokon. A barátnők, a pasik és a szórakozás is csak formaság a lánynak. Korához képest érettebb, a mentorként megjelenő Krogh úr, vagy a később felbukkanó irodalmi újság szerkesztője mint apafigura, férfiként is életre kel előttünk. 

"Ahhoz, hogy jó verset írjon az ember, borzasztó sok mindent kell tapasztalnia."

Tove Ditlevsen továbbra is egyszerűen, közvetlen őszinteséggel, erőteljesen ír. A valós emlékekből táplálkozó kötet nagy hitelességgel megírt. Olvasás után egészen bizonyos ott marad az olvasó lelkében ez a könyve is. Nehéz félretenni azt, ahogyan Ditlevsen olykor vakmerő bátorsággal ábrázolja önmagát és a körülötte lévő embereket. A történet személyes emlékeken alapul, összhangban van Tove Ditlevsen saját életével. A keserű és könyörtelenül őszinte Tove igyekszik megtalálni saját útját. Ezért tudatosan mindent elkövet. Alapvetően csak az írás érdekli, egyetlen álma, hogy író legyen. A siker is megérkezik, ami érthetően hatalmas örömmel tölti el a lányt. Megjelenik nyomtatásban egy verse, majd ezt követően az első verseskötete is napvilágot lát. Érdemes merészen álmodni, tenni a megvalósulásért. Tove Ditlevsen írásai kihagyhatatlanok az északi szépirodalom szerelmeseinek. Várom a trilógia lezárását.





ITT megvásárolható kedvezménnyel a kötet! 






Eredeti megjelenés éve: 1967

  

Tove Ditlevsen (1917-1976) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgard. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították. Az első kötet, a Gyerekkor 2023 tavaszán jelent meg, a harmadik kötet, a Függés 2024. tavaszán várható.



Park, Budapest, 2023
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633559550 · Fordította: Kertész Judit