2023. május 28., vasárnap

Még nem is játszottunk


Hartay Csaba: Még nem is játszottunk



                                                        







"Meddig tart a gyerekkor?"




Válaszolva a kötet kezdő mondatára: örökké. Lelkünkben ott marad, visszük magunkkal. Így már a címe és a remek borító is telibe talált. Mennyit mondtuk ezt mi is gyerekként, mikor haza kellett menni, ott hagyni a barátokat, játszótársakat. "Még nem is játszottunk".

Élveztem minden percét, remekül megírt, átélhető sztorik gyűjteménye a könyv. Visszarepített az időben, újraéltem kamaszkorom, ismét tinédzser lettem. Megidézi a nyolcvanas, kilencvenes évek hangulatát, a gondtalan gyerekkor felejthetetlen éveit. Amiket valami módon mégis szinte elfeledtünk a nagy rohanásban... Vagy mégsem? Olyan emlékidézést olvashattam, ami nem is volt az olyan régen... pedig, de. A háttér a vidéki kisváros, a nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországa. Ez a kötet egy érzés, egy szerelmes vallomás ehhez az időszakhoz.


Amikor „ …fekete-fehér fotók készültek, de annál színesebb soha nem lesz semmi” Az ilyen mondatok megtorpanásra késztetnek, kicsit elakad az ember szava, talán bepárásodik a szeme is. Ami tárgyaink (kincseink) ott egyszerűen fontosak voltak, mára már lehet értéktelen vacakok, de az emlékek nemes penésze alatt szívmelengető érzést adnak. A végtelen boldog nyarak, a strandolások, a nyári szünet mámorát csak egy pótvizsga árnyékolhatta be. Ezeket a nyarakat visszük magunkkal ma is. Egyből megédesednek azok az évek, azok az érzések, és emlékek, hogy így nőhettünk fel, fel - és átértékelődnek azok az idők. Még a nyári munka is kaland volt a haverokkal, próbálgatva a cigaretta ízét, miközben felfedeztük, rácsodálkoztunk az egyre táguló világra. Őszinte, önéletrajzi ihletésű írások ezek, amik nem csak ennek a korosztálynak adnak zsigerig hatoló élményt. 


      
Hartay Csabától visszakaptam az emlékeimet. Olyan ez a kispróza, mint egy kollektív emlékezet, izgalmas élmények megidézése, afféle vissza a gyökereinkhez. Ugyanazokat a fényképeket vesszük elő lelki szemeink elé egy fiók mélyéről, vagy egy régi dobozból. Újra látjuk a kissé ferde, de égig érő ritkás karácsonyfák előtt álló gyerekeket, rég elvesztett nagyszülőket. Az apró, de leleményes gyerekcsínyek és a hétfői adásszünet varázsa lélekemelő, mosolyt csalt elő. A szülőkkel való kapcsolat is megjelenik, ami bizony mára legtöbbünknek édes emlék. Ahogyan kiderül miért is volt "félelmetes" a vasárnap este felhangzó Hét főcímzenéje a kamasznak.

Milyen színű is a Balaton vize? Milyen végre megpillantani a magyar tengert? Egy végtelen nyár a Balatonon (csak ne essen az eső!), családi üdülés SZOT beutalóval, de az első csavaros fagyik ízét is érezhetjük a szánkban. Varázsa volt ennek, ami mára elillant, mégis örömmel idézzük fel baráti körben. Szerettem olvasni ezeket a történeteket, a megfogalmazást, a hangulatot. Hartay Csaba gyermeki naivitással mesél, sok humorral emlékezik meg a rég elfeledett gyerekkorunkról.

"Vanília és csoki. De szokott lenni puncs és eper is. Van-e ennél finomabb jelenleg a világon? Nincs. Két forint, amivel telefonálni lehet, de inkább egy csavaros fagyit kérünk."


Újra átélhetjük a hétvégék történéseit a messzi mamáéknál. Trabanton utazni (Hetvenes átlaggal) egy elmesélhetetlen élmény mára. A kamaszodó srácok zenei világa is remek hangulatidéző, amiből Samatha Fox mellei sem maradhatnak ki. Ez is egy jelentős, meghatározó pillanat a kamaszodó srácoknak. Diszkóba járni, vagy az első "vébéká" élménye mindenkinek megvolt akkoriban. Sajnálom, hogy nekem a horgászás varázsa kimaradt, bár szeretem a halászlét. A végtelen biciklizések, kiszabadulva a panelrengetegből, a családi kapcsolatok fénye, és a soha el nem múló nyár melege járja át az olvasó lelkét nosztalgiázás közben. Mindez szórakoztató formában, reális képet festve kerül elénk a közelmúltról. A történetek garantáltan mindenkit megérintenek. Közös kamaszkori emlékeinket élhetjük újra. Többször hangosan felnevettem olvasás közben, a nosztalgiafaktor tökéletesen működik. Hartay Csaba írásai szerethető történetmorzsák, amit a barátság is erősít.

Így utólag hálás vagyok ezért a gazdag és színes gyerekkorért. Hagytak önfeledt gyereknek lenni, a saját kis világunkban élhettünk. Hasonló retro-idézés már volt a szerző tollából (Lerepül...és a Turbó), most mégis, bár a humor elfedi, de van egy szomorkás, az elmúlást idéző felhangja a történeteknek. A karácsonyok emlékénél különösen érezhető. Nem csak a tanyavilág, az olajkályha vagy a régi telek tűntek el, de azok az emberek is. Együtt a család..., ha fogyunk is, sok-sok év lehullt tűlevelein kutatjuk a múltunkat, hogy a jelenben magunkra találjunk. Kétségtelenül könnyen olvasható, szórakoztató emlékek ezek, amik azért mélyen elgondolkodtatnak.

"Végül egyedül maradunk az emlékeinkkel."


ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv! 


               
Hartay Csaba magyar költő, író, blogger.
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte, jelenleg is ott él.

1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek. Eddig kilenc verseskötete és öt prózája jelent meg. Nem boci! Holtág, Rajongók voltunk, Köszönöm a befogadást címmel.

Díjai: Körösök Gyöngye díj - 2006, Bárka-díj - 2010, Szarvas város kulturális életéért díj - 2015 és Megyei Príma Díj - 2015. 2017-ben elnyerte a Szarvasért Alapítvány díját, amelyet minden évben egy arra érdemes, Szarvas város hírnevét öregbítő személyiségnek ítélnek oda.


 



Scolar, Budapest, 2023
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635097258 · Megjelenés időpontja: 2023. május 31.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése