Sárhelyi Erika: Betöltetlen terekSárhelyi Erika második verseskötete is a könyvespolcomra került, az első mellé szorosan. A Hétköznapi józanság után egy kicsit mást kaptam, mint amire az alapján számítottam, de ezzel nincs semmi baj. Ezek a versek most mélyebben érintettek, több ponton is kapcsolódtak saját életemhez.
Az első kötet 2016-ban jelent meg, több év terméséből válogatva, ez az új pedig az elmúlt 3 év új verseit tartalmazza. Idő közben A megélt örömök és fájdalmak, a múló idő érzése ott olvasható a sorokban, Személyes vallomások, gondolatok és emlékek, hangulatok három témakörbe rendezve.
A versek értelmezésekor önön megélt életünk, emlékeink köszönnek vissza. Bizony volt, hogy kapart a torkom, elhomályosult a látásom és le kellett tennem a könyvet. Felállni, kimenni, előkeresni egy régi kedves képet, tovább melengetni a feltörő régi emlékem, rágyújtani vagy kibontani egy üveg bort.
Erika versei szubjektív szűrőként működtek. Önmagamon engedtem át a szavakat, ettől válit egyedivé az olvasó általa értelmezett vers.
Lélekkel, érzelmekkel teli versek kerültek a kötetbe. Az első rész a Parttalan szavak címet viseli. Hangulatok, idilli pillanatok, érzések és illatok adják ezen versek savát-borsát. A Jelenés a buszon is egy ilyen élethelyzetről mesél. Személyes kedvenceim innen a Kedveszegett költemény vagy az Októberi sanzon. Nehéz a sok kedves hangulatú életképeket idéző verscsokorból kiemelni néhányat, de mindenki talál kedvére valót, ez egészen biztos. A Rozé ősz, Szököm a nyárral vagy az Öleld rám a nyarat a nekem is kedves évszak, a nyár pillanatait idézi, szerelmet ígérve lobogva a vágy tüzében. Az Augusztus végi dal is a nyarat kéri még vissza, ez is új volt számomra. Ezt a részt az Éjféli opció című vers zárja, ami kissé előrevetíti nem csupán az idő múlását, de a sajátunkat is.
Különösen a középső témakör volt nagy hatással rám. Már a cím sokat elárul: Ima helyett - a két Édes emlékére -
Szinte minden vers ad valamit az olvasónak, itt azonban a az érzelmek és a tehetetlen düh tombolnak. A szeretet, a vágy a két szülő után, amikor végleg elköszönnek és távoznak az életünkből, hatalmas érzelmi megrázkódtatás mindig. Amikor már nincs aki azt mondja: kislányom, kisfiam... mert örök gyerekek maradunk nekik még felnőttként is. Ez azonban egy rossz pillanatban megváltozik, marad az üresség, az Isten hívószáma foglalt, reklamációnak helye nincs... Mondják, amikor elveszítjük szüleinket, akkor leszünk igazán felnőttek. A gyász feldolgozás soha nem egyszerű. Erika fájdalma és emlékei, gondolatai versek formájában olvasható, ám ezek a megidézett kérdések, érzelmek minden olvasóban erős pillanatokat okoznak. Ezt garantálom, akár mikor is veszítette el a saját szüleit.
Csodaszép, egyszerű és drámai képekkel időződnek meg a szülők. Apám szeme, Fordul az ég, Fehér gyász, Átevezett vagy az Árvák kelengyéje verseket említeném. Ami leginkább megfogott ezekben a versekben az az egyszerűség és őszinteség.
A Szökevény angyal és az Anyám rózsái mellett itt található a címadó a Betöltetlen terek is. Az élet megy tovább, évszakok jönnek-mennek, ünnepelünk, nevetünk és örülünk, ám a szívünk mélyén ott marad a fájó üresség, a betöltetlen terek, amit ők hagynak maguk után.
Erika tárgyakról és emberekről vagy a kutyáról mesél rövid történeteket, pillanatokat. Egy vers, egy emlék. "Hogy tud zúgni a csend" , lesznek ürességé a szívünkben a megszokott és természetesnek ható dolgok az életben. Találhatunk benne önmarcangolást, a ki nem mondott szavak önvádja ez a gyávaságért. Ugyanúgy szeretünk, ugyanúgy félünk a magánytól, az elmúlástól. Rövid könyv, mégis sokáig tartott elolvasni. Szemezgettem esténként, néha visszaolvasva egyik-másik verset többször is.
Verseiben jelen van a hétköznapok örömei, bánatai, a fanyar humor, az alázat, az elmúlás melankóliája. Az élet sors-szerű történései ellen nem tehetünk semmit. Erika nem használ bonyolult nyelvezetet, képi világa érthető, letisztult, mégis mindent el tud vele mondani.
Az ő fájdalma, az enyém is. Az ember élményei közösek, ugyanazt éljük meg kicsit másképp, kicsit máskor mindannyian. Más szemmel látjuk, értékeljük az életet, annak minden örömét és bánatát huszonévesen, vagy az idő előrehaladtával, a bűvös ötvenet átlépve. Érett versek, gondolatok egy érett nő klaviatúrájából.
A lezáró, harmadik etap versei a Cseppversek összefoglaló címet kapta. Innen nekem a Paso Doble, EGYség, Pincehideg lett kedvenc. Ám nagyon kedves ötlet a Radnóti után szabadon a Naptárlapok ciklus. Itt értelemszerűen a hónapokról olvashatunk négysoros összefoglalókat.
Olvasás után úgy érzem megtaláltam azokat a mondatokat, érzéseket, ami egy kicsit nekem szól, ami egy kicsit rólam is szól. Érdemes és izgalmas vállalkozás megismerni ezeket a hangulatokat, gondolatokat mindenkinek. Garantáltan hatni fog, megtalálja a saját életét ezekben a versekben minden olvasó. László Maya grafikái tökéletes hangultatot adnak a versek képi világához illeszkedve.
További sikereket kívánva köszönöm az élményt! ITT megrendelheted Erika verseit, vidd haza Te is!
Hungarovox, Budapest, 2019
124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155743948 · Illusztrálta: László Maya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése