Az orenda

Joseph Boyden: Az orenda 





                                                                           








"Az ember legyen boldog élete utolsó napján."



Joseph Boyden a 17. századi Észak-Amerika vadonjába viszi el olvasóit. Elképesztően erős, impulzív történet, aminek három főhőse van: Christophe, a Franciaországból ideérkező fiatal és naiv jezsuita szerzetes, akinek feladata a vadak megtérítése lenne. A nagy huron harcos Madár, aki elrabol és sajátjaként nevel fel egy irokéz indiánlányt, Hóesést.

A törzsek közti belviszály mellett az európaiak megjelenése fokozza a feszültséget. A fegyverek megjelenése drámai brutalitást ad az amúgy is sötét eseményeknek. Véres leszámolások, kegyetlen kínzások adják Boyden mesteri regényének eseményeit. Az olvasó teljes körű képet kap, ami ezt a történetet csak pusztítóbbá teszi. Igazi epikus regény, hihetetlen alapos és színes karakterekkel benépesített, mozgalmas történet. Joseph Boyden a vér és a remény, gyanakvás és bizalom, gyűlölet és szeretet történetét meséli el három részre bontva. Mindezek mellé humora is van a regénynek.


Boyden mély megértése és együttérzése érezhető minden karaktere felé. Belelátunk érzéseikbe, gondolatikba, vívódásaikba. Emberi oldalról közelít minden tettükhöz, legyen az bármennyire brutális. A vallás és a hagyományok ütközése, a vadak szokásai megdöbbentő helyzeteket eredményeznek. Christophe frusztráló karakter, és megtestesíti a kívülálló személy tipikus tudatlanságát. Mindhárom hősnek a saját történetét megismerhetjük: Madár az elveszett szerelméhez, Hóesés az elhunyt hozzátartozóihoz, kiirtott családjához való emlékeit, és Christophe a hitéhez és az Úrhoz való viszonyát remekül ábrázolja. A hatalmi politika szorításában a hit emberének csak a vívódás marad, a nagy dilemma minden korban megjelenik. Valóban ez a helyes út? Tényleg ezt akarja a Mindenható? Biztosan mindent el kell pusztítani, ami régi? Ami jó, bevált és működik, miért kell megújítani? Csak mert teheti a hatalom?

A járvány, az aszály, a nyugati fegyverek megjelenése és a katolikus missziók fenyegető, erőszakos "mindenáron megtéríteni" szándéka erős kölcsönhatásba lépnek. Halálsikolyok, kegyetlen valósága
a túlélésért. Hiszen a valóságról olvasunk, és a valóságot éljük át a kanadai vadon mélyén. Az Orenda" a legszebb mesemondás, amit az utóbbi időben olvastam. Ez a művészet a közönség elbeszélésében időtlen irodalmi remekké teszi, az utolsó lapokig leköti az olvasót. Teszi mind ezt
a legegyszerűbb módon a tények megvilágításával, a kitalált beszámolók izgalmával, miközben az alapvető üzenethez igazodik. A történetmesélésen belüli történetmesélés, és egy jól ábrázolt, véres korszak történeti elbeszélése adja a cselekményt.


Joseph Boyden prózája súlyos, helyenként már-már költői. Párbeszédeiben érdekesen keveredik a sorsszerűség a kötelességtudással, és a szív szava a racionalitással. A fő- és mellékszereplők sorsának ábrázolása az, ami egyértelmű erényként említenék. Nem csupán a főhőseink sorsa fonódik szorosan össze, a mellékszereplők is jelentősek és fontosak, élményt ad az egész regényhez. Miért számít, hogy ki miben hisz? Miért akarják a saját hitüket egymásra erőltetni? Persze itt más szempontok is szerepet játszanak.
A vadak hitvilága és hagyományaik, szokásaik pedig különösen érdekes színfoltja a történetnek. A könyv a legtöbb felmerülő kérdésre nem ad választ, de mindenképpen meghökkenti és  elgondolkodtatja az olvasót képeivel. Filmen is megállná a helyét ez a történet. Nem is véletlen, hogy 2014-ben a Canada Reads az Év könyvének választotta Az orendát.





A regény fülszövege:

A ​fiatal Christophe jezsuita szerzetes, Franciaországból érkezik az Újvilágba, hogy megtérítse a „vadakat”. Arra azonban nem számít, hogy a huronok és az irokézek nemzedékek óta tartó küzdelmének kellős közepébe csöppen. A sorozatosan véres összecsapásokkal tarkított ellentét még jobban elmérgesedik, amikor a nagy huron harcos, Madár egy rajtaütést követően magával hurcol egy irokéz kislányt, Hóesést, hogy örökbe fogadja és a sajátjaként nevelje fel. A korábban baltákkal és késekkel vívott háborúban megjelennek az európaiaktól kapott lőfegyverek is, ezért egyre inkább úgy tűnik, hogy az évszázadokon át meglévő kényes egyensúly felborul, és a harc addig nem ér véget, amíg az egyik nép teljesen el nem pusztítja a másikat. Christophe, Madár és Hóesés sorsa végzetesen összefonódik ebben a több mint egy évtizedet felölelő regényben, és sem ők, sem az olvasók nem sejthetik előre, mit tartogat számukra a sors…



Joseph Boyden (1966) a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja.

Első könyve, a Három nap az út, amely a realitás és misztikum határmezsgyéjén egyensúlyoz, 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját. Az ír és skót felmenőkkel rendelkező Boyden az Ontario-i Willowdale-ben nőtt fel, egy tizenegy gyermekes család harmadik gyerekeként. Szigorú ír katolikus családban és jezsuita iskolában nevelkedett.




Jaffa, Budapest, 2017
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609916 Fordította: Illés Róbert