"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki."
Márai Sándor irodalmunk egyik legismertebb alakja, életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Márai műveit mindig valamiféle különös, megmagyarázhatatlan rejtély lengi körül: úgy érzed, ő minden titkok tudója, egy beavatott, aki csak egy kicsi részt oszt meg az olvasóval a hatalmas tudásából. Márai vitathatatlanul nagy tanító mester, aki gondolkodtat.
Az igazi az egyik legjobb műve.
Márai Sándor és felesége Matzner Ilona, azaz: Lola, akivel kimondani is hihetetlen: hatvanhárom évet éltek együtt! 1923-ban polgári házasságot kötöttek, ami 1986-ig, Lola halálig tartott. Hatvanhárom év boldogság, hihetnénk, pedig az életrajz alapos ismerői tudják: Márait is körülvették a nők, két kivételes színésznőhöz fűzte kapcsolat. Rövid, ám nagyon szenvedélyes viszonya volt Mezey Máriával, és egy plátói szerelem 1945-ben Tolnay Klárival. Róluk pedig Lola is tudott, hiszen a női ösztön működött, egy nő megérzi férje hűtlenségét. Akár lehetne ez a háttér Az igazihoz, hiszen a regény egy szerelmi háromszöget mutat be. Az emberi kapcsolatok mestere Márai. Jól ismeri a férfit, és ismerni véli a nőt. Lola kivételesen művelt nő volt, aki egy jómódú kassai zsidó család gyermeke. Talán ez is hozzásegítette őket ahhoz a hatvanhárom évhez. Az összetartozás, szeretet és tisztelet. Az elfogadás. Tudták szeretni egymást a hibáikkal is.
Ez a könyv pedig csakugyan egy remekmű, Márainak lehengerlő stílusa van: olyan gondolatokat, érzelmeket, apró részleteket ragad ki, és ír körül, mozgat meg az olvasóban is, amelyek fölött a hétköznapi ember talán elsiklik. Ismerkedő, első olvasásnak is kiváló. Márai Sándor regényei a XXI században is aktuálisak. Pontos, tömör mondataival éles képet fest erről a kapcsolatról. A csábításról, aminek mindannyian ki vagyunk téve. Ember hiba nélkül nincs, van, aki megbotlik. Számomra a könyv egy személyes és mély vallomás az írótól. Arról: van-e igazi? Természetesen nem nagy titkot árulok el: van. Mindenkinek az, akit választ... Bár erre néha csak utólag jövünk rá.
Az első rész a feleség drámáját mutatja be. Őt könnyebb megérteni, hiszen ő mindent megtett a házasság megmentéséért. Márai meglepően jól tud egy nő lelkivilágával azonosulni. Aprólékosan, finoman bontja ki a részleteket.
A férj, Péter mondanivalója elgondolkoztatóbb. Magvas mondatok a szerelemről, ami később már csupán szeretetté, barátsággá változik, összetartozásról, sóvárgó titkokról, szenvedélyről. A háttér a jó módban élő polgári fiatal pár kapcsolata. A csavart az adja, amikor a cselédlány, Judit lép színre... ahol fény derül egy régi beteljesületlen szerelemre. Szeretem az olyan történeteket, ahol több szemszögből van ábrázolva a cselekmény. Kétségtelenül a férj részét találtam hozzám közelebb állónak, izgalmasnak. Ha valami elromlik két ember között, az kettőjükön múlik. Az is, hogy ezt tudják-e kezelni, túllépni, javítani a kapcsolatukon. A párkapcsolat varázsát is ketten adják meg. Együtt. Márait jókor kell olvasni. Mindig akkor amikor szükség van rá. Fel kell nőni hozz, amikor már van némi élet tapasztalatunk. Apánként, finoman szemezgetve a ránk maradt életműből.
Az igazi alapos, érzelmes, nagyszerű regény.
A könyv fülszövege:
A két szorosan összekapcsolódó regényben Márai a szerelemről, a szenvedélyről, az élet végső értelméről mondja el gondolatait. Az író a szokványos polgári házassági „háromszög" történetét izgalmas mélylélektani drámává alakítja. Az igazi-ban a feleség, majd a férj mondja el vallomását közös életükről, kapcsolatukról. A Judit …és az utóhang pedig a szerető, az egykori cselédlányból nagyvilági hölggyé változó, a „mellékutca" helyett a házasság biztonságát kiharcoló asszony története – a háttérben a második világháború után lassan éledező Budapest, majd a New York-i emigrációs lét érdekes tablójával.
Eredeti megjelenés éve: 1941
Helikon, Budapest, 2015
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274232
Nagyon köszönöm. kedvencem: Márai..
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlés