A ​tóvidék hercegei

 

Lars Elling: A ​tóvidék hercegei




                                               

Kalandos és varázslatos, lebilincselő történet a testvéri szeretetről és a természet közelségéről, annak meghatározó fontosságáról. Mindezt mesteri nyelven ábrázolva. Öröm olvasni Elling kreatív prózáját. Lars Elling briliáns, meseszerű és mélyen eredeti regényt alkotott.

A borítón látható festmény sejtelmes szépsége és a könyv címe egyből felkeltette az érdeklődésemet, reméltem, hogy újabb szépirodalmi gyöngyszemet olvashatok. Nem is kellett csalódnom, hamar rabja lettem a történetnek és az írásmódnak, csupán azért lassítottam néha az olvasással, hogy elmerengjek a szép mondatokon, hasonlatokon, tájleírásokon. A szerző norvég író és képzőművész, ebben a mesében mindkét tehetségét megmutatta, igazi művészi szépírást élvezhetünk. Már az első néhány oldalon, a kérészek életének és virágzásának leírása annyira látványos, hogy azt sem bántam volna, ha az egész kötet ebből állna. Azonban ennél sokkal többről van szó, és nem kevésbé élvezetes a folytatás sem. A természet és ember viszonya után ezúttal az emberi kapcsolatokat és az érzelmeket állítja középpontba a szerző.

Elling kreatív és izgalmas nyelvezettel rendelkezik, amely érdekes és meggyőző módon festi meg előttünk a történetet. Ez a regény egyszerűen egy óda a természethez, ahol a táj egy karakter, intenzív ábrándozásban jelenik meg a szemünk előtt. Ez a regény egy igazi irodalmi és vizuális utazás, mély elmerülés egy olyan világban, ahol a természet hangsúlyos főszereplő, és ahol minden elem (az évszakok és maga a természet) valódi tehetséggel és kifinomult részletességgel van ábrázolva. Szinte kiváltságosnak érezzük magunkat, hogy lehetőségünk van belépni ebbe a csodálatos világba, amelynek elbűvölő képei nagyszerű utazást kínálnak számunkra olvasás közben.

A könyv egyfajta felnőtté válásról szóló regény két korszakban, az egyik a jelenben, a 80-as évek közepén, a másik pedig közvetlenül az első világháború előtti időszakban. A régebbi korszak két testvér oslói neveltetéséről szól, arról, hogyan képezi ki őket apjuk, a császár, és hogyan küldi őket egyedül a mezőre, erdőre minden nyáron, hogy a természet éléskamrájából éljenek.

Élesen ábrázolja a testvérek és a családtagok közötti eltérő kapcsolatokat is generációkon át. A gyerekkor meghatározóan hat későbbi életükre. Egy többgenerációs család életébe csöppenünk, akik egy házban élnek, ám nem csak a falak és a kerítés választják el őket egymástól. A birtok határán egy Starholm almafa áll, ami folyamatosan további problémákat okoz.

A két, mára már idős férfi, a testvérek, akik gyerekként elválaszthatatlanok voltak, érthetetlen módon, már évtizedek óta nem beszélnek egymással. Ők Arnstien és Truls, két jóravaló öregúr, sajátos viselkedéssel. Arnstein, az Öreg szavain keresztül kelünk útra a múltba, gyerekkoruk meghatározó éveibe. Unokája, a kamasz Filip 18 éves, hallgatja meséit és édesíti meg törődésével nagyapja napjait. Filip is igazán különleges fiú, méltó unokája ennek az embernek, és nagyon érdekes az ő szemén keresztül ismerni meg a testvérek egykori életét. Rendkívüli álmai vannak, melyeket rajzokon próbál megörökíteni és feldolgozni, nagyszerű kérdéseken keresztül merengve az élet értelméről.

A norvég tóvidék csodálatos díszletei közt kalandozunk, a testvérek a közelgő első Világháború árnyékában élnek, szüleikkel és néhány évvel idősebb bátyjukkal, aki némi értelmi fogyatékossággal él. Apjukat Császárnak nevezik magukban, aki különös módon áll a gyerekneveléshez. Hosszú időszakokra elküldi fiait a vadonba, amolyan túlélő kiképzésre, magukra hagyva őket. A két fiúcska igyekszik helytállni, elképesztő mikre voltak képesek. Valóban túlélték ők ketten egymásra utalva, nagy testvériességben és bajtársiasságban magát a gyerekkorukat ebben a férfiközpontú társadalomban. Egy Császárnak a fiai Hercegek, a cím és a borító is értelmet nyer. Megelevenedik előttünk az Öreg múltja, gondolatai, miközben tüdőbetegségtől sújtva mesél a fiúnak. Nagyszerűen váltakozik a két idősík, ritmust adva a cselekménynek.

Sokrétű az árnyalt humorral átszőtt történet, de minden részlet tiszta és világosan érthető, összekapcsolódnak a rétegek, cseppet sem zavaró a múltba révedés. Elénk kerülnek a fiúk életének szereplői, akik Filip életében szintén szerepet játszanak. Csodálatos gondolatok ütnek szöget az olvasó fejében. Ahogyan Filip hallgatja az Öreget már rég nem az Öreg emlékezete rajzolja a képet, hanem Filip fejében kel életre az egész. Ő már saját maga látja, hallja a fiúkat, mögöttük lépked a kitaposott ösvényeken. Talán nem is a mese és a történtek a lényeg, hanem, hogy van aki meséli és van aki hallgatja. Filipben megfogalmazódik a félelem, miszerint ha az Öreg meghal, akkor nem léteznek többé kalandok, életlenné válnak a képek, melyek most színesek és izgalmasak.

Nehéz elszakadni ettől a csodálatos regénytől, a skandináv szerzők egyike ismét bebizonyította, hogy a krimik mellett a szépirodalomban is maradandót alkotnak. Egyedi és mélyen ható leírásokat és ismereteket kapunk a norvég tóvidékről, a horgászatról, fákról, gombákról, az északi népek gondolkodásáról, összefonódásáról a természettel. Kivételes élmény, izgalmas kirándulás a norvég rengetegbe, szembenézésre készteti a szereplőket a múltjukkal. A végső feloldozás nem marad el, ha nem is igazán megnyugtató.

A regény ITT rendelhető kedvezménnyel a kiadótól.




                             

Lars Elling (1966) norvég író és képzőművész. Két képeskönyv szerzője és számos gyerekkönyv illusztrátora. Bjørn Sortlanddal együtt 1996-ban elnyerte a Német Ifjúsági Irodalmi Díjat az általa illusztrált Piros, kék és egy kis sárga című gyerekkönyvért. Elling állított ki Berlinben és New Yorkban, műveit pedig a Norvég Nemzeti Múzeum és a Norvég Kulturális Tanács is megvásárolta. A tóvidék hercegei az első regénye.









Typotex, Budapest, 2025
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933533 · Fordította: Petrikovics Edit