Fekete István: Zsellérek
Az író Zsellérek című regénye meghatározó az életműben, 1939 és 1944 között több kiadásban is megjelent. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatát nyerte meg ezzel a regényével Fekete István. 1946 tavaszán a könyvet betiltottak, a rendszerváltásig nem is jelenhetett meg újra, akkor is csak cenzúrázva.
Fekete István nevét elsősorban ifjúsági és állattörténeteiről ismeri a nagyközönség. Ennek a betiltás is oka volt, hogy rákényszerült a politikamentes írásokra. A Zsellérek története magában hordozza mindazt, amitől az író sokak kedvence. Érzékletesen van jelen az erdők és mezők, az évszakok változása, a természet és a föld szeretete, a paraszti élet bemutatása.
Mégis egy egészen más Fekete István-kép bontakozott ki előttem. Van itt valami mélyebb, ahol komolyabb húrokat penget a regény. Különösen a Horthy-korszak bemutatása, a Tanácsköztársaság eseményei, annak komor képei teszik fajsúlyossá a művet. A gyermeki szemmel való ábrázolás még hatásosabbá teszi a regényt.
Zsellér Péter egy okos, értelmes parasztfiú és Ughy László a tiszttartó fia életét és barátságát mutatja be. A társadalmi különbségek ellenére mély, őszinte és tartós barátság szövődik közöttük.
Tetszett a könyv, ami a gyerekkortól végigköveti a két fiú, fiatalember útját a felnőtté válásig. Az útkeresés, a szerelem és a világ változásainak hatása jelenik meg a fiúk sorsában. „Tiszttartó Laci” sokat köszönhet Péternek a tanulásban nyújtott segítségért, ami a barátságukat megalapozta.
Az első részben a gyerekkor képei barátságos, idilli képekkel van jelen, amíg a vörösterror ábrázolása meg nem jelenik a regényben. Az őszinte, emberi gondolatok sokasága bújik meg a lapokon. Fő hangsúlyt a barátságról, az összefogásról olvashatunk, ahol a becsület még jelent valamit. Fontos még, jellemző a fiúk kapcsolata a szüleikkel. A történelem viharai és az otthonról hozott őszinteség, a szülői minta, az értékrendek ütközése meglepő és mai napig érvényes. A fiatalok helykeresése, beilleszkedése az újjászülető világban aktuális mindig. A falusi élet nehéz, dolgos mindennapjai szemléletesen kel életre előttünk. Tetszett a visszatérő elemként megjelenő fejezetkezdés is: "… ülök a vadkörtefa alatt. " Ahogyan Zsellér Péter a vadkörtefa tövében ülve emlékezik, az megkapó és elgondolkodtató. Örökérvényű igazságokat fedezhet fel az olvasó a történtben. Mai, kusza és zavaros világunkban még mindig értékes és érvényesek ezek a sorok.
„Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból. ”
A második rész nézőpontot vált. Itt az egyetemi évekre koncentrál, a fiatal felnőttek életét mutatja be Pesten. A gyökerek eltéphetetlenek, a vidék és főváros ellenetéte erős. Mindig szerettem Fekete István történeteit, mégis régen olvastam ilyen egyszerűen megírt, de hatásosan szép történetet. Egy élmény volt. Szerintem olvasmányos, szerethető könyv.
Egy régebbi kiadás borítója
Móra, Budapest, 2024
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634866725
Tetszett a könyv, ami a gyerekkortól végigköveti a két fiú, fiatalember útját a felnőtté válásig. Az útkeresés, a szerelem és a világ változásainak hatása jelenik meg a fiúk sorsában. „Tiszttartó Laci” sokat köszönhet Péternek a tanulásban nyújtott segítségért, ami a barátságukat megalapozta.
Az első részben a gyerekkor képei barátságos, idilli képekkel van jelen, amíg a vörösterror ábrázolása meg nem jelenik a regényben. Az őszinte, emberi gondolatok sokasága bújik meg a lapokon. Fő hangsúlyt a barátságról, az összefogásról olvashatunk, ahol a becsület még jelent valamit. Fontos még, jellemző a fiúk kapcsolata a szüleikkel. A történelem viharai és az otthonról hozott őszinteség, a szülői minta, az értékrendek ütközése meglepő és mai napig érvényes. A fiatalok helykeresése, beilleszkedése az újjászülető világban aktuális mindig. A falusi élet nehéz, dolgos mindennapjai szemléletesen kel életre előttünk. Tetszett a visszatérő elemként megjelenő fejezetkezdés is: "… ülök a vadkörtefa alatt. " Ahogyan Zsellér Péter a vadkörtefa tövében ülve emlékezik, az megkapó és elgondolkodtató. Örökérvényű igazságokat fedezhet fel az olvasó a történtben. Mai, kusza és zavaros világunkban még mindig értékes és érvényesek ezek a sorok.
„Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból. ”
A második rész nézőpontot vált. Itt az egyetemi évekre koncentrál, a fiatal felnőttek életét mutatja be Pesten. A gyökerek eltéphetetlenek, a vidék és főváros ellenetéte erős. Mindig szerettem Fekete István történeteit, mégis régen olvastam ilyen egyszerűen megírt, de hatásosan szép történetet. Egy élmény volt. Szerintem olvasmányos, szerethető könyv.
Egy régebbi kiadás borítója
Móra, Budapest, 2024
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634866725



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése