Ellopott ​életek

 

Ljudmila Petrusevszkaja: Ellopott ​életek
Bűntények története




                                                 

A Typotex Világirodalom sorozatban megjelent, eredetileg 2017-es Ljudmila Petrusevszkaja kötet nem krimi, bár a cím sejteti a hátteret. Az alcím szerint Bűntények története sorakozik a lapokon.
Ljudmila Petrusevszkaja a modern orosz irodalom klasszikusának számít. Munkássága sokrétű, gazdag.


A történetekben Petrusevszkaja groteszk, abszurd helyzeteket teremt, ahol kellően megnyilvánul a sötét humor. Ez ad egy eredeti, sajátos ízt ezeknek a kis sztoriknak. Természetesen bőven akad társadalomkritika is a regényben. Különös figurák népesítik be, elképesztő helyzetek jelennek meg a lendületes szövegben, amely tele van helyzetkomikummal.
Számomra üdítően friss élmény volt olvasni ezt a kissé furcsa, szokatlan, néhol bizarr, mégis nagyon mai szövegfolyamot. A '80-as években egy moszkvai klinikán történtek állnak az események hátterében. Ez a klasszikus gyerekcsere mozgatja a szálakat. A szatirikus és meglepően vicces, szókimondó szöveg adja az erejét a könyvnek. Abszurd helyzetekben nincs hiány, az olvasó néha csak kapkodja a fejét. Különös az egész történet, az orosz valóság reménytelen és sötét pillanatokat teremt. Groteszk leírásokkal látunk a függöny mögé. A nyomor, a pártrendszer hibái és következményei elképesztő módon hatja át a történéseket.


Az olvasóra hosszú és meglepő utazás vár a fantázia világában barangolva. A történetek gazdagsága érdekében a szerző feltárja minden egyes szereplő életkörülményeit. A fülszöveg egy érdekes történetet sugall két fiúról, akik állítólag testvérek, olyannyira, hogy ugyanaz a név áll mindkettőjük útlevelében... ezzel indul a furcsaságok sora, de nem állunk itt meg. Gyors tempójú, dinamikus és váratlan események láncolata a cselekmény.
Különös utazásra indulhatunk a volt szovjet élet hétköznapjaiba, az 1990-es években játszódik az események láncolata. Petrusevszkaja a késő Szovjetunió pokláról ír, hozza közel az olvasóhoz. A regény vesztesekről és gazemberekről szól.
Kémkedés, szerelem, elcserélt gyerekek a szülészeten, a kisemberek ügyeskedései az életben való boldogulás küzdelmei háttérben a széteső pártállam. Az emberek életében bekövetkező azonnali változások bizony szürreális, groteszk helyzetei ismerősek lehetnek. Petrusevszkaja mondatai néhol nyersen kifejezőek, pontosak, és lényegre törőek. Nem egy tipikus detektívtörténet, bár a műfaj több jellegeztessége megjelenik.
Sok szereplőt mozgat, akik mindannyian kapcsolódnak a fő- és mellékbűncselekményekhez, a történet ugrál a szereplők között, majd végül visszatér a kiindulóponthoz. A rejtély csupán a legvégén áll össze, és nem csak a véletlen miatt alakulnak a dolgok ilyen módon. A szerző jellegzetes humora reményt ad a boldog befejezésre. Könnyen olvasható, szórakoztató a narratívája, egyedi stílusa teszi emlékezetes olvasmánnyá.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól.



    

Ljudmila Petrusevszkaja (1938) író, drámaíró, előadóművész. A kortárs orosz irodalom egyik legnagyobb alakja. Műveiben egyéni stílusban ötvözi a 20. század második felének posztmodern törekvéseit az orosz irodalom gazdag lélektani és groteszk hagyományával, a fekete humor, a fantasztikum és az abszurd eszközeivel ábrázolva a szovjet és posztszovjet világ sivár kisszerűségét, elnyomó rendszerének lélekromboló hatását. Számos orosz és nemzetközi elismerés birtokosaként továbbra is Oroszországban él, de éles hangon elítéli a diktatúrát és a háborút, amely ellen tiltakozva 2022-ben visszavonult az alkotástól.







Typotex, Budapest
336 oldal · ISBN: 9789634933441 · Fordította: Goretity József