A hátsó bejárat

James Lear: A hátsó bejárat
                                                                     


















A mostanában olyan divatossá lett erotikus, sőt kimondottan pornó irodalom gyöngyszeme e regény. Homofóboknak nem ajánlom, de az erotikus irodalom kedvelőinek szórakoztató darab lehet.

Én magam is tologattam picit és nem tudtam, akarom-e ezt a könyvet? Aztán a kíváncsiságom és a
nyitott szemléletem győzött. Rájöttem, nem is ez első, csak homoszexualitással foglalkozó olvasmányom. A Túl a barátságon film sikere után a novellát is elolvastam, sőt David Leavitt: Arkansas és Paul Burston Szégyentelen-je is az olvasási listámon van. Még a magyar szerző,
Katona André Mennyi időnk van? kötete is olvasásban volt. Ami tetszett is, hiszen rengeteg
érzéssel, érzelemmel szól az összetartozásról, igaz barátságról. Semmi bajom a homoszexualitással, az az egyén magánügye.

Nos ez a könyv az, aminek látszik: kimondottan pornóregény, homopornó. Itt mindenki homoszexuális a házban, a házigazdától az inasokig, csak a sofőr szereti a nőket (is).
A cím áthallásos, de roppant találó módon van szerepe, jelentősége a végső megoldásban.
Ami nekem meglepetés volt, hogy ez a szatírikus történet 1925-ben játszódik. Egy kedélyes, vidéki angliai kúriában tölt el egy hétvégét az amerikai Edward Mitchell. Éppen a nősülés előtt álló, evezőscsapat tagját, Boy Morgant akarja becserkészni, (aki egy kissé egyszerű, de jó kiállású srác), amikor hirtelen egy éles női sikoly vet véget a lehetőségnek. Gyilkosság borzolja fel a békés idillt.

A krimiszál és a nyomozás remek alkalmat kínál a szereplőknek az egymásba gabalyodásra. Természetesen egy percig sem kell véresen komolyan venni a nyomozást. Ez a könyv egy vicc, ami a krimiket parodizálja, azt viszont nagyon jól csinálja.  Mitch jóképű, huszonkét éves pasas, aki sosem hagyja, hogy a nyomozásnak egy pikáns randevú útjába álljon. Sőt, ami kissé zavaró volt: mindenki magas, kisportolt és roppant szexi mérettel bírt. Senkit nem kellett noszogatni, ha lehetőség adódott egy jó hancúrra... az pedig adódott! Tomboltak az ösztönök, tocsogtunk az adrenalinban, az izzadt testek összefonódtak tóparton, hátsó lépcsőn, vagy akár az őrszobán is.

Még  a helyi rendőrség tagjai is "élvezték" a kihallgatás adta lehetőségeket, vallattak keményen! Világos volt, hogy a tettes nem az, akit nyilvánvalóan egyből elkaptak. A krimivonal sokszor elveszett, mindazonáltal érdekes volt, és a végén is sikerült meglepnie, a szereplők is éltek, kiderül, mindenki titkol valamit, mindenki rejtett homoszexuális,  mindenki szexelt már mindenkivel, amiről mindenki tud is, de persze erről senki nem beszélt.

Természetesen ne várjon senki Egérfogó-t, vagy a Tíz kicsi néger-t, de még az Öt kismalac-ot sem!
Bár bőven malackodnak, de Mitch, nem Poirot. Ő csak úgy mellékesen nyomozgat, mégis akad itt zsarolás, rendőri korrupció, kémlelőlyukak, titkos folyosó.
Összességében egészen szórakoztató könyv, ami nem akar többnek látszani, mint ami. Amit vállal, hogy szimplán szórakoztat azt beváltja.

Megtudtam, ez a könyv egy trilógia 1. része, azaz úgy tűnik, az Ulpius újabb terület felé nyitott.
Elég volt már a nőket lealacsonyító, játékszernek használó szürke izékből. Ezt a vonulatot sem nevezném magas irodalomnak, de legalább hat az újdonság, érdekesség varázsa. Amúgy sem lehet mindig Háború és békét olvasni.


Ulpius-ház, Budapest, 2014

260 oldal · ISBN: 9789633831885 · Fordította: Farkas Melinda