"Nem vette észre, hogy ők ketten unos-untalan egy bizonyos koreográfiát követnek, és hogy a kapcsolatuk játszmákra épül."
Rados Virág nagyon kényes témához nyúlt harmadik könyvében. A házasságon belüli bántalmazás, majd erőszak a világban sok probléma forrása lehet a házastársak között. Bántani szavakkal is lehet, nem csak fizikális erőszakkal.
Ha ezt folyamatosan tűrik, annak bizony az esetek többségében borítékolhatóan sajnos nem lesz jó vége. A szenvedő fél legtöbb ilyen esetben a nő.
Kárpáti Anna, a regény főhősének története olvasmányos formában megírt igazi pszicho-családregény. Anna erősen önbizalomhiánnyal küzdő, szeretetre vágyó mai fiatal. Az ő szemszögéből lehetünk tanúi a történéseknek. Sajnos rosszul választott, de nála a család segített a megoldásban. Kalandos ifjú élete a párkeresés sorozata után Ferkóval alakul ki valami, amitől reméli a boldogságot.
Ahogy lenni szokott eleinte minden szép és jó. Majd kibújik a szög a zsákból és Ferkóról kiderül, hogy korántsem az a kedves férfi, inkább egy vadállattá váló, rideg, goromba, erőszakos ember.
A kapcsolatuk Ferkóval eleinte sem volt igazán felhőtlen, mégis házasságba torkolt. Nem igazán értettem, hogy egy okos és tanult nő miért hagyta eddig fajulni a dolgokat? Már a házasságba is csak úgy "belesodródott". Érezte ő, de nem tudott, nem akart menekülni. Öt kemény éve bánta, nem is beszélve a lelki és testi fájdalmakról. Drukkoltam Annának, nyíljon már ki a szeme, és legyen elég mersze lelépni, amíg nem késő! A "majd én megmutatom" legtöbbször nem vezet semmi jóra.
Ferkó bizony nagyon negatív alak, egoista, önző és karriercentrikus, a régi elvet valló " pénz olvasva, asszony verve jó" figura. Igazi felkapaszkodott senkiházi. Jól jellemzi a regény végén Anna, mikorra már tisztán látja férje jellemhibáit. Lehet a neve előtt az a két betű, akkor is egy kikapaszkodott paraszt maradt. A régi igazság is bizonyítást nyert ezzel: nem az a paraszt, akin gumicsizma van, hanem aki úgy viselkedik!
Ferkó utálja, lenézi a felesége családját, míg azok kedvesen és örömmel fogadták magukhoz.
" A zsidó családok gejzírként felbuzgó érzelmességével ölelték keblükre a vendéget."
Annán kéri számon a politikai nézeteiket, szerinte sértő viselkedésüket. Toma, az második férj nagyon jól működik villámhárítóként, igazi békebíró a családban.
Ferkónak senki és semmi nem jó. Még a saját anyját is szolgálója ként kezeli. Kiállhatatlan figura. A szex terén sem tud igazán mit felmutatni, tehát ezzel sem köti magához Annát. A veszekedés után édes a kibékülés tétel nem nyer bizonyítást...
Kihasználja, megalázza Annát. Semmibe veszi annak munkáját, neki csak cseléd kell, annak tartja.
A karácsonyi ajándékhalmozással sem tud jóvá tenni semmit. A rejtett pszichológiai mondatok nagyon tetszettek, jól vannak beépítve a történetbe. Rados Virág a mellékalakok életét is megvillantja néhány jó mondattal. Anna húgának kapcsolatába is beleshetünk, vagy Ferkó anyjának sem lehetett örömteli és boldog élete. Sőt, a kedves nagymamival is az élet, már nem annyira volt fenékig tejfel.
Emellett a családi összetartás, egymás iránti figyelem fontossága is kiderül.
Anna élete valójában már gyerekkorában eldőlt. Szülei válása után igazi mai gyerekkora volt, mozaikcsaládban nőtt fel. A boldogság vágya azonban elemi erővel ott van végig életében.
Ám erre sokáig nincs lehetősége, bár igyekszik jó asszony lenni: munka után siet haza, főz, mos, takarít, a férje elvárásai szerint. Mégis mindig van valami baj, ok a vitára, veszekedésre. Az állandó és folyamatos bántások eredménye, hogy elhiszi, megérdemli a verést.
Társadalmilag a másik fél terrorizálása, verése nem megengedhető. Azonban, hogy mi történik otthon a négy fal között, ritkán sok esetben későn derül ki. Lásd az ilyen jellegű emlékező-tüntetéseket a névtelen áldozatokért! Még ma is sok nő esik áldozatul férje szeszélyének. Nem is feltétlenül csak alkohol hatására... A regény végén megdöbbentően valós volt Anna félelme: nem mert haza menni.
Még mindig félt, tartott a volt férj bosszújától, hogy nem fogja tudni elengedni őt. Nem nyeli le a békát, a nő elvesztését afféle személyes kudarcként akarja megtorolni. Van ilyen, sajnos nem kevés ilyen és hasonló estről számoltak már be a híradók.
A család összetartó szeretete az, ami végül kimenti Annát ebből a folyamatos hullámvasútból.
Végre megnyílik, mer őszinte lenni és elmondja boldogtalanságát.
Remek mondataiban jól ábrázolásra kerülnek a jellemek és az egész család is. Valós, életszerű a történet végig. A kedves és okos nagymama szerethetően szimpatikus figura. Az apa alakja is meghatározó és fontos. Nekem még az anya is szerethető volt, távolságtartó, sokszor hűvös viselkedése ellenére is. Valahol az ő lelkében is ott maradt a tüske az első és sikertelen házassága miatt. Amikor végre lehetősége nyílik, igazi anyatigrisként áll lánya mellé.
A téma nagyon aktuális, olvassátok el, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak én nem tudtam letenni, amíg el nem olvastam a regényt. A megnyugtató befejezés ellenére is sokan magukra, szomszédjukra vagy egyéb rokonokra ismerhetnek. Netán önmagukra. Lehet ez a könyv fog erőt adni
és kilépni, lezárni egy vegetáló, nem működő kapcsolatot.
Hiszen a csónakban nem kell kapitány! A kölcsönös szeretet mellett a másik fél tisztelete is nagyon fontos. Oda - vissza! Akkor működik és jó lesz az a kapcsolat.
Ehhez adjon az jó Isten erőt és lehetőséget mindenkinek!
Rados Virág jelenleg szabadfoglalkozású újságíró.
Budapesten született, értelmiségi családban. Saját bevallása szerint is falta a könyveket, az a fajta gyerek volt, aki a körülötte kavargó káoszból az olvasásba menekült.
Az ELTE Bölcsészkaron diplomázott, magyar nyelv és irodalom, valamint orosz szakon. A diploma után négy évig tanított. 2001-ben diagnosztizáltak nála bipoláris zavart. Erről a betegségről írta első regényét a Bipoláris-t.
A Jaffa Kiadónál megjelent kötetei:
Bipoláris, Visszakapott élet, Bántalmazó házasság, In flagranti.
Új kötete nyár végén várható, Ádám asszonyai címmel.
Jaffa, Budapest, 2012
248 oldal · ISBN: 9786155235290
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése