Nem baj, majd megértem

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem



                                                                  


    "Szerencsém volt, fantasztikus családba születtem."









A családdal nem is volt semmi baj: művészházaspár és gyermekeik a nyolcvanas években, boldogan élnék mindennapjaikat, HA nem éppen Romániában kellene ezt tenniük.

A diktatúra dübörög, még kiutazási vízumot sem kapnak egyszerre. Cselhez folyamodnak: a nagyobbik gyermek már áttelepült egy házassággal. Aput Budapesten hirtelen súlyos betegség támadja meg. Anyut kiengedik hozzá ápolni, segíteni neki. Ők már itt vannak, maradnak. A
kezelések egyre hosszabbra nyúlnak... Azonban mi lesz a legkisebbik otthon maradt kis leánykával?

Johanna erős és belátó fiatal, bár ekkor még nem igazán sejti mire kell vállalkoznia. Ő csupán balerina szeretne lenni. Ha lehetne azt is inkább Párizsban, nem Magyarországon. A családi kötelék erős, a helyzet adott. Vállalja, hogy életét egyedül szervezi és eljátssza élete egyik legnagyobb alakítását:  becsapja a rendszert, kicsit a barátokat is kénytelen. Mindent a cél érdekében rendel alá.
Az egész fiatal életét. Van mit féltenie: családot, boldogságot, karriert.

A könyv egy meoár regény, nem írótól, hanem egy táncosnőtől. Önmagának a
"kalandjait" tárja elénk látlelet ez a nyolcvanas évek szoci világáról. Nem egyedi a történet, sok pillanata ismerős az értelmiségi család kálváriájának. Menekülésük Ceausescu diktatúrájából. Azonban az csupán a keret, nem a diktatúra léleknyomorító hatásairól van elsősorban szó. Igen, olvashatunk a gáz és áram hiányáról, hogy sorban álltak mindenért. Jegyre adtak, ha adtak valami élelmiszert, hogy a boltban paradicsomos halkonzerv mellett szójaolaj volt, amit persze napraforgó olajnak adtak el... még a wc papír is hiánycikk volt. Idevonatkozó emlékeim már nekem
is vannak, a romániai kishatárforgalom áldásit tudom igazolni. Mekkora örömet tudott ott akkor okozni egy Amo vagy Baba szappan!

Olyan ez, mintha ülnénk egy kávé mellett a szerzővel, aki mindezt megélte és elmesélné most életének ezt a nem túl vidám korszakát. Egy lehetetlenné váló korban hogyan lehetett élni, túlélni.
Közben tanúi lehetünk annak, hogy  egy fiatal lánynak  egyedül kell megküzdnie szinte mindennel, ami nagyobb, bonyolultabb nála – felnőtté válással, szerelemmel, testiséggel, munkával, művészettel. Közben ugyanis lelkesen készül a balett záró vizsgájára, még ha reggelre megfagy is a kimosott balettdressz, mint inkább megszárad. Jó, hogy néhány segítő barát akadt a családban, aki segítse, támogassa elképzeléseit vagy akár csak vigaszt nyújtson neki.

Szabó Magdás néhol a hangulata, merev és kemény. Itt nincs pardon! A securitate és a bürokrácia magas fokon tartotta sakkban az embereket. Menekülés Ceausescu diktatúrájából, névházassággal Magyarországra. Látlelet a nyolcvanas évek szoci világáról.

A korai felnőtté válás egyedül még nehezebb. Néha egy egy telefon, esetleg levél tartja a lelket kis balerinánkban. Szerelmét ott kell hagynia, míg itt várja egy házasság és ezzel a szabadság is.
A főszereplő disszidálásra várakozása szinte teljes magára utaltságában a lavírozás a Ceauescu-éra megfigyelési szokásainak és bürokráciájának zátonyai között, nem lehetett egyszerű. Megrázó őszinteséggel ír mindenről. A csomagolás és a búcsú mégis fájdalmas. Ismerős épületeket, barátokat, szerelmét és operába szóló szerződést hátrahagyva távozik.
Tudja, életének ez a korszaka lezárult. Elképesztő beszélgetések, kihallgatások árán tudja elérni,
amit tervbe vettek. Megkapja: kiutazhat, elhagyhatja Romániát.
Azonban a megélt pillanatok, helyzetek életének fontos részei voltak. Ezt ő átélte, megtörtént.
Művészete alapjait adja.


A borító és a védőborító is gyönyörű, nagyon kifejezőre sikerült, illik a történethez.
A fiatal lány megpróbáltatásai, itt véget értek. Új fejezete kezdődött  életének itt Magyarországon.


Bodor Johanna (Kolozsvár, 1965. okt. 23 –) romániai magyar táncművész, koreográfus, egyetemi tanár. Szülei: Bodor Pál(1930-) költő, műfordító és édesanyja történész, könyvtáros. 1975-1984 között a bukaresti Állami Balettintézet diákja volt. 1984-1985 között a bukaresti Operettszínház tagja volt. 1985 óta él hazánkban.
    

Köszönöm a Magvető Kiadónak a könyvet!

                                 

Magvető, Budapest, 2014

224 oldal · ISBN: 9789631431704