2020. július 17., péntek

Hétköznapi szorongások

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások 






          " A szülőket a hibáik határozzák meg."                                                             











A svéd Fredrik Backman újdonsága a megszokott szinten hozza és tárja fel egy lehetetlen helyzet hátterét, mutatja be a szereplőket. Elég vegyes társaság jött össze erre a szilveszter előtti lakásbemutatóra, amit egy bankrabló váratlan megjelenése zavar meg. A kivonuló rendőrök (apa-fia) párosa sem a megszokott módon működnek, a két eredeti figura adja a regény lényegét.


Ismét egy kedves és érzelmes, megható történet, ahogyan már megszokhattuk Fredrik Backman magával ragadó stílusában. Szórakoztató és megindító, kellően agyament, abszurd helyzetek komikus elegye. A mondanivalója elgondolkodtató, vannak benne nagy-nagy életigazságok, bölcsességek, amit a megélt tapasztalatok szültek. Valóan okosabbak vagyunk utólag, de a rossz döntéseink is az élet velejárói. A megfelelési kényszer számtalan kínos következménnyel járhat.

Ez most nekem nem annyira jött be, Ovét úgy tűnik lehetetlen űberelni. A korábban olvasott könyvei alapján ennél többet vártam.

Pedig izgatottan kerestem  ezt a nyári újdonságot, azt sem mondanám, hogy rossz volt, de nekem meg sem közelíti Ove szintjét. A tartalom hiába különleges, ezt már mind megírta sokkal jobban, ezeket már olvastam tőle. Az élmény nem ütött akkorát, sőt. Ha Backmanra gondolok, nem ez a kötet fog eszembe jutni. Mégis érdemes elolvasni.
Van itt minden, túszdrámába ágyazva: elhagyott feleség, mogorva és megkeseredett emberek, a terhes és ez esetben leszbikus párosig minden. Úgy vélem, Backman szándékosan provokálja az olvasót ezekkel a karakterekkel, élethelyzetekkel. Ami működik és valós pillanatokat eredményez. A nem mindennapi pillanatok a hétköznapi kisember álmairól, érzelmeiről mesél. Ez akár boldogságkeresésnek is felfogható. Miközben önzőek, gyarlók vagyunk, hibázunk. Backman egyszerre tud humoros, szívmelengetően fájó lenni. A történet varázsa, hogy nagyon megindító, szomorú és igaz.

Az elmagányosodás, depresszió népbetegség, mindennapos tünet. A hazavezető út, vagy bármelyik másik regényében megismert helyzetek, szereplők tértek vissza egy új környezetben. A szeretett családtag elvesztése, a másság kérdése, házassági válság, az idő múlása, a szeretet ereje, a folytonos aggódás a gyerekünkért, a felnőtté válás nehézségei már mindegyike téma volt.

Ami tetszett most is, az a hiteles élethelyzetek ábrázolása, még ha ezt is sokadszorra olvasom Backmantól. Ebben nagyon profi, mindig van egy elsőre nem érzékelhető csavar a történet mögött. Akár mire kiderül, hogy a két rendőr apa és fia. Akik elvesztették a szeretett nőt az életükből. Egyik a feleségét, másik az édesanyját. Ami erre a kapcsolatra is mélyen rányomja a bélyegét, ahogyan a bankrabló esetlen bénázását (egy készpénzmentes bankot akar kirabolni) a kényszer szülte tragédia elkerülése mozgatja. Izgalmas volt a megoldás, még a személye is sokáig kérdéses, majd meglepetés lett. Olvasmányos, bár kissé körülményesen, nehezen alakulnak, akadoznak a dolgok. Az elgondolás érdekes, mondanivalója is megvan, az író egyszerre szól mindenkihez. Az olvasó is elgondolkozik: én ugyan mit tennék az adott helyzetben? Fontos, hogy az ember elgondolkozzon és jól döntsön, ám ez lehet csak évek múlva derül ki valóban sikerült megtalálni a jó utat.
A több szemszögből megismerni ugyanazt az eseményt azonban fárasztó és megtöri az események lendületét. Nem éreztem a sziporkázó eredetiséget, ami eddig jellemzője volt. Ezt feszesebbre is vehette volna, ahogyan a sorozatos rendőrségi kihallgatások is abszurd jeleneteket hoztak a sztoriba. Ez néhol inkább volt kínos, mint vicces. A nyúl jelmezes fickó megjelenése végképp a meghökkentő, elképesztő és már-már hihetetlen felé tolta a mérleg nyelvét. Miközben remek kis karakterrajzokat kapunk a szereplők által, aki mi vagyunk. A félelmeinkkel, szorongásainkkal küzdve napi apró és nagy feladatok előtt az örökös megfelelés miatt aggódva. Fredrik Backman életszemléletével azonosulni nem okoz problémát az olvasónak.

Backman élete sem lehet könnyű, hiszen elképesztően nagy a felhajtás körülötte. A sikert tartani, újat eredetit írni és megfelelni egyszerre nehéz. Ő is átélte egy bankrablás véletlen áldozatának szerepét.
Az életünkbe lévő konfliktusok, számtalan szorongást kiváltó ok, elviselni a másik baromságait, mozgatórugója a regénynek. Szeretem az írásait, eddig minden könyvét olvastam, itt sorakoznak a polcomon. Az ember, akit Ovénak hívnak vagy a Björnstad 1-2. után úgy gondolom ez most bármennyire ismerős, mondhatni tipikusan Backman, de visszalépés.


Rendeld meg ITT kedvezménnyel! 


Fredrik Backman:

1981-ben született. Első regénye 2012-ben hatalmas sikert aratott. Az ember, akit Ovénak hívnak csak Svédországban 600 000 új gazdára talált. További 35 ország vette meg a kiadás jogait. A sikerére bizonyíték az is, hogy nem régiben a 3. helyre került a New York Times bestseller listáján, ami nem amerikai szerző esetén kivételesen ritka! Azóta a filmesek is lecsaptak rá, Ove moziba ment.

További regényei: A nagymamám azt üzeni, bocs (2015), Itt járt Britt-Marie (2016). Mi vagyunk a medvék (2017) Egymás ellen (2018).
Jelenleg Stockholm külvárosában él feleségével és két gyermekével.




Animus, Budapest, 2020
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter

2020. július 14., kedd

Savanyúkáposzta-kóma

Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma
(Franz Eberhofer 5.)



















 A bajor krimisorozat ötödik részéhez érkezett. Rita Falk egyéni írásmódja és stílusa teljesen felismerhető, nem változott. A tartományi bűncselekmények-sorozatában ezúttal is a fekete humor, a helyzetkomikumok adják a krimi sava-borsát. Tökéletesen adja magát a filmre, nem is csoda, hogy lecsaptak rá a filmesek.

Remek kikapcsolódás, ez a rész is nagyon vicces lett. A bajor krimi eredeti és kicsit sem hétköznapi környezetének szereplőivel jó volt újra találkozni. Még mindig nagy Eberhofer rajongó vagyok, bevallom. Kedvelem az őrült agymenéseit, lelkes kitartását, a történet humorát, egyedi hangulatát.
Az különösen tetszett, hogy a háttértörténet talán itt a legkerekebb. Úgy érzem, teljesen hozta az előző kötetek színvonalát, lényegében most is azt kaptam, amit vártam. A lelkes, csupaszív bajor tartományi rendőr, Franz Eberhofer elnyeri méltó jutalmát. Kiemelkedő munkája elismeréséül Münchenbe helyezik. Ez azonban eléggé felkavarja a kedélyeket, nem arat osztatlan sikert a lehetőség a nagyvárosi bizonyításra. Franz foggal-körömmel ragaszkodik a már ismert és megszokott környezetéhez, azok szereplőihez, a napi rutinjaihoz. Azonban a parancs az parancs, mennie kell. Munkáját Max, a helyi hentes fia veszi át Niederkaltenkirchenben, ami már önmagában is abszurd. .




Alig telik el néhány nap a nagyváros forgatagában, amikor apja és a Nagyi meglátogatja a Franzot. Itt indul be a bonyodalom, ugyanis ez idő alatt a családi autót ellopják. Fordulatot az hoz, hogy ugyan hamarosan ráakadnak a kocsira, ám egy nem várt "tartozékkal" kiegészítve. A csomagtartóban egy fiatal lány holttestére bukkannak. Természetesen ki más, mint Franz és Birkenberg nyomozó veszi kézbe a dolgokat. A megoldás talán nem is olyan váratlan, olvasás közben már volt egy halvány sejtésem, ami a végére igazolást nyert, bár ez engem is meglepett. Eberhofer könnyed narrációjában követhetjük az eseményeket. Ahogy megszokhattuk, a nyomozás igazán mellékszál. Hamar kiderül, ki a lány, mi állhat a háttérben. Mégis a valódi elkövető személye meglepett.


Közben a régi jól ismert szereplők hoznak számtalan vicces helyzetet és lendületet a történésekbe. Leopold, a kínosan utált testvér beköltözése ad még izgalmakat. A házassági válságot élő rokon felforgatja a család megszokott életét. Amíg ő a harmadik válására készül, Susi és Franz között a kapcsolat komolyra fordul. Eberhofer feleségül akarja venni Susit. Az esküvőre és az előkészületekre azonban vetül némi árnyék, felbukkan egy komoly vetélytárs is. Susi régi csodálója, Karl-Heinz - aki Leopold régi iskolatársa volt okoz némi zűrzavart. Ez nehéz, stresszes pillanatokat okoz Franznak. Hogy mi lesz a vége az talán nem is annyira meglepő. A fejezetek étvágygerjesztőek, erről Nagyi gondoskodik. A kötet végén most is szemezgethetünk nagyi legjobb receptjeiből, azokból az ételekből, amik a történetben felbukkantak. Rudi esik áldozatul és kerül néhány napos kórházi ellátásra a mértéktelen bajor káposzta-zabálásból kifolyólag.


A szerzőnek ismét sikerül bemutatnia a vidéki bűnözés meglepő és izgalmas világát. Ami gazdagítja a krimit, az a nagyvárosi pillanatok. A sorozat új lendületet kap és izgalmas, reális történet olvasható.
A nyelvi humor, helyzetkomikumok sora mozgatja a krimit. A történet lendületes, gyorsan olvasható és szórakoztató. Garantáltan jó kikapcsolódás a történet folyama nem csak a rajongóknak.




Rita Falk: német író, 1964. március 30-án Oberammergau-ban született.
Nyolc éves koráig a szülővárosában élt, majd szüleivel előbb München-be költöztek, onnan pedig Landshut-ba, ahol humanista gimnáziumba járt. Jelenleg ismét Münchenben él második férjével, aki rendőr. Három felnőtt gyermeke van.







Magistra, Budapest, 2020
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158079198 · Fordította: Balla Judit

2020. július 12., vasárnap

Bloginterjú - Animus Kiadó

Bloginterjú - Animus Kiadó 



                                                                     







Havi bloginterjú kérdéseimmel bekopogtattam egyik kedvenc kiadómhoz az Animushoz. A skandináv krimik és Harry Potter révén közismert és népszerű kiadó életébe leshetünk most be.
Az elmúlt hónapok őrülete, az elmaradt könyvfesztivál és Jo Nesbo-látogatás után mi várható nyárra és az év további részére, hogyan alakul egy új szerző bevezetése, könyves érdekességek és információk, játékkal. Kérdéseimre Fekete Judit az Animus és Centrál könyvek PR és marketing vezetője válaszolt.
1: Kérlek mutasd be nekünk néhány mondattal az Animus Kiadót!


Az Animus Kiadót Gábor Anikó és Balázs István alapította 1991-ben. Ha jól emlékszem a történetre, a Kisokos zsebnyelvkönyv sorozattal és a humoros ajándék kiskönyvekkel indultak, és ami elképesztő, hogy a zsebkönyvek még a mai napig jól fogynak. Aztán jöttek Dean R. Koontz krimijei és aztán 1999-ben pedig a világhírű Harry Potter sorozat. Ez utóbbi óriási erőt adott a kiadónak, ami egy egészen különleges siker, sokkal több, mint divat vagy bestseller, a mai napig óriási hatású ifjúsági történet, azóta is rengeteg figyelmet követel Rowling műve és a brand ápolása.

Anikónak és Istvánnak köszönhető a Skandináv krimik sorozat is, Nesbo, és persze a világhírű Millennium-sorozat Stieg Larssontól, de a zseniális Yuval Noah Harari is. Fantasztikus orruk volt a nagy címek megtalálásához és borzasztóan sajnáltuk, amikor kiszálltak a kiadóból, ugyanakkor persze megértjük, és nagyon hálásak vagyunk, amiért egy ilyen értékes kiadót kaptunk.

A kiadó azóta a Central Kiadói Csoport része, ahol már korábban is működött könyvkiadó, mégpedig a Central Könyvek, és itt olyan szerzők műveit gondozhatjuk, mint a Nők Lapja népszerű írói, Schäffer Erzsébet, vagy V. Kulcsár Ildikó, emellett számtalan női regény és ismeretterjesztő könyv kiadásával is foglalkozunk. Így aztán szépen lassan kialakult a profil, a szépirodalom, az ismeretterjesztés, a női irodalom a Central Könyvek portfóliójában, az Animus alatt pedig továbbra is a fikció, a krimik, és némi non-fiction.

2: Hogyan érintette a kiadót a vírushelyzet, és amire még nem volt példa a Könyvfesztivál elmaradása?

Az egyik nehézség leginkább a kiszámíthatatlanság volt. A könyvkiadás, maga a könyv készítése egy lassabb folyamat, nem egy online termék, ami gyorsan és rugalmasan tud alkalmazkodni a megváltozott időszakhoz. Gyors döntéseket kellett hozni, szinte csukott szemmel, mely könyvek azok, amelyekkel kijöhetünk, a könyvesboltok bezárása ellenére, és mely könyveket kell eltolnunk, akár a jövő évre elhalasztanunk. Mi az, aminek elég az online kommunikáció és mi az, ami biztosan nem fogja bírni a boltok bezárásból adódó visszafogottabb kereskedelmi tevékenységet. Aztán örömmel láttuk, hogy a könyv és az olvasás, mint tevékenység lett nagyjából a sütés-főzés mellett a nagy győztes, az emberek élesztőt és könyvet vettek.
Ettől függetlenül elég nagy kiesés és veszteség ért minden kiadót azzal, hogy a könyvterveinket ennyire vissza kellett fogni, sajnos ezt mind megérezzük.
A Könyvfesztivál elmaradása is elég rosszul érintett minket, nem csak az újdonságok bemutatása, és az eladások miatt, de ilyenkor tudunk veletek, olvasókkal is találkozni, nekünk ez mindig nagy élmény és szörnyen sajnáltuk, hogy a legnagyobb eseményeink elmaradtak.


3: Gondolom Jo Nesbo-val egyeztetni hosszú hónapokat vett igénybe, ő hogy reagálta ezt le? Várható ennek valamiféle pótlása?

Jo Nesbø miatt különösen fájó volt a Könyvfesztivál elmaradása, rengeteg munkát öltünk az eseménybe, nagyjából három hónapnyi munka fekszik egy ilyen szupersztár fogadásának előkészítésében. Több ismerősömnek is meséltem, hogy vannak sztárszerzők, akiknek a fogadása már olyan volumenű munkát jelent, mint amikor valami rocksztárt hív meg az ember. Rengeteg egyeztetés, pontos forgatókönyvek, feszes időbeosztás, figyelni a szerző igényeire, a sajtó igényeire, és legfőképp szeretnénk élményt adni a rajongóknak. Nesbø és az ügynöksége egyébként vérprofi csapat, nyilván mindenki nagyon sajnálta, és ők egy kicsit talán nyugodtabban is kezelték ezt az egészet, szóval abszolút értette mindenki és nem is volt kérdés, hogy ezt el kell halasztanunk.
Természetesen továbbra is nagyon szeretnénk őt vendégül látni és már beszéltünk is erről velük, nagy örömmel jön, amint lesz lehetőség, remélhetőleg jövőre összehozzuk, bízunk benne, hogy addigra már a járvány is lecseng.

4: Hogyan, mi alapján választjátok ki az új szerzőket, hogyan vezetitek be az olvasóknak? Ki lesz a legújabb író, aki az Animus csapatot erősíti? Van olyan, akit elhalásztak előletek?

Inkább azt mondanám, új és jó történeteket keresünk, azt gondolom a legfontosabb maga az olvasás élmény, ami természetesen együtt jár azzal, hogy fel kell építeni a szerzőt is. Ez vagy nagyon könnyű és a szerzőt az isten is nagybetűs sztárírónak teremtette, vagy a szerző személyiségéből adódóan inkább a könyvek vannak előtérbe helyezve. Az újdonságokat egyébként számtalan módon találhatjuk meg, egyrészt az ügynökségektől is kapjuk az ajánlatokat, másrészt folyamatosan nyitva van a szemünk, figyeljük a nemzetközi eladási és sikerlistákat, a külföldi blogokat, és természetesen a hazai kéziratokat is bőszen olvasgatjuk. Szerintem minden kiadó életében van olyan szerző, akit elhalásztak előle, a legnagyobb címeknél nagyon komoly licitek zajlanak már, és óriási verseny folyik egy-egy szerzőért, így persze előfordul, hogy valaki gyorsabb volt, vagy többet tudott áldozni a jogok megvételére. Egy-egy szerző bevezetése pedig ugyancsak több dolog függvénye, van, hogy a történet annyira különleges, vagy az írói stílus, hogy inkább erre helyezzük a hangsúlyt és menet közben alakul ki a szerző körül valamiféle érdeklődés és az is előfordul, hogy a történet mellett a szerző személyisége is van annyira érdekes és jól eladható, hogy hangsúlyozni kell. Ha a szerző aktív a közösségi médiában és szívesen „szerepel”, szívesen kommunikál, mindig sokkal könnyebb foglalkozni vele, mintha megközelíthetetlen és rejtőzködő lenne. Bár ennek is lehet egy bája, romantikája.

Konkrétumokat pont ezért nem tudok írni, szerzője válogatja, hogy érdemes őt bevezetni. Egy picit már beszéltünk nektek az új finn szerzőnkről, Max Seeckről, a hamarosan megjelenő új skandináv krimi szerzőnkről. Nagyon örülünk, hogy rátaláltunk, egyrészt mert egy nagyon stabil, jó íróról beszélünk, másrészt mert egy picit talán új vonalat hoz be, amolyan új hullámos skandináv krimi írónak szoktam emlegetni. A feszültségekkel teli és letehetetlen történet mellett a különböző kapcsolatokat, emberi tényezőket is nagyon jól írja meg, olyan témákat boncolgatva, ami már nem csak az északi országok sajátossága, hanem nagyon forró témákat feszegetve írja meg a történeteit. Ami Kepleréknél a filmszerű, pörgős sztori mesélés, az Maxnél az érzelmi oldal hangsúlyozása. Nagyon bízunk benne, reméljük az olvasók is ennyire lelkesednek majd tőle.





5: Mivel készül a kiadó a nyárra? Milyen újdonságok várhatók?


Eléggé felborultak a terveink, de amit mindenképp ki kell emelnünk, az Fredrik Backman épp a napokban megjelent újdonsága, a Hétköznapi szorongások. Nagyon vártuk már az új regényt és jó látni az olvasók lelkesedését, Backman egy igazán különleges írói hanggal megáldott szerzőnk.


A most megjelent új Jussi könyv is nagyot durrant, egyelőre csak lelkes visszajelzéseket olvastunk A 2117. áldozat című újdonságáról. Jussi egyébként épp most lesz 70 éves, ezért egy kis meglepetéssel is készülünk neki, amihez tőletek olvasóktól várnánk a segítséget, a facebook profilunkon már kitettük a posztot, várjuk a rajongók fotóit, a kedvenc vagy akár az összes Jussi könyvükkel karöltve. További részletek ITT!



                                                                                                           

Augusztusban jövünk egy új Fabian Risk történettel is, Stefan Ahnhem tollából, nagyon várjuk, ő az a viszonylag friss szerzőnk még, akiben nagyon bízunk, remek szerző, remek skandináv krimikkel.
Ősszel érkezik Camilla Läckberg újdonsága is, az Aranykalitka folytatása, egy picit új vizekre evez a szerzőnk ezzel a sorozattal, aztán a hírek szerint folytatja a már jól ismert és nagy népszerűségnek örvendő Fjällbacka-sorozatot.
Szeptemberben érkezik a már emlegetett Max Seeck is, és aztán belecsapunk októbertől a karácsonyi újdonságokba, amit most még nem árulok el, de annyit mondhatok, lesz pár meglepetésünk, érdemes figyelni a facebook falunkat.

6: Jo Nesbo új könyve várható még idén? Mit tudtok erről?

Igen! Ősszel, októberben várható az új Nesbø- kötet, ami most egy önálló krimi lesz, Harry Hole picit pihen most (talán rá is fér szegény emberre). Mi már gőzerővel dolgozunk rajta, és ahogy a Fejvadászoknál vagy a Fiú című történetnél, most is egy önálló kötetre lehet számítani. Épp a borítónál járunk és a szöveggel foglalkozunk, és nagyon vakarjuk már a fejünket, mert az eredeti borító elképesztően jó lett, viszont kicsit sem illeszkedik a mi hazai sorozatunkba, ezért most nagy a dilemma, de remélhetőleg találunk majd olyan megoldást, ami minden szempontból megfelel majd.

7: Beszéljünk picit Backman új könyvéről: mit kell tudni róla, valami érdekesség, info az íróról vagy a Medveváros új része mikor várható?

Backman újdonsága remélhetőleg már sokak kezében ott van, ez most nem a Medvés történet, bár ott még azért várunk egy harmadik részt, ez most önálló történet. Nem titok, Backman is mesélt már egy interjúban egy nagyon nehéz időszakáról, amiből szerencsésen kilábalt és egy fantasztikus történettel írta ki magából azt az időszakot. Persze Backmanosan, a jól ismert humorával, szóval a rajongók nem lesznek csalódottak, hozza a formáját. Backman kapcsán még mindenképpen szeretném megemlíteni, amit már mi is kommunikáltunk, hogy ősszel jön az HBO-n a Mi vagyunk a medvék (Beartown) első része, egy mini sorozat, aminek a trailerét már meg is lehet nézni, nagyon nagy várakozás övezi, mi pedig nagyon drukkolunk, hogy jól sikerüljön.





8: Keplerék elképesztő sikerét miben látod? Őket nehéz volt megszerezni, hiszen előtte egy másik kiadónál jelentek meg itthon. Várható még, hogy idelátogatnak? Nehéz megszervezni egy ilyen felkérést?

Keplerékkel minden szempontból nagyon szerencsések vagyunk. Egyrészt az álnév mögött író házaspár profi, ami sok szempontból megkönnyíti a velük való munkát, másrészt a skandináv krimiknek egy picit új vonalát hozzák, úgy tálalják a történeteiket, amitől mi olvasók úgy érezzük, mintha filmet néznénk. Mintha a moziban ülnénk és egy filmet látnánk, pörgős, cselekményközpontú, feszes és egyetlen percre nem ereszti az olvasó figyelmét. Ez a fajta „filmes” történet mesélés nagyon elkapja az olvasót. Ezen kívül adott egy házaspár, akik elképesztően érzik egymást, erős dramaturgiai érzékkel rendelkeznek és amiről ritkán beszélünk, de ugyancsak fontos, remek személyiségek.

Igen, korábban nem mi kezdtük el a Kepler-könyveket gondozni, de úgy láttuk, óriási potenciál van bennük, de valahogy mégsem kaptak kellő figyelmet és az új kötetek jogai parlagon voltak. Nálunk viszont tökéletesen illik a már jól felépített skandináv krimik sorozatunkba és nagyon szerettük volna felépíteni őket, mert láttuk, hogy akik már ismerték a könyveiket, nagyon elismerően véleményezték.
Úgy döntöttünk, nagyon szeretnénk megpróbálni a könyvek gondozását és nem is ütköztünk különösebb akadályba azt leszámítva, hogy a jogok vásárlása miatt nem pont úgy tudunk kijönni a címekkel ahogy szeretnénk. Vannak kötetek, amelyeknek meg kellett várnunk, hogy lejárjanak a jogok, miközben az új könyvek jogai már nálunk voltak. Ezért szoktunk évi két kötettel kijönni, egy korábban megjelenttel és az új történettel, így a régi olvasók és az új olvasók is jól járnak.

Tavaly nagy örömmel fogadták el a meghívásunkat, de ott egy kicsit könnyebb volt a helyzetünk, mert épp a közelben voltak és így könnyedén rácsatlakozhattunk a Kepler-tourra. Mi mindig örömmel látjuk őket, de sajnos valóban nem könnyű megszervezni ezeket a közönségtalálkozókat, Keplerék is már nagy névnek számítanak kint, és rengeteg meghívást kapnak, és persze írni is kell valamikor, így valószínűleg továbbra is résen kell lennünk, mikor csaphatunk le rájuk legközelebb.

Igen, nehéz megszervezni ezeket a találkozókat, egyrészt mert ők tényleg már nagy névnek számítanak, másrészt sok mindent figyelembe kell vennünk, általában csak kevés időt tudnak eltölteni nálunk, ezért nagyon feszes és pontos programot kell összeállítanunk, alkalmazkodva sok mindenhez. De nagyon szeretjük ezeket az eseményeket, és bár rengeteg munkával jár, számunkra azért az mindig nagy öröm, amikor egy-egy nagy kedvencet elhozhatunk a haza olvasóknak és nekünk is nagy élmény velük találkozni személyesen.

9: Sárga könyvek kontra Skandináv krimik. Mi a lényegi különbség a két sorozat között?

A Sárga Könyvek sorozatunk úgy született meg, hogy a kiadóban már évek óta fejtörést okozott, hogy sok-sok jó krimire bukkantunk, de nem illettek a Skandináv krimik sorozatba. De ha csak úgy külön adjuk ki őket, kevésbé segítik egymást a kötetek, egy sorozat mindig többet segít az egyes részeken, mintha önállóan jelennének meg. És bár itt is vannak skandináv szerzők, de a történeteik nem passzoltak, általában ezek kevésbé durvák, nincsen bennük olyan jellegű társadalomkritika, mint a skandináv krimikben és alapvetően kevesebb az erőszak és a brutalitás, inkább a lelkiekre helyezi a történetek a hangsúlyt.

Köszönöm a válaszokat és a játékhoz biztosított nyereménykönyvet!


10: JÁTÉK!!
Megnyerheted Backman legfrissebb kötetét, ha helyesen válaszolsz az alábbi két kérdésre!
1: Mikor alakult az Animus Kiadó? 2: Idehaza eddig mennyi Backman kötet jelent meg?
A válaszokat a blog email címére várom, határidő: Július 20 éjfél!

2020. július 10., péntek

Tisztító tűz

Jens Henrik Jensen: Tisztító tűz
(Oxen 3.)




                                                                                 












Jens Henrik Jensen Oxen-trilógiája a zárásához érkezett. Kifejezetten vártam, hiszen egy kivételesen kemény, férfias világot tárt elénk a sorozat. Talán nem is csoda, ha igazából csak a férfiolvasóknak ad valódi örömöt, náluk lehet kedvenc Oxen, aki a Balkánon és Afganisztánban is szolgált háborús veterán. Ez mély nyomot hagyott a lelkében, poszttraumás szindrómával küzd, családi élete szétesett, és a lelki sebek mellett számtalan valódi sebet is visel a testén.


Jensen kétségkívül tehetséges író. Jó empátiával ír. Mélyen elmerül a történetben és a karakterekben, így sikerül minden részt nagy hitelességgel az olvasó elé tárnia. A trilógia kifinomult összeesküvések sora.
Ezt gondosan, minden részletre kiterjedően, csodálatosan megkomponálta. Így ez lett a trilógia legvaskosabb része. Az összeesküvés-elméletek sora hihető és valós. Hosszú évekre, évtizedekre nyúlnak vissza a szálak és igen magasra vezetnek. Hogyan lehet harcolni egy láthatatlan ellenséggel? A dán gazdasági és politikai elit összefonódása szövevényes, önös érdekektől sem mentes. A háborús veterán Niels Oxen a második rész végén a tengeren bekövetkezett baleset során meghalt. A kedélyek és indulatok lenyugodtak, ám Oxen nem adja fel. A valóságban a svéd szigetcsoport egyik eldugott kis szigetén vetette partra a tenger. Pártfogója is akadt, aki ápolta és segítségével elindul, hogy elvarrja a szálakat. Új személyazonosságot kap, és visszatér Dániába.



Jensen most is tökéletesen hozza a skandináv krimik komor, sötét világát, jó háttérrel, karakterekkel. Egyre mélyebben járunk a múlt ingoványos mocskában, mégis ... Talán ez lehet az egyik hibája a történetnek, a túlzott részletező leírás, számtalan mellékvonal növeli az oldalszámot, fárasztja az olvasót.

A visszautalások jól működnek az első két részre, így azonnal megfogott a hangulat, képben voltam a történettel. A narratíva fontos részeként foglalkozik azzal, mi történt az előzőekben. Csak ez egy idő után unalmassá teszi a krimit, éppen az akciók, a vérbő jelenetek hiányoznak. Sajnos egy doku-tényregényre kezd hasonlítani a levezetés. Jensen oknyomozó újságírói múltja érezhető. A komor atmoszféra és a nyomozás így nem mutat túl a műfaji elemeken, az akciójelenetek hiánya miatt nem csak száraz a krimi, de erősen túlírt is. Tény az is, hogy a dán szerző egyéni hangja, történetszövése, hangulati képei most is tökéletesek.

A számtalan múltbéli esemény aprólékos részletezése, a szereplők garmadája a nevek miatt is feladatot ad az olvasónak, figyelnie kell. Kifejezetten a sorozat kedvelőinek ajánlom, vagy akik
a részletes háttérre, a megoldásra kíváncsiak. Az összefüggések elképesztőek, több véletlen rosszullétről, közúti balesetről lehull a lepel, derül ki, hogy az bizony egy gondosan kitervelt gyilkosság volt. Igaz, de nem mentség, hogy a gyilkosságok köztiszteletben álló áldozatai maguk
is bűnösök. A gyilkosságok mögött összeesküvéselméletek vannak, ám sosem tudjuk mi is lehet a pontos igazság, erre a végéig kell várnunk. Az időugrások segítségével Jensen demonstrálja, hogy
az erőszakos múlt hogyan hat, teszi egyre veszélyesebbé a szereplők jelenét. A felszín alatt rejtőző valóság fojtogató, nem csak a karaktereknek. Tökéletes ívet ír le a történet, minden eddigi kérdésre lesz válasz, a mozaikok, ha lassan is, de a helyükre kerülnek. Lehetetlen kitalálni ki kivel van, vagy ki ellen játszik. A legjobb talán, hogy a végén egy olyan meglepő és váratlan csavar jön, amire végképp nem gondoltam olvasás közben. A tűz felizzik, miniszteri segédlettel elég sok dokumentum. Azonban mégis sokat sejtető ez a befejezés, a végén lévő csavar sokat ad a történethez.

Jens Henrik Jensen fantasztikusan építi tovább a fő karakterét, gyorsan visszatérsz az univerzumába. Megismerjük a megmenekülése hátterét, majd a gondos visszatérés után csapatépítésbe kezd. Társai Magrethe Franck és a PET korábbi vezetője, Axel Mossman. Az ő életükbe is bepillanthatunk, hiszen mindhármuk élete gyökeresen megváltozott.
A trió összefog, és Dánia szupertitkos árnyékszervezete, a Danehof és vezetői ellen harcol. Aminek még a tagságáról is keveset tudunk, mégis a politikai elit és a múlt végső összecsapásának lehetünk tanúi. Sokáig csak izzik a parázs, mire lángot vet a tisztító tűz. A hatalom elleni küzdelem valódi árnyékbokszolás. Fordulatokban, izgalmakban most alig bővelkedett, inkább magyarázza az eddigi történések hátterét, az összeesküvésekre koncentrált a történet. A szélsőséges politika világában bármi megtörténhet, ahogy meg is történik. A társadalomkritika erős, ez a fő jellemzője a sorozatnak.
Én bizony egy pergőbb, keményebb vagy látványosabb befejezést vártam. Remélem lesz még alkalom olvasni tőle más egyéb krimit.




Jens Henrik Jensen:
1963-ban született. 25 évig újságíróként dolgozott. Első regénye A bécsi gyűrű 1997-ben került a boltokba. Már ez a regény is a titkosszolgálat világába vitte olvasóit. Az Oxen-trilógia hozta el a nemzetközi hírnevet.

Fotó: Nils Lund






Kossuth, Budapest, 2020
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635441600 · Fordította: Veres Péter

2020. július 9., csütörtök

2020 első félév

Visszapillantó: 2020 első félév 




                                                       



"Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni."

(Mark Twain)












Az év úgy indult, ahogy szokott, ám mire a tél végi ünnepek mámorát kipihentük, a szürkeségből pedig előbújtak a tavasz első sugarai, olyan történt, amire senki nem gondolt. Életünk fejre állt, kitört a vírusháború és a karantén.... Maradj otthon! és 
ha már otthon vagy olvass. Home office üzemmódra kapcsolt az ország, ami eléggé megviselt mindenkit. Mindent felülírt a sosemvolt helyzet, még a nagy reményekkel és Nesbo látogatásával megspékelt áprilisi könyvfesztivál is elmaradt, ahogyan a júniusi könyvhét is, számtalan megjelenést töröltek, későbbre halasztottak. Ezt hagyjuk is, ehhez azonnal ajánlom Háy János karanténnaplóját, a Ne haragudj, véletlen volt, ami úgy mesél erről az őrült állapotról, hogy a vírust alig említi.


Ezúton is köszönet mindenkinek az érdeklődő figyelemért, a kiadóknak a támogató segítségért. Egy kis statisztika a félév olvasásairól: 99 könyvet sikerült elolvasnom, ami pontosan 34 750 oldalnak felel meg. Ebből 63 külföldi, míg 36 hazai szerző alkotása volt.
A leghosszabb kötet díját Háy János viszi a Kik vagytok ti? könyve 706 oldal, míg a második helyen a norvég félisten, fenegyerek és ügyeletes kedvenc, Karl Ove Knausgard (KOK) nagyon várt Harcom sorozatának 5. része az Álmok áll 640 oldalnyi terjedelemben. Kiváló olvasmány ez is, ahogy az egész sorozat egyedülálló. Harmadik, a teljesség kedvéért: Luca di Fulvio: Amikor az álmaink ránk találnak regénye a maga 590 oldalával.
                                                                             

Sok igen rövidke is akadt. Ezek közül is érdekes módon mindhárom könyvecske 136 oldalnyi élményt tartogatott. Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novellái lélegzetelállítóan pontos és néhol fájó képet adnak, számomra mint új felfedezés, eszméletlen jó volt, ahogyan KOK volt feleségének, a svéd Linda Boström Knausgård-nak idehaza első, amúgy második könyve az Isten hozott Amerikában is egy olyan történet, ami bemászik és ott ragad az ember lelkébe sokáig, még olvasás után is. A harmadik, kissé megosztó és formabontó, ám szerintem nagyon eredeti könyv Max Porter A bánat egy tollas állat című kötete volt.


Jöjjön a top lista! Krimik:




Bőséges volt a kínálat! Kiváló és izgalmas történet a norvég Jørn Lier Horst Vadászkutyák , Stefan Ahnhem Mínusz 18 krimije vagy Cara Hunter Féktelen harag-ja, ahogyan Lee Child is remekelt a Sohanapján-nal. Kiemelnék egy magyar szerzőt, aki első krimijével odavágott, de nagyon. Kicsit sok is volt a szövevényes csavarokból, brutalitásból nekem. Ám tökéletesen megéri elolvasni. N. Nagy Zoltán Keselyű című krimijét, amiről nem lett külön poszt, de figyelmet érdemel. Jól felépített, eredeti a regény. A Babits-gyilkosságok alcím sokat sejtet, remek irodalmi háttér olvasható ki a történésből. Jó volt még Charlotte Link Rossz döntés krimije vagy Baldacci mesteri Bukottak története is.
                                                                                                 
Ám ami mindent vitt nálam: Jussi Adler-Olsen: A 2117. áldozat című regénye. Aktuális, mai és lenyűgöző. A Q-ügyosztály 8. esete a szokásostól eltérő könyv, szerintem a sorozat egyik legerősebb darabja lett. Jussi feltette arra a bizonyos "i" betűre a pontot. Tartalmas és elgondolkodtató krimi.


                                                                             
                                                                     





Történelem

Ez elég kevés volt. Innen kiemelkedik és kedvenc az Bíró Szabolcs Lázár evangéliuma című regénye. Itt a szerző teljesen új oldalát ismerheti meg az olvasó. Lenyűgöző és mesés történelmi időutazás némi apokalipszissel megspékelve. Kellően misztikus, félelmetes és hátborzongató, a történelmi háttér tökéletesen találkozik a szépirodalmi igényességgel.



                                                                                     
Szépirodalom:


Luis Alberto Urrea A bukott angyalok háza egy csemege, megérdemelne nagyobb figyelmet ez a mexikói-amerikai családi saga.

Nagy kedvencem lett (végre sikerült bepótolnom) Krusovszky Dénes 2018-as Akik már nem leszünk sosem regényét. Jó volt még Csabai László A vidék lelke, Nádasdy Ádám A szakállas Neptun novellái.

Az említett új női felfedezésem mellé (Harag Anita), jöjjön egy úriember. Ők lettek az idei év friss felfedezettjei nálam.

Miután elolvastam Kálmán Gábor idei újdonságát A világ legvidámabb embere című tárcanovelláit, visszakerestem és még két másik könyvét is azonnal olvasni akartam. Lenyűgöző stílusával és hangulatával kedvenc lett A temetés és a Janega Kornél szép élete is.


                                                                                               
Itt az alkalom rátérni a blog idén újra feltámadt interjúira. Erre különösen büszke vagyok, mindhárom idén elkészült interjúra. Ennek legutóbbi vendége Kálmán Gábor volt, előtte két kiváló fordítóval, Patat Bencével és Dobosi Beátával beszélgettem. A sor hamarosan folytatódik!


Egyéb kategóriából a Coming out című önéletrajzot ajánlanám. Molnár Gál Péter, közismert nevén MGP, a Kádár-kor meghatározó kritikusa, színházi egyénisége, tanúja, szereplője volt. Érdekes és tanulságos olvasmány a Tények és tanúk sorozatban jelent meg.

Kedvenc filmes adaptációm igaz történet alapján egyértelműen Charles Brandt Irishman - Hallom, szobafestő vagy regénye. Ez Jimmy Hoffa eltűnését, meggyilkolásának hátterét ábrázolja, vérbeli maffiatörténet. Pazar. Ahogyan Martin Scorsese filmje is. Olyan nagyszerű színészekkel, mint Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci, Anna Pacquin és Bobby Cannavale. Ajánlom nagyon!


Hogy melyik volt a legszebb borító, sírtam-e valamelyiken (nem), mi volt csalódás most hagyjuk...

Mi az, amit nagyon várok 2020 második feléből?

Mondjuk Réti László első történelmi krimijét a Megölni Telekit vagy itt várakozik már Backman újdonsága a Hétköznapi szorongások.

A 21. Század Kiadó lecsapott a teljes Hemingway-életműre. Az öreg halász már a boltokban, ahogyan a héten érkezik a Búcsú a fegyverektől is. Várom, Stacey Halls: Familiárisok – A pendle-dombi boszorkányok regényét, ami szintén a 21. Századtól érkezik a KULT könyvek sorozatban már a 17. lesz!
Talán Jo Nesbo újdonsága is megérkezik karácsonyra, de Vámos Miklós Dunapest regénye is várományos nálam.




Szép nyarat, remek olvasmányokat mindenkinek! 



"Mert a könyvek világa hatalmas, nagy világ, boldog azilum, üdülés és menedékhely a mindennapok világa elől!"

Herbert George Wells


2020. július 7., kedd

A fényfestő

Bauer Barbara: A fényfestő 







                                                                             










Bauer Barbara legújabb könyve egy varázslatos, misztikummal átszőtt időutazásra hív. Már az első oldalaktól rabul ejtett a családregény, vitt a történet. Az egésznek van valami meseszerű bája.

A fényfestő hősnője, Cecil ​Le Blanc Párizsból érkezik Budapestre. Néhány évvel vagyunk az '56-os forradalom után. A fiatal lány múltja, származása nyomába ered, keresi a családi gyökereit. Szeretné lezárni ezt a múltat, tisztán látni és érteni mi miért és hogyan történt sorsa meghatározó alakulásában. Azt azonban előbb meg kell találja, hiszen a családi titkokról lehulló lepel még tartogat neki számtalan váratlan meglepetést. A regény a nem túl távoli múltba, a hatvanas évek elején játszódik, szereplői és az események a fikció és a valóság keverékei. Egy izgalmas családregényt olvashattam, amelyben megelevenedik a történelem.


A múlt titkaihoz nagyszerű és valós a történelmi keret, a háttér. Ez a meghatározó és sorsfordító múlt nemzetünk egyik tragédiája a zsidóüldözések, a kitelepítések korszaka. A regényben több női sors kerül bemutatásra a főhősnőé mellett, hiszen ezek szorosan összefonódnak. Erőteljes, karizmatikus nőt ismerhetünk meg a mára megtört Katalin alakjában is. A családtörténet felkavaró és fordulatokban gazdag.
Cecil alig négy évesen, elég kalandos úton került Párizsba, gyerekkori emlékei bizony elvétve vannak. Abból a néhány emlékfoszlányból ami lelkében megmaradt, kell megfestenie a valóságot. Ami bizony elég komor, ez fokozatosan derül ki. Szerencse, hogy gyorsan rátalál a szerelem, Endre az építész személyében. A fiú élete is hordoz tragédiákat, ám a rátermett és életvidám fiú jó hatással van a lányra, együtt fedezik fel Budapest nevezetességeit.


Bájos, léleksimogató szerelmes történet bontakozik ki a lapokon. Azonban ez csak a felszín, olyan mély és tartalmas a történelmi háttér, a beépített információk is számtalan érdekességgel szolgálnak a mai olvasóknak. Egyet emelnék ki: a Sportszelet csoki történetét. Ez még nekem is meglepetés volt, hogy anno a Népstadion átadása alkalmából került forgalomba. Ahogy a két fiatal szerelmes egyre közelebb kerül egymáshoz úgy ismerjük meg a történelmi múltat is. A nézőpontok váltakozás, Cecil álmai adnak egy misztikus hangulatot a regénynek, felsejlik egy régi, gyerekkori szerelem is. Tökéletes arányban keveredik a valóság és a romantika. Kiemelném, hogy a történelmi múlt tragikus képei, erősen hatnak a szereplők életére. A múlt valóban meghatározza a jelent, amit Cecil előtt alaposan eltitkoltak, válaszokat sosem kapott. Nem csoda, ha a lány lelkében bezárkózott, életét a sötét uralta. Endre kézen fogja és kivezeti a fényre. A szerelem valóban csodákra képes. A ki nem mondott kérdések most további kérdésekhez vezetnek. Az emlékezésekből kibontakozó tragédia elképesztő, de sajnálatosan valós.
A halálvagonok, az azonnali kitelepítések, egyéni sorstragédiák története mellé lenyűgözően finoman jelenik meg a jelen társadalmi élete. A történelem sorsformáló erején van a hangsúly. A történet szép és tetszetős, viszi az olvasót, jó kikapcsolódást nyújt. A szocialista hangulat, a hatvanas évek szürkesége, jellemzően feszült légköre tapintható.



A két fiú beszélgetéseiből kibomlik az uralkodó rendszer pontos képe. A tömegek befolyásolása, aminek Gagarin 1961-es Budapestre való érkezése a tetőpontja. Ez hatalmas esemény volt akkoriban, éppen az augusztus 20-i tűzijáték előtt. A szovjet hatalom befolyása, technikai fölénye a nyugattal szemben a jelen elnyomóinak hatása bizony alig változott. Ezeket a finom kikacsintásokat, hatásos üzeneteket a mának lehet csak a nagyon figyelmes olvasó veszi észre a szerelmes történetben. Barbara szépen bánik a szavakkal, az érzelmeket sem fedi be cukormáz, nem csap át szirupos rózsaszínbe, a valóság talaján marad. Üdítően friss és hihető a regény.







Bauer Barbara meseszövése, a regény nyelvezete és hangulata viszi előre az eseményeket, a szereplők és a történet él, lüktet. Igazán tetszett a magyar népi kultúra meghatározó megjelenés is. A cigány hegedűs alakja bár mellékkarakter, mégis kifejezően sokatmondó, ahogyan a boltos néni vagy Endre barátjának háttere is. Meghatározóan jellemző a zsidó hagyományok felelevenítése vagy a gasztronómia beépítése a regénybe. A magyar nép mindig szeretett enni, ennek falunk különösen megadták a módját. A hagyományos magyar konyha jól illet a hangulathoz is. Élmény volt olvasni, megismerni ezt a szép-szomorú regényt. Tetszik a finoman elegáns stílusa, ahogy finoman átszövi a regényt a múlt történelme, ami a szereplők életébe is számtalan váratlan fordulatot hoz. Bauer Barbara remek mesélő, tökéletesen visszaadja a korszakot, annak hangulatát. Nem akar történelemkönyv lenni, de jól használja, illeszti a regénybe a valóságot.

A könyv sikere borítékolható, ebben nincs kétségem, már a jól sikerült borítókép felhívja a figyelmet, fogja az olvasó szemét. Ez a történet is biztosan sokak kedvence lesz, hangulata és stílusa ezúttal is tökéletes. A végső lezárással minden a helyére kerül,a múlt letisztult, megtalálta mindenki a lelki békéjét, hogy tovább tudjon élni. Igen, a romokon is nyílik virág, csak meg kell látni. A megszülető képről eltűnik a sötét, átadja helyét a fénynek.

ITT megvásárolható kedvezménnyel a regény! 



Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg, majd átdolgozva egy kötetben 2018-ban is a boltokba került.
A Jaffa Kiadónál megjelent kötetei:

Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla, (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019), Az aranyműves fia (2019).

Jaffa, Budapest, 2020
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 789634752448

2020. július 6., hétfő

Szégyen

Linda Castillo: Szégyen 




                                                         













Linda Castillo sorozata végig itt volt a szemem előtt, de valamiért mindig kimaradt. Most új felfedezésként lecsaptam a frissen megjelent Szégyenre. A könyv a Generál Press Kiadó Világsikerek sorozatában jelent meg. Ez a könyv könnyen és gyorsan olvasható, akár az előzmények nélkül, önállóan is megállja a helyét.



Első olvasásra Linda Castillo nagyon érti a dolgát, jól eltalálta az arányokat. Már a Prológus sejteti, izgalmas és érzelmeket megmozgató krimi várható. Rögtön a sűrűjébe csap, erős, szívdobogtatóan érzelmes, végig feszült, súlyos titkokat hordozó adrenalin robbanás volt a krimi. Ez a Kate Burkholder sorozat 11. története, ahol Kate nyomoz. Meglepő, hogy Kate tizennyolc éves koráig élt az amishok között, de más utat választott. Másik érdekessége még a háttér, Ohio amish közössége, ahol szörnyű bűntény történik.

Egy elhagyott házban brutális kegyetlenséggel meggyilkolnak egy amish nagymamát és elrabolják a hét éves unokáját. Miközben nyomozunk, bepillanthatunk és képet kapunk az amishok életéről, gondolkodásáról, szokásairól, a világhoz való viszonyukról. Ahogy halad előre a krimi egyre nő a feszültség, hiszen a gyerek élete a tét. A titokzatos rabló és a kibontakozó háttér összefüggései megdöbbentőek. A szerelem és szeretet nevében elkövetett bűntény még számtalan áldozatot követel. Tettesünk mint a bosszú angyala súlyt le az ellene vétkezőkre. A cselekmény maga jól felépített, karakterek néhány jellemző tettükkel, érzelmi és gondolati megnyilvánulásukkal kerülnek ábrázolásra.




A történet sodró és lenyűgöző, megdöbbentő családi kapcsolatokról és a hagyományok ütközéséről mesél. Kate és segítője Tomasetti mindent megtesznek, mire lassan lehull a lepel egy régi titokról. Az elszigetelten élő, zárt amish közösség belső világa kissé elképesztő. A rejtély magával ragadó, összetett. A versenyfutás az idővel még jobban növeli az izgalmakat. A vadászat egy mániákus gyilkos és az eltűnt gyermek után több váratlan eseményt hoz a történetbe, amivel mesterien fokozza a feszültséget. A szálak a vezetőkig vezetnek. Tetszett, hogy minden újabb bűncselekmény helyszínén hátrahagytak néhány üzenetet, bibliai idézetet, ami utalt a bűnre. Ezek Kate-t kísérteties és tragikus titokhoz vezetik el. Painters Mill békés városában két család élete örökre megváltozik a hazugságok, titkok súlyától. A múlt is a jelen része... Az amish élet, kultúra izgalmas hátteret ad a kriminek.

Az elrabolt gyerek származása etikai kérdéseket is felvet, erkölcsileg összetett mesét olvashattam. Kate érzelmi kapcsolata az esettel jól nyomon követhető. Linda Castillo stílusa, írásmódja, meseszövése tetszik, szívesen olvasok tőle. Csak ajánlani tudom a könyvet, és magát a sorozatot az írónő korábbi krimijeit. Én keresni fogom őket, úgy érzem érdemes utánanézni az előzőeknek is.



ITT megrendelheted most!



Linda Castillo: Ohio-ban született, kamasz korától írónak készült.  Regényeit 30 nyelvre fordították le. Több vezette a New York Times bestseller listáját. Könyveit idehaza a General Press adja ki.





General Press, Budapest, 2020
300 oldal · ISBN: 9789634524052 · Fordította: Beke Cz. Zsolt












2020. július 4., szombat

Az öreg halász és a tenger

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger  






                                                                 




"Szamárság feladni a reményt"





Úgy gondolom, hogy ez a kisregény valóban egy igazi klasszikus, amit mindenki ismer. Hemingway életművének is egyik fontos sarokköve, hiszen az 1952-ben megjelent kötetért kapta meg előbb a
Pulitzer-díjat, majd 1954-ben az irodalmi Nobel-díjat. Két közismert filmes feldolgozást is megért, ahol Spencer Tracy (1958) és Anthony Quinn (1990) alakítja a főszerepet.




Most a XXI. Század Kiadó gondolt egy merészet és lecsapott az életműre, ami évek óta nem volt elérhető a könyvesboltokban. 19-re lapot kérni merészségnek tűnik, de az igényes kiadás és a kiváló fordítás együtt egy nagyszerű alkalom feleleveníteni a klasszikus amerikai irodalom alakját. Hemingway életének is meghatározója volt ez a kisregény. Előző, még 1950-ben kiadott regényét (A folyón át a fák közé) nem fogadta túl lelkesen a kritika. Előző nagy sikere óta így már tíz év telt el, nagyon kellett egy újabb kiemelkedő alkotás. Ez lett Az öreg halász és a tenger, ami akár Hemingway küzdelmét is szimbolizálhatja.



"Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."


A könyv és film párbajából legtöbbször a könyv kerül ki győztesnek, itt talán azonban az első feldolgozás eléri, vissza tudja adni a könyv lényegét, történetét. Kiskamaszként, egy hideg és havas téli éjszakán találkoztam először az öreg halásszal. Spencer Tracy Santiago alakítását lenyűgözve figyeltem. Talán nem kell mondani mekkora élmény volt azt látni, hogy "nem történt semmi" és mégis. Az öreg kitartó és heroikus küzdelme a tengerrel, a hallal való beszélgetése, majd a cápák támadásait látva egy éltre rögzültek a képek. Meghatározó emlék lett, ahogyan később a könyv is.Érdekes, hogy egy másik filmes-könyves élményem is fordítva esett, ami szintén Hemingway-hoz kötődik, ez A Kilimandzsáró hava volt.



Egy kis halászfaluban indul a történet. Santiago, az öreg halász nyolcvannégy napja zsákmány nélkül maradt, de nem adta fel a reményt. Optimizmusa lehengerlő, amikor kihajózik, még nem tudja mekkora küzdelem vár rá, hogy élete hala már ott várja a tenger mélyén. A címből három szó kap mélyebb magyarázatot, súlyozottan emelkedik ki a történetből. Az öregség, elmúlás, beletörődés fázisai tökéletesen adják vissza Santiago testi és lelki állapotát. Csodás karakterfelépítést kapunk.
A tenger adja az alapot ehhez a kitartó harchoz, ahol az élet és a halál szimbóluma a tenger. A halászat pedig az egyik legősibb mesterség. A tenger tele van rejtéllyel, még a jó ismerője sem tudhatja, mi van a mélyben, mekkora hallal viaskodik. Ember és természet párharca ez, ahol most mindkettő győztes lesz.

Igaz, a kifogott hatalmas marlint a cápák felzabálják, de Santiago erkölcsi győzelmet arat. Lenyűgöző és fájdalmasan szép pillanatok ahogyan a magányát oldva beszél a fregattmadárhoz, a halhoz, aki két napon át húzza magányos csónakját. A természeti jelenségek ismerete itt elkerülhetetlen a tájékozódáshoz is. A sikeres fogás után irány vissza Kubába, ám a vért megérezve megjelennek a cápák. Ami újabb elkeseredett harcot eredményez, menteni a menthetetlent, ami a cápák eledele lesz. Hiába a hite és kitartása, becsülettel harcol, ám esélye sincs, amit pontosan érzékel. Haza már csak a nagy hal csontvázával tér. A partra érve teljesen legyengült, sérülésekkel, sebekkel borított, meggyötört ember.



Hemingway Santiago alakjában önmagát alkotta meg. A bátor, férfias küzdelem és kitartás elképesztő. Ábrázolásában a természet is nagy szerepet kap, mennyire kiszolgáltatottak lehetünk mi, emberek. Talán minden életkorban másképp lehet olvasni. Számomra először a kaland és a küzdelem adott élményt, most újraolvasva a kitartó harc mellett az öregedés fokozatai is megindítóak lettek. Mennyire átértékelődnek, máshová kerülnek a hangsúlyok. Nem derül ki, hány éves is Santiago, csak, hogy öreg és szikár, ez is a fiú elmondásából derül ki. Santiago egy magányosan élő, szegény halász, aki mára bölcsebb, megfontoltabb lett. Egyetlen segítője egy fiatal fiú, Manolin, aki öt éves kora óta járja a férfivel a tengert. Az emberek egymásrautaltságára is ez jó példája.

Santiago tanítja a fiút, hogy a sikerek elérése sok kitartást igényel, adott esetben pedig kockázatot és veszélyeket is kell vállalni. Santiago (és Hemingway) számára jár a tiszteletet, hiszen ő maga is egy őszinte lélek, aki tiszteli a halat és a tengert. Hemingway csodálatos író, aki számtalan mélységet írt ebbe a látszólag egyszerű és rövidke történetbe.


"Nem volna szabad egyedül maradnia az embernek öregségére – gondolta. – De hát hiába, ezen már nem lehet segíteni."

Somogyi Péter borítóival indul a Hemingway-életműsorozat, aminek következő kötete a Búcsú a fegyverektől hamarosan megjelenik. ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a kiadótól a regényt!



Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.





XXI. Század, Budapest, 2020
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955907 · Fordította: Ottlik Géza



2020. július 2., csütörtök

Gyerekvonat

Viola Ardone: Gyerekvonat



                                                                                 














Nem csupán Olaszországban, de a második világháború után sok család élt szélsőséges szegénységben, nehéz körülmények között. A regény most az olasz történelembe enged egy kis szelet erejéig bepillantanunk. A pusztító háború utóhatása különösen délen nehezítette az ország életét. A Kommunista Párt kidolgozott egy projektet ezeknek a szegény családoknak a segítésére, és olyan vonatokat szervezett, amelyek a szegény családok gyermekeit északra vitték. Ott helyi családok fogadták be és látták el ezeket a gyerkőcöket. Tették mindezt a szolidaritás nevében.

A történet ezen gyermekek egyikéről, Amerigoról szól, az ő szemével látjuk az eseményeket.
A mese középpontjában az anya és a fia közötti kapcsolat van, ami bizony elég szikár, szeretet nélküli.
Az anya karaktere végig furcsa, számomra érthetetlenül viselkedik több helyen, egyáltalán nem szerethető, anyának megbukott. Nem mentség számomra sem a szegénysége, sem a tudatlansága, ahogy a fiával viselkedik. Kiábrándító karakter, bár van ilyen "anya" biztosan.


Amerigo így kerül Nápoly szegénynegyedében lévő lakásukból, ami egy sikátorban van, északra egy szerető, törődést és tanulást biztosító családhoz. Amerigo-nak még soha nem volt saját cipője és ágya, napjait az éhség és a félelem befolyásolta. Korán elhalt bátyja árnyékában élt, akit anyja istenített. Anyja egy olyan nő, aki az életét nagyon durva eszközökkel terelgette. Az elutazás mégis fájdalmas, hiszen az előítéletek és a félelem az ismeretlentől munkálkodik a gyermeki lélekben.

Ám a gyermek talál egy családot, amely készen áll arra, hogy szeresse, sok mindent megtanítson neki, amit még soha nem látott, megismeri az iskola, az étel és a zene iránti szeretetet, a munka hasznát. Egy új, merőben másféle világ nyílik ki előtte, ami számtalan új élményeket, lehetőségeket hordoz. Egy szörnyű gyermekkor, az apa hiánya után felfedez egy másféle életet. Ennek a kisfiúnak a lelki világát bizony jól meggyötörték már, amiben a saját édes jó anyja is bűnös. A szeretethez nem kell pénz.


Amikor itt az ideje hazamenni, egy év után Amerigo rádöbben, hogy ez már nem az ő világa, és elkezdi szégyellni, ami volt. Gyermeki lélek szempontjából ez egy érdekes történet. Amerigo szemén keresztül láthatjuk a korábbi életét, barátait és a felnőtt szereplőket. Elgondolkodtató, megható itt a történet.
A fiú ajándékot, egy lehetőséget kapott az élettől. A lelkében a zene hozza a legnagyobb változást, amit az anyja úri furcsaságnak tart, gyakorolni sem engedi, mert sérti a fülét a hegedűszó.... majd egyszer váratlanul eltűnik otthonról az ajándékba kapott hegedű. Anyu eladta... na, itt véget is ért a történet számomra. Amerigo elszökik, hátrahagyva menekül régi életétől, az anyjától. Évtizedekkel később látjuk újra, a negyedik részben, amikor a temetésre érkezik vissza gyermekkora színhelyére. Hogyan és hol élt, lett hegedűművész az nem derül ki, lyukak akadnak a mesében bőven.. Ez a visszatérés egy olyan út, ahol leszámolhat és megbékélhet a múltjával. A kezdetektől ott lappang egy titok, amiről lehull a lepel, (végig sejthető) kiderül ez bizony anyu hazugsága volt csupán. Nem túl kidolgozott, a történelem csak keret, kicsit idealizált az egész mese. Tökéletesen filmre illő.

Lehet, szigorú vagyok a csillagozással, de sajnos az írónő jó ötlete nekem megmaradt a középszerűnél, szerintem nem tudott az átlag fölé emelkedni, hiába kiváló alapötlet. Ez egy tökéletes könyv lehetett volna, hiszen van benne lehetőség. Nem tudott megfogni sem a szereplők, sem a cselekmény, vagy a lélektannak szánt része kevés volt. A fülszöveg alapján többet vártam. A gyermeki hangot és éleslátást, a koravén bölcsességet és a humort nagyon hiányoltam. Nem élt a történet.

Kellő érzelmeket ébreszt az olvasóban, olvasmányos, de a papírmasé karakterek, a beépített kötelező sztereotípiák nem adnak újat. Nem igazán tudott meglepni, nem lett egy Előttem az élet vagy Kisdarázs, azok közelébe sem jut. Pedig a cuki borító és a fülszöveg szerint lett volna ebben a könyvben elég potenciál. A könyv végén viszont kaptunk egy életszerű lezárást, ami nagy pozitívum volt. Nem lett rózsaszín, ömlengő cukormáz.





A könyv ITT rendelhető!




Viola Ardone 1974-ben Nápolyban született, bölcsészdiplomát szerzett, jelenleg olasz nyelv és irodalmat, valamint latint tanít Giuglianóban, egy Nápoly környéki város reálgimnáziumában. Gyerekkorában kezdett történeteket, versikéket, meséket fabrikálni, de saját bevallása szerint nem „grafomán típus”, csak akkor ír, ha valóban van mondanivalója. Írói sikerei ellenére esze ágában sincs felhagyni a tanítással.
A Gyerekvonat a szerző harmadik regénye.
Érzékeny prózája egy félárva gyermek szemén keresztül láttatja egy kalandos, ellentmondásos, érzelmekkel teli utazás történetét: a nagy illúzióktól a mélységes csalódásig. Egyéni hangvételű prózája a 20. századi olasz irodalom – a Malaparte, Natalia Ginzburg és Italo Calvino nevével fémjelzett – legjobb vonalát követi.













Athenaeum, Budapest, 2020
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938790 · Fordította: Todero Anna

2020. július 1., szerda

A varsói protokoll

Steve Berry: A varsói protokoll





                                                                                                         





"Malone utálta, ha kettő meg kettő öttel volt egyenlő."







Szeretem Berry történelmi fikcióit, ami egyszerre izgalmas és szórakoztató. Ez is egy jól megírt kalandregény, lendületes kezdéssel.
Főhősünk Cotton Malone jelen akciója Belgiumban, Lengyelországban és Szlovákiában zajlik. Olvasóként egyszerre tanulunk a történelemről, a vallásról és a politikáról, az elképesztő és meglepő összefonódásukról, ami a világpolitikát irányítja. Az elnyomó politikai gépezet nem kegyelmez.

Miközben Berry jól adagolja az izgalmat, fordulatos kalandokat és feszültséget tapasztalunk olvasás közben. A történelmi háttér ez esetben egészen alapos és bőséges. Lengyelország sorsa valóban talán a legkeményebbek közé tartozik itt Kelet-Európában. Nem csupán a második világháború utáni, a szovjet testvér erőszakos módon való behatása, a hetvenes-nyolcvanas évek forrongó katonai hatalma miatt, de évszázadokra visszanézve is a világtörténelemben a lengyelek sorsa több mint drámai volt. Erről kapunk bőséges képet, sok színes és valós mozzanat elevenedik meg Malone 15. kalandja során.

A karakterek és a helyzet emlékezetes, a történet izgalmas és szórakoztató, ahogyan azt Berrytől már megszokhattuk. Olvasás közben elevenen idéződött meg a hidegháború utolsó évtizede, a lengyel katonai hatalom borzalmai, amiről mi alig tudtunk akkoriban. Lech Walessa személye és szerepe azonban végig erős és pontosan megrajzolt. A nyolcvanas évek elején indul a regény, a hírhedt Mokotów nevű lengyel börtönben egy vallatás szemtanúi lehetünk. Ez már tökéletesen felvezeti a regény magvát: Valami egészen meglepő, meghökkentően sötét titok van a múlt történései között, ami mára bizony igen kínos lehet valakinek.



"Az egész országot erővel és propagandával tartották egyben."


Innen egy nagy ugrással napjainkban, a belgiumi Brugge-ben folytatódik a kalandok sora. Malone,
az Igazságügyi Minisztérium egykori ügynöke, egy könyvvásárra érkezik ide, azonban akaratán kívül egy rablás szemtanúja lesz. Ebben a történetben a Krisztus keresztre feszítésével kapcsolatos vallási emlékek gyűjteményét lopják el egymás után. Ez a gyűjtemény, az Arma Christi elnevezésű külön emlékgyűjtemény az európai egyházakban.
A történet arra vezet, hogy a világ vezető hatalmai megpróbálják zsarolni Lengyelország elnökét. Ahogy a cím is sejteti, a történet nagy része Lengyelországban zajlik, ahol a lengyel történelmi múlt kap kiemelten fontos szerepet.

Amerika rakétákat akar telepíteni az országba, ám a lengyel elnök ellenzi. Ahogyan az oroszok és az irániak sem nézik jó szemmel. Természetesen mindenkinek más-más okból akad kifogása a művelet ellen. Egy titkos politikai aukció szerveződik, ahol kiderül mi is az a súlyos titok, amit valóban érdemes volt évtizedekig titkolni. Ez a váratlanul felbukkanó múlt, most az egész világpolitikára nézve veszélyes lehet. A háttérben sokkal nagyobb dolgok indulnak be, mint sejtenék. A törtető hatalomvágy, politikai játszmák és a múlt titkainak szövevényes elegye.


Berry nem okozott csalódást, és egyesítette a jelenlegi geopolitikát a lengyel kommunista korszakkal, szemléletes képekkel megjelenítve azt. Az amerikai elnök alakjában erős politikai nézeteiről tesz vallomást a szerző. Amíg Danny Daniels korábbi elnök pozitív karakter volt, most Fox alakjában a jelenleg regnáló elnök tűnik fel, egyáltalán nem hízelgő képben. Van olyan, amikor az ellenségnek drukkol az olvasó. Ahogyan mindig, ezúttal is érdemes a szerző kiegészítő jegyzeteit elolvasni. Berry előző regényeihez hasonlóan több valós történelmi tény és adat van mesterien beépítve ebbe a fajsúlyos kalandba is.

A varsói protokoll vérbeli kalandregény, kiszámíthatatlan fordulatokkal, színes és izgalmas helyszíneken. Berry szokásához híven remek politikai cselszövést, sok történelmet és akciót mixelt nekünk. Ügyesen megtalálta a tökéletes egyensúlyt az egész történetben. Lengyelország a szovjetek oldalán volt kénytelen játszani, ahogyan a kelet-európai blokk országai közül talán itt volt a legerősebb az elnyomás. Amikor a vasfüggöny ledőlt, Lengyelország Európában való elhelyezkedése tette érdekessé az amerikai háborús elképzeléseknek az országot. Mindezt persze a lengyelek megkérdezése nélkül, hatalmukkal befolyásolva. Az olvasó bizonyos kulcsfigurák révén sok mindent megtudhat Lengyelországról. Berry regényeiben megszokott, hogy a történelmi múlt kiemelten fontos. Most a Wawel pazar épülete mellett egészen az évszázados sóbányáig jutunk. A titok itt a sóbánya mélyén nyer feloldást egy izgalmas hajsza keretében. A történet számomra jól működött, és sok mindent megtanított, különös tekintettel Lengyelország megítéléséről a vasfüggöny mögött, valamint arról, hogy Amerika hogyan folytatta a politikai elnyomást visszaélve a hatalmával.

Cassiopeia Vitt alakja most nem szerepel, ám egy régi szerelem némi romantikát is megcsillant Malone életéből. A Magellán Ügyosztály egykori ügynöke mellett a régi szereplők közül csupán a főnökasszony, Stephanie Nelle bukkan fel most. A regény bővelkedik történelmi oknyomozásban, némi fikcióval vegyítve, de persze mozgalmas kalandban sincs hiány. Tetszett, hogy a történet a közelmúltunkat tette meg főszereplőnek, a szereplők kiléptek Amerikából. Izgalmas, lebilincselő.
A történelmi vonatkozások hatásosan működnek. Mindenkinek ajánlom!

ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a regényt! 




Steve Berry: (1955) amerikai író, professzor és volt ügyvéd.

A New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 40 nyelvre fordítják, 51 országban, több mint húszmillió példányban. A Cotton Malone-sorozat néhány előző kötete: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, A tizennegyedik gyarmat, Elveszett parancs, A püspök embere, Máltai csere.



GABO, Budapest, 2020
474 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069478 Fordította: Komló Zoltán