Őzragu-randevú

 

Rita Falk: Őzragu-randevú




                                              

Rita Falk bajor krimisorozata, ahol Franz Eberhofer tartományi rendőr és családja a főszereplő. Ez a tizenegyedik esete annyira most nem volt számomra erős, mint a korábbiak. Pontosan azt olvashattam, amit eddig. Ráférne a sorozatra némi vérfrissítés, ötlet, ráncfelvarrás, vagy egy új szereplő. 




Irritáltak a szereplők, gyenge volt a krimiszál, kifejezetten bosszantott Franz viselkedése.

Rita Falk krimisorozatát röviden összefoglalva: nagyi sztrájkol, besokall a főzés-háztartás gondjaitól, alig szerepelt, amit erősen megsínylett a történet. Papi is kevés volt. Megjelent a covid-vírus is, hiszen még 2021-ben jelent meg eredetileg a kötet, ez némi aktualitást adott. Franz a minimálisnál is kevesebbet dolgozott, a nyomozói munkát Rudi oldotta meg. Susi hirtelen alpolgármester lett, viselkedése és stílusa hatalmasat változott, nem előnyére. Talán a hentesék fia és annak szerelmi élete adott némi vicces fordulatot. Rita magánélete is sajnos drámai fordulatot vett, ahogy a kötet végén olvasható. Ám a kiadóval kötött szerződés szerint KELLETT az évi egy könyv. Olyan is lett. Igaz, az előző két rész már kimaradt az olvasmánylistámról, de semmi jellemfejlődés nincs a karaktereket illetően. Oké, tudjuk azt is, ez inkább egy szórakoztató sorozat, sem mint magas irodalom. Mondjuk annak elmegy, könnyen feledhető, és mély nyomot nem hagy az olvasóban ez a rész.


Szóval most az Eberhofer-háztartásban fajulnak el a dolgok, mert a nagymama sztrájkol! Úgy véli, eleget főzött, sütött és takarított életében. Ez érthető is, ez adja a fő bonyodalmat, és a polgármester síbalesete. Ja, igen, még karácsony előtt eltűnik egy polgártársuk, de igazi nyomozás nem indul, majd úgy három hónap múlva... Jó, tudjuk, itt tényleg nem a krimin van a hangsúly, de amit Franz művel, kifejezetten zavaró, hiszen mégis csak rendőr. Leopold szalmaözvegy, mert az egész családja Thaiföldön ragadt a vírus miatt. Susi pedig azért játszik polgármestert, mert a valódi polgármester síbalesetet szenvedett, és ő képviseli, helyettesíti távollétében. Ami sajnos jellemét tekintve kicsit túlzásba esik, ez is ad azért némi vicces helyzetet. Szóval sok minden történik, mégsem történik valójában semmi. 

Majd jön Mooshammer Liesl, és ragaszkodik ahhoz, hogy Franz keressen meg egy eltűnt személyt. A tizenegyedik eset, és itt megint semmi sem működik a kissé furcsa barátja, Rudi nélkül. Steckenbiller Lenz eltűnt, a nagymama nem akar tovább főzni, Leopold szenved a családja nélkül, a hentes Simmer fia nősülne, a szülők hatalmas megdöbbenésére, bánatára. 

        

Jó volt újra találkozni az ismerős szereplőkkel, a szokásos családi bénázások, helyzetkomikumok ismétlődését olvasni. Igaz, ez néhol már fárasztó volt az ismétlődések miatt. Rita Falknak most nem sikerült úgy lenyűgöznie, mint korábban. Talán a kezdeti varázs elmúlt, vagy csak megtört a sorozat lendülete. 

Fel sem tűnt, hogy két előző rész kimaradt. Ezúttal Franz nagyon az idegeimre ment a viselkedésével. Persze, mindig lusta volt, de ezúttal egyáltalán nem akar semmit, se otthon a családi életben, se a rendőri munkájában tenni. Cseppet sem veszi komolyan Mooshammer Liesl aggodalmait, még akkor sem, amikor előkerül tavasszal az a bizonyos nyom. Így aztán nem neki köszönhető, hogy az ügy végül érdekes módon, de megoldódik. Körülményes volt a történet, míg végre történik benne valami. Azt gondolom, sokat lendít a sorozat népszerűségén, hogy tv-sorozat is készül a könyvekből. Rém bugyuta, de mégis szerethető társaság ez Niederkaltenkirchenben. 

Habkönnyű, és gyorsan feledhető szórakozást ad arra a pár órára az olvasónak. A sorozat rajongóinak bizonyára ez is fog tetszeni, nekik ajánlom. Én kissé kiábrándultam most. Talán a következő rész eredetibb lesz, jobban sikerül majd.


ITT rendelhető a kiadótól kedvezménnyel! 



     

Rita Falk: német író, 1964. március 30-án Oberammergau-ban született.

Nyolc éves koráig a szülővárosában élt, majd szüleivel előbb München-be költöztek, onnan pedig Landshut-ba, ahol humanista gimnáziumba járt. Három felnőtt gyermeke van.








Magistra, Budapest, 2024
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156147387 · Fordította: Balla Judit

A ​Katharina-kód

 

Jørn Lier Horst: A ​Katharina-kód
(William Wisting 11.)








                                     

"A hazugság minden nyomozás szerves részét képezte."





Kedvelem Jørn Lier Horst remek sorozatát, ahol William Wisting nyomozófelügyelő vezeti a nyomozást. Horst hagyományos detektívregényeiben a rendőri munka áll a középpontban, súlyosbítva az emberi tényezővel. Másik előnye a sorozatnak, gond nélkül olvasható bármelyik könyve önállóan is.



              

A Katharina-kód az itthon megjelentek sorában az ötödik krimi, amúgy a sorozat tizenegyedik epizódja. William Wisting ezúttal egy régi ügyön dolgozik. Igazi "döglött akták"-féle izgalmas nyomozás kerekedik ki a történetből. 

Katharina Haugen huszonnégy évvel ezelőtt minden nyom nélkül eltűnt. A lakásában hátrahagyott egy félig becsomagolt bőröndöt, és egy cetlire felírt furcsa szám-betű kombinációt. Ez lesz a titokzatos Katharina-kód, amit sok szakértő sem tudott eddig megfejteni.

 
Wisting nyomozó soha nem tudta elengedni az ügyet, évről évre átnézi az ügy aktáit, mániákusan kutatva valami nyom után, amit nem vettek észre. Érzi, az asszony bizonyosan gyilkosság áldozata lett. A nagy kérdés, ki és miért ölte meg, rejtette el a holttestet? Az ilyenkor szokásos elsőszámú gyanúsítottnak, a férjnek ugyanis bombabiztos alibije van. Az évek során meglepő módon barátságot kötött Katharina férjével, Martinnal, akit az évfordulón mindig meglátogat. Eleinte különösen furcsa volt ez a szoros és személyes kapcsolat, amely az évek során barátivá lett. Ez adja ennek a kriminek az erejét. Martin soha nem tudta túltenni magát felesége elvesztésén. Ez az év azonban most másképp alakul...
Lassan építkező történet, ahol a háttér, a nyomozók aprólékos munkája áll a középpontban.
Rengeteg betekintést nyerhetünk Wisting nyugodt, kiegyensúlyozott családi életébe. Újságíró lánya, Line és kislánya, Amalie, valamint katona fia, Thomas is felbukkannak.

Akkor peregnek fel némiképp a dolgok, amikor megérkezik a fővárosból a fiatal, igen ambíciózus nyomozó, Adrian Stiller. Ő a megoldatlan ügyek részlegén dolgozik a Kriposnál, egy másik ügyben nyomoz. A tizenhét éves Nadia Krogh szintén nyom nélkül eltűnt sorsát szeretné felderíteni. Bevonják a médiát, Wisting lánya podcastot készít az eltűnésről, új interjúkat rögzít Nadia Krogh egykori barátaival, és mindenkivel, aki szerepet játszott a lány életében. Itt a történet átfordul, már inkább Nadia esete áll a középpontban, egyre mélyül a rejtély. Ahogyan az várható, lassan a két ügy váratlanul összeér. Bár elsőre semmi nem köti össze a két nő sorsát, mégis a megoldás meglepő. Katharina titokzatos eltűnése és Nadia sorsa együtt adja a sokkoló megoldást.
A szerző, Jørn Lier Horst korábban nyomozó volt, ami érezhető a krimiben. Hatékony eszközeivel a szerző az olvasót most is ügyesen vonja be a történetbe. Ehhez Török Ábel fordítása is hozzájárul. 
Adrian Stiller karaktere kiemelkedő az eseményekben, nem csak a szokatlan nyomozási módszerei miatt. Érezhetően valami titok lappang a férfi körül. Talán még a későbbiekben visszatérhet a sorozatba, erre látok némi esélyt. Az elszórt utalások a végén igen meglepő eredményt hoznak. Utólag az olvasó is gyorsan megoldja a két nő eltűnését. Nem a feszült, véres akciókrimik sorába tartozik ez a nyomozás, de tökéletesen illeszkedik az előzöekhez. Talán a Vadászkutyák vagy a Barlanglakó esetében erősebb volt a történet. Itt a megoldás is szokatlan, a tettes bűnhődése a lelki teher súlya alatt meghökkentő befejezést ad. Várom a következő Wisting nyomozást!




„Jó végre olyan krimit olvasni, ahol nem az akciójelenetek és az erőszak áll a középpontban. Horst könnyed, olvasmányos stílusban ír a feszült nyomozói munkáról. És pontosan tudja, miről beszél.”  Dagbladet




ITT kiadói kedvezménnyel lehet tiéd a krimi!

       

Jørn Lier Horst:
1970. február 27. Norvégia, Bamble

A Vestfoldi rendőrség nyomozó tisztje volt. 2004-ben jelent meg első krimije. A Wisting nyomozó történeteiből TV-sorozat is készült. Vadászkutyák krimije 2013-ban elnyerte az Üvegkulcs díjat.
Több gyerekkönyvet is írt.


Eredeti megjelenés éve: 2017


Animus, Budapest, 2024
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636144395 · Fordította: Török Ábel

Elvittük ​anyát északra

 

Karin Smirnoff: Elvittük ​anyát északra
(Jana Kippo 2.)




                           

A tavalyi év egyik legjobbja volt számomra Karin Smirnoff bemutatkozó regénye. Az Elmentem az öcsémhez igazi családi dráma, mélyen megrázó háttérrel, ami garantáltan jobban üt mint tíz skandináv krimi.
Rettenetesen vártam a trilógia folytatását, amiért elismerésem a Scolar Kiadónak gyorsan megérkezett. Tény, voltak félelmeim, picit tartottam is tőle. Felesleges volt, nem "átkötő rész" ez, erős folytatást kaptam. Ismét zseniális a regény, Karin Smirnoff erőteljesen folytatja Jana Kippo történetét.

"Lepörgött előttem az életem. Lehetett volna másmilyen. A fater nélkül."



A testvérpár édesanyja elhunyt az idősotthonban, ez a kiindulás. Észak-Norrbottenben viszik haza, ott szeretne nyugodni az asszony. Megérkezve a temetés után ráébrednek, hogy ott fent északon eléggé más az élet. Nem mennek olyan egyszerűen a dolgok, mint azt remélték. Ugyan megöröklik a szülői házat, de abban már régóta lakik valaki. Az ott élők zárt közössége szigorú vallási szabályok szerint él. Ebből adódnak a további bonyodalmak. Öcsit, a szekta mint az eltévedt bárányt azonnal karmai közé kaparintja. Jana hiába igyekszik, nem tudja visszavinni régi életébe. Jana valóban mindent megtesz, de Öcsit vonzza a falu közössége: hirtelen otthonra, figyelemre, szeretetre talált. Jana gyorsan átlát a képmutatáson, és ennek hangot is ad. Cserébe jó néhány fenyegetést kap a szekta vezetőjétől... Feszült, izgalmas és drámai képek villannak fel. Ugyanakkor az egészet áthatja valami rejtett, irónikus humor, laza könnyedség, ami jól oldja a feszültséget.

"Bedühödtem. A haragból merítettem erőt."


A nyelv, mint az első regénynél is, zseniális. A nevek nagybetűinek elhagyása és a szavak összeírása különös hangulatot, lendületet ad a regénynek. Egyedi atmoszférája van, ami az olvasót nem engedi. 

A történet sötét, ismét a mélybe ránt. Elsődlegesen a falu vallási „közösségéről, a szektáról szól. Az agymosás elképesztő. Az erőszak és a bántalmazás most is jelen van, többféle formában bukkan fel.  Smirnoff megmutatja, mit tesz ez az emberekkel, mennyire lélekölő ez a folyamat. Közelebb kerülünk Jana Kippohoz, és követhetjük a testvéréért folytatott küzdelmét. Anyjuk hátrahagyott leveléből több régi titok kerül a felszínre, ami cseppet sem könnyíti meg életüket. Szembenézésre késztet a múltjukkal, ami nem könnyű. Értelmet, magyarázatot kapunk több emlékre, a két testvér közötti kivételesen erős összetartozásra. Smirnoff stílusa és hangja egyedi, a cselekmény pedig fantasztikusan izgalmas. Egy mély érzelmi dráma van a lapokon. Patat Bence fordítása érző és ismét egy újabb remeklés. 

"A felejtés az agy védekezése, mondta a pszichológus."

A lezárás váratlan, ütős. Fokozza a hatást, ami a harmadik részre teljesedhet ki. Remélem idén még az is elérhető lesz idehaza, egy ilyen befejezés után egyszerűen nem lehet vele várni. Olvassátok Karin Smirnoff regényeit, egy egészen másféle megközelítésben mutatja be az északiak életét, gondolkodását, a valláshoz való viszonyukat. 


Kiadói kedvezményel ITT rendelhető!

   

Karin Smirnoff (1964. szeptember 24.) svéd író, Umeå-ban született.
A debütáló könyvét August-díjra jelölték. A Jana Kippo-trilógia első részének köteteiből több mint 700 000 példány kelt el Svédországban.
2021 decemberében bejelentették, hogy Smirnoff lesz a Millennium sorozat könyveinek új szerzője.













Scolar, Budapest, 2024
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635098378 · Fordította: Patat Bence

A ​papagájos ablak

 

Mörk Leonóra: A ​papagájos ablak




                                                        

"Ritka pillanatok azok, amikor senki nem szól bele az életünkbe, meg kell őket becsülni.”






Mörk Leonóra korábbi könyvei közül most a 2017-es Papagájos ablak került új köntösbe bújtatva a boltokba. A gyönyörű borító ezúttal egy személyes élményekből álló útinaplót takar, nem regényt.


Az író mindig egy önmagát kereső, erős, határozott nőt állít a történetei középpontjába. Most sincs ez másképp. Ez az egyedi hangulatú könyv, egy önfelfedező útinapló és különleges időutazás, ahol a főszerepben nem más áll, mint Mörk Leonóra. Van olyan, hogy valamiért sok lesz az élet megpróbáltatásaiból, kell egy kis elvonulás, hogy letisztuljanak körülöttünk a dolgok. Ez a könyv egy ilyen pillanat eredménye, megfűszerezve Luther, Goethe és Bach világával. Ugyanis a német kultúra szerelmeseként hová is menne "El caminora", ha nem a híres Luther útra Németországba.


                

A hirtelen pakolok és már indulok is a Luther életének fő helyszíneit összekötő úton találja a szerzőt. Nem kell mondani, sok meglepő kalandot szolgáltatnak az események, az autóbérléstől, az időjáráson át. Az elmélyülés, önfelfedezés a magára utalt nő életének egyéb, fontos szakaszainak elemzése. Személyes hangulatú útinapló, ahol a gyerek és ifjúkor, egyetemi évek mellett bepillanthatunk a felnőtt kor szakaszaiba is. Személyes, de nem kitárulkozó emlékek sorjáznak humorral tálalva. Mindehhez a német zenetörténet és Luther élete ad egyedi atmoszférát.

"A humorosnak szánt mondás szerint a reformáció azért tört ki, mert VIII. Henrik el akart válni, Luther pedig meg akart nősülni."

kép: Luther Márton szerzetes (id. Lucas Cranach rézmetszete, 1520)



Az bizonyos, kedvet ébreszt az olvasóban, bejárni a Luther-utat. Őszintén, nem is tudtam róla... Szívesen felfedezném Németország ezen tájait, a Wartburg várat látni közelről Türingiában, már régi vágyként él bennem. Vonattal, autóval, komppal, gyalogszerrel és szamárháton, ahogyan a szerző is tette. Egyedüli kísérője stílusosan egy kis Playmobil Luther-figura volt, amit több ismert helyen lefotózott.
Sok érdekesség bukkan fel, nem csak az emlékek, de a történelem időszakából is. Drezdától Wittenbergig, Lipcsétől Erfurtig, Weimartól Eisenachig lehetünk útitársak. Mörk Leonóra sajátos stílusában, olvasmányosan meglepően sok háttér kerül elénk. Családi kirándulások, egyetemi évek vagy a multinál töltött időszak is elemzésre kerül. Felbukkannak korábbi regényeinek szereplői, helyszínek is. Luther életének eseményei és felesége, aki egy kolostorból szöktetett volt apáca. Katharina von Boráról most részletesebben olvashatunk, mennyire meghatározó is volt Luther életében. Az ünnepelt festő Lucas Cranach is feltűnik A Hellinger-Madonnából, de megjelenik a Tamás templom karnagya, azaz Bach is. A korszak történelméről is akad több színes információ. A német történelem 16. százada épp olyan izgalmakat tartogat, mint az egykori NDK szocialista életképei. A német kultúra világába is elmerülhetünk, ahogyan némi gasztronómia is helyet kap.


„Megtanultam elfogadni, hogy ha a jelek egy bizonyos irányba mutatnak, akkor azt nem véletlenül teszik.”


Az elmélyülés, önmagunk keresése, és a múltunk, származásunk megértése izgalmas és meglepő egyszerre. A német kultúra ismerete, szeretete érezhető, ahogyan a széles irodalmi és zenei tudás is. Némi spirituális háttér is megvillan, a sok zenei betét mellett, eredetivé téve ezt a bensőséges utazást. Igazán szórakoztató, remek kis utazás volt.






                     

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. Jelenleg a Jaffa Kiadó kommunikációs munkatársa. Rendszeresen fordít német és angol nyelvből.
Regényei: A Hellinger-Madonna, a Holdfény szonáta, a Lány igazgyöngyökkel, a Ködkirálynő, és A porcelánlány, A papagájos ablak, Törött tulipánok , Asszonyom, édes úrnőm, Szentjánosfű.







Jaffa, Budapest, 2024
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634758648

Az ​utolsó Neander-völgyi

 

Ludovic Slimak: Az ​utolsó Neander-völgyi




                                                 

"A különböző világok sosem értik egymást. Alapvetően nem fogadják el egymást."



Ludovic Slimak neander-völgyi kutató és paleoantropológus közel három évtizedes tanulmányozás után
egy szórakoztató és provokatív könyvben összegzi az eddigi eredményeit. Lenyűgöző régészeti kutatásra visz minket az északi sarkkörtől a mély mediterrán erdőkig. "Ideje, hogy megálljunk egy pillanatra. Hogy lenyugodjunk. Hogy elmélkedjünk. Hogy gondolkodjunk."


Talán ezzel a néhány, a könyvből kiragadott idézettel lehetne a legjobban jellemezni ezt az eszme és gondolatfuttatást, amit olvashattam. Vallom, hogy erről szól a tudomány és az élet, amikor új és meglepő dolgokkal találkozunk, akkor hátra kell lépni, kimerevíteni a pillanatot és az új nézőpontból szemlélni. A jövőnk a múltból fakad, nem árt azt jól ismerni. Kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit jelent embernek lenni, és azt a benyomást kelti, hogy a neandervölgyiek számos tekintetben sokkal távolabb kerültek a modern embertől, mint azt gondoljuk. Nagyon tetszett ez a kirándulás a múltba, igazán lenyűgöző könyvet olvashattam. A szerző mondanivalója mindenképpen megfontolandó.

A könyv egyik alapvető erőssége Slimak első kézből szerzett tapasztalatában és szakértelmében rejlik. Neander-völgyi vadász és paleoantropológus lévén Slimak alaposan ismeri alanyait. Lenyűgöző tehetséggel ejt minket rabul az írásával, aki egy kicsit is fogékony a témára, elmerülhetnek a felfedezésekben és a tudomány ezen ágának rejtelmeiben. Mert azok vannak bőven, ki hitte volna, hogy ilyen izgalmas lehet a régészet! Azt gondolnánk, hogy sok tízezer évvel korábbi események már idejétmúltak, vagy már tudni vélünk mindent. Erre cáfol rá ez a könyv.

Hihetetlen kitartással és megszállottsággal dolgozó régészekről olvashatunk, akik lássuk be vajmi kevés figyelmet kapnak a nagyközönség előtt, ebben a mai felszínes életben. Pedig megérdemelnék, mert helyettünk is dolgoznak és gondolkodnak, feltárják saját, közös múltunk gyökereit, amelynek fontosságát még talán kevéssé értjük. 

"Mentségemre szóljon, hogy a nyomozást csak több tízezer évvel a megtörtént esemény után kezdtem."

     

Az írás apropója az, hogy 2015 augusztusában, egy dél-franciaországi barlangban egy test maradványaira bukkant, és néhány aprócska tejfogra. Az évtizedek óta kutató régész lelete megkérdőjelez mindent, amit eddig tudtunk vagy hittünk a múltbeli eseményekről. A lelet jelentősége óriási, amit valószínűleg csak azok értenek, aki ebben élnek és ezzel foglalkoznak. 

A szerző azonban segít minket eligazodni és felfogni a tudományos eredményeket. Ludovic Slimak azonban nem hiszi, hogy a neander-völgyiek egy szinten lennének a modern emberekkel.

A technikai részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy a felfedezés szerint a neander-völgyi ember és a Homo sapiens egyszerre illetve párhuzamosan is élhettek a földön. Holott az eddigi eredmények nem erre utaltak. Éppen erre cáfoltak rá ezek a fogacskák, szédítő gondolatmenetet indítva el ezzel.

Az időtávlat is elképzelhetetlen, és mint kiderült a régészet nem az az unalmas, száraz tudományág aminek hinnénk. Itt éppoly fontos az alázat, az állhatatosság és bátorság, megkérdőjelezni saját eddigi munkánkat és eredményeinket, nyitottnak lenni az új irányokra és gondolatokra. Az emberiséget és a tudományt a kételkedés, és a kérdések viszik előre, ezek nélkül nem lenne fejlődés, folyamatosan újra kell gondolnunk mindent! Bármilyen kósza gondolat születik meg bennünk, ne engedjük el, üljünk le és vizsgáljuk meg. Régészünk ezt is teszi, valódi filozófiai elmélkedésre indulunk, miközben érdekes adalékokkal szolgál a régészetről. Megdöbbentem, hogy néhány leletet annyira óvtak, hogy még csak ecsettel sem merték letisztítani. Hét év alatt, csipesszel, porszemről porszemre tisztították meg a csontokat régész-csapatával. Olvasás közben sokat tanultam a kormeghatározásról, régebbi felfedezésekről, utazásokról, a saját ősi múltunkról. A szöveg közérthető, jól követhető, érdekes.

Filozofáltunk arról, hogy mi teszi az embert emberré, különböző népek hagyományairól, az emberiség saját halottaival való viszonyáról. Mi történhetett az ősi népekkel amikor egymás útjait keresztezték vándorlásaik során, egyáltalán találkoztak-e egymással? Szó szerint bebarangoltuk Európa lelőhelyeit, a gleccserek nyomában jártunk, melyek számtalan új leletet hoztak felszínre.

Bátran ajánlhatom ezt a könyvet azoknak akiket érdekel a múltunk, a gyökereink, nem kell megijedni attól, hogy a régészetről olvasunk. Rendkívül széleskörűen, elmélyülten gondolkodó írásról van szó, amiben megtalálhatjuk saját kérdéseinket is, és talán a válaszokat is. Érdemes lehet kilépni a komfortzónából és hasonló könyveket olvasni, hiszen ebben is volt minden. Krimibe illő nyomozás, kutatás, történelem, filozófia, szépirodalmi igényességű gondolatmenetek, és a tudomány romantikája, bármilyen furcsán hangzik. Ha tanultam valamit ebből az olvasmányból, akkor azt mondanám, hogy legyünk nyitottak és befogadóak, ez visz előre minket is, és az emberiséget is. A könyv összegzése :

Az a felfedezés ami nem súrolja a józan ész határait, az nem is felfedezés.



ITT megvásárolható kedvezménnyel a kötet!



















Corvina, Budapest, 2024
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631370096 · Fordította: Szende Gabriella

Émilienne

 

Pamela Binnings Ewen: Émilienne




                                                          

"A legkívánatosabb nő Párizsban, a Folies Bergère sztárja"




Párizs, éjszakai pillangók, szegénység, és gazdagság, szépség és romlottság. A századfordulós Párizs díszletei között kalandozhatunk, rácsodálkozva arra a hihetetlen kavalkádra amit a francia főváros nyújt. Émilienne sorsát már ismerhetjük tucatnyi történetből, mégis egyedi. A lány, aki szegénységbe született, és a 19. századi Párizs legkeresettebb nőjévé nőtte ki magát, igaz történeten alapul. Akkoriban nem volt sok kitörési lehetőség egy fiatal lánynak... a "jól férjhez menni" lehetett az egyetlen tisztességes biztosítéka az életének.

       

Párizs az ezredforduló lázában ég, szemünk előtt épül fel az Eiffel-torony. A világváros útjára lépve elindul a polgárosodás aranykorszaka. Nem könnyű ebben a milliőben felnőni és túlélni a fiatal lányoknak, akikhez a sors nem volt túl kegyes. Ezek a fiatal nők mocskos padlásszobákban, ócska kis egérlyukakban tengetik napjaikat, színpadról, vastapsról, gazdag pártfogókról álmodozva. Legtöbbjüknek semmi más remény nincs az életben, a nyomor elől menekülni, mintsem gazdag férfiak igényeit kiszolgálni. Szó szerint az éhezéstől menekülve bocsájtják áruba testüket, lelküket. Ez a tény némi felmentést ad nekik a kurtizán szerep vállalásától. Izgalmas volt ezeket regényes formában megismerni.




Főhősünk Émilienne gyönyörű, 18 éves hamvas leányzó, aki gyorsan megtanulja szépsége értékét. 

Ő is erről álmodozik, és ezt meg is bocsájtjuk neki. Hiszen olyan kedves, bájosan naív, életrevaló, 

aki kétségbeesve keresi a lehetőséget a kitörésre. Minden alkalmat megragad, hogy felhívja magára 

a figyelmet, és kitartását hamarosan siker koronázza. Émilienne ugyanis rendelkezik egy plusz adottsággal: kitűnően tud táncolni, a tánc magától értetődő a számára, és ebben látja a kiutat. Szerencséjére segítőkész emberekkel találkozik, és veleszületett sugárzó szépsége és vonzón üde fiatalsága hamarosan Párizs legragyogóbb csillagai közé emelik. Híres férfiak, politikusok versengenek a kegyeiért, a kor leghíresebb mulatóiban lép fel, elképesztő sikereket aratva.

Jó volt olvasni a táncokról írt látványos leírásokat, szinte magam előtt láttam a színpadon ezt a csodás teremtést. Roppant szórakoztató olvasmány, gördülékenyen lehet falni az oldalakat. A szerző cseppet sem ítélkezik, egy pillanatig sem olvashatunk közönséges szavakat, szinte a háttérben sejlik csak fel a kurtizán nők világa. Színes forgatagban járunk, a Maximban, a Mouline Rouge-ban, a Sacré Coeur vagy éppen az épülő Eiffel torony mellett sétálhatunk.

Émilienne ragyog, és őrzi ezt a csillogást, hosszú éveken keresztül, sikert, sikerre halmozva. Pillanatnyi szerelmeket is talál, férfiakat akik hosszabban szeretnék maguk mellett tartani, és akik a karrierjét is egyengetik közben. Teljesen azoktól a férfiaktól függtek, akiket tudatosan szeretőnek választottak. Ők a megélhetését és gazdagságot biztosítják számára, hiszen gondolnia kell a kiöregedésre is, ezeknek a nőknek a csillaga gyorsan halványul, utánpótlás szép lányokból bőven akad. Őszinte barátok is kísérik az útján, megismeri Coco Chanelt. Kezdetben mindketten a férfiaktól függenek, de később két különböző utat választanak. Mindkét történet lenyűgöző. Coco a szemünk előtt lesz egyszerű lánykából divatdiktátor. Jó karakter még a történetben Lily, a szobalánya, aki mindenhova, hűségesen elkíséri és segítségére van hosszú éveken át. Ez az emberi érzelmekben gazdag történet olyan, mint az élet: hol szomorú, reményteli, hol pedig könnyeden bohém, romantikus. Jól megrajzolja a korabeli karaktereket, színesítve az eseményeket. A cselekmény magával ragadó, részletekbe menően aprólékos, a valós helyszínek adják a különleges atmoszférát.

A szerelem is felbukkan természetesen. Ellenlábasok és tragédiák is üldözik, ahol drukkolhatunk neki, hogy ezeken túllépjen. Szépsége hervadása, idősödése után nehezebben boldogul. Vajon rátalál a szerelem, a megnyugvás, és a boldog élet? Ezt nem árulom el, egy biztos, hogy remek szórakozást nyújt az olvasás, belefeledkezve izgulunk Émiliennért, és csodáljuk őt a többiekkel együtt. Afféle romantikus kikapcsolódás, kordokumentum is lehet a regény.
Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki könnyed, kalandos olvasmányra vágyik, vagy szívesen kalandozik a bohém párizsi éjszakában. A kor nagy divatja a lóverseny is feltűnik a színpad és a drága szalonok mellett. Coco alakja, élete egyedülálló, ezt a korábbi regényében már elénk tárta a szerző. Coco is imádta a lovakat, bátrak és merészek voltak ezek a nők. Aminek néhány aranyékszer látta kárát.... szerencsejáték-függőség, a lóversenyekre való fogadás formájában. A történet szerint azért Émilienne meglehetősen szelíd életet élt. A könyv végére megértettem, hogy miért olyan Émilienne, amilyen.

Párizs a csodák, és a szerelem városa, a divat és a szabad elvek kavalkádja van a lapokon. Ismerjük meg egy rég letűnt kor lányait, bátran merüljünk el ebben a közegben. Érdekes regény mindenképpen, igazán jó kirándulás a romantikát, kalandokat kedvelő női olvasóknak.




  ITT rendelhető a kidótól kedvezménnyel a regény!




    

Pamela Binnings Ewen Eudora Welty-emlékdíjas szerző, aki imádja a körhintákat, a luftballonokat, a harangokat, és a frissen nyírott fű illatát. New Orleansban született, és jelenleg is a város közelében él. Ügyvédből lett történelmiregény-író. Ez a hetedik könyve. A 21. Század Kiadónál megjelent műve: Párizs királynője: Coco Chanel regénye (2021).



XXI. Század, Budapest, 2024

360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635684571 · Fordította: Weisz Böbe

A ​Bíbor Hálózat

 

Carmen Mola: A ​Bíbor Hálózat

(Elena Blanco 2.)




                                                          

"A világot teljesen elöntötte a mocsok és a szenny, Elena!"




Nagy izgalommal, lelkesen vártam a tavalyi év egyik legjobb krimijének folytatását, ami néhány napja végre megérkezett a hazai boltokba. Azonnal mindent félredobtam, átszerveztem a dolgaim és olvasni kezdtem. Ilyet korábban csak Harry Hole nyomozó ért el nálam. Annyi minden kavarog bennem a krimi olvasása után, hogy előre elnézést, ha csapongok. 


          

Olvasás után mélyen a leírtak hatása alatt voltam/vagyok. Ilyen a jó krimi! A könyv olvasása után Lee Child és Hitchcock jutott eszembe. A híres rendező szigorúan kérte a nézőktől a filmje előtt: NE meséljék el, miről szól a filmje. Ez talán mondanom sem kell, hogy a filmtörténet egyik legjobb, legjelentősebb filmje, a Psycho volt. Lee Child pedig azért jutott eszembe, mert a Néma város Reacher- története érinti, hasonló alapokon nyugszik. 

Erről a második részről így nem fogok alaposabban írni, amúgy ismételhetném az előzőnél leírtakat. Gördülékeny, érdekfeszítő a krimi végig. Valóban sötét, aljasul gonosz a sztori, de nem hatásvadász. Egy Chris Carter vagy Lars Kepler sokkal véresebb, durvább szerintem.

Remekül jól eltalálták az arányokat a szerzők. Azt csak csendben teszem hozzá, az írói fantázia nem jár túl messze a valóságtól, talán meg is kockázatom, a valóság még vadabb, durvább is lehet. Többrétegű, megrázó a történet, olyan szenvedésről, mely tőlünk távol történt, kevésbé része a mi európai életünknek. Mégis döbbenetesen valós. Ettől durva igazán a krimi. Az új történet nagyon akciódús és dinamikus, talán az elsőnél is jobb. A karakterek is kidolgozottak, Zaraté főleg, mindegyik jól működik a sztoriban. Összehangolódott a három író, érezhetően jó közöttük az összhang. Cseppet sem érezhető, hogy a krimi három ember munkája. 

Elena a bulldog kitartásával megáldott nyomozónő bosszúért lihegve akarja felszámolni a Bíbor Hálózatot. Ebben segítségére lesznek remek nyomozótársai. A nő továbbra is vedeli a grappát, imádja a karaokét, elnyomva ezzel önmaga lelkének hullámzásait. Látjuk a megtört, reményvesztett édesanyát és a zsenális nyomozónőt, mindez hatalmas lelki vívódásokat okoz a nőnek. Tudja, a régen elrabolt kisfiát már nem kaphatja úgy vissza, hiszen azóta sok idő telt el. És nem csak ezért... hihetetlen, ahogy felmentéseket keres önmagában, a szülői felelősség kérdése is felmerül a remek társadalomkritikában. Az öt fejezet között visszatekintésképpen megismerjük Lucas sorsát az eltelt nyolc évet. A könyv igényes kivitele illik a tartalomhoz. Ha az első rész tetszett, akkor ez is tuti fog!


Rengeteg nyom, sok izgalom, fordulat, végig nagyon intenzív atmoszféra, meglepő befejezéssel. Mást nem árulnék el, olvassátok el, nekem az év egyik legjobbja, mindenképp helye lesz az év végi listámon. Ez a krimi eredetileg 2019-es. Izgatottan várom a következő részt, sajnos hosszú lesz egy évet várni megint! Nem csak a hatásos, elképesztően jó befejezés miatt, ami az utóbbi évek egyik legjobbja szerintem. Olvasás után azt mondom, nem is lehetett volna más vége a történetnek. Nem is tudom, innen hogyan tudják majd folytatni, bár külföldön már két résszel előbb jár a sorozat. 

Hamarosan filmre is kerül, ami nem lep meg, annyira adja magát az egész. Zseniális, jól kidolgozott krimi lett, Tolvaj Zoltán értő fordításában szerintem remek a folytatás.


             

Nagy élmény lehetett ott ülni 2021-ben a Planéta díjátadón, amikor Carmen Mola neve hangzott el, őt díjazták. Ekkor derült ki, hogy három férfi – Jorge Díaz, Antonio Mercero és Agustín Martínez – rejtőzik a női álnév mögött. Nem csupán a spanyolos mentalitás miatt lettek kedvenceim a szerzők.









General Press, Budapest, 2024
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528517 · Fordította: Tolvaj Zoltán

Az első hazugság

 

Ashley Elston: Az ​első hazugság





                                    

"Az a legjobb hazugság, ami a lehető legközelebb áll az igazsághoz.."



Nagy lendülettel indul a történet. A kettős idővonal és a többszörös identitás szuggesztív, vad utazást hoz létre. A cselekmény kellően összetett és intenzív, kiszámíthatatlan, néhol talán már zavaros is. Vannak persze meglepő csavarok a történetben, de ezeket egy kis krimiismerettel, könnyedén kitalálja az olvasó.

Lassú tempójú, sok háttérrel, megismertetve a szereplők múltbeli életét, titkait. Ez ad némi izgalmat, ahogy a múlt kihat a szereplők jelenére. Párhuzamosan több cselekményszál fut, ez az időbeni ugrálás ami néha zavaró. Sok a megválaszolatlan kérdés, karakterépítés nem igazán van.  Aztán a kezdeti lendület alábbhagy, de a végére minden értelmet nyer, a kirakós darabjai összeérnek.

"Miután az első hazugság elhangzott, a legtöbben hisznek benne. Annak kell a legerősebbnek lennie. Az a legfontosabb. Az egyetlen, amit muszáj kimondani."

Evie Porter nem az, akinek mondja magát. Ő bárki lehet, mint később kiderül: Lucca, Izzy, Mia vagy Wendy. A titokzatos Mr. Smithnek dolgozik, mindig egy kitalált, gondosan felépített személyazonosságot kap, ahhoz igazítja a hazugságokból felépített életét. Semmi nem igaz a nő életében. Később mindent megtud a célpont nevéről és városról. Furcsa életet él, a miért lassan derül ki. A könyv nagy kérdése. ki is a titokzatos Mr. Smith? Rutinos krimiolvasóként már a történet első harmadában lett egy halvány gyanúm, és lőn! Valóban az lett az, akire tippeltem.

Most új feladatott kapott Evi, és a legjobb formáját kell hoznia. Nem követhet el másik hibát, mint legutóbb. Ryan, az új célpontja és barátja, akivel megtörténik az, amire nem is gondol. Szerelembe esnek, Ryan elhiteti vele, hogy az élet más is lehet. A lány előtt felcsillan egy normális élet reménye. Van kiút a hazugságokból? Evie „igazi kiléte” végig kérdéses. Némi izgalmat hoz a történetbe, hogy a lányt a titokzatos Mr. Smith többször is teszteli. Meglepő helyzetekbe keveri, váratlan feladatokat ad neki. Mindig akad valami váratlan, bár lassan kapjuk az információkat. Kár, hogy nem derült ki számomra, miért is Ryan most a kiszemelt célpont, avagy Evie hogy nem tud kilépni ebből az ördögi körből? A hazugságok egye jobban összekeverednek, Evie-nek meg kell védenie múltját, miközben egy biztos, nyugodt jövőre készül.

Nem igazán thriller, feszesnek meg egyáltalán nem mondanám. Jó az alapötlet, de a kidolgozása nem tökéletes. Bár ahogy egyre jobban belemerültünk a történetbe a szálak is meg lettek kuszálva rendesen. Lassan fogalmam sem volt, ki kivel van, ki kicsoda is igazán. Az olvasót jól félrevezeti többször is a szerző. Első kötetnek elmegy, érezhetően nagyot akart. Nem váltja meg a krimi műfaját, inkább logikai feladvány ez szórakoztató módon. 

Kétségtelen nem a legjobb a műfajában, de volt ettől rosszabb, gyengébb is az olvasmányaimban. A történet ismerős, volt már hasonló. Kikapcsolódásnak jó, nem tocsog a vérben, nem körömrágósan izgalmas, igazi agymunka, ahol a vége azért meglepett…Csak az a bizonyos csavar a végén sajnos már nem tudja igazán feldobni az egész sztorit. Nem igazán krimi, de érdekes, egyedi a történet. A pletyka vagy T. M. Logan Hazugság krimije jutott eszembe olvasás közben. Ajánlom a gondolkodós, lassan építkezős regények kedvelőinek. Reese Witherspoon könyvklubjának ajánlásával.




ITT megvásárolható kedvezménnyel, akár E-könyvben is kapható! 



     

Ashley Elston számos ifjúsági regény szerzője, műveit huszonhárom nyelvre fordították le. Hosszú évekig esküvői fotós volt. Ez az első felnőtteknek szóló regénye. 




General Press, Budapest, 2024

328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528319 · Fordította: Fügedi Tímea

Egy nap

 

David Nicholls: Egy nap



                                            

A film és a sok kedvező értékelés miatt lettem kíváncsi erre a könyvre. Régen olvastam ilyen hangulatos, fordulatos, romantikus könyvet! Egy szépen megírt szerelmi történet, váratlanul fájdalmas befejezéssel.

Több meglepetést is okozott ez a könyv, rögtön a címe volt félrevezető számomra. Aki a filmet nem látta annak talán nem lesz egyértelmű, én valóban egyetlen nap történetére számítottam, holott sokszor egy nap eseményeit kaptam. Ez a nap pedig július 15.-e történéseit foglaja össze, húsz éven keresztül. Így a regény szerkezete is meglepett, de jó ötletnek találtam David Nicholls eredeti ötletét. Ezért hát Egy nap a címe.

Gyorsan belesimultam a történésekbe, szinte faltam az oldalakat, mindenkire és mindenre kíváncsi lettem. A könyvet magával ragadónak és elgondolkodtatónak találtam. Számtalan kérdést vet fel a szerelemről és az életről, a kapcsolatok belső viszonyáról. A könyvben végig ott van ez a mögöttes téma. Tényleg ennyire nehéz a szerelem? Drukkoltam Emnek és Dexternek, találjon rájuk a boldogság. Emma és Dexter kémiája egy lehetséges szerelmi kapcsolatnak indul, ám a történet nagyrészében fenntartják a "csak barátok" státuszt. Ez furcsa volt picit.

Két egyetemi végzős fiatal, Emma és Dexter, egymás karjaiban kötnek ki egyetlen éjszakára, és ezzel veszi kezdetét ez a közel húsz évet átölelő történet. Ők ketten, és az életükben felbukkanó barátok, szerelmek és családtagok azok, akikkel együtt átutazzák ezt az időszakot. Olvasóként, mi is csatlakozunk ehhez a hullámvasúthoz, ami a legtöbb ember életéről elmondható. Mindketten rögös utat járnak be, számtalan közös és külön pillanatot, napot és évet átélve. Izgalmasnak találtam azokat a pillanatokat, amikor kis döntéseken, vagy szinte másodperceken múlt, hogy nem vett egészen más irányt az események láncolata. Húsz év két ember életében igen nagy idő, az útjaik néha keresztezik egymást néha elmennek egymás mellett.



Sok mindent szerettem ebben a regényben, azokat a napokat például, amikor külön kezdődött a reggel, de a nap végére már együtt voltak. Vagy éppenséggel együtt indult, de kudarc lett belőle. Hol jóban, hol rosszban. Sokszor egymástól nagyon távol telt ez az egy nap, de érdekes módon gyakorta voltak egy hullámhosszon. Habár a sors olykor távol sodorta őket egymástól, életük meghatározó pillanataiban, mélypontjaiban vagy éppen boldogságukban, mindig ott bujkált a másik. Ha csupán a gondolataik mélyén is. Lehangoló és vicces epizódok követték egymást, ahogyan az életben is. Utazás volt ez a javából, kettejük közül mindenképpen Emmának drukkoltam többször. Valódi jellemfejlődésnek lehettem tanúja, Emma felelősséget vállalt az életéért, sokkal előnytelenebb pozícióból indult mint Dexter. A fiú már nem tudta, hogy jó dolgában mit csináljon, csak az ivásra talált mindig okot. Csalódást csalódásra halmozott, nem csak számomra, hanem környezete, családtagjai számára is. Ennek ellenére szerethető figura volt, remélem valóban észbe kapott a regény végén, és kihozza az életéből amit lehet. Izgalmas volt mindkettejük fejébe látni, amolyan "Egymás szemében" módon, átélni vívódásaikat, és töprengeni ezen a láthatatlan köteléken ami köztük volt.

                 

David Nicholls remek karaktereket teremtett, életszerű romantikával hintette meg a történéseket. Nem csodálkozom, hogy filmre került, hiszen mozgalmas és valós történet ez, ami szórakoztat, és olvasva is jó kikapcsolódást nyújtott. A Netflixen nézhető, most nagyon menő a sorozat. Jó volt a sok humoros adok-kapok párbeszéd, volt, hogy hangosan nevettem rajtuk, legtöbbször Emma iróniája és Dexter kisfiús önsajnálata, vagy éppen túl sok önbizalma volt a poénok tárgya. Az ezredfordulós London díszletei tökéletes hátteret nyújtottak ehhez. Az a néhány párizsi év is tökéletesen kiegészítette az élményt, nem hiába Párizs a szerelmesek városa.


Édes-bús mesét olvashattam, örülök, hogy a kezembe került, cseppet sem volt csöpögős, inkább megható és elgondolkodtató, sok érzelmet mozgatott meg bennem. A cselekmény azokon a mindennapi nehézségeken is keresztülvezet, ami vár ránk az élet nevű játékban. Azt hiszem, hogy ilyen párok és kötődések a való életben is vannak, talán sokkal több, mint gondolnánk. Csak azok nincsenek ilyen jól megírva. Az élet tele van ilyen pillanatokkal. Szerintem a szerző jól elkapta az öregedés okozta sokkot is. Ez egy olyan könyv, ami olvasás után még sokáig veled marad.




ITT kedvezménnyel megvásárolható a regény! E-könyvben is kapható!

            

David Nicholls A nagy kvízválasztó, A beugró, az Egy nap, a Mi és a Sweet Sorrow című sikerkönyvek szerzője. Az Egy nap 2009-ben jelent meg, és komoly kritikai elismerést kapott, emellett negyven nyelvre fordították le, és világszerte több millió példányban adták el. Negyedik regényét, a Mit Booker-díjra jelölték. Saját regényein kívül filmvászonra adaptálta a Távol a világ zajától, a Szép remények és az And When Did You Last See Your Father című műveket. A Patrick Melrose forgatókönyvéért elnyerte a legjobb forgatókönyvírónak járó BAFTA-díjat, és Emmy-díjra is jelölték. Az Egy nap Netflixre készült adaptációjának munkálataiban vezető producerként vett részt.









General Press, Budapest, 2024
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528470 · Fordította: Földváry Kinga

Apának lenni

  

Tillmann Prüfer: Apának lenni

Miért van égetően szükség új apákra




                                                    

"Apának lenni a legnagyobb kaland, amit férfi megélhet."




Ebben a könyvben a szerző saját tapasztalatai alapján magyarázza el, szerinte mi a fontos apaként, és hogyan változott az apa szerepe az idők során. A téma azonnal megfogott, egy egészen más, friss és személyes megközelítést olvashattam az apaság témakörében. 

Akaratlanul több emlék is megidéződött olvasás közben. Mennyire másképp éli meg egy férfi az apaságot, és ez nem csak a kapcsolat minőségén múlik. Másképp viselkedik, éli meg egy húszéves az apaságot, és másképpen egy negyvenes. Nagy kihívás, nagy kaland és nagy munka is az apaság. 

 A könyv tartalmilag négy részre tagolódik. Jó egyensúly van az objektív statisztikák és a személyes élmények, tapasztalatok között. Végső soron az apaság egyéni dolog, és nehéz általánosítani. Az sem kétséges, hogy a mai kor más apatipust követel, mint mondjuk ötven, száz évvel ezelőtt. Nyitottabbá tesz, hasznos lehet olvasni kezdő apáknak, de anyáknak is inspiráló lehet. Lenyűgözött a szerző inspiráló gondolatainak összessége, őszintesége. 
Érdekes ötletek vannak itt, néha egészen kevésen múlik a "milyen is egy jó apa" kérdése. Mitől és hogyan tud odaadó, törődő és figyelmes apa lenni, megfelelni a társadalmi elvárások új kihívásainak, elkerülve azok csapdáit. Kell egy hiteles, erős férfi a gyerek életébe, legyen az fiú vagy lány. A szerző kitér erre is, mitől másabbak a fiús apák, mint a lányosak? Nekem a negyedik rész tetszett a legjobban, amiben a szerző saját apaként szerzett élményeinek beszámolója, amelyek igazán viccesek, meglepőek és meghatóak. Négy lánygyermek édesapja, ami ad némi rálátást, tapasztalatot a gyermeknevelésben. Tetszett az is, ahogyan saját gyerekkorának fontos emlékeit és apjával való kapcsolatát megidézi. Néha nem az igazán jelentősnek gondolt események maradnak meghatározó emlékek a gyermek mentális fejlődésében. Ez meglepően igaz. Kétségtelen, hogy az együtt töltött idő, akár egy közös hobbi mindig fontos. Ezekben rejlik a legtöbb hitelesség és a könyv hozzáadott értéke.

Izgalmas kérdéseket feszeget, jár körbe a szerző. Kutatásokkal alátámasztott észlelései önmagukért beszélnek. Könnyen érthető, olvasmányos a szöveg, nem száraz statisztikák halmaza. Meglepő, de igaz megközelítésekről olvashatunk, mint pl: a feminizmus, az apasági szabadság hatása. Továbbra is meghatározó az apa személye, ő milyen mintákat kapott, hozott magával a gyermeknevelésbe. Az is kétségtelen, az anyának eleve van legalább két év előnye ebben. Véleményem szerint továbbra is az anya a legfontosabb a gyermek lelki-érzelmi fejlődésében. Addig az apa alig kap szerepet a gyerek életében. Apának a háttérszerep marad, azaz megfinanszírozni, fentartani a család egyensúlyát anyagilag. A könyvben a szerző azt is leírja, hogyan érezte magát apaként, és mitől lesz egy apa, mai, modern szülő. Bemutatja az apai lét különböző aspektusait. Mikor milyennek kell lennie egy apának?

"Az ifjú apa gyakran magányos vándor a babakocsi mögött. […] A társadalom részben szisztematikusan akadályozza az apákat abban, hogy megtalálják és megélhessék szerepüket. Az apák nem élveznek egyenjogúságot az anyákkal. Még a törvény előtt sem."

 

A gyermek korszakai szerint értelemszerűen ez is változó. Hogyan vehet részt egy apa a gyerekek fejlesztésében anélkül, hogy ne csak a pénz forrása legyen. A kamaszkor is nagy érzelmi hullámvasút, de az is, amikor a saját gyerekünkben ráismerünk önmagunkra. Izgalmas meglátásai vannak, hogyan járulhat hozzá az apák szerepének újrafogalmazásához a nők egyre inkább kiteljesedni akaró folyamata, ami a patriarchátus megszűnéséhez vezet. Tillmann Prüfer a modern apák szerepéről ír – mit is jelent ma apának lenni, és hogyan lehet megfelelni ennek a szerepnek.

"A legnagyobb büntetés minden férfi számára, ha saját tükörképével kell elboldogulnia."

A harmadik rész különösen eredményes lehet a mindennapokban, ahol apa "szerszámosládáját" nyitja ki. Az apák ritkán szólnak bele a nevelési folyamatokba, de bizony kell figyelni. Néha elég a meghatározó apai jelenlét. Tetszik az a szándék is, az érezhető szeretet, amellyel a könyvet megírta. Izgalmas olvasni egy apa énképéről, és arról, hogy ez milyen mértékben befolyásolta az életét. Összességében a könyv nagyon könnyen olvasható volt, és elgondolkodtatott. Remélem, hogy sokan elolvassák és csak ajánlani tudom! Nem csak apáknak.

Kedvezménnyel a kiadótól ITT tudod megrendelni! 






     

Tillmann Prüfer (1974) a ZEIT magazin főszerkesztő-helyettese, író, négy lány édesapja. A magazin hasábjain 2018 óta heti rendszerességgel jelenteti meg nagy népszerűségnek örvendő cikksorozatát, a Prüfer lányait. Két korábbi könyve, az Ez apáé, vagy dobjuk ki? és a Tedd már le végre azt a kütyüt! hamarosan a sajtó és az olvasóközönség kedvence lett. Tillmann Prüfer Berlinben él családjával. Az Apának lenni című könyve a híres Rowohlt Kiadónál jelent meg 2022-ben.

Multiverzum, Budapest, 2024
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156662040 · Fordította: Tallai Gábor

A ​jövevény

 

Bauer Barbara: A ​jövevény

(Találkozások 3.)




                                                        

"Generációk zsugorodtak az élet minden mozzanatát felülmúló születés magasztos pillanatába."




A Találkozások sorozat harmadik kötetében az élet egyik, ha nem a legszebb lehetőségét választotta témául Bauer Barbara. A kötetet lányának ajánlotta. Az anyaság aspektusai villannak fel ebben a személyes, mély érzésekkel megírt kis kötetben. A jól megszokott stílus és a tartalom egysége elgondolkodtató és átfogó képet ad, mély érzelmeket hív elő az olvasóban.

Néha ​vannak pillanatok az életben, amikor messzire kell menekülni azért, hogy végül önmagunk lehessünk. Mindenkiben él egy saját anyakép, amit finoman árnyal és több helyzetben mutat be a szerző. Az anya kultusza, akik csak a férjükért és a gyerekeikért éltek, mindig elismerést érdemlő. Anyának lenni bizony nagy kihívás, a kislányok már a játékbabák világában tudat alatt erre készülnek. Zsigeri mélységben bekódolták az érzéseket, a gondoskodó szeretetet, a törődést. Fontos és meghatározó az is, milyen anya, nagymama van körülöttök, milyen példát hoznak-kapnak otthonról. 

A történetek a lélek legmélyéig hatolnak, a legbelső rétegekbe, a legsötétebb helyekre világit be és megnézi mi van ott, legbelül. A történet önéletrajzi ihletésű elemei szépen simulnak bele az események álomszerű valóságába. Néhol megakad a szó, a gondolatok, érzelmek kavarognak az olvasóban. Saját emlékek villannak fel, ütnek szíven emlékek. Erő van benne, reményt ad. 

       

Számtalan korábbi nagysikerű regény meghatározó mozzanatai felvillannak, beépülnek ebbe a történetbe (A fekete rózsa, Vörös posztó, Porlik, mint a szikla, Az idegen). Érezhetően őszinte vallomás, a legbelsőbb érzésekről vall Bauer Barbara. Akkor is, ha az éppen fáj. A kívánságok nem mindig teljesülnek elsőre. A tragédiák erősíthetnek, összeköthetik a két embert. Több olyan nő lenyűgöző és megdöbbentő történeteit gyúrta egybe Barbara, akik más-más módon, más korban, más háttérrel élték meg az anyaság csodáját.

A kötet remek ajándék, életre szóló örökség az érzelmek kavalkádja. Mennyire más volt anyának lenni akár tíz, húsz, vagy ötven, száz évvel ezelőtt. A múlt pedig a jelen szereplőiben él tovább.

Elképesztő valóban, hogy az ember saját múltja mennyire meghatározó, a múlt egykori alanyai, korabeli tanúi visszaköszönnek az új jövevény mozdulataiban, mosolyában, viselkedésében stb. Ezek valódi megélt tapasztalatok, nem csak nevelés kérdése. Életünk nem a születés pillanatában kezdődik, már jóval korábban. 
Ez a mű tökéletes, csodás himnusz az élet valódi dolga felé, ami a férfi olvasót is megérinti. Anyává lenni fontos feladat, életre szóló kaland. Ahogyan az apa is mindig meghatározó. Amikor a csodás szerelem kiteljesedik, és a fiatal párból család lesz, és megérkezik a kis jövevény. Felemelő pillanatok ezek. Amikor a szerelmes nőből anya lesz és ez a kötelék életre szól. A kötet hangvétele, a stílusa igazán páratlan, a tartalomhoz illő. A mai, modern világban, azt hiszem, különösen fontos útravaló lehet ez a kisregény. Az igazán megható történet példaértékű, emberi vallomás az anyaság oltárán.

A könyvet Itt tudjátok megrendelni!

       

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem Vörös posztó és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is.

Fotó: Páczai Tamás







Jaffa, Budapest, 2024
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634756361 · Megjelenés időpontja: 2024. március 10.

A csere

 

Stefan Ahnhem: A ​csere




                                            

Stefan Ahnhem a korábbi könyveitől egy teljesen független és sajnos egy teljesen más típusú krimivel jelentkezett. Ügyesen felépített pszichológiai thriller ez, amely a svéd szigetvilágban és az amerikai nyugati partvidéken játszódik. Ugyanis párterápiás célzattal egy stockholmi és egy kaliforniai házaspár otthont cserél... Nem igazán bízok én az efféle terápiákban, ahogy várható, nem is lesz jó vége ennek sem.


A történet tehát két helyszínen Stockholmban és Kaliforniában, Santa Cruzban játszódik, felváltva olvashatjuk a történéseket. Carl és Helene önfeledt pihenésre vágyik, ám már érkezéskor érezhető, a házzal sincs minden rendben... Scarlett és férje, Adam, akik élete Stockholmban vesz váratlanul éles kanyart. A két házaspár közötti feszült helyzet és a háttértörténet lassan, mozaikosan bontakozik ki. Idegesítő és kiszámíthatatlan, talán ezek fedik le történet első felét. Intrikák, rejtélyek, ahol senkiben sem lehet megbízni.

Az első gyilkossságra úgy a könyv feléig várhat az olvasó. Addig csak megismerjük a hátteret, a négy szereplőt, a homályos múltjukat. Van ok bőven nyavajgásra, rinyálnak bőséggel a párok, akik várják a csodát. Sosem őszinték egymással, sosem érnek rá igazán odafigyelni a másikra, így egyre feszültebb lesz a légkör is. A páreszédek sablonosan nyűgösek, elég nehézkes volt olvasnom az első felét. A szereplők nem igazán szerethetőek, sőt. 

A problémák persze az új helyen is maranak. Pedig érdekes módon bíznak abban, hogy a hosszabb nyaralás újra összehozza őket, felszítja a kihűlt érzelmeiket. A bekamerázott csereházak is tartogatnak kölcsönösen meglepetéseket az új lakóknak, egyre több furcsa mozzanat lesz a történetben. A szomszédok is fura alakok, nem csupán kíváncsiak. Mindkét helyen lassan, de biztosan egyre komorabb a hangulat, izzik a levegő. Érezhetően robbanás előtti a fokozódó helyzet. A szerző játszik az olvasó idegeivel, bár nem a megszokott módon. 

Stefan Ahnhem új, önálló regénye a pszichológiai thriller kedvelőit biztosan lenyűgözi. Akik a pörgős, izgalmakkal megspékelt véres akciókra vágynak, nem igazán kapják most meg. Az olvasóban is kialakul a gyanú, mi is állhat a háttérben, de a szerző végig ügyesen tartja fenn a feszültséget. A krimi a felétől már sodró, egyre több a meglepetés. Azonban amit igaznak vélünk, egészen más bújik meg valójában az eseményekben. Szerintem lehetetlen megjósolni, mi fog történni a házaspárokkal, bár bizonyos karakterek túlságosan furcsán viselkednek bizonyos helyzetekben ahhoz, hogy reálisan hihető legyen. Néhol kicsit lassúnak is éreztem a történetet, sok volt a házastársi hisztikből. Szóval én nem igazán azt kaptam, amit reméltem a szerzőtől. A skandináv krimi eléggé amerikai lett most. Ugyanakkor nem tántorítanék el senkit a könyvtől, aki még nem ismeri a sorozatot Ahnhemtől, ismerkedésnek megfelel lehet ez a történet.

Ahnhem valóban mesteri módon teremt a végére káoszt az igazság felett. Az idillt felváltja a nyugtalanság, a zaklatott háttérből kibontakozik a valóság. Korántsem az a megoldás, amit várnánk, ez már inkább lélegzetelállító. Ez sokat javít az előzményeken. A történet legjobb pontja az, hogy ez egy valós eseményeken alapuló pszichológiai thriller. Egy rémálom közepébe csöppenünk. Nagyon vártam a megoldást, mi lesz ennek az egésznek a vége. Stefan Ahnhem tud ilyet is írni, de a Fabian Risk-féle történeteire jobban vevő vagyok. Ez nálam nem hagyott igazán mély nyomot, szerintem nem ez az életmű ékköve. Izgatottan várom Ahnhem soron következő krimijeit!




ITT kedvezménnyel tiéd lehet Ahnhem újdonsága!


         

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A zseniális Fabian Risk sorozata hat kötetből áll.






Animus, Budapest, 2024
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143459 · Fordította: Dobosi Beáta

Holdfényszonáta

 

Mörk Leonóra: Holdfényszonáta



                             

Mörk Leonóra 2015-ös sikerregényének új kiadása elegáns borítójával illeszkedik a történethez. A stílusa könnyed, olvasmányos, jó kikapcsolódást nyújt, viszi magával az olvasót. Egy magyar lány, Eszter és egy igen népszerű, sikeres osztrák zongoraművész a két főhősünk. Őket a véletlen sodorja össze. Egy rég elveszettnek hitt Mozart kézirat nyomába erednek, miközben természetesen elkerülhetetlenül szerelembe esnek.



A múlt és a jelen összekapcsolódása ismét érdekes hátteret nyújt, két idősíkon fut a bájos történet. Romantikus utazásra viszi olvasóit Mörk Leonóra az osztrák Alpokba, és Salzburg környékére. Maga a mese izgalmas, bár könnyen kiszámítható, mondhatni a boldog vég borítékolható. Szerethető, gyorsan olvasható romantikus történet, ahol a szereplőink kissé sablonosak ezúttal, de működik a varázs. A mű csak szórakoztatni akar és jó kikapcsolódást nyújtani, amit tökéletesen meg is ad női olvasóinak.

Bodrogi Eszter magyar orvos, aki kamaszkora óta rajong a komolyzenéért. Itt is megbizonyosodhatunk, hogy a családi háttér, a szülői nevelés fontos. Eszter pontosan tudja, hogy rajongásának tárgya, elérhetetlen számára. Alexander ​Thiemann világhírű osztrák zongoraművész élete elsősorban a zene. Itt is megjelenik a szülői háttér, a család szerepe.

Most éppen válását próbálja feldolgozni, negyvenévesen új életcélok várnak rá. A népszerűség valahol börtön is a művésznek, a média szerepe is formálja a cselekményt. Egy névtelen internetes rágalmazás indítja be az események láncolatát, ami váratlan indulatokat idéz elő. Alexander minden fellépését lemondva igyekszik tisztázni nagyapját a régi "bűn" alól. Itt lép be váratlanul a történésekbe és lesz a segítségére Eszter. A kialakult helyzethez ugyanis a lány nagyapjának régi naplója nyújthat megoldást. Itt felpörögnek az események, a régmúlt titkai tárulnak fel az olvasó előtt. Alexander mélyebben megismeri a családja múltját a napló segítségével. Együtt járjuk be szereplőinkkel az osztrák hegyeket, keresve a rég elrejtett Mozart kottát. Az izgalmas náci háttér valóságossá teszi a regényt. Ez tisztázhatja a zongoristát és elhozza a váratlan szerelmet is számára. 

 Ahogy megszokhattuk, ismét gazdag a kulturális háttér, számos történelmi tény vagy gasztronómiai érdekesség bukkan fel. Ezek jól színesítik az eseményeket. Mörk Leonóra regényeiben eddig is hangsúlyt kapott a német nyelvterület kulturális  öröksége, kiemelten a zeneirodalom és képzőművészet. Tetszett ez a háttér, érezhetően jól ismeri és szereti ezeket a szerző. A varázslatos tájleírások élénk képei, az osztrák hegyek jellegzetes növényei is szerephez jutnak. Az érzelmek áradása, a családi rejtély kibogozása elragadja az olvasó képzeletét. Tökéletes kikapcsolódás, jó szórakozás ez a kötet. 

ITT  kedvezménnyel megvásárolató a regény! 

  

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. Jelenleg a Jaffa Kiadó kommunikációs munkatársa. Rendszeresen fordít német és angol nyelvből.
Regényei: A Hellinger-Madonna, a Holdfény szonáta, a Lány igazgyöngyökkel, a Ködkirálynő, és A porcelánlány, A papagájos ablak, Törött tulipánok , Asszonyom, édes úrnőm, Szentjánosfű.






Jaffa, Budapest, 2024

216 oldal. ISBN: 9789634758327

A titok

 

Lee Child & Andrew Child
A ​titok

(Jack Reacher 28.)




                                      

"Ne higgyen el mindent, amit az újságokban olvas!"



Még mindig van valami a Jack Reacher-krimikben, ami fellelkesít. Úgy várom az új megjelenést, mint kisgyerek a karácsonyi ajándékot. Ez a sorozat nálam függőséget okozott. A 28. kötet hozza a szokott minőséget. Amióta az öcsike, Andrew is beszállt (ez a negyedik közös alkotásuk) akadt némi megosztó a történetekben. Ám ez most rendben van szerintem, ahogyan már az előző krimi, úgy ez is hozza a régebbiek hangulatát. 


A cím sokat sejtető, a két szerző jó formában van. A sorozat rajongóinak igazából sok új meglepetést már nem kínál, inkább a szórakoztatásra, a kalandos kikapcsolódásra mennek a szerzők. Azt tökéletesen megadják olvasóiknak, a vége különösen figyelmet érdemlő. A stílus, a rövid, lényegre törő mondatok, a pikirt humor felidézik a régmúlt dicsőségét. Jó ötlet volt visszahelyezni a történetet a kilencvenes évek elejére, Reacher aktív katonai korszakába. Jack csatlakozik egy kis csapathoz, mint egy bulldog tör előre, nem engedi szőnyeg alá söpörni a régmúlt titkait. Mellé két olyan profi elkövetőt, gyilkos karaktert kapunk, amire fura azt mondani, hogy szimpatikusak, de így van. A bosszú mozgatja a szálakat, ami sok meglepő fordulatot ad a sztorinak. 

A rejtvény összetett és valaki nagyon nem akarja, hogy az igazság sok sok évvel később kiderüljön. Megjelennek a hárombetűs szervezetek, bérgyilkosok és a háttérben egy súlyos katonai titok lappang.

     

1992-ben járunk, és a hidegháború már kissé lanyhulóban van. Több köztiszteletben álló, nyugállományba vonult tudóst találnak holtan az Egyesült Államokban. Olyan egyedülálló balesetekben hunynak el, amelyek a rendőrség szerint a véletlen számlájára írhatóak. Az olvasó már az első lapokon megtudja kik az elkövetők, és azt, hogy egyik tudós sem véletlen baleset áldozata lett. Még, ha minden arra utal is... 

A két igen profi, okos és udvarias nő indítéka lassan derül ki. A háttér a messzi múltba nyúlik vissza, egészen 1969-ig, egy indiai, katonai vegyipari vállalat története áll a középpontban. Profi és tudatos jól megszervezett akciókat kapunk, az izgalom garantált. A két leleményes gyilkosunk lenyűgözően aprólékos, pontos tervekkel dolgozik, fogy a listájukon szereplő tudósok sora. Látszólag szinte semmi nem kapcsolja össze az eseteket, de a Pentagon mélyén valaki pontosan tudja, hogy mit tettek amerikaiakért a hidegháború idején ezek a tudósok Indiában. Titokzatos, véletlen halálesetek sora és egy régóta agyonhallgatott eset, ami még mindig szedi áldozatait.


Pánikba is esnek a múlt tanúi, a védelmi miniszter közös munkacsoport létrehozását kéri. A nemrégiben lefokozott Jack Reacher százados lesz a megbízott, akinek a titok nyomába kell erednie. Reacher készen áll bármire, átgázolva mindenen, ami az útjába kerül. Nála első az igazság kiderítése, Reacher a legjobb formáját hozza. Nem számít sem rang, sem titok, a lényeg a múlt tisztázása. Reachernek az igazság feltárása iránti szenvedélye jelentős eszközként szolgál ebben a nyomozásban is. Sokáig sodródunk csak az eseményekkel, nem is sejtve mi az a sötét titok a múltban. Reacher elindul, válaszokat keres, mint ahogyan a Katonai Rendőrségen belül tette, cselekednie kell, mielőtt túl sokan meghalnak. A jó fiúk, lehet nem is olyan jók, mint ahogy annak látszanak. A szálak magasra vezetnek és sok meglepetés vár a végén az olvasóra. Lee és Andrew Child jól dolgoztak abban, hogy erős háttértörténetet alkossanak ezzel a krimivel. Az olvasó soha nem sejti, mi fog történni, hová vezetnek a múltbéli titok szálai. A hidegháború valóságát olvasni még mindig nyomasztó. Reacher mindig talál új és izgalmas dolgokat, amelyek tovább lendítik az  eseményeket. A narratív alap jól szórakoztatja az olvasót, miközben a háttértörténetet megtartja a sztori lendületét. Jack Reacher véleménye a politikusokról, ármánykodásaikról valószínüleg a két szerzőé is. Egyet kell értenem velük.

"Reacher nem felelt semmit. Tapasztalatai szerint egy politikus ígérete nagyjából annyit ér, mint a papír, amelyre leírták."

A vége olyan cliffhanger, ami rég volt már egy Recher krimiben. Amikor azt gondoljuk, oké, renden, ez az igazság, még messze nem tartunk ott. Reacher azonban mindent a helyére pakol, amibe többen belebuknak. Majd elegánsan tovább indul az újabb kaland felé.




ITT kedvezménnyel lehet tiéd az új Reacher krimi! Akár E-könyvben is megvásárolható, ha IDE katt. 

    

         

Lee Child:
eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de hosszú évek óta New York államban él feleségével. Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját. Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.

Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award

Andrew Child: Birminghamban született, eddig kilenc önálló thriller fűződik a nevéhez. Lee Child öccse.






General Press, Budapest, 2024
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528357 · Fordította: Gieler Gyöngyi