A ​Bíbor Hálózat

 

Carmen Mola: A ​Bíbor Hálózat

(Elena Blanco 2.)




                                                          

"A világot teljesen elöntötte a mocsok és a szenny, Elena!"




Nagy izgalommal, lelkesen vártam a tavalyi év egyik legjobb krimijének folytatását, ami néhány napja végre megérkezett a hazai boltokba. Azonnal mindent félredobtam, átszerveztem a dolgaim és olvasni kezdtem. Ilyet korábban csak Harry Hole nyomozó ért el nálam. Annyi minden kavarog bennem a krimi olvasása után, hogy előre elnézést, ha csapongok. 


          

Olvasás után mélyen a leírtak hatása alatt voltam/vagyok. Ilyen a jó krimi! A könyv olvasása után Lee Child és Hitchcock jutott eszembe. A híres rendező szigorúan kérte a nézőktől a filmje előtt: NE meséljék el, miről szól a filmje. Ez talán mondanom sem kell, hogy a filmtörténet egyik legjobb, legjelentősebb filmje, a Psycho volt. Lee Child pedig azért jutott eszembe, mert a Néma város Reacher- története érinti, hasonló alapokon nyugszik. 

Erről a második részről így nem fogok alaposabban írni, amúgy ismételhetném az előzőnél leírtakat. Gördülékeny, érdekfeszítő a krimi végig. Valóban sötét, aljasul gonosz a sztori, de nem hatásvadász. Egy Chris Carter vagy Lars Kepler sokkal véresebb, durvább szerintem.

Remekül jól eltalálták az arányokat a szerzők. Azt csak csendben teszem hozzá, az írói fantázia nem jár túl messze a valóságtól, talán meg is kockázatom, a valóság még vadabb, durvább is lehet. Többrétegű, megrázó a történet, olyan szenvedésről, mely tőlünk távol történt, kevésbé része a mi európai életünknek. Mégis döbbenetesen valós. Ettől durva igazán a krimi. Az új történet nagyon akciódús és dinamikus, talán az elsőnél is jobb. A karakterek is kidolgozottak, Zaraté főleg, mindegyik jól működik a sztoriban. Összehangolódott a három író, érezhetően jó közöttük az összhang. Cseppet sem érezhető, hogy a krimi három ember munkája. 

Elena a bulldog kitartásával megáldott nyomozónő bosszúért lihegve akarja felszámolni a Bíbor Hálózatot. Ebben segítségére lesznek remek nyomozótársai. A nő továbbra is vedeli a grappát, imádja a karaokét, elnyomva ezzel önmaga lelkének hullámzásait. Látjuk a megtört, reményvesztett édesanyát és a zsenális nyomozónőt, mindez hatalmas lelki vívódásokat okoz a nőnek. Tudja, a régen elrabolt kisfiát már nem kaphatja úgy vissza, hiszen azóta sok idő telt el. És nem csak ezért... hihetetlen, ahogy felmentéseket keres önmagában, a szülői felelősség kérdése is felmerül a remek társadalomkritikában. Az öt fejezet között visszatekintésképpen megismerjük Lucas sorsát az eltelt nyolc évet. A könyv igényes kivitele illik a tartalomhoz. Ha az első rész tetszett, akkor ez is tuti fog!


Rengeteg nyom, sok izgalom, fordulat, végig nagyon intenzív atmoszféra, meglepő befejezéssel. Mást nem árulnék el, olvassátok el, nekem az év egyik legjobbja, mindenképp helye lesz az év végi listámon. Ez a krimi eredetileg 2019-es. Izgatottan várom a következő részt, sajnos hosszú lesz egy évet várni megint! Nem csak a hatásos, elképesztően jó befejezés miatt, ami az utóbbi évek egyik legjobbja szerintem. Olvasás után azt mondom, nem is lehetett volna más vége a történetnek. Nem is tudom, innen hogyan tudják majd folytatni, bár külföldön már két résszel előbb jár a sorozat. 

Hamarosan filmre is kerül, ami nem lep meg, annyira adja magát az egész. Zseniális, jól kidolgozott krimi lett, Tolvaj Zoltán értő fordításában szerintem remek a folytatás.


             

Nagy élmény lehetett ott ülni 2021-ben a Planéta díjátadón, amikor Carmen Mola neve hangzott el, őt díjazták. Ekkor derült ki, hogy három férfi – Jorge Díaz, Antonio Mercero és Agustín Martínez – rejtőzik a női álnév mögött. Nem csupán a spanyolos mentalitás miatt lettek kedvenceim a szerzők.









General Press, Budapest, 2024
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528517 · Fordította: Tolvaj Zoltán