Elvittük ​anyát északra

 

Karin Smirnoff: Elvittük ​anyát északra
(Jana Kippo 2.)




                           

A tavalyi év egyik legjobbja volt számomra Karin Smirnoff bemutatkozó regénye. Az Elmentem az öcsémhez igazi családi dráma, mélyen megrázó háttérrel, ami garantáltan jobban üt mint tíz skandináv krimi.
Rettenetesen vártam a trilógia folytatását, amiért elismerésem a Scolar Kiadónak gyorsan megérkezett. Tény, voltak félelmeim, picit tartottam is tőle. Felesleges volt, nem "átkötő rész" ez, erős folytatást kaptam. Ismét zseniális a regény, Karin Smirnoff erőteljesen folytatja Jana Kippo történetét.

"Lepörgött előttem az életem. Lehetett volna másmilyen. A fater nélkül."



A testvérpár édesanyja elhunyt az idősotthonban, ez a kiindulás. Észak-Norrbottenben viszik haza, ott szeretne nyugodni az asszony. Megérkezve a temetés után ráébrednek, hogy ott fent északon eléggé más az élet. Nem mennek olyan egyszerűen a dolgok, mint azt remélték. Ugyan megöröklik a szülői házat, de abban már régóta lakik valaki. Az ott élők zárt közössége szigorú vallási szabályok szerint él. Ebből adódnak a további bonyodalmak. Öcsit, a szekta mint az eltévedt bárányt azonnal karmai közé kaparintja. Jana hiába igyekszik, nem tudja visszavinni régi életébe. Jana valóban mindent megtesz, de Öcsit vonzza a falu közössége: hirtelen otthonra, figyelemre, szeretetre talált. Jana gyorsan átlát a képmutatáson, és ennek hangot is ad. Cserébe jó néhány fenyegetést kap a szekta vezetőjétől... Feszült, izgalmas és drámai képek villannak fel. Ugyanakkor az egészet áthatja valami rejtett, irónikus humor, laza könnyedség, ami jól oldja a feszültséget.

"Bedühödtem. A haragból merítettem erőt."


A nyelv, mint az első regénynél is, zseniális. A nevek nagybetűinek elhagyása és a szavak összeírása különös hangulatot, lendületet ad a regénynek. Egyedi atmoszférája van, ami az olvasót nem engedi. 

A történet sötét, ismét a mélybe ránt. Elsődlegesen a falu vallási „közösségéről, a szektáról szól. Az agymosás elképesztő. Az erőszak és a bántalmazás most is jelen van, többféle formában bukkan fel.  Smirnoff megmutatja, mit tesz ez az emberekkel, mennyire lélekölő ez a folyamat. Közelebb kerülünk Jana Kippohoz, és követhetjük a testvéréért folytatott küzdelmét. Anyjuk hátrahagyott leveléből több régi titok kerül a felszínre, ami cseppet sem könnyíti meg életüket. Szembenézésre késztet a múltjukkal, ami nem könnyű. Értelmet, magyarázatot kapunk több emlékre, a két testvér közötti kivételesen erős összetartozásra. Smirnoff stílusa és hangja egyedi, a cselekmény pedig fantasztikusan izgalmas. Egy mély érzelmi dráma van a lapokon. Patat Bence fordítása érző és ismét egy újabb remeklés. 

"A felejtés az agy védekezése, mondta a pszichológus."

A lezárás váratlan, ütős. Fokozza a hatást, ami a harmadik részre teljesedhet ki. Remélem idén még az is elérhető lesz idehaza, egy ilyen befejezés után egyszerűen nem lehet vele várni. Olvassátok Karin Smirnoff regényeit, egy egészen másféle megközelítésben mutatja be az északiak életét, gondolkodását, a valláshoz való viszonyukat. 


Kiadói kedvezményel ITT rendelhető!

   

Karin Smirnoff (1964. szeptember 24.) svéd író, Umeå-ban született.
A debütáló könyvét August-díjra jelölték. A Jana Kippo-trilógia első részének köteteiből több mint 700 000 példány kelt el Svédországban.
2021 decemberében bejelentették, hogy Smirnoff lesz a Millennium sorozat könyveinek új szerzője.













Scolar, Budapest, 2024
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635098378 · Fordította: Patat Bence